Hogyan semmisítette meg a Kínai Kommunista Párt a hagyományos kultúrát?
Előszó
A kultúra a nemzet lelke. Egy spirituális tényező, amely ugyanolyan lényeges az emberiség számára, mint az olyan fizikai tényezők, akár a faj vagy a föld.
Egy nemzet műveltségének történetét kulturális fejlődése határozza meg. A hagyományos kulturális értékek teljes megsemmisítése a nemzet végét jelenti. Bármennyire is dicsőséges egy civilizáció, még ha a faj fenn is marad, ha kultúrája eltűnik, a nemzet elveszik. Például nem azonosíthatjuk a ma Latin-Amerikában élő őslakosokat az ősi maja fajjal. A hagyományos kultúra megsemmisítése megbocsáthatatlan bűntett, az 5000 éves kínai műveltségé pedig különösen.
A hagyományos kínai kultúra olyan legendákkal kezdődött, mint hogy Pangu megteremtette az eget és földet [1], Nüwa az embert [2], Shennong azonosította a gyógyfüvek százait [3] és Cangjie kitalálta a kínai írásjeleket [4]. A világegyetemről szóló taoista bölcsesség és Konfúciánusz erkölcsi tanításai a kínai kultúra ereiből fakadnak. Lao Ce elgondolását a föld és ég egységéről világosan kifejtette Tao Te King-ben c. művében. „Az ember követi a földet, a föld követi az eget, az ég követi a Taót, a Tao követi, ami természetes.” A „Nagy Tanítás”, a Konfúcianizmus klasszikus kánona nyitotta meg ezt az utat: „A Nagy Tanítás elősegíti az erény művelését.” Ez volt az a gondolat, amiért Konfúciusz szót emelt a tanításaiban, hirdetve az öt legfőbb erényt: a jóakaratot, igazságosságot, illendőséget, bölcsességet és becsületességet. Sákjamuni buddhizmusa az első században érkezett el Kínába és a minden ember számára nyújtott együttérzés és megváltás ígéretével gazdagította a kínai kultúrát. A konfúcianizmus, taoizmus és buddhizmus egymást kiegészítő hite a Tang dinasztiát a dicsőség és jólét csúcsára emelte a kínai társadalomban, ahogy ez minden ég alatti teremtmény által ismeretes.
Habár a kínai nép több ízben esett áldozatául támadásoknak és szenvedett el pusztításokat, a kínai kultúra nagy kitartást és állhatatosságot mutatott, lényege megmaradt, amelyet nemzedékről nemzedékre mindig tovább adtak. Az emberek és az ég egysége alkotta őseink kozmológiáját. Az egy általánosan elfogadott nézet, hogy a jótett elnyeri jutalmát és a gonosztett büntetését. Ez egy alapvető elv, hogy ne tegyünk olyat másokkal, amit nem szeretnénk, ha velünk tennének. A lojalitás, szülők iránti tisztelet, megfontoltság és igazságosság megszabták a társadalmi normákat. Konfúciusz öt legfőbb erénye szolgált alapjául a személyes és társadalmi erkölcsnek. Ezekkel az erényekkel a kínai kultúra a becsületességet, jóakaratot, harmóniát és együttérzést testesítette meg. Az egyszerű kínai emberek tisztelték az eget, földet, vezetőiket, rokonaikat és tanáraikat. Ez tükröződött a mély gyökerű kínai hagyományokban: tiszteld Istent, szeresd hazádat, becsüld a családodat és barátaidat, tanáraidat és az időseket. A hagyományos kínai kultúra harmóniát teremtett az ember és a világegyetem között, és az egyén erkölcsét és moralitását hangsúlyozta. Ez az etika a konfúcianizmusba, buddhizmusba és taoizmusba vetett hiten nyugodott, és a kínai embereknek helyes nézeteket, moralitást és társadalmi fejlődést adott.
A joggal ellentétben, amely kemény és szigorú szabályokat ír elő, a kultúra lágy eszközökkel dolgozik. A jog a bűntettért kapott büntetéssel próbál eredményt elérni, míg a kultúra a moralitást ösztönzi és ezzel megelőzi a bűnöket. Egy társadalom erkölcsi értékei kultúrájában testesülnek meg.
Kína történelmében a hagyományos kultúra fénykorát a Tang dinasztia idején érte el, amely egybeesett a kínai nép nagyságának csúcspontjával. A tudomány is nagyon fejlett szinten állt, amivel elnyerte más népek elismerését. Tudósok érkeztek Európából, a Közel-Keletről és Japánból, hogy Chang’an-ban, a Tang dinasztia fővárosában tanulhassanak. A Kínával szomszédos országok Kínát főhatalomnak tartották. Sok ország fizetett adót Kínának, amelyért bőkezűséget kaptak cserébe.
A Qin dinasztia után (i.e. 221-207) Kínát több ízben megszállták különböző kisebbségi csoportok. Ez túlnyomó részt a Sui (581-618), a Tang (618-907), a Yuan (1271-1361) és a Qing (1644-1911) dinasztiák idején történt és még néhány alkalommal ezeken kívül is. Ezek az etnikai csoportok teljes mértékben asszimilálódtak a kínaiakhoz. Ez a hagyományos kínai kultúra beolvasztó jellegét mutatja. Ahogy Konfúciusz mondta: „ha a távolról érkező emberek nem előzékenyek, vidd körbe őket és mutasd meg a kultúrát és az erényeket.”
Mióta a Kínai Kommunista Párt (KKP) hatalomra került, a nép erejét ennek a gazdag hagyományos kínai kultúrának a megsemmisítésére fordítja. Ez a rossz szándék nem a KKP iparosításra fordított fanatizmusából, sem pedig a nyugati kultúra imádatának őrületéből ered. Ennek oka, hogy a Kínai Kommunista Párt szemben áll a hagyományos kínai kultúrával. A kínai kultúra megsemmisítése a KKP részéről előre eltervezett, jól szervezett és szisztematikus, amit az állam által alkalmazott erőszak tesz lehetővé. A KKP, mióta csak létrejött, sohasem hagyott fel a kínai kultúra forradalmasításával, amelynek célja a kultúrában nyugvó lélek elpusztítása.
Ami még ennél is megvetésre méltóbb az az, ahogy a KKP kormányzása alatt alattomosan, suttyomban, szándékosan változtatja meg a hagyományos kínai kultúrát. A KKP szívesebben ösztönzi a hitványságot, mint az erényt, támogatva a harc, az összeesküvés és a diktatúra hatalmát, amelyek akkor jelentkeztek mindig a kínai történelemben, valahányszor az emberek elfordultak a tradicionális értékektől. A KKP létrehozta a maga erkölcsi normáit, a saját gondolkodásmódját és egy új beszédmódot, amelyről azt a hamis képet próbálja kelteni, hogy a pártkultúra a hagyományos kínai kultúra folytatása. Sőt mi több, arra használta ki néhány embernek a pártkultúra elleni szembenállását, hogy az embereket a hagyományos kultúra ellen hangolja, elhagyva az autentikus kínai tradíciókat.
A KKP azon törekvése, hogy megsemmisítse a hagyományos kínai kultúrát, szörnyű következményekkel járt. Az emberek nem csupán elvesztették erkölcsi viselkedési normáikat, de még ráadásul be is kellett tanulniuk a KKP ördögi teóriáit.
1. Miért szeretné a KKP szándékosan tönkretenni a kínai kultúrát?
1.1 A kínai kultúra tradíciói a hiten és erényen alapulnak
A kínai nép autentikus kultúrája 5000 évvel ezelőtt a legendás Huang császárral kezdődött, akit a kínai nép legrégebbi uralkodójának tartanak. Valójában Huang császárnak tulajdonítják a taoizmus megalapítását is, amelyet Huang-Lao (Lao Ce) gondolkodási iskolának is neveznek. A taoizmus alapvető hatással volt a konfúcianizmusra, amelyet az a konfúciánus mondás is tükröz, hogy: „Törekedj a Tao-ra, fegyverezd fel magad erénnyel, legyél tele jóakarattal és merülj el a tudományokban.” „Ha valaki hallja a Tao-t reggel, megbánás nélkül hal meg este.” A legfontosabb kínai klasszikus könyv a Változások Könyve (Ji King) elmélkedés a földről és égről, yin-ről és yang-ról, a kozmikus változásokról, a társadalmi felemelkedésről és hanyatlásról és az emberi élet törvényeiről. A könyv prófétikus ereje messze túllép azon, amit a modern tudomány képes felfogni. Ezen felül a taoizmuson és a konfúcianizmuson kívül a buddhizmus, különösen a zen (csen)-buddhizmus gyakorolt meghatározó befolyást a kínai értelmiségre.
A konfúcianizmus a társadalmat a hagyományos kínai kultúra részeként értelmezte. Hangsúlyozta a családon alapuló erkölcsöt, amelyben a szülő iránti tisztelet játszotta a legfőbb szerepet. A kínai emberek hiszik, hogy a jóság a szülő iránti tisztelettel kezdődik. Konfúciusz hangsúlyozta a jóakaratot, igazságosságot, illendőséget, bölcsességet és becsületességet, de azt is mondta: „A szülő iránti tisztelet és a testvéri szeretet nem gyökerei-e a jóakaratnak?”
A családon alapuló erkölcs természetes úton terjedhet ki, hogy irányítsa a társadalmi morált. A szülő iránti tisztelet kiterjedhet a bölcs király iránti lojalitásra is. „Nagyon ritka, hogy egy olyan ember, akiben szülő iránti tisztelet és testvéri szeretet van, hajlamos legyen, hogy megsértse a felette állókat.” A testvéri szeretet kiterjed a barátok iránti lojalitásra. A konfúciánusok úgy tartják, hogy a családban az apának jóságosnak kell lennie, a fiúnak jámbornak, az idősebb testvérnek barátságosnak és a fiatalabb testvérnek tisztelettudónak. Az atyai jóság kiterjed az uralkodóra, aki jóindulatú alattvalóival. A Nagy Tanítás szerint, ha a család tradíciói megmaradnak, akkor a társadalmi moralitás is természetes módon fennmarad és ezért az egyén önművelése a család és a nép virágzásához vezet, majd végül békét hoz mindenkire az ég alatt.
A buddhizmus és a taoizmus, ezzel ellentétben a kínai kultúra „társadalmon kívüliségét” ígéri, amely az embereket spirituális fejlődésükben vezeti. A buddhizmus és taoizmus hatása minden szempontból áthatotta a hétköznapi emberek életét. A különböző gyakorlatok, mint a kínai orvoslás, qigong, Feng Shui, a jövendölés mélyen a taoizmusban gyökereznek. Ezek a gyakorlatok, ahogy a buddhizmusnak az égi királyságról és pokolról, a jó karmikus jutalmáról és a rossz büntetéséről alkotott koncepciói, a konfúciánus etikával együtt formálták a hagyományos kínai kultúra alapját.
A konfúcianizmus, a buddhizmus és a taoizmus tanai biztos erkölcsi rendszert nyújtottak a kínai embereknek, amely változatlan, „amíg csak az ég fennáll”. Ez az erkölcsi rendszer alapot nyújtott a társadalomban az állandóságra, békére és harmóniára.
A moralitás a spirituális birodalomhoz tartozik és ezért igen gyakran fogalmiként értelmezik. A kultúrának fontos szerepe, hogy ezt az elvont erkölcsi rendszert olyan nyelven fejezze ki, amely mindenki számára érthető.
Szolgáljon például a kínai kultúra 4 nagyszerű regénye. A „Napnyugati Utazás” egy mitikus mese. A „Vörös Szoba álma” egy párbeszéddel kezdődik, ahol Daos egy sziklával beszél. Ez a párbeszéd adja meg a kulcsot a regényben kifejlődő emberi drámához. „A vízparti történet” c. mű Hong Taiwei elbeszélésével kezdődik, aki a gonosz birodalmába ment, és magyarázza a 108 hős eredetét. A „Három Királyság” egy égi figyelmeztetéssel kezdődik, amely megjósolja az isteni akarat eredményét: „A világ dolgai úgy folynak, mint egy végtelen folyam, az Ég rendelte sors végtelen és mindent meghatároz.” Más híres művek, mint a „Kelet-Zhou története” vagy „Yuo Fei története” szintén hasonló legendákkal kezdődnek.
A regényírók által használt mítoszok nem véletlen egyezések, hanem a kínai értelmiség természet és emberek iránti alapfilozófiájának tükröződése, az emberi élet isteni eredetének felismerése. Ezek a regények meghatározó hatással voltak a kínai gondolkodásra, a bennük lévő szereplők bizonyos erkölcsi értékek megjelenítésére szolgáltak. Amikor az igazságosságról mint egy fogalomról beszélünk, akkor az emberek a „Három Királyságból” Guan Yu-ra gondolnak (160-219), arra, hogy becsületessége hogy haladt túl a felhőkön és érte el az eget, és arra, hogy Liu Bei, a felettese iránti moccanatlan lojalitása tiszteletet váltott ki még ellenségeiből is, hogyan győzött bátorsága a legiszonyúbb helyzetekben is, emlegették még a Mai város melletti csatában elszenvedett vereségét is és különösen a fiával mint egy istenséggel folytatott beszélgetését. A lojalitás szó hallatán az emberek Yue Fei-re gondolnak (1103-1141), a Song dinasztia katonai vezetőjére, aki az ország sértetlenségét saját élete fölé helyezte. Zhuge Liang (181-234), a Három Királyság időszakának Shu állambeli hivatalnoka a hazája iránti teljes önfeláldozást testesíti meg.
A kínai tradicionális kultúrának a lojalitás és igazság iránti hódolata tükröződik ezekben a különböző írók tollából származó történetekben. Az elvont erkölcsi értékek a kultúrában jutottak kifejezésre és benne testesültek meg.
A taoizmus az igazságosságot, a buddhizmus az együttérzést, a konfúcianizmus a jóindulatot és a méltányosságot hangsúlyozza. „Míg a formájuk különböző, a céljuk azonos: ösztönzi az embereket, hogy térjenek vissza a jósághoz.”
A tradicionális kínai kultúra olyan fontos elveket és eszméket tanított az embereknek, mint az Ég, a Tao, Isten, Buddha, sors, eleve elrendelés, jóakarat, igazságosság, illendőség, bölcsesség, becsületesség, mértékletesség, szégyenérzet, lojalitás, szülő iránti tisztelet, megfontoltság és így tovább. Sok kínai bár írástudatlan volt, mégis jól ismerte a hagyományos kínai darabokat és operákat, amelyeken keresztül a hagyományos erkölcsi értékeket is elsajátíthatta. A kultúrának ezen formái különleges jelentőségűek a kínai tradíciók továbbadása szempontjából.
A KKP-nak a hagyományos kínai kultúra megsemmisítésére irányuló törekvése nyílt támadás a kínai moralitás ellen, ami aláássa a társadalmi béke és harmónia alapjait.
1.2 A pusztító kommunista elmélet szemben áll a tradicionális kultúrával
A Kommunista Párt filozófiája ellentettje a hagyományos, autentikus kínai kultúrának. A hagyományos kultúra tiszteli az ég parancsát, ahogy Konfúciusz mondta: „Az élet és halál eleve el vannak rendelve, a gazdagság és rang az ég rendelései.” Mind a taoizmus, mind a buddhizmus hisz az életnek és halálnak isteni, újjászületéses körforgásában, jónak és rossznak karmikus ok-okozati viszonyában. A Kommunista Párt éppen ellenkezőleg, nem csupán csak az ateizmusban hisz, de hevesen kirohanva tagadja a Tao-t és támadja az égi elveket. A konfúcianizmus a családi értékeket, a Kommunista Kiáltvány a család megszüntetését hirdeti. A hagyományos kultúra különbséget tesz a kínai és más kultúrák között, míg a Kommunista Kiáltvány a nemzetiségek végét propagálja. A konfúciánus kultúra a mások iránti jóindulatot hirdeti, míg a Kommunista Párt az osztályharcot ösztönzi. A konfúciánusok a vezetők iránti lojalitásra és hazaszeretetre biztatnak, míg a Kommunista Kiáltvány a nemzetek megszűnését pártolja.
A Kommunista Párt, hogy megszerezze és megtartsa hatalmát Kínában, először is elültette erkölcstelen gondolatait a kínai talajba. Mao Ce-tung kijelentette: „Ha egy kormányt meg akarunk dönteni, először propagandát kell kifejtenünk és munkálkodnunk a világnézet területén.” A KKP felismerte, hogy a kommunista ideológia, amelyet erőszakkal tartottak fenn, csak egy nyugati világnézeti hulladék, amely nem tud gyökeret verni a kínai kultúra 5000 éves történelmében. A Kínai Kommunista Pártnak teljesen le kellett rombolnia a hagyományos kultúrát, hogy a marxizmus-leninizmus elfoglalhassa politikai helyét.
1.3 A hagyományos kultúra gátja a Kínai Kommunista Párt diktatúrájának
Mao Ce-tung egyszer azt nyilatkozta, hogy ő nem követi sem a Tao-t, sem az eget. A hagyományos kínai kultúra kétségtelenül hatalmas gátjává vált a Kínai Kommunista Pártnak, aki elutasítja a Tao-t és versenyre kel az éggel.
A hagyományos kínai kultúrában rejlő lojalitás nem jelent vak hódolatot. Az emberek szemében a császár az „ég fia” – aki fölött csak az ég van. A császár nem lehet minden pillanatban kifogástalan. Ezért szükség volt olyan emberekre, akik rendszeresen rámutattak a császár hibáira. A kínai krónika őriz olyan történelmi dokumentumokat, amelyek a császár szavait és tetteit jegyezték fel. A tudós hivatalnokok akár tanítóivá is válhattak a bölcs császárnak és viselkedését megítélhették a konfúciánus klasszikusok szerint. Ha a császár erkölcstelen és felvilágosulatlan a Tao törvényei szerint, az emberek felkelhetnek ellene, hogy megdöntsék hatalmát, ahogy ezt Chengtang Jie elleni felkelésekor is láthattuk vagy amikor Zhou elmozdította Wu királyt. Ezeket a felkeléseket a hagyományos kínai kultúra nem ítélte a lojalitás vagy a Tao elleni erőszakos cselekedeteknek, hanem inkább az ég nevében a Tao végrehajtatásának. Vegyük példának a jól ismert katonai vezetőt, Wen Tianxiang-ot (1236-1283). Harcolt, hogy megvédje a déli Song dinasztia épségét a mongol csapatok ellen, Wen sohasem ingott meg, még akkor sem, amikor maga az uralkodó, Song kísérelte meg meggyőzni őt a feladásról börtönbe vettetése után. A konfúciánusok hiszik, ahogy Mencius mondta: „Az ember páratlan fontossággal bír, utána jön a nép, és legutoljára az uralkodó.”
A Kínai Kommunista Párt sehogy sem tudja elfogadni ezeket a nézeteket. A KKP a vezetőit akarta szentté avatni és személyi kultuszt létrehozni, és nem tűrt olyan régóta létező fogalmakat, mint „ég”, „Tao” és „fentről irányító Isten”. A KKP teljes mértékben tisztában volt vele, hogy amit tett, az az ég és a Tao ellen elkövetett bűn volt, ha a hagyományos kultúrát vesszük mértékadónak. Amíg a hagyományos kultúra létezik, az emberek nem fogják dicsőíteni a KKP-t kiválóságáért, nagyszerűségéért és kifogástalanságáért, a tudósok továbbra is életük kockáztatásával folytatják a hagyományt, felemelve szavukat az igazságért, bírálják a rendszert rémtetteiért, és az embereket az uralkodók fölé helyezik. Ezért van, hogy az emberek nem válnak a KKP bábjaivá és a KKP nem tudja egységesíteni a tömegek gondolatait.
A hagyományos kultúra ég, föld és természet iránti tisztelete akadályt jelent a KKP számára, aki a „természet ellen folyó harcot” hirdeti, megcélozva „az ég és a föld” megváltoztatását. A hagyományos kultúra értékeli az emberi életet, amit az éggel kapcsolatos legkomolyabb dolognak tart. Ez a felfogás akadályává vált a KKP tömeges népirtásának és a terror rezsimjének. A hagyományos kultúra égi Tao-ról szóló erkölcsi modell beleütközik a KKP erkölcsi elvekkel folytatott manipulációjába. Ezek az okai, hogy a KKP a hagyományos kultúrát uralmának ellenségévé tette.
1.4 A hagyományos kultúra megkérdőjelezi a KKP uralmának jogosságát
A hagyományos kínai kultúra hisz Istenben és az ég parancsában. Szót fogadni az ég parancsának azt jelenti, hogy az uralkodóknak bölcseknek kell lenniük, követniük kell a Tao-t és összhangban kell lenniük a sorssal. Elfogadni az Istenhitet annyit jelent, mint elfogadni, hogy az emberi tekintély forrása az égben nyugszik.
A KKP uralkodó elvei elvetik Istent, és a hatalmat teljes mértékben az ember kezébe adják át: „Soha többé a hagyomány lánca nem bilincsel meg minket, felkelt munkások sosem lesztek többé jobbágyságban. A föld új alapokra kerül, semmik vagyunk, s minden leszünk.”
A KKP a történelmi materializmust hirdeti, kijelentve, hogy a kommunizmus földi paradicsom, amelynek útját a harcos proletárok vagy a kommunista párt tagjai vezetik. Az Istenhit félreérthetetlenül megkérdőjelezi a KKP uralmának jogosságát.
Jegyzetek
[1] A kínai mitológiában Pangu volt az első létező, minden más létezők megalkotója.
[2] A kínai mitológiában Nüwa Istennő alkotta az emberiséget, bár más hagyományok ezt Pangu-nak tulajdonítják. Ezt az Istennőt és férjét, Fu Xi-t, aki a három uralkodók egyike volt, gyakran nevezik az „emberiség ősszülőinek”. Gyakran ábrázolták őket úgy, hogy alsó testük helyett kígyó- vagy sárkányfarok volt, sárkány alakban férjével együtt teremtette a folyókat, elvezetve az áradásokat. Nüwa figyeli a falat, amely tartja az Eget: ha a fal leomlik, minden megsemmisül.
[3] Shennong (irodalmi néven: Égi Földműves) a kínai mitológia legendás uralkodója és hőse, akiről azt tartják, hogy 5000 évvel ezelőtt élt és földművelésre tanította az akkori embereket. Meg tudta különböztetni a mérgező- és gyógyfüveket és a természet más növényeit, amely nagyon jelentős volt a kínai orvoslás fejlődésének szempontjából.
[4] Cangjie vagy Cang Jie legendás, mesés alakja az ősi Kínának, állítólag a Sárga Császár történésze és kínai karakterek kitalálója. Az ő nevét viseli a kínai jelek számítógépes bevezetésének módszere.
Folytatás a "HATODIK KOMMENTÁR/2. rész" című bejegyzésben