Hogyan semmisítette meg a Kínai Kommunista Párt a hagyományos kultúrát?

Előszó 

A kultúra a nemzet lelke. Egy spirituális tényező, amely ugyanolyan lényeges az emberiség számára, mint az olyan fizikai tényezők, akár a faj vagy a föld.

Egy nemzet műveltségének történetét kulturális fejlődése határozza meg. A hagyományos kulturális értékek teljes megsemmisítése a nemzet végét jelenti. Bármennyire is dicsőséges egy civilizáció, még ha a faj fenn is marad, ha kultúrája eltűnik, a nemzet elveszik. Például nem azonosíthatjuk a ma Latin-Amerikában élő őslakosokat az ősi maja fajjal. A hagyományos kultúra megsemmisítése megbocsáthatatlan bűntett, az 5000 éves kínai műveltségé pedig különösen.

A hagyományos kínai kultúra olyan legendákkal kezdődött, mint hogy Pangu megteremtette az eget és földet [1], Nüwa az embert [2], Shennong azonosította a gyógyfüvek százait [3] és Cangjie kitalálta a kínai írásjeleket [4]. A világegyetemről szóló taoista bölcsesség és Konfúciánusz erkölcsi tanításai a kínai kultúra ereiből fakadnak. Lao Ce elgondolását a föld és ég egységéről világosan kifejtette Tao Te King-ben c. művében. „Az ember követi a földet, a föld követi az eget, az ég követi a Taót, a Tao követi, ami természetes.” A „Nagy Tanítás”, a Konfúcianizmus klasszikus kánona nyitotta meg ezt az utat: „A Nagy  Tanítás elősegíti az erény művelését.” Ez volt az a gondolat, amiért Konfúciusz szót emelt a tanításaiban, hirdetve az öt legfőbb erényt: a jóakaratot, igazságosságot, illendőséget, bölcsességet és becsületességet. Sákjamuni buddhizmusa az első században érkezett el Kínába és a minden ember számára nyújtott együttérzés és megváltás ígéretével gazdagította a kínai kultúrát. A konfúcianizmus, taoizmus és buddhizmus egymást kiegészítő hite a Tang dinasztiát a dicsőség és jólét csúcsára emelte a kínai társadalomban, ahogy ez minden ég alatti teremtmény által ismeretes.

Habár a kínai nép több ízben esett áldozatául támadásoknak és szenvedett el pusztításokat, a kínai kultúra nagy kitartást és állhatatosságot mutatott, lényege megmaradt, amelyet nemzedékről nemzedékre mindig tovább adtak. Az emberek és az ég egysége alkotta őseink kozmológiáját. Az egy általánosan elfogadott nézet, hogy a jótett elnyeri jutalmát és a gonosztett büntetését. Ez egy alapvető elv, hogy ne tegyünk olyat másokkal, amit nem szeretnénk, ha velünk tennének. A lojalitás, szülők iránti tisztelet, megfontoltság és igazságosság megszabták a társadalmi normákat. Konfúciusz öt legfőbb erénye szolgált alapjául a személyes és társadalmi erkölcsnek. Ezekkel az erényekkel a kínai kultúra a becsületességet, jóakaratot, harmóniát és együttérzést testesítette meg. Az egyszerű kínai emberek tisztelték az eget, földet, vezetőiket, rokonaikat és tanáraikat. Ez tükröződött a mély gyökerű kínai hagyományokban: tiszteld Istent, szeresd hazádat, becsüld a családodat és barátaidat, tanáraidat és az időseket. A hagyományos kínai kultúra harmóniát teremtett az ember és a világegyetem között, és az egyén erkölcsét és moralitását hangsúlyozta. Ez az etika a konfúcianizmusba, buddhizmusba és taoizmusba vetett hiten nyugodott, és a kínai embereknek helyes nézeteket, moralitást és társadalmi fejlődést adott.

A joggal ellentétben, amely kemény és szigorú szabályokat ír elő, a kultúra lágy eszközökkel dolgozik. A jog a bűntettért kapott büntetéssel próbál eredményt elérni, míg a kultúra a moralitást ösztönzi és ezzel megelőzi a bűnöket. Egy társadalom erkölcsi értékei  kultúrájában testesülnek meg.

Kína történelmében a hagyományos kultúra fénykorát a Tang dinasztia idején érte el, amely egybeesett a kínai nép nagyságának csúcspontjával. A tudomány is nagyon fejlett szinten állt, amivel elnyerte más népek elismerését. Tudósok érkeztek Európából, a Közel-Keletről és Japánból, hogy Chang’an-ban, a Tang dinasztia fővárosában tanulhassanak. A Kínával szomszédos országok Kínát főhatalomnak tartották. Sok ország fizetett adót Kínának, amelyért bőkezűséget kaptak cserébe.

A Qin dinasztia után (i.e. 221-207) Kínát több ízben megszállták különböző kisebbségi csoportok. Ez túlnyomó részt a Sui (581-618), a Tang (618-907), a Yuan (1271-1361) és a Qing (1644-1911) dinasztiák idején történt és még néhány alkalommal ezeken kívül is. Ezek az etnikai csoportok teljes mértékben asszimilálódtak a kínaiakhoz. Ez a hagyományos kínai kultúra beolvasztó jellegét mutatja. Ahogy Konfúciusz mondta: „ha a távolról érkező emberek nem előzékenyek, vidd körbe őket és mutasd meg a kultúrát és az erényeket.”

Mióta a Kínai Kommunista Párt (KKP) hatalomra került, a nép erejét ennek a gazdag hagyományos kínai kultúrának a megsemmisítésére fordítja. Ez a rossz szándék nem a KKP iparosításra fordított fanatizmusából, sem pedig a nyugati kultúra imádatának őrületéből ered. Ennek oka, hogy a Kínai Kommunista Párt szemben áll a hagyományos kínai kultúrával. A kínai kultúra megsemmisítése a KKP részéről előre eltervezett, jól szervezett és szisztematikus, amit az állam által alkalmazott erőszak tesz lehetővé. A KKP, mióta csak létrejött, sohasem hagyott fel a kínai kultúra forradalmasításával, amelynek célja a kultúrában nyugvó lélek elpusztítása.

Ami még ennél is megvetésre méltóbb az az, ahogy a KKP kormányzása alatt alattomosan, suttyomban, szándékosan változtatja meg a hagyományos kínai kultúrát. A KKP szívesebben ösztönzi a hitványságot, mint az erényt, támogatva a harc, az összeesküvés és a diktatúra hatalmát, amelyek akkor jelentkeztek mindig a kínai történelemben, valahányszor az emberek elfordultak a tradicionális értékektől. A KKP létrehozta a maga erkölcsi normáit, a saját gondolkodásmódját és egy új beszédmódot, amelyről azt a hamis képet próbálja kelteni, hogy a pártkultúra a hagyományos kínai kultúra folytatása. Sőt mi több, arra használta ki néhány embernek a pártkultúra elleni szembenállását, hogy az embereket a hagyományos kultúra ellen hangolja, elhagyva az autentikus kínai tradíciókat.

A KKP azon törekvése, hogy megsemmisítse a hagyományos kínai kultúrát, szörnyű következményekkel járt. Az emberek nem csupán elvesztették erkölcsi viselkedési normáikat, de még ráadásul be is kellett tanulniuk a KKP ördögi teóriáit.

1.      Miért szeretné a KKP szándékosan tönkretenni a kínai     kultúrát?

1.1       A kínai kultúra tradíciói a hiten és erényen alapulnak

A kínai nép autentikus kultúrája 5000 évvel ezelőtt a legendás Huang császárral kezdődött, akit a kínai nép legrégebbi uralkodójának tartanak. Valójában Huang császárnak tulajdonítják a taoizmus megalapítását is, amelyet Huang-Lao (Lao Ce) gondolkodási iskolának is neveznek. A taoizmus alapvető hatással volt a konfúcianizmusra, amelyet az a konfúciánus mondás is tükröz, hogy: „Törekedj a Tao-ra, fegyverezd fel magad erénnyel, legyél tele jóakarattal és merülj el a tudományokban.” „Ha valaki hallja a Tao-t reggel, megbánás nélkül hal meg este.” A legfontosabb kínai klasszikus könyv a Változások Könyve (Ji King) elmélkedés a földről és égről, yin-ről és yang-ról, a kozmikus változásokról, a társadalmi felemelkedésről és hanyatlásról és az emberi élet törvényeiről. A könyv prófétikus ereje messze túllép azon, amit a modern tudomány képes felfogni. Ezen felül a taoizmuson és a konfúcianizmuson kívül a buddhizmus, különösen a zen (csen)-buddhizmus gyakorolt meghatározó befolyást a kínai értelmiségre.

   A konfúcianizmus a társadalmat a hagyományos kínai kultúra részeként értelmezte. Hangsúlyozta a családon alapuló erkölcsöt, amelyben a szülő iránti tisztelet játszotta a legfőbb szerepet. A kínai emberek hiszik, hogy a jóság a szülő iránti tisztelettel kezdődik. Konfúciusz hangsúlyozta a jóakaratot, igazságosságot, illendőséget, bölcsességet és becsületességet, de azt is mondta: „A szülő iránti tisztelet és a testvéri szeretet nem gyökerei-e a jóakaratnak?”

A családon alapuló erkölcs természetes úton terjedhet ki, hogy irányítsa a társadalmi morált. A szülő iránti tisztelet kiterjedhet a bölcs király iránti lojalitásra is. „Nagyon ritka, hogy egy olyan ember, akiben szülő iránti tisztelet és testvéri szeretet van, hajlamos legyen, hogy megsértse a felette állókat.” A testvéri szeretet kiterjed a barátok iránti lojalitásra. A konfúciánusok úgy tartják, hogy a családban az apának jóságosnak kell lennie, a fiúnak jámbornak, az idősebb testvérnek barátságosnak és a fiatalabb testvérnek tisztelettudónak. Az atyai jóság kiterjed az uralkodóra, aki jóindulatú alattvalóival. A Nagy Tanítás szerint, ha a család tradíciói megmaradnak, akkor a társadalmi moralitás is természetes módon fennmarad és ezért az egyén önművelése a család és a nép virágzásához vezet, majd végül békét hoz mindenkire az ég alatt.

   A buddhizmus és a taoizmus, ezzel ellentétben a kínai kultúra „társadalmon kívüliségét” ígéri, amely az embereket spirituális fejlődésükben vezeti. A buddhizmus és taoizmus hatása minden szempontból áthatotta a hétköznapi emberek életét. A különböző gyakorlatok, mint a kínai orvoslás, qigong, Feng Shui, a jövendölés mélyen a taoizmusban gyökereznek. Ezek a gyakorlatok, ahogy a buddhizmusnak az égi királyságról és pokolról, a jó karmikus jutalmáról és a rossz büntetéséről alkotott koncepciói, a konfúciánus etikával együtt formálták a hagyományos kínai kultúra alapját.

   A konfúcianizmus, a buddhizmus és a taoizmus tanai biztos erkölcsi rendszert nyújtottak a kínai embereknek, amely változatlan, „amíg csak az ég fennáll”. Ez az erkölcsi rendszer alapot nyújtott a társadalomban az állandóságra, békére és harmóniára.

   A moralitás a spirituális birodalomhoz tartozik és ezért igen gyakran fogalmiként értelmezik. A kultúrának fontos szerepe, hogy ezt az elvont erkölcsi rendszert olyan nyelven fejezze ki, amely mindenki számára érthető.

   Szolgáljon például a kínai kultúra 4 nagyszerű regénye. A „Napnyugati Utazás” egy mitikus mese. A „Vörös Szoba álma” egy párbeszéddel kezdődik, ahol Daos egy sziklával beszél. Ez a párbeszéd adja meg a kulcsot a regényben kifejlődő emberi drámához. „A vízparti történet” c. mű Hong Taiwei elbeszélésével kezdődik, aki a gonosz birodalmába ment, és magyarázza a 108 hős eredetét. A „Három Királyság” egy égi figyelmeztetéssel kezdődik, amely megjósolja az isteni akarat eredményét: „A világ dolgai úgy folynak, mint egy végtelen folyam, az Ég rendelte sors végtelen és mindent meghatároz.” Más híres művek, mint a „Kelet-Zhou története” vagy „Yuo Fei története” szintén hasonló legendákkal kezdődnek.

   A regényírók által használt mítoszok nem véletlen egyezések, hanem a kínai értelmiség természet és emberek iránti alapfilozófiájának tükröződése, az emberi élet isteni eredetének felismerése. Ezek a regények meghatározó hatással voltak a kínai gondolkodásra, a bennük lévő szereplők bizonyos erkölcsi értékek megjelenítésére szolgáltak. Amikor az igazságosságról mint egy fogalomról beszélünk, akkor az emberek a „Három Királyságból” Guan Yu-ra gondolnak (160-219), arra, hogy becsületessége hogy haladt túl a felhőkön és érte el az eget, és arra, hogy Liu Bei, a felettese iránti moccanatlan lojalitása tiszteletet váltott ki még ellenségeiből is, hogyan győzött bátorsága a legiszonyúbb helyzetekben is, emlegették még a Mai város melletti csatában elszenvedett vereségét is és különösen a fiával mint egy istenséggel folytatott beszélgetését. A lojalitás szó hallatán az emberek Yue Fei-re gondolnak (1103-1141), a Song dinasztia katonai vezetőjére, aki az ország sértetlenségét saját élete fölé helyezte. Zhuge Liang (181-234), a Három Királyság időszakának Shu állambeli hivatalnoka a hazája iránti teljes önfeláldozást testesíti meg.

A kínai tradicionális kultúrának a lojalitás és igazság iránti hódolata tükröződik ezekben a különböző írók tollából származó történetekben. Az elvont erkölcsi értékek a kultúrában jutottak kifejezésre és benne testesültek meg.

   A taoizmus az igazságosságot, a buddhizmus az együttérzést, a konfúcianizmus a jóindulatot és a méltányosságot hangsúlyozza. „Míg a formájuk különböző, a céljuk azonos: ösztönzi az embereket, hogy térjenek vissza a jósághoz.”

   A tradicionális kínai kultúra olyan fontos elveket és eszméket tanított az embereknek, mint az Ég, a Tao, Isten, Buddha, sors, eleve elrendelés, jóakarat, igazságosság, illendőség, bölcsesség, becsületesség, mértékletesség, szégyenérzet, lojalitás, szülő iránti tisztelet, megfontoltság és így tovább. Sok kínai bár írástudatlan volt, mégis jól ismerte a hagyományos kínai darabokat és operákat, amelyeken keresztül a hagyományos erkölcsi értékeket is elsajátíthatta. A kultúrának ezen formái különleges jelentőségűek a kínai tradíciók továbbadása szempontjából.

A KKP-nak a hagyományos kínai kultúra megsemmisítésére irányuló törekvése nyílt támadás a kínai moralitás ellen, ami aláássa a társadalmi béke és harmónia alapjait. 

1.2       A pusztító kommunista elmélet szemben áll a tradicionális kultúrával

   A Kommunista Párt filozófiája ellentettje a hagyományos, autentikus kínai kultúrának. A hagyományos kultúra tiszteli az ég parancsát, ahogy Konfúciusz mondta: „Az élet és halál eleve el vannak rendelve, a gazdagság és rang az ég rendelései.” Mind a taoizmus, mind a buddhizmus hisz az életnek és halálnak isteni, újjászületéses körforgásában, jónak és rossznak karmikus ok-okozati viszonyában. A Kommunista Párt éppen ellenkezőleg, nem csupán csak az ateizmusban hisz, de hevesen kirohanva tagadja a Tao-t és támadja az égi elveket. A konfúcianizmus a családi értékeket, a Kommunista Kiáltvány a család megszüntetését hirdeti. A hagyományos kultúra különbséget tesz a kínai és más kultúrák között, míg a Kommunista Kiáltvány a nemzetiségek végét propagálja. A konfúciánus kultúra a mások iránti jóindulatot hirdeti, míg a Kommunista Párt az osztályharcot ösztönzi. A konfúciánusok a vezetők iránti lojalitásra és hazaszeretetre biztatnak, míg a Kommunista Kiáltvány a nemzetek megszűnését pártolja.

   A Kommunista Párt, hogy megszerezze és megtartsa hatalmát Kínában, először is elültette erkölcstelen gondolatait a kínai talajba. Mao Ce-tung kijelentette: „Ha egy kormányt meg akarunk dönteni, először propagandát kell kifejtenünk és munkálkodnunk a világnézet területén.” A KKP felismerte, hogy a kommunista ideológia, amelyet erőszakkal tartottak fenn, csak egy nyugati világnézeti hulladék, amely nem tud gyökeret verni a kínai kultúra 5000 éves történelmében. A Kínai Kommunista Pártnak teljesen le kellett rombolnia a hagyományos kultúrát, hogy a marxizmus-leninizmus elfoglalhassa politikai helyét. 

1.3       A hagyományos kultúra gátja a Kínai Kommunista Párt diktatúrájának

      Mao Ce-tung egyszer azt nyilatkozta, hogy ő nem követi sem a Tao-t, sem az eget. A hagyományos kínai kultúra kétségtelenül hatalmas gátjává vált a Kínai Kommunista Pártnak, aki elutasítja a Tao-t és versenyre kel az éggel.

       A hagyományos kínai kultúrában rejlő lojalitás nem jelent vak hódolatot. Az emberek szemében a császár az „ég fia” – aki fölött csak az ég van. A császár nem lehet minden pillanatban kifogástalan. Ezért szükség volt olyan emberekre, akik rendszeresen rámutattak a császár hibáira. A kínai krónika őriz olyan történelmi dokumentumokat, amelyek a császár szavait és tetteit jegyezték fel. A tudós hivatalnokok akár tanítóivá is válhattak a bölcs császárnak és viselkedését megítélhették a konfúciánus klasszikusok szerint. Ha a császár erkölcstelen és felvilágosulatlan a Tao törvényei szerint, az emberek felkelhetnek ellene, hogy megdöntsék hatalmát, ahogy ezt Chengtang Jie elleni felkelésekor is láthattuk vagy amikor Zhou elmozdította Wu királyt. Ezeket a felkeléseket a hagyományos kínai kultúra nem ítélte a lojalitás vagy a Tao elleni erőszakos cselekedeteknek, hanem inkább az ég nevében a Tao végrehajtatásának. Vegyük példának a jól ismert katonai vezetőt, Wen Tianxiang-ot (1236-1283). Harcolt, hogy megvédje a déli Song dinasztia épségét a mongol csapatok ellen, Wen sohasem ingott meg, még akkor sem, amikor maga az uralkodó, Song kísérelte meg meggyőzni őt a feladásról börtönbe vettetése után. A konfúciánusok hiszik, ahogy Mencius mondta: „Az ember páratlan fontossággal bír, utána jön a nép, és legutoljára az uralkodó.”

A Kínai Kommunista Párt sehogy sem tudja elfogadni ezeket a nézeteket. A KKP a vezetőit akarta szentté avatni és személyi kultuszt létrehozni, és nem tűrt olyan régóta létező fogalmakat, mint „ég”, „Tao” és „fentről irányító Isten”. A KKP teljes mértékben tisztában volt vele, hogy amit tett, az az ég és a Tao ellen elkövetett bűn volt, ha a hagyományos kultúrát vesszük mértékadónak. Amíg a hagyományos kultúra létezik, az emberek nem fogják dicsőíteni a KKP-t kiválóságáért, nagyszerűségéért és kifogástalanságáért, a tudósok továbbra is életük kockáztatásával folytatják a hagyományt, felemelve szavukat az igazságért, bírálják a rendszert rémtetteiért, és az embereket az uralkodók fölé helyezik. Ezért van, hogy az emberek nem válnak a KKP bábjaivá és a KKP nem tudja egységesíteni a tömegek gondolatait.

   A hagyományos kultúra ég, föld és természet iránti tisztelete akadályt jelent a KKP számára, aki a „természet ellen folyó harcot” hirdeti, megcélozva „az ég és a föld” megváltoztatását. A hagyományos kultúra értékeli az emberi életet, amit az éggel kapcsolatos legkomolyabb dolognak tart. Ez a felfogás akadályává vált a KKP tömeges népirtásának és a terror rezsimjének. A hagyományos kultúra égi Tao-ról szóló erkölcsi modell beleütközik a KKP erkölcsi elvekkel folytatott manipulációjába. Ezek az okai, hogy a KKP a hagyományos kultúrát uralmának ellenségévé tette.

1.4       A hagyományos kultúra megkérdőjelezi a KKP uralmának jogosságát

A hagyományos kínai kultúra hisz Istenben és az ég parancsában. Szót fogadni az ég parancsának azt jelenti, hogy az uralkodóknak bölcseknek kell lenniük, követniük kell a Tao-t és összhangban kell lenniük a sorssal. Elfogadni az Istenhitet annyit jelent, mint elfogadni, hogy az emberi tekintély forrása az égben nyugszik.

A KKP uralkodó elvei elvetik Istent, és a hatalmat teljes mértékben az ember kezébe adják át: „Soha többé a hagyomány lánca nem bilincsel meg minket, felkelt munkások sosem lesztek többé jobbágyságban. A föld új alapokra kerül, semmik vagyunk, s minden leszünk.”

A KKP a történelmi materializmust hirdeti, kijelentve, hogy a kommunizmus földi paradicsom, amelynek útját a harcos proletárok vagy a kommunista párt tagjai vezetik. Az Istenhit félreérthetetlenül megkérdőjelezi a KKP uralmának jogosságát.

Jegyzetek

[1] A kínai mitológiában Pangu volt az első létező, minden más létezők megalkotója.

[2] A kínai mitológiában Nüwa Istennő alkotta az emberiséget, bár más hagyományok ezt Pangu-nak tulajdonítják. Ezt az Istennőt és férjét, Fu Xi-t, aki a három uralkodók egyike volt, gyakran nevezik az „emberiség ősszülőinek”. Gyakran ábrázolták őket úgy, hogy alsó testük helyett kígyó- vagy sárkányfarok volt, sárkány alakban férjével együtt teremtette a folyókat, elvezetve az áradásokat. Nüwa figyeli a falat, amely tartja az Eget: ha a fal leomlik, minden megsemmisül.

[3] Shennong (irodalmi néven: Égi Földműves) a kínai mitológia legendás uralkodója és hőse, akiről azt tartják, hogy 5000 évvel ezelőtt élt és földművelésre tanította az akkori embereket. Meg tudta különböztetni a mérgező- és gyógyfüveket és a természet más növényeit, amely nagyon jelentős volt a kínai orvoslás fejlődésének szempontjából.

[4] Cangjie vagy Cang Jie legendás, mesés alakja az ősi Kínának, állítólag a Sárga Császár történésze és kínai karakterek kitalálója. Az ő nevét viseli a kínai jelek számítógépes bevezetésének módszere. 

Folytatás a "HATODIK KOMMENTÁR/2. rész" című bejegyzésben

5.      Jiang Zemin belülről bomlasztja fel a KP-t

Jiang Zemin kihasználta a KP gonosz lényét, és elindíttatta az üldözést azok ellen az emberek ellen Kínában, akik az őszinteség, a könyörületesség és a tolerancia értekeihez orientálódnak, és mindezt személyes érdekek céljából tette. A harcot egy olyan erő ellen vették fel, amely a jóra irányul, előnyös az állam és a társadalom számára, és semmi kárt nem okoz. Ez az üldözés nemcsak az országot és a népet döntötte katasztrófába és bűnös vétekbe, hanem végülis magát a KP-t is fel fogja bomlasztani.

Jiang Zemin kihasználja a KP-t és felhasznál a történelemből ismert minden módszert, hogy eljárhasson a Fálun Gong ellen. Törvények, morál és az emberi természet súlyosan szét lesznek rombolva és ez pontosan az ország kormánya alapjának elvi szétrombolásához vezet.

A Jiang Zemin körüli csoport beveti az állam minden elgondolható pénzforrását, úgymint anyagi és személyes erőforrást, hogy eljárhasson a Fálun Gong ellen. Ez egy különösen nagy terhet rót az államra és a társadalomra és a pénzügyi rendszert nagy  nyomás alá fektette.

A KP ezt a zátonyra futó üldözést nem fogja tudni hosszú ideig folytatni. Ezt csak a nép megtakarításainak jogtalan elsajátításával és az államkölcsön kiadásával tudja fenntartani. A KP és Jiang Zemin ennek az üldözésnek a keretében sokrétű alattomos és csaló trükköt, úgymint erőszakos és brutális módszereket alkalmazott. Minden, a KP által gyűjtött gonosz tapasztalat teljes mértékben bevetésre kerül a Fálun Gong üldözése során.

A KP és Jiang Zemin szintúgy bevetették a médiákat a Fálun Gong rágalmazására, hogy jogosítsák az elnyomást és az üldözést. De az ember nem tudja a tüzet papírba csomagolni. Ha az üldözés meghiúsulása után minden hazugság és gonoszság felszínre kerül és az emberek felismerik ennek nagy mértékét, a KP propagandagépezete nem fogja tudni továbbra is megtéveszteni a népet. Akkor a KP elveszti majd tekintélyét és az emberek bizalmát.

Amint Jiang Zemin 1999-ben megkezdte a Fálun Gong üldözését, azt gondolta, hogy három hónapon belül le tudja söpörni a Fálun Gongot Kína térképéről. Ámde ő és a KP lebecsülték és félreismerték a Fálun Gongot, a hagyomány és a hit erejét.

Már a régi időktől fogva nem tudja a gonoszság az őszinteséget legyőzni. A gonosz nem tudja a jót az emberek szívéből kiirtani. Hat év telt el. A Fálun Gong mindig Fálun Gong marad és elterjedt az egész világon. Ebben az erőpróbában az őszinteség és a gonoszság között Jiang Zemin és a KP súlyos vereséget szenvedtek. Alávaló, brutális és gonosz természetük teljességében a napvilágra került. Jiang Zemin ma teljesen hitelét vesztette, valamint nagy bel- és külpolitikai nehézségekbe ütközött. Számtalan feljelentéssel konfrontálódik, melyek bíróság elé akarják állíttatni őt, hogy számot adjon a bűntetteiről.

Eredetileg a KP ezen az elnyomáson keresztül akarta zsarnoki hatalmát erősíteni, de végülis ez nem sikerült neki, sőt ellenkezőleg, ebben teljesen kimerítette saját energiáját. A KP most már annyira tönkrement, hogy már nem lehet megmenteni. Olyan, mint egy elrohadt, kiszáradt fa, amely egy széllökés folytán is magától összeesik. Minden próbálkozás a KP életben tartásáért a történelem menete ellen szól. Nemcsak hiábavaló marad, hanem az ember tönkreteszi a saját jövőjét is.

Utószó

Az egykori KP főtitkár, Jiang Zemin az előidézője és irányítója ennek a borzalmas üldözésnek. Átfogóan kihasználta a KP hatalmi helyzetét, büntetési módszereit és a politikai kampányok mechanizmusát és kezdeményezte a Fálun Gong üldözését. Felelősségét nem tudja elhárítani a történelem e bűntettéről. A KP nélkül Jiang Zeminnek egyáltalán nem lett volna lehetséges az üldözést elindítani és végrehajtani. A KP a megalapítása óta szemben áll az őszinteséggel és jószívűséggel. Elnyomja az embereket és üldözésüket mint különleges képességeinek egyikét tekinti. A KP vezéreszméjével, miszerint „egy párt uralja az egész világot“, a KP a gondolatellenőrzésen keresztül építi fel a bázist totális uralma számára. A természete alapján a KP fél az igazságosságtól, könyörületességtől és a toleranciától és gyűlöletet táplál a Fálun Gong ellen. Éppen ezért a Fálun Gong üldözése egy kényszerűség. Az igazságosság, könyörületesség és tolerancia elnyomásában, melyben Jiang Zemin és a KP kölcsönösen kihasználják egymást, a hamis, a gonosz, az erőszakos, a mérgezett, a rosszindulatú és a korrupt van előmozdítva. Ennek a morál átfogó leromlása és a társadalmi klíma rosszabbodása a következménye, amely mindenkit érint.

Kína Kommunista Pártja és Jiang Zemin kölcsönösen kihasználták egymást, ami ahhoz vezetett, hogy sorsuk összekapcsolódik. Fálun Gong most bíróság elé állíttatja Jiang Zemint. Elképzelhető, hogyan néz ki a KP sorsa, ha eljön a nap, melyen Jiang Zemint bíróság elé állítják majd.

Az égi törvények nem engedik meg, hogy olyan sok jó embert, akik az igazságosság, könyörületesség és tolerancia szerint élik életüket, embertelenül üldözzenek. Jiang Zemin és a KP bűntettei lényegbevágó és örökös leckék lesznek az emberiség számára.

3.      Miként húz hasznot Jiang Zemin és a KP egymásból

Jiang Zemin úgy ismert a kérkedéséről és csalásairól a politikában, mint tehetetlenségéről és ignoranciárájól. Noha Jiang Zemin mindenképpen meg akarta semmisíteni a Fálun Gongot, hogy haragját szélnek ereszthesse, a Fálun Gong művelőkkel szemben egyedül nem volt elég hatalma, mivel a hagyományos kultúrából eredtek és a társadalomban egy széles bázissal rendelkeztek. A KP erőszakgépezetét és zsarnokságát ezekben az időkben már tökéletesítették, és ez éppúgy ki akarta irtani a Fálun Gongot, éppen emiatt tudta Jiang Zemin, mint a KP főtitkára könnyedén, szinte gombnyomásra beindítani az üldözést, hasonlóan, mint amikor a szél segítségével fellobban a tűz. Az üldözésben mindketten teljesen egy hullámhosszon mozognak egymással, összehasonlíthatóan egy hegymászóval, aki kiáltása által megindít egy lavinát.

Mielőtt még Jiang Zemin parancsot adott volna a Fálun Gong elnyomására, a KP már megkezdte megfigyelésekkel, vizsgálatokkal és hamis vádak kitalálásával teli hadjáratát. A KP, egy elkorcsosult szellemű jól szervezett szekta, már gonosz ösztöne folytán megérezte, hogy az igazságosság, könyörületesség és tolerancia fenyegetni fogja az egzisztenciáját. Még kevésbé tudta a gyakorlók nagy számát elviselni, amely egyre növekedőben volt. Ezekből az okokból fogva lettek már 1994-től kezdve rendőrök a Fálun Gong csoportokba becsempészve, akik mégsem találtak semmi kifogásolnivalót. Sőt, sokan ezek közül a rendőrök közül maguk is elkezdték a Fálun Gongot gyakorolni. A pártlap „Guangming Ribao“ 1996-ban megjelentetett egy cikket, amely a Fálun Gong ideologiáját ok nélkül kritizálta, ezzel vétett a politikai irányvonal ellen, miszerint a Qigong ellen „sem propaganda, sem beavatkozás és semmi  fakalapácskritika“ nem alkalmazható. Ezek után a rendőrség és az úgynevezett „politikai feladatokkal megbízott tudósok“ ismételten megpróbálták a Fálun Gongot zaklatni. 1997 elején Luo Gan, a KP Központi Bizottságának alárendelt politikai és jogi bizottság titkára utasítást adott a közbiztonsági hivatalnak, hogy elvégezze a Fálun Gong országos felülvizsgálatát. A cél vádak keresése volt ahhoz, hogy betilthassák a Fálun Gongot. A tartományokból viszont csak olyan beszámolók érkeztek, hogy a Fálun Gongon nincs semmi kivetnivaló. 1998 júliusában Luo Gan kiadta az 1998/555 számú utasítást a közbiztonsági Minisztérium 1. számú hivatala részére, amelyet a politikai védelem hivatalának is neveznek, hogy vizsgálja felül a Fálun Gongot. Ebben az utasításban a Fálun Gong rossz szektaként lett megbélyegezve, és az összes országos közbiztonsági hivatal utasítva lett, hogy a Fálun Gongot egy vizsgálatnak vesse alá, amely a Fálun Gong csoportok szisztematikus beszivárgását végrehajtja és bizonyítékokat gyűjt.

Ha a KP, egy gonosz lelkű jól szervezett szekta, tervezi egy üldözés végrehajtását, szüksége van valakire, aki ezt az üldözést kiváltja. Erre vonatkozóan a KP vezető személyiségének szava fontos szerepet játszik. Egy KP vezető, mint egyén hordhat magában egyidejűleg jó és gonosz emberi tulajdonságokat. Ha a jókat választja, a hatása átmenetileg fékezheti a gonosz KP párttudatát, viszont ha a gonoszságot választja, a KP párttudat gonoszsága teljességében felszínre jut.

Az 1989 június 4-i mészárlás előtt Zhao Ziyang, az akkori KP főtitkár az egyetemi diákok elnyomása ellen szavazott, viszont a 8 másik pártvezér, akiknek szava többet számított kitartottak az elnyomás mellett. Deng Xiaoping mondogatta akkoriban: „ 200.000 embert megölni, 20 év stabilitásért cserébe“. Ez a 20 év stabilitás alapjában véve a KP 20 éves diktátori uralmát jelentette, amely megfelel alapvető céljának, s amelyet éppen ezért meg is erősített.

A politikai hivatal állandó bizottságának 7 tagja közül Jiang Zemin volt az egyetlen, aki a Fálun Gong üldözésének megkezdését szorgalmazta. Ürügyként azt hozta fel, hogy a KP és az ország túléléséről van szó. Ez az érv a KP legérzékenyebb idegeit érintette és felerősítette harcikészültségét. Jiang Zemin saját hatalmának fenntartása megegyezett a KP céljával, amely egyedüli diktátori hatalomra tört.

1999. július 19-e estéjén Jiang Zemin ülést tartott a KP legmagasabb rangú tagjaival. Ignorálta az érvényben lévő törvényeket, visszaélt politikai hatalmával a célból, hogy a többi tagot is a saját oldalára állíthassa. Jiang személyesen hozta meg a döntést, hogy elkezdjék az országos elnyomást és a kínai kormány nevében betiltotta a Fálun Gongot, s ily módon vezette világszerte félre az embereket. Azóta a KP az általa irányított minden állami és politikai hatalmát és erőszakgépezetét beveti az ártatlan Fálun Gong tömegek széleskörű üldözése céljából.

Mindenesetre elképzelhető az, hogy ez az elnyomás nem jöhetett volna létre, ha nem Jiang Zemin, hanem valaki más lett volna a főtitkár. Ebböl a szemszögből tekintve a KP is hasznot húzott Jiang Zeminből.

Ha a KP nem halmozta volna magára a vérontás bűnét, és nem érezte volna magát fenyegetve az egzisztenciájában, ha a KP-nak nem lett volna gonosz és embermegvető természete, amely szembenáll az általános alapelvekkel, nem látott volna a Fálun Gongban veszélyt. A KP átfogó, a társadalom minden zugába betolakodó ellenőrzése nélkül Jiang Zemin elnyomási szándéka nem kapott volna szervezési, anyagi, propagandai, diplomáciai és személyzeti támogatást. Továbbá Jiang nem kapott volna támogatást a börtönöktöl, a rendőrségtől, biztonsági szervezetektől, a hadseregtől, az úgynevezett demokratikus pártoktól, a szakszervezetektől, a fiatalok szövetségének bizottságától és a nők szövetségétől sem. Ebből a szempontból tekintve Jiang Zemin húzott hasznot a KP-ból.

4.      Hogyan húzott Jiang Zemin a KP-ból hasznot a Fálun Gong üldözéséhez

Jiang Zemin hangsúlyozta a KP elvét, ami kimondja, hogy „minden párttag követi a Központi Bizottságot“, és minden a KP által irányított állami szervezetet, mint például a hadsereg, a médiák, a biztonsági hatóságok, a rendőrség, a fegyveres rendőregységek, az állambiztonsági szervezetek, a jogrendszer, a népkongresszus, a diplomáciai testület, a pszeudovallási csoportok stb. bevont a Fálun Gong üldözésének végrehajtási folyamatába. A hadsereg, a paramilitáris rendőrség és a rendőrség közvetlenül részesei voltak a Fálun Gong művelők elrablásának és őrizetbevételének. A médiák elvégezték Jiang Zemin számára a hazugságok elterjesztését, abból a célból, hogy tönkretegyék a Fálun Gong hírnevét. Az állambizottság rendszere Jiang Zeminnek személyesen állt rendelkezésére. Ez a rendszer beszerzi és gyűjti az információkat, rágalmakat kohol és hamis tényeket továbbít. Ahhoz, hogy az embereket bel- és külföldön megtéveszthessék, a népkongresszus és az igazságszolgáltatás magukra öltötték a legitimáció és a jogállam köpönyegét, hogy álcázni tudják Jiang Zemin és a KP bűneit. Ők Jiang Zemin eszközeivé és védőpajzsává váltak. A rendőrség, az államügyészség és a bíróságok, akiknek kivitelezniük kellett a törvényt, maguk is törvénybe ütköztek ezzel, és így Jiang Zemin bunkósbotjaivá züllöttek. A diplomáciai szervek hazugságokat terjesztenek a nemzetközi közösségben, politikai és gazdasági előnyökkel csábítják a külföldi kormányokat, a befolyásos politikusokat és a médiákat, vagy megvesztegetik azokat, hogy hallgassanak ennek fejében a Fálun Gong üldözéséről.

A KP Központi Bizottságának egyik ülésén, melyen a Fálun Gong kiirtásának tervét beszélték meg 1999-ben, a következőket állította Jiang Zemin: „Nem hiszem, hogy a Kommunista Párt nem tudja legyőzni a Fálun Gongot“. Ez a kijelentés felerősítette a KP szándékát és arra sarkallta, hogy megsemmisítse a Fálun Gongot. Az üldözés kivitelezésének fő tervében három nagy irányvonalat határoztak meg, mégpedig „mocskoljátok be hírnevüket, tegyétek őket anyagilag tönkre, semmisítsétek meg őket fizikailag!“. Ezekután országszerte megindult az elnyomókampány.

4.1       Információs zárlat a médiákon keresztül

Az utasítást „ mocskoljátok be hírnevüket“, a KP abszolút kontrollja alatt álló médiák hajtják végre. 1999. július 22-én, tehát 3 nappal az első letartóztatási hullám után, elkezdték a KP által irányított mediák az országos széleskörű propagandát a Fálun Gong ellen. Ragadjunk ki egy példát a pekingi CCTV-ből (Kínai Központi Televízió). 1999-ben a CCTV naponta többször meismételt egy 7 órás filmet, amely Li Hongzhi-nek, a Fálun Gong megalapítójának elferdített és megváltoztatott kijelentéseivel kezdődött. Ehhez még kitalált öngyilkosságok, gyilkosságok és halálos esetek társultak, az orvosi ellátás állítólagos megtagadása miatt. Kimerítettek minden lehetőséget, hogy a Fálun Gongot és a Fálun Gong alapítóját negatív propagandával rágalmazzák.

A legismertebb példák között szerepelt Li Hongzhi egy mondata, melyet egyszer a nyilvánosság előtt mondott: „A földgömb úgynevezett robbanására nem kerül sor“. Erre a mediák a „nem“ szót elhagyták, abból a célból, hogy a Fálun Gongról a világvége elterjesztésének teóriáit feltételezzék. Ennél is szörnyűbb, hogy bűnözők által elkövetett büntényeket fogtak a Fálun Gong művelőkre, hogy az embereket világszerte félrevezessék.

Például a Fálun Gong számlájára írtak egy gyilkosságot, melyet Fu Yibin, egy őrült ember követett el. Egy másik ember tettét, Zhejiang tartományból, aki megölt egy koldust és további bűntényeket, melyeket lelkibetegek és gyilkosok hajtottak végre, szintén a Fálun Gongra fogták. A médiák a lakosság körében gyűlöletet szítottak, mely nem ismerhette az igaz  körülményeket, úgyhogy a szörnyű üldözés, melyet kezdetben a lakosság elítélt, később jogosnak látszott és végül támogatásra talált a lakosság körében.

Kereken 2000 újság, több mint ezer magazin, továbbá a televízió- és rádióadók százai, amelyek mind a KP abszolút ellenőrzése alatt álltak, tüstént mozgósították magukat és rágalmazó propagandát terjesztettek a Fálun Gong ellen, mely folyamat aztán átszivárgott az állami Hírügynökségeken, mint a Xinhua, Zhongxin, Zhongtong és a külföldi székhellyel rendelkező médiákon keresztül más országokhoz is. A statisztikai adatok szerint a KP médiái külföldön, csak egy fél éven belül 300.000 rágalmazó tudósítást és cikket tettek közzé a Fálun Gongról, melyek sok ember egészséges ítélőképességét megmérgezték, hiszen azok számára az esetek valódisága rejtett maradt.

Ezenkívül a külföldi kínai követségeken és konzulátusokon nagy számban tettek közzé magazinokat, CD-ket és prospektusokat, melyek a Fálun Gongot kritizálták és „leleplezték“. A kínai külhivatal weboldalán egy külön rovatot alakítottak ki e célra.

De ez még nem minden. 1999 végén Jiang Zemin személyesen is beavatkozott. Az „Asia-Pacific Economic Cooperation Summit“ – amely az APEC csúcstalálkozója volt Új Zélandon, egy tucat államfőnek sajátkezűleg osztotta ki Jiang Zemin a KP prospektusát, mely a Fálun Gongot rágalmazta. Ezt a kontárkodó és pozíciójához nem illő viselkedést a nemzetközi közösség kinevette. Franciaországban Jiang Zemin szintén vétett a kínai alkotmány ellen, mikor a külföldi médiák előtt a Fálun Gongot egy „rossz szektának“ nevezte. Ezen a módon érte el a célt: „mocskoljátok be hírnevüket“.

Ennek eredményeképpen sötét felhők keletkeztek  az ország fölött, és úgy nézett ki, mintha visszatért volna a kulturális forradalom (1966-1976).

A legszörnyűbb eset az úgynevezett „önelégetés“ megrendezése volt 2001 januárjában, amely a Fálun Gongnak a számlájára lett írva, és a Xinhua hírügynökségen keresztül példátlan sebességgel az egész világon el lett terjesztve. Ennek az „önelégetésnek“ a hitelességét később több nemzetközi szervezet is kétségbe vonta, közöttük az NGO „International Educational Development“ és az Egyesült Nemzetek, Genfben. Egy kérdésből kifolyólag bevallotta egy munkatárs, aki az adás produkciójában vett részt, hogy ennek az adásnak egyes jelenetei csak az esemény után lettek felvéve. Azt teljesen kétségbevonjuk, hogy ezek a filmben résztvevő, a halállal farkaszszemet néző „Fálun Gong tanítványok“ belementek volna egy olyan kooperációba a KP hivatalaival, hogy az önelégetés egyes jeleneteit még utólagosan is hagyják felvenni.

A hazugság kerüli a fényt. A koholt hazugságok mellett a KP egyidejűleg megtett minden hatalmától telhetőt, hogy blokkolja az információk áramlását. Megpróbált minden  külföldi Fálun Gong művelőről szóló hírt leblokkolni, valamint megsemmisíteni minden Fálun Gong könyvet és -anyagot. Azokra a külföldi médiákra, akik megpróbáltak Fálun Gong művelőkkel interjút készíteni, drasztikus korlátozásokat szabtak ki. Vagy száműzték újságíróikat Kínából, vagy hátrányokkal fenyegették őket a médiapiacon, úgyhogy visszatartották magukat és hallgattak.

Azok ellen, akik megpróbáltak a Fálun Gong művelőkről és a brutális elnyomásról igaz információkat továbbítani külföldre, a KP szintén drasztikus intézkedéseket alkalmazott. 2001. február 19-én a rendőrség elrabolta és halálra ütlegelte a 60 éves Li Qanhua asszonyt, aki Dongjiang faluból, Dashiqiao városnak Nanlou gazdasági különkerületéből, Liaoning tartományból származott, mert információs anyagokat osztott szét a Fálun Gong üldözéséről. A rendőrség bűntettének leplezésekor azt állította, hogy azért halt meg, mert megzavarodott a Fálun Gongtól. Egyedül a Qinghua egyetemen már több mint egy tucat docenset és diákot ítéltek szigorú börtönbüntetésre, mert információs anyagot terjesztettek a Fálun Gongról. Hét Fálun Gong művelő Chongqing városból komoly börtönbüntetésre lett ítélve, mert felfedték, hogy Wei Wingyan rendőr megerőszakolt egy Fálun Gong művelő egyetemi diáklányt a Chongqing egyetemről.

 4.2       Pénzbüntetések, fosztogatások és az élethez való jog megfosztása

A parancs “tegyétek őket tönkre anyagilag!” az egész államgépezet által lett végrehajtva. Az üldözés 6 évében a Fálun Gong művelők százezreire szabtak ki megfélemlítés gyanánt ezertől több ezer jüanig terjedő pénzbüntetést. Ezek  pénzbüntetések kiróvásához nem létezik semmi jogi alap.

A körzeti igazgatóságok, a munkaegyletek és a rendőrkörzetek önkényesen szabhatnak ki pénzbüntetéseket. A megbüntetettek nem kapnak semmiféle jogi jellegű iratot, mint bizonylatot.

A lakások átkutatásai egyszerűen rablásra és megfélemlítésre szolgálnak. Azoknak a Fálun Gong művelőknek a lakásai, akik továbbra is ragaszkodnak a Fálun Gong gyakorlásához, minden időben a rendőrség általi rablásnak vannak kitéve. Azok, akik a fosztogatást végzik, pénzt és használati tárgyakat visznek el. Vidéken néha még a gabonát is elkobozzák, amely a parasztok túlélését biztosítja. Az elkobozott tárgyakra sincs semmiféle bizonylat. Többnyire azok tulajdonítják el a használati tárgyakat, akik a házat kifosztják.

Egyidejűleg a Fálun Gong művelőket a munkahelyük elvesztésével is büntetik. A parasztokat azzal fenyegetik, hogy a szántóföldjüket az állam visszaveszi. A KP még a nyugdíjasokat sem tudja békén hagyni. Sok nyugdíjasnál beszüntették a nyugdíj kifizetését és lakásukat visszavette a munkaegylet. Számtalan Fálun Gong művelő üzletembernek kobozták el a vagyonát és  fagyasztották be a bankszámláját.

Ennek a politikának a megvalósításához a KP beveti a közösségi és családi jótállást is. Ha egy üzemben Fálun Gong művelő van, őket nem lehet előléptetni és emellett megvonják az üzemvezető és a kollégák prémiumát is. Ezen a módon szítják a társadalomban a gyűlöletet a Fálun Gong művelők ellen. Egyben a Fálun Gong művelők családtagjait fenyegeti a munkahely elvesztése, lakásukat elkobozhatja az állam és a gyerekeiket kizárhatják az iskolából. Mindez a Fálun Gong művelők anyagi csődbejuttatására szolgál, hogy ezúton kényszerítsék őket hitük feladására.

4.3       A kínzás és az önkényes gyilkolás általi szenvedés   

A legbrutálisabb parancsot: “semmisítsétek meg őket fizikailag” alapjában véve a közbiztonsági hivatalok, az államügyészség és a népbíróságok hajtják végre. A Minghui weboldal statisztikai adatai szerint 1999. julius 20-a óta legalább 2733 halálesetet igazoltak (2005. október 1-i adat), melyeknél a Fálun Gong művelők kínzás következményeként hunytak el. Ezeket a haláleseteket több, mint 30 tartományból, önálló körzetböl és közvetlen kormányzati városból jegyezték fel. A legtöbb haláleset, gyakorisági sorrendben a következő tartományokban történt: Hebei, Heilongjiang, Liaoning, Jilin, Shandong, Sichuan, Hubei, stb. A legfiatalabb áldozat a 10 hónapos Meng Hao volt, (egy Fálun Gong művelő, Wang Lixuan asszony fia, Nanhenggou faluból, a Xixiasikou községböl, Yantai városból, Shandong tartományból) a legidősebb a 82 éves férfi (Yang Yongshou, Fálun Gong művelő, a Qingshan község második falujából, Yingshan városkerületéből, Nanchong városból, Sichuan tartományból). A halálos áldozatok 54,7 %-a nő és ezek 56,5 %-a volt 50 év fölött. (2005.10.1-i adat) A KP hivatalnokainak nem hivatalos információi szerint a halálra üldözötteknek valódi számai lényegesen fölülmúlják ezeket a közléseket.

A Fálun Gong művelőkön számtalan kínzómódszert hajtottak végre, mint az ütlegelés, korbácsolás, elektromos kínzóeszközök bevetése, fagyos hideg helyre való állítás, hosszú ideig tartó megkötözés, vasláncok felrakása a végtagokra, tűzzel való megégetés, vagy parázsló vassal történő kínzás, hosszú ideig tartó felkötés, hosszú időn keresztüli állás vagy guggolás kikényszerítése, bambusznád vagy vasdrót átszúrása testrészeken, szexuális zaklatás és –erőszak, s még egyéb számtalan módszer. 2000. októberében a Masanjia átnevelőtábor börtönőrei 18 női Fálun Gong művelőről tépték le a ruhát és utána betaszították őket a férfi foglyok közé, ahol mindenki kedve szerint megerőszakolhatta és megalázhatta őket. Az ember felállíthatna egy véget nem érő listát a szörnyű gaztettekről.

Például a pszichiátriai kezeléssel való visszaélés a kínzásoknak egyik fajtája. Az egészséges, szellemileg teljesen ép Fálun Gong művelőket minden jogi alap nélkül bezárják a elmegyógyintézetekbe. Dubiózus injekciókat kapnak idegromboló gyógyszerekkel, oly módon, hogy egyesek részben vagy teljesen megbénulnak és mások elveszítik látásukat, vagy a hallásukat. Néhányuk esetében leépülnek az izmok vagy a belső szervek. Megint mások részben vagy teljesen elvesztik emlékezetüket és gyengeelméjüekké válnak. Egyeseknek a szervezete nem bírja elviselni a gyógyszerek hatásait, s így röviddel azután meghalnak.

A kivizsgálás eredményei szerint, az olyan esetek, melyeknél a Fálun Gong művelők gyengeelméjüekként lettek bántalmazva, 23 tartományban, városban és automóm területen fordult elő. A különböző tartományokban, városokban és kerületekben legalább 100 elmegyógyintézet vett részt az üldözésnek ebben a módszerében. Az esetek számát és elosztódását tekintve, a Fálun Gong művelők üldözése az idegroncsoló gyógyszereken keresztül, csak egy módszer, ami a legfelsőbb szinttől a legalsóig, szisztematikusan megszervezett és végrehajtott politika. Legalább 1000 szellemileg teljesen egészséges Fálun Gong művelőt utaltak be kényszerrel az elmegyógyintézetekbe és kábítószerelvonó intézetekbe. Sokan kaptak közülük injekciókat vagy egyszerre kaptak többféle gyógyszert, melyek tönkreteszik a központi idegrendszert. Ezenkívül hosszú időre megkötözték őket vagy elektromos kínzóeszközökkel traktálták őket. Legalább 15 ember vesztette el ilyen módon az életét.

4.5       A hadsereg bevetése és az államvagyonnal való visszaélés 

A hadsereg fölötti uralom lehetővé teszi a KP számára, hogy önkényesen és aggályok nélkül elnyomja a polgárokat. A Fálun Gong jelenlegi elnyomására Jiang Zemin nem csak a fegyveres és fegyvertelen rendőrséget vetette be, hanem a hadsereget is. Amikor 1999 júliusában és augusztusában békés polgárok milliói akartak petíciókat benyújtani a Fálun Gong elleni igazságtalanságok ellen Pekingben, több helyen állomásoztak katonák. Minden fontosabb úton, ami Pekingbe vezetett felfegyverzett katonákat lehetett látni. Ezek együttműködtek a rendőrséggel, hogy elkapják és letartóztassák azokat a Fálun Gong művelőket, akik egy petíciót akarnak benyújtani. Jiang Zemin azért vetette be a KP fegyveres erőit, hogy utat nyisson a szörnyű üldözésnek.

A KP állami vagyon fölötti ellenőrzése lehetőve tette, hogy Jiang Zemin finanszírozhassa a Fálun Gong üldözését. Liaoning tartományban az igazságügyi hatóság egyik magas hivatalnoka bevallotta a Masanjia átnevelő tábor gyűlésén: „A Fálun Gong elleni küzdelemre felhasznált anyagiak már egy háború kiadásait is fölülmúlták“.

Azt ugyan nem lehet kideríteni, milyen magas összeget adott ki a KP az állami vagyonból, és a polgárok megtakarításaiból, de a gyors analízis sejteti, hogy csillagászati összegekről lehet szó. Belső információk szerint a biztonság hivatalainak csupán a Fálun Gong művelők Mennye-i Béke terén történő letartóztatására fordított összege naponta 1,7 és 2,5 millió jüan között mozog. Egy becslés szerint Jiang Zemin több millió embert vett fel a Fálun Gong üldözésének céljából, közöttük rendőröket a rendőrőrsön és biztonsági hivatalokat és a 610-es hivatal munkatársait minden politikai szinten. Az erre a célra alkalmazott személyek a várostól a legtávolabb falvakig szóródnak szét. Az erre fordított fizetések körülbelül 100 milliárd jüan körül mozoghatnak. De ez még nem minden. Jiang Zemin roppant nagy összeget adott ki munkatáborok, agymosóközpontok, agymosótáborok stb. kiépítésére és Fálun Gong művelők bezárására. Például Jiang Zemin 2001 decemberében egyszerre csak 4,2 milliárd jüant adott ki, agymosóközpontok és –táborok kiépítésére, melyek a Fálun Gong művelők átnevelésére szolgálnak. Ezenkívül Jiang Zemin pénzzel buzdított fel sok embert arra, hogy résztvegyen a Fálun Gong üldözésében. Több területen kapott az ember 1.000-től 10.000 jüanig terjedő jutalmat, ha elfogott egy Fálun Gong művelőt. Su Jing asszony, a Masanjia átnevelőtábor részlegvezetője, annak a tábornak, ahol a legborzalmasabb üldözési eseteket jegyezték fel, kapott egyszer 50.000 jüant a KP-től jutalmul, s a helyettes vezető 30.000 jüant kapott.

A KP akkori főtitkára, Jiang Zemin az előidézője és irányítója ennek a szörnyű üldözésnek. Jiang felhasználta a KP politikai kampányának mechanizmusát, hogy megíndíthassa a Fálun Gong üldözését. Ő biztosan nem háríthatja el a felelősségét magáról emiatt a történelmi bűntény miatt. Másrészt a KP erőszakgépezete nélkül, melyet hosszú időn keresztül próbáltak ki, nem indíthatta volna el és nem hajthatta volna végre Jiang ezt az utálatos üldözést.

Jiang Zemin és a KP kölcsönös kihasználása az igazi ok arra, hogy ezt az abszurd bűntettet egyáltalán végre lehetett hajtani.

Folytatás az "ÖTÖDIK KOMMENTÁR/4. rész" című bejegyzésben

4.4       A 610-es hivatal az igazságügyi rendszer fölött áll  

A KP politbürojának ülésén, 1999. június 7-én Jiang Zemin ok nélkül rágalmazta  a Fálun Gongot, és a „Fálun Gong kérdés kezelését“ úgy sorolta be, mint egy politikai küzdelmet. A Fálun Gongot politikai ellenfélnek nyilvánította ki és ezzel felheccelte Kína Kommunista Pártjának harci szellemét. Ezekután megadta az utasítást egy „központi bizottság“ megalapítására, mely a „Fálun Gong kérdését fogja kezelni“. A hivatalos alapítási dátum (június 10-e) szerint lett a hivatal neve „610-es iroda“. Azóta a 610-es irodát minden kormányzási szinten berendezték és a hivatal minden konkrét intezkedésért felelős, ami a Fálun Gong elnyomásának érdekében történik.

A KP-nek alárendelt politikai és jogi bizottság, a médiák, a közbiztonsági hivatal, az államügyészségek, a népbíróság és az állambiztonsági hivatal – ők mindannyian Jiang Zemin kiszolgálói. A látszat szerint a 610-es hivatal az államtanács alá van rendelve; a valóságban ez a KP-nak egy szerve, amely a kormányrendszeren kívül helyezkedik el. Ennél fogva a 610-es hivatal semmilyen törvényes határozat és állami rendelet által sincs korlátozva. Ez egy abszolút hatalmi igénnyel rendelkező szerv, amely az állami és jogi rendszer fölött áll és számtalan állami eszköz fölött tud rendelkezni. Ez egy hasonló szervezet, mint amilyen a Gestapo volt a harmadik birodalomban. Miután Jiang Zemin megadta a parancsot a Fálun Gong elnyomására, nyilvánosságra hozta a Xinhua hírügynökség 1999. július 22-én a KP szervezési részlegvezetőjének a beszédét és a propagandaminisztérium vezetőjének beszédét, akik Jiang Zemint hivatalosan támogatták a Fálun Gong üldözésében. Mindez azt mutatja, hogy Jiang Zemin utálatos terve a KP egész szervezési rendszerében támogatást talált.

Számtalan esetben igazolódott be, hogy a biztonsági hivatalok, államügyészségek és bíróságok semmilyen joggal nem rendelkeztek, az eseteket, melyek a Fálun Gongot érintették, önállóan kezelni, hanem mindannyian a 610-es hivatal utasításait kellett követniük. Ha a Fálun Gong művelők családtagjai feljelentést akartak tenni a nyilvános biztonsági hivataloknál, az államügyészségnél vagy a bíróságoknál, mert családtagjaikat letartóztatták, bezárták vagy halálra kínozták, azt kapták válaszul, hogy ezt a dolgot a 610-es hivatalnak kell eldöntenie.

A 610-es hivatal létezésének nincs semmiféle jogi alapja. Ha utasításokat ad a KP szerveinek, többnyire nincs erről semmilyen írásos okmány, minden csak élőszóban van átadva. Ezenkívül ki lett adva az utasítás, hogy senkinek, aki a szóbeli utasításokat hallotta, nem szabad a hallottakat videó- vagy audiókazettára felvennie, mégcsak jegyzetelni sem szabad.

Egy ilyen időleges intézményt alapítani a KP-nak egy bevált módszere, melyet a múltban már gyakran alkalmaztak. Minden politikai kampánynál, melyek arra szolgáltak, hogy a másképp gondolkodókat eltegyék az útból, az ilyen országszerte alapított határidős intézményeken keresztül hajtotta végre, éppen úgy, mint például a kulturális forradalom alatt a „KP Központi Bizottságának stábján“ keresztül „a kulturális forradalmat vitte véghez“.

A KP erőszak- és terroruralmának hosszú folyamata alatt szisztematikusan lett felépítve a világ leggonoszabb államterrorizmusa, erőszak, hazugságok és információzárlat segítségével. Ez a KP-t a világcsúcsra emelte brutalitása és hazug természete ügyében. Az üldözésnek méreteiben és borzalmaiban nincs párja. A múltban a KP a politikai mozgalmakban sok tapasztalatot szerzett és egy sor szisztematikus és hatásos módszert fejlesztett ki, az emberek elnyomására, üldözésére és megölésére. Ezek a módszerek szörnyűek, alattomosak és hazugok. Az előszóban említett példában a férj nem tudta tovább a rendőrség sértegetéseit és fenyegetéseit elviselni, s ezért megfojtotta a feleségét. Ez az ijesztő következménye annak, hogy a KP a nép emberi természetét elferdíti a médiák segítségével történő csalásokon, politikai nyomás gyakorlásán, csoportfelelősség kicsikarásán, fenyegetésen, úgymint más államterrorista intézkedésen keresztül és szítja a nép gyűlöletét.

1.      Egy hasonló háttér – ugyanattól a krízistől való félelem

Jiang Zemin 1926-ban született. Ugyanúgy, ahogy a kínai KP népe elöl eltitkolta vérrel szennyezett létrejöttének történetét, éppúgy Jiang Zemin is eltitkolta a KP és népe elöl hazaárulásának történetét.

Amint Jiang betöltötte 17. életévét, a fasizmus elleni küzdelem világszerte elérte tetőpontját. Akkoriban, amikor sok hazafias fiatal kiszállt a frontra megvédeni Kínát Japán ellen, Jiang Zemin a központi egyetemre készült tanulni. Az egyetemet a Wang Jingwei rezsim alapította 1942-ben Nanjing-ban. Wang Jingweit, a hazaárulót, a japán kormány támogatta. Ennek a döntésnek az volt az oka, hogy Jiang Zemin édesapja, Jiang Shijun, a megszálló japán hadsereg kínaellenes propagandarészlegének magas tisztviselője volt a Jiang Su tartományban. Tehát Jiang Zemin apja egy igazi hazaáruló volt.

Ami a hazaárulást illeti, Jiang Zemint és a kínai KP-t ugyanabból a fából faragták. Mindketten érzéketlenek a kínai néppel szemben, úgyhogy a népet kénye kedve szerint gyilkolja mind a kettő.

Amint a kínai KP megnyerte a polgárháborút (1945-1948), Jiang Zemin be akart lépni a Kommunista Pártba, hogy hatalmat és tekintélyt nyerhessen. Ennek céljából azt állította, hogy a bácsikája, Jiang Shangqing, aki fiatalkorában belépett a KP-ba és akit később banditák löttek le, adoptálta őt. Ennek a kapcsolatnak a segítségével Jiang egy pár éven belül egy részlegvezetőből az Elektromosipar Miniszterelnökének helyettesi posztjára lett előléptetve. Nem a képességei miatt, hanem mert behízelegte magát és kihasználta kapcsolatait. Amikor később a kommunista párt főtitkára lett Sanghajban, mindent megtett azért, hogy a KP nagy egyéniségeinek, mint Li Xiannian-nak, Chen Yun-nak hízelegjen, amikor ők, mint minden évben, a tavaszi ünnepnapokat Sanghajban töltötték. Előfordult, hogy Jiang egyszer órákig várt a nagy hóesésben, csakis azért, mert Xiannian-nak egy születésnapi tortát akart ajándékozni.

Az 1989. június 4-i mészárlás egy fordulópontot jelentett Jiang Zemin életében. Szigorú intézkedéseivel nyomás alá helyezte a Sanghaj-i "Világgazdasági Körkép" című lapot, amely demokratikus gondolatokat támogatott és házi fogság alá helyezte Wan Li-t, a demokratikusan gondolkodó Népkongresszus elnökét, aki így nem utazhatott Pekingbe. Jiang Zemin támogatta a június 4-i mészárlást, s ennek eredményeképpen a Kommunista Párt főtitkára lett Kínában. Már a mészárlás előtt titkos leveleket küldött Deng Xiaoping-nak, melyekben azt tanácsolta neki, hogy "határozottan azonnali intézkedéseket kell hozni", különben "tönkremegy a Kommunista Párt és az ország". Az elmúlt 15 évben Jiang aggályok nélkül elnyomta az önálló vallásos csoportulásokat és másképp gondolkodókat, valamint azzal az ürüggyel ölette meg tagjaikat, hogy „a stabilitás megörzése mindenek fölött áll“.

1991-ben döntött Kína és Oroszország egy, a két ország közötti nem pontosan meghatározott határról. Jiang Zemin elismerte az orosz cári hatalom megszállását, valamint a korábbi Szovjetúnió megszállását is, és számtalan igazságtalan megegyezést fogadott el az "Aihui Egyezmény"-ben. Ezzel több, mint 1 millió négyzetkilométernyi kínai földről mondott le Oroszország javára.

De vessünk egy pillantást Jiang Zemin életrajzára. Ömaga, egy áruló elsőszülött fia, hamis módon egy mártír forradalmár árvájának adta ki magát. Ebben a cselekedetében tulajdonképpen csak a KP „félrevezetéseinek“ példáját követte, ami a KKP második alaptulajdonsága (részletesen erről a 2. kommentárban). Később Jiang támogatta az 1989. június 4-i tömegmészárlást és elnyomta a demokratikus mozgalmat, úgymint a vallásos szemléletü embereket. Ily módon gyakorolta a „népirást“ a KP nyolcadik alaptulajdonságát (részletesen szintén a második kommentárban). Mint a nemzetközi kommunistáknak a távolkeleti részlege (Kommunista Internácionálé), a kínai KP minden ügyben Oroszországra hallgatott. Jiang Zemin kínai földről mondott le Oroszország javára, s így a gyakorlatban is kivitelezte a KP árulását.

         Jiang Zeminnek éppúgy, mint a kínai KP-nak, szégyenteli a fejlődéstörténete, ami ahhoz vezetett, hogy mindketten a hatalom elvesztésének félelmétől szenvednek.

2.      Jiang Zemin és a kínai Kommunista Párt is fél az     igazságosságtól, jószívűségtől és toleranciától

A nemzetközi kommunista mozgalom történetét több, mint száz millió ember vérével írták meg. Majdnem minden kommunista országban létezett a „forradalmi ellenzék elsöprése“, mint Sztálin idejében. Nem volt ritkaság, hogy több millió ártatlan embert önkényesen gyilkoltak meg. Az utolsó évszázad kilencvenes éveiben a Szovjetunió feloszlott, Kelet-Európában hatalmas változások következtek be. A kommunista tábor szinte máról holnapra elvesztette hatalmi terének felét. A lecke, amit ebből a kínai KP megtanult az volt, hogy az elnyomás befejezése és a gondolati- valamint szólásszabadság engedélyezése az öngyilkossággal lenne egyenlő. Ha a szólásszabadságot mindenki élvezhetné, hogyan lehetne akkor a véres gaztetteket eltitkolni? Hogyan tudná csaló ideologiáját jogosítani? Ha az elnyomásnak végetvetnének, nem kerekedne-e felül a nép félelmén és lenne-e olyan merész, hogy egy másféle életformát és hitet válasszon, mint ami a KP-é? Ebben az esetben milyen szociális alapja lenne még a KP egzisztenciájának?

Teljesen mindegy, mennyiben változott külsőleg a kínai kommunista párt, egy alapelvét még mindig változatlanul megfigyelhetjük: a nép félrevezetését sohasem fogja abbahagyni és addig fogja elnyomni, ameddig csak lehetséges. Ennek az alapelvnek felelt meg Jiang Zemin is, amit az 1989. június 4-i diáktüntetés után, nagy félelmei közepette kihirdetett: „Minden tényezőt, ami a stabilitást veszélyezteti már magjában ki kell irtani“.

Éppen ebben az időszakban bukkant fel Kínában a Fálun Gong. Kezdetben a Fálun Gongot sok ember egyféle Qigong-nak vélte, amelynek kíváló gyógyhatásai vannak, de egyre inkább felismerték az emberek, hogy a Fálun Gong lényege nem a könnyen elsajátítható öt gyakorlatban rejlik, hanem az - igazságosság, jószívűség és a tolerancia - alapelvein, melyek rávezetik az embert arra, hogy gondoskodjon az erényről.

2.1       A Fálun Gong tanítása az igazságosságon, jószívűségen és tolerancián alapul; a Kommunista Párt ezzel szemben „hamisságot, gonoszságot és küzdelmet“ kotyvaszt

A Fálun Gong az igazságosságot tanítja, amely magában foglalja, hogy az ember az igazat mondja és cselekedje. A kínai KP ezzel szemben az egész idő alatt agymosást hajtott végre a hazugságain keresztül. Ha mindenki elkezdené elmondani a való igazságot, akkor a népnek tudomására jutna, hogy a kínai KP mindenekelőtt azúton tudott növekedni, hogy behízelegte magát a Szovjetuniónál, embereket gyilkolt meg és ejtett túszul, ópiumot termesztett, menekült, amikor ez megalkuvó volt és azt állította magáról, hogy Japán megszállás ellen küzdött. A KP úgy gondolja: „Hazugság nélkül lehetetlen nagy dolgokat véghezvinni“. A hatalomátvétel után a kínai KP a különböző mozgalmakban kezdeményezett és számtalan borzalmas gaztett okozója lett. Ezeknek a tényeknek a felfedése a kínai KP biztos hanyatlását jelentené.

A Fálun Gong a jószívűséget is nagyra értékeli. Ez azt foglalja magában, hogy az ember először minden cselekedeténél másokra gondol, és csak azután saját magára és embertársaival mindig jóságosan bánik. A KP ezzel szemben mindig a “kegyetlen küzdelem, az érzelem nélküli támadás” mellett foglalt állást. Lei Feng, a kínai KP példamutató hőse a következőket mondta: “Az embernek úgy kell bánnia az ellenséggel, mint amilyen a tél : kegyetlen és érzéketlen”. Valójában a kínai KP nemcsak az ellenséget kezeli ilyen módon, hanem a saját tagjait is. Még a KP megalapítóit is, mint a nagy tábornokokat és a parancsnokokat, sőt az ország elnökét is kegyetlenül kihallgatták, brutálisan ütlegelték és saját pártjuk előtt keményen megkínozták. Az osztályellenség megöletése még hajmeresztőbb volt. Ha a társadalomban jószivűség uralkodott volna, akkor a gonoszságra épülő zsarnoki politika és a KP tömegmozgalmai sohasem jöhettek volna létre.

A “Kommunista Kiáltványban” a következő áll: “Az eddigi társadalmak története, az osztályharcok története”. Ez tükrözödik a KP történelmi- és világnézetében is. A Fálun Gong amellett áll ki, hogy a konfliktusokban az embernek előbb azon kell elgondolkodnia, hogy milyen hibát követett el ő saját maga az adott esetben. Ez a befelé irányuló és önuralomra alapuló szemlélet erős ellentétben áll a KP harcias és támadó filozofiájával, amely kívülre irányul.

A küzdelem a fő módszer, melyen keresztül a KP hatalomra jutott és képes volt továbbra is létezni. A Kommunista Párt egymás után kezdeményezte a politikai mozgalmakat, hogy elnyomhasson egyes csoportokat. Ezzel a módszerrel erősítette hatalmát és felélénkítette forradalmi küzdő természetét. Az erőszak és hazugság folytonos megismétlése felerősíti az emberek félelmét. Ezen a módon tudja a KP hatalmát fenntartani.

Az ideológia szempontjából tekintve a Kommunista Párt filozófiája szöges ellenetben áll a Fálun Gong elveivel.

2.2       A hit félelemnélküliséghez vezet, ezzel szemben a KKP az          emberek         félelmén keresztül őrzi meg politikai hatalmát

Azok az emberek, akik felismerték az igazi alapelveket, félelem nélküliek. A kereszténységet majdnem 300 éven keresztül üldözték. Számtalan keresztényt fejeztek le, égettettek el, vagy fojtottak vízbe, sőt néhányukat még oroszlánok közé is vetettek, de a keresztények ennek ellenére sem adták fel hitüket. Amikor a buddhizmus a történelemben hasonló nehézségeken ment keresztül, a hívők hasonló állhatatosságot bizonyítottak be.

Az ateizmus propagandájának egyik legfontosabb célja abban áll, hogy az emberekkel elhitesse, hogy sem mennyország, sem pokol, de a jó megjutalmazása vagy a rossz megtorlása sem létezik. Így az embereket már nem fékezi a lelkiismeretük és csak a hírnévre valamint az élvezetre figyelnek. Ezáltal az emberi természet gyengéi kihasználhatókká válnak és így a fenyegetés és a személyes előnyökön keresztüli csábítás kifejthetik hatásukat. Azok az emberek viszont, akik erős hittel rendelkeznek képesek könnyedén venni az életet és a halált. A világ illúziói nem tévesztik meg. A földi élet csábításait és fenyegetéseit könnyedén kezelik, melynek folytán a Kommunista Párt azon fáradozásai közepette, hogy ezeket az embereket manipulálja, erőtlenné válik.

2.3       A Fálun Gong magas morális mércéje megszégyeníti a KP-t 

Az 1989. junius 4-i mészárlás után a KKP ideológiája a végét járja. 1991 augusztusában összeomlik az egykori Szovjetunió Kommunista Pártja, melyet nagy változások követnek kelet Európában. Ezt a KP fenyegetésnek tekintette, amely nagy nyomás alá helyezte és hatalmas félelmet váltott ki benne. A bel- és külpolitikai nehéz szituáció egy példanélküli kihívás elé állította a KKP jogszerűségét és egzisztenciáját. Ebben az időszakban a KKP már nem tudta Marx, Lenin és Mao doktrináját felhasználni, párttagjainak egyesítésére, így követői hűségét széleskörű korrupción keresztül vásárolta meg. Más szóval: akárki is követte a KP-t, annak engedélyezte a KP, hogy korrupció és sikkasztás által olyan személyes előnyökhöz juthasson, melyet nem kapna meg az, aki nem KP-tag. Különösen miután Deng Xiaoping 1992-ben egy körutat tett Délkínában, a kormányhivatalnokokon keresztül féktelenül kifejlődött a korrupció és kizsákmányolás a részvény- és ingatlanpiacon. Prostitució és csempészés széles körben elterjedt. Pornográfia, szerencsejátékok, kábítószerek grasszálnak egész Kínában. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a Kommunista Pártban egy tisztességes személy sincs, de a nép már régen elveszítette a bizalmát a Párt korrupció elleni fáradozásaiban és az a meggyőződése, hogy a közép- és magas kormányhivatalnokoknak több, mint a fele van korrupcióba bonyolódva.  Egyidejűleg a Fálun Gong gyakorlók morális hajlamait, akik az őszinteség, könyörületesség és tolerancia elvei szerint művelik magukat, a kínai lakosság nagyra értékelte. Több, mint száz millióan követik a Fálun Gong tanait és kezdték el tanulni a gyakorlatokat. A Fálun Gong olyan, mint egy tükör, amely megmutatja KP saját hazugságát.

2.4       A Fálun Gong terjesztésének szervezési módszere a KP-ban      irigységet vált ki

A Fálun Gong szájról szájra, szívtől szívhez terjedt el. A Fálun Gong lazán szervezett, mindenki jöhet és mehet, ahogyan kedve tartja. Ez egy nagyon nagy különbség a KP szigorú szervezési rendszeréhez képest. A szigorú szervezet ellenére léteztek a heti ill. még gyakoribb politikai tanuló körök és csoportos aktivítások csupán a forma kedvéért. A KP-nak alig van tagja, aki az ideológiával egyetért. A Fálun Gong gyakorlói viszont saját indíttatásból ültetik át a gyakorlatba az igazságosság, könyörületesség és tolerancia elveit. Ezenkívül a gyakorlók száma lenyügöző mértékben nő a Fálun Gong fizikai és mentális egészségre kifejtett nagy hatása miatt. A Fálun Gong gyakorlók saját döntésükből kifolyólag tanulmányozzák Li Hongzhi úr műveit és tanításait költségmentesen adják tovább. Csak hét éven belül a Fálun Gong gyakorlók száma nulláról 100 millióra növekedett Kínában. Akkoriban, amikor reggeli gyakorlataikat végezték,  Kína majdnem minden parkjában lehetett hallani a Fálun Gong gyakorlatainak kísérőzenéjét.

A KP azt állította, hogy a Fálun Gong egy vallás és hogy a Fálun Gong a KP ellen „küzd“, azzal a céllal, hogy a saját oldalára állítsa a tömegeket. A valóságban a Fálun Gong a kínai elődök kulturájában és hagyományaiban gyökerező egyfajta kultúrát hozott az emberek életébe, amit a kínaiak régóta elveszítettek. A KP és Jiang Zemin azért félnek annyira a Fálun Gongtól, mert tudják azt, hogy abban az esetben, ha ez a hagyományos morál összefonódik a tömegekkel, olyan gyorsan megerősödik, hogy nincs olyan erő, ami feltartóztathatja. A nép hagyományos világnézetét a néptől elválasztották és a KP által meghamisították. A hagyomány visszaállítása és a hagyományhoz való visszatérés tulajdonképpen a történelem fejlődési folyamata. Ez az a visszatérés amit a nép a nyomor és bánat után saját magától fog választani. Ez a választás kétségtelenül ahhoz vezet, hogy az emberek újra megtudják különböztetni a jót a rossztól és el tudják magukat határolni a gonosztól. Ez természetesen egy teljes tagadása és elutasítása lenne mindannak, amit a Kínai Kommunista Párt mindigis terjesztett és egy halálos csapást jelentene önmaga számára. Különösen miután a Fálun Gong gyakorlók száma a KP tagjainak számát felülmúlta, el tudja képzelni az ember, milyen naggyá nőhetett a KP félelme és irigysége.

         A KP Kínában totális ellenőrzése alatt tarja a társadalom minden részét. Vidéken minden faluban van egy pártnak egy helyi csoportja, a városokban léteznek a párt helyi csoportjai egészen a szomszéd közigazgatási irodáig, A hadseregben, a kormányban és a vállalatoknál is vannak a legkisebb egységekig terjedő pártszervezetek. A hatalom abszolút monopóliuma és a manipuláció a KP legjelentősebb eszközei, politikai hatalmuk fenntartása érdekében. A Kínai Népköztársaság alkotmányában szépítve a „Párt vezetöszerepének megtartásának“ nevezik. A Fálun Gong gyakorlói nyilvánvalóan szívesebben tartják magukat az igazságosság, könyörületesség és tolerancia elveihez, mint mércéhez. Ez a KKP számára nem más, mint „a Párt vezetőszerepét tagadni“, ami teljesen elfogadhatatlan.

2.5       A KP azon a véleményen van, hogy a Fálun Gong az        ateizmusban   hisz és ezzel kormányának jogosultságát fenyegeti

Az istenségekben való mély hit a KP számára bizonyára egy nagy kihívás, hiszen a KP kormány jogosultságának az alapja az úgynevezett “materialista történelem”, mely szerint “az emberi világban kellene megteremteni egy paradicsomi állapotot”. Ebből az okból az emberek rá kell hogy legyenek utalva az “Avantgard”-ra, másszóval a KP vezető szerepére. Ugyanakkor a KP ateizmusa megengedi a morál, a jó és rossz tetszése szerinti magyarázatát. Így nem is létezik valódi morál többé és a jó-rossz közötti megkülönböztetés sem. Az embereknek elég azt a fejükben tartani, hogy a párt örökké nagyszerű, ragyogó és mindig igaza van.

Az ateizmus viszont az embereknek a jó és a rossz megítéléséhez egy sor nagyszámú megváltozhatatlan mércét állított rendelkezésre. Hogy egy dolog helyes-e vagy helytelen, a Fálun Gong művelői az őszinteség, könyörületesség és tolerancia mércéi szerint ítélik meg. Ez nyilvánvalóan szintén egy akadály az “egységes gondolat” ápolása szempontjából, amit a KP keresztül szeretne vinni.

A Fálun Gong elnyomásának még nagyon sok okát fel lehetne sorolni, mindenesetre a fönt említett öt pontok mindegyike már halálos bűn a KP számára. Egyidejűleg állíthatjuk azt, hogy Jiang Zemin ezekből az okokból kifolyólag üldözi a Fálun Gongot.

Jiang Zemin az életrajzában feltüntetett hamis adatokon keresztül építette a karrierjét. Ezért érthető az őszinteségtől való félelme. Üstököshöz hasonlítható felszállását a nép elnyomásán keresztül élte meg, hogyan is tetszene neki a “könyörületesség” eszméje. Hatalmát a párton belüli harcok által tartja meg, hát persze, hogy hallani sem akar a “toleranciáról”.

Hogy Jiang Zemin milyen kicsinyes és irigy, az már egyes banalitásokban is megmutatkozik. Yuyao városban, Zhejiang tartományban van a "Hemudu-romok múzeuma", ami, mint kultúrhagyaték szigorú védelem alatt áll. Korábban a tábláján "Hemudu-romok múzeum Qiao Shi" állt. Amikor Jiang Zemin 1992 szeptemberében meglátogatta a múzeumot és megpillantotta a táblát, komorrá vált az arckifejezése. Jiang kísérői között feszültté vált a légkör, mert tudták, hogy Jiang és Quiao Shi nem kedvelték egymást és azonkívül azt is, hogy ahol csak Jiang látogatást tett, ott szívesen hivalkodott, otthagynia az ajánlását.

Mao Ce-tungról elmondták, hogy egy alapos, mélyreható tartalmú négykötetes művet hagyott hátra. Deng Xiaoping bemutat "válogatott műveiben" egy úgynevezett "macskateóriát", melyben a pragmatizmus ideológiáját támogatja. Ezzel szemben Jiang Zemin fejtörése ellenére is csak három cikket adott ki, melyek a „három beszéd“ cím alatt lettek ismertté. Miután ezeket könyv formájában kinyomtatták, a könyvet a Központi Bizottság szervezete minden szinten szétosztotta. Kényszerítették az embereket arra, hogy megrendeljék a könyvet, csakis így lehetett eladni. A párttagok a legkisebb tiszteletet sem érzik Jianggal szemben, ellenkezőleg, mindenütt pletykálnak Jiangnak egy énekesnővel való botrányos viszonyáról, továbbá arról is, hogy a spanyol király jelenlétében fésülködött. Ezzel ellentétben Li Hongzhi, a Fálun Gong alapítója, bár csak polgári származású, mégis, ha előadást tartott Kínában, még tengerentúlról is jöttek professzorok, specialisták és egyetemi diákok. Számos doktor, diplomás akadémikus még többezer kilométernyi repülőutat is felvállalt azért, hogy meghallgathassa az előadásait. Li Hongzhi gyakran könnyedén több órán keresztül tartott elöadást, mindenféle jegyzet nélkül. Ezek után feljegyezték az előadásait és könyv formájában kiadták. Jiang Zemin, aki olyan irigy, hiú és kicsinyes ember, mindezt nem tudta elviselni.

Jiang Zemin egy meglehetősen léha és pazarló életet él, például megengedett magának 900 Millió jüanért egy privátrepülőgépet. Már a legcsekélyebb indokból is kifizettetett a fiának egy pár milliárd jüant, hogy az üzletelni tudjon. Arra használta fel összeköttetéseit, hogy minden rokonát és bizalmasát magas hivatalba jutattassa. Ha bizalmasai sikkasztásokat követtek el, minden lehető eszközt felhasznált annak érdekében, hogy megvédje őket. Ez megmagyarázza Jiang Zemin nagy félelmét a Fálun Gong morális erejétől, de még jobban fél attól, hogy ténylegesen léteznek égi birodalmak és a pokol, valamint a jó és a rossz viszonzása, amint ezt a Fálun Gong tanításaiban is olvashatjuk.

Bár Jiang Zemin a KKP legfelső hatalmát a kezében tartja, szűkölködött politikai sikerekben és tehetségben. Ebből az okból kifolyólag mindig aggodalmaskodott, hogy a KKP-ben dúló brutális politikai küzdelem közepette megbuktathatják. Ilyen értelemben, a központi hatalmi poziciójára nagyon érzékeny volt. Riválisainak kikapcsolása céljából, például politikus ellenfelei, Yang Shangkung és Yang Baiping esetében intrikát vetett be. 1997-ben, a KKP 15. plenáris ülésén és 2002-ben, a KKP 16. plenáris ülésén, szüntelenül kierőszakolta azt, hogy konkurrenseit megfosszák a hivataluktól. Ömaga folyton folyvást semmibe vette a törvényeket, semmi esetre sem akarta feladni hatalmi pozicióját.

Amikor Jiang Zemin a KKP főtitkáraként, a Tiananmen-mészárlás után, 1989-ben egy sajtókonferenciát tartott, egy francia újságíró föltett neki egy kérdést azzal az egyetemista lánnyal kapcsolatosan, akit az 1989. június 4-i események miatt egy paraszttanyára küldtek, ahol téglát kellett hordania és a parasztok többször megerőszakolták. Jiang válasza így hangzott: “Nem tudom, hogy az, amiről beszél, igaz-e. Az a lány egy erőszakos elem. Ha ez igaz, akkor azt meg is érdemelte.”

Mindezeket összefoglalva, Jiang zavaros pszichéje, diktárori hatalomtól való függősége, brutális karaktervonásai, valamint az igazságosságtól, jószívűségtől és toleranciától való félelme az oka annak, hogy a Fálun Gong elleni megsemmisítő hadjáratát elkezdte.

Folytatás az "ÖTÖDIK KOMMENTÁR/3. rész" című bejegyzésben

Hogyan húznak Jiang Zemin és a kínai Kommunista Párt kölcsönösen hasznot egymásból a Fálun Gong üldözése édekében

Előszó

A 38 év körüli Zhang Fuzhen asszony a Xianhe Park alkalmazottja volt, Pingdu városban, amely Shandong tartományban van. 2000 novemberében Beijingbe utazott, hogy a Fálun Gong ügyében egy kérvényt nyútjson be. Ezúton a rendőrség őrizetbe vette. A következőkről tanúk számoltak be: "A rendőrségen Zhang asszonyt levetkőztették, leborotválták a fejét, megkínozták és megalázták. Kinyújtott végtagjainál fogva egy ágyhoz kötözték, melyet még az alapvető szükségleteinek kielégítése céljából sem hagyhatta el. Mindezek után egy ismeretlen, méreggel dúsított kábítószert adtak be neki, injekció formájában. Amint befejezték a kábítószer befecskendezését, azonnal kibírhatatlan fájdalom kerítette hatalmába. Kezdetben minden erejéből megpróbált védekezni, majd hatalmas fájdalmak közepette lelte halálát. A 610-es iroda hivatalnokai az egész idő alatt jelen voltak és végignézték Zhang asszony haláltusáját.

A következő eset a 34 éves Yang Lirong asszonyról szól, aki a Hebei tartománybeli Dingzhou városának, Beimen utcai lakosa volt. Yang asszony Fálun Gong gyakorló volt. Emiatt a rendőrség gyakran zaklatta családtagjait. Egy további razzia alkalmával, 2002. februar 8-án este Yang asszony férje, aki a helybeli telekkönyvi hivatal sofőrje volt, traumatizált állapotba került, félve attól, hogy elveszti az állását. A rendkívüli nyomásnak, amit a rendőrség gyakorolt rá, nem tudott tovább ellenállni. Az azt követő nap reggelén, korán, azután, hogy idős szülei elhagyták a házat, megfojtotta a feleségét. Yang asszony tragikus módon húnyt el, és egy 10 éves fiút hagyott hátra. Röviddel ezután a férje feljelentette magát a rendőrségen. A rendőrség kiszállt a helyszínre és rögtön megvizsgálták az asszony holttestét. Több belső szervét is eltávolították, melyek gőzölögtek a melegtől, miközben testéből ömlött a vér. A rendőrállomás egyik tanúja a következőket mondta: “ez a vizsgálat nem egy holttesten, hanem egy élő emberen végrehajtott vizsgálat volt”.

Heilongjiang tartományban, a Wanjia munkatáborban úgy kötöttek fel egy 7 vagy 8 hónapos terhes asszonyt a csuklójánál fogva egy három méter magas gerendára, hogy a kötelet egy csigán keresztül lehetett fel és le húzni. A zsámolyt, amin kezdetben állt, eltávolították, úgyhogy szabadon lógott a levegőben. A rendőrök a kötél egyik végének meghúzásával felhúzták a terhes asszonyt majd hirtelen elengedve a kötelet, az asszony egy nagy rándulással a padlóra zuhant. Ezzel a kegyetlen módszerrel nemcsak addig kínozták, amíg elvetélt, de ami még szörnyűbb, a rendőrök arra kényszerítették férjét, hogy nézze végig a tortúrát.

Ezek a borzasztó, drámai események, melyek az üldözött Fálun Gong gyakorlókkal történtek meg, a mai modern Kínában zajlottak le. Ezek az esetek csak kis töredékét képzik a hat éve tartó folytonos üldözés számlálhatatlan eseteinek.

Az 1978-as reform és nyitás óta a kínai Kommunista Párt szüntelenül arra törekszik, hogy külsőleg pozitív és nyitott képet alkosson magáról. De éppen a brutalitás, az irracionalitás és a Fálun Gong gyakorlóknak évek óta tartó üldözésénél bevetett borzalmas eszközök mutatják meg a nemzetközi társadalmaknak a kínai Kommunista Párt igazi arculatát. A Fálun Gong üldözése a kínai KP nagy szégyenfoltjává nötte ki magát az emberi jogokkal kapcsolatosan. Miközben sokan hozzászoktak ahhoz, hogy az emberi jogok megsértésének okát a rendőrség alacsony szellemi színvonalára hárítsák és egyúttal azt a véleményt alakítsák ki, hogy a KP maga jelentős lépéseket tenne a fejlődés útján, a Fálun Gong üldözésének szisztematikus megszervezése a legmagasabb szinttől a legalsóbbig, melynek nyomait egész Kínában megtalálhatjuk, az emberek ezen illuzióját mégis teljesen megsemmisíti. Sokan törik a fejüket azon, hogy hogyan is lehetséges az, hogy Kínában ez a brutális, abszurd üldözés megtörténhet. Miért keverednek az emberek újra egy ördögi körbe, húsz évvel a kulturális forradalom befejezése után, miután a káosz megszünt és helyreállt a rend? Miért csak Kínában üldözik a Fálun Gongot, holott ez a módszer már több mint 60 országban elterjedt, és az igazságosság, a könyörületesség valamint a tolerancia elvein alapul. További kérdés, hogy tulajdonképpen milyen kapcsolatban vannak egymással Jiang Zemin és a kínai Kommunista Párt.

Jiang Zemin-nek nemcsak, hogy nincsenek különleges képességei, de nem is egy nemeslelkű ember. Ha a kínai KP - egy precíz erőszakgépezet, ami gyilkosságra és hazugságra alapul nem támogatta volna, semmi esetre sem lett volna abban a helyzetben, hogy ezt a népmészárlást, amiben nemcsak Kína, hanem más országok és érintettek, véghezvigye. Másrészt, ha ez a diktátor Jiang Zemin, aki soha sem hallgat másokra, kizárólag saját akaratát akarja érvényesíteni, nem lett volna, nem sikerülhetett volna a kínai KP-nak a nyítás és a világhoz való alkalmazkodás általános légkörében a történelmi áramlattal szemben eveznie. Éppen azért, mert Jiang Zemin és a kínai KP kölcsönösen támogatják egymást és egyébként is egy hullámhosszon mozognak egymással, - éppúgy mint egy lavina esetén, amikor a hegymászó hangjának rezgése rezgésbe hozza a havat, és ez katasztrófához vezet, - úgy volt lehetséges ezt a borzalmas üldözést megindítani.

Folytatás az "ÖTÖDIK KOMMENTÁR/2. rész" című bejegyzésben

3.        Harc az éggel, a hit elnyomása, az emberek istenségek     iránti hitének az elutasítása

3.1      Hogyan ismerheti fel a korlátozott élet a határtalan            időtereket?

Einstein fia, Edward egyszer megkérdezte: „Papa, te miért vagy ennyire híres?” Einstein így válaszolt: „Láttál te ezen a nagy bőrlabdán egy vak zsizsiket? Ő nem tudja, hogy az útnak amin halad görbülete van, de én szerencsémre tudom”. Ez a mondat nagyon mély értelmű. A kínaiak azt mondják: „Azért nem tudod milyen is a Lusan hegy, mert éppen ott vagy a Lusan hegyen. „Ha meg akarsz ismerni valamely rendszert, ki kell szakadnod belőle, kívülről szemlélni azt. Ha azonban véges életével vizsgálja a mindenség határtalan idejét és térségét, az emberiség soha nem ismerheti meg annak egészét, a világegyetem az emberiség számára örök rejtély marad.

 Természetesen metafizikus, ha úgy véljük, hogy a tudomány nem tud áthatolni ezen, ez pedig logikusan válik a „hit” kategóriájává.

A hit, az ember lelki világának ez a tevékenysége, az életről, időről, térről, a világmindenségről való gondolkodás és megtapasztalás, egyáltalán nem tartozhat egyetlen politikai párt irányítása alá sem. „Az istennek meg kell adni az istenét, a császárnak pedig a császárét” [13[. „A Kommunista Párt azonban a mindenségre és az életre vonatkozó sajnálatos és nevetséges felfogása alapján mindent, ami saját elméletén kívül esik, „babonának” nevezi, agymosást akarnak megvalósítani az istenhivők körében, meg akarják változtatni őket, bírálatukkal letaglózni, ellenszenvessé akarják tenni őket, egészen a fizikai megsemmisítésig.

 Az igazi tudósok világfelfogása nyitott, nem kívánja a saját behatárolt „tudásával” tagadni a határtalan „ismeretlent”. Newton, a híres tudós, 1678-ban adta ki „A matematika alapelvei” című hatalmas művét. A könyvben részletezte a mechanika alapelveit, ismertette az árapályt, a csillagok mozgását, és kiszámította a naprendszer keringésének formuláját. Newton, aki hatalmas sikereket és dicsőséget vívott ki, ő maga újra és újra kinyilvánította, hogy könyve teljes mértékben jelenség jellegű leírás, egyáltalán nem mert arról beszélni, hogy mi a tényleges jelentősége a legfensőségesebb isten világot teremtő tettének. Amikor a „Matematika alapelvei” második kiadása megjelent, Newton az alábbiakat írta a könyvben, hogy kinyilvánítsa meggyőződését: „Ez a napot, égitesteket, üstökösöket magába foglaló tökéletes nagy rendszer, csakis a mindenható isten kezéből származhat, mi szinte semmit sem tudunk az isten felfogásáról minden dolgokról, mint ahogy a vaknak sincs semmi felfogása a színekről.

Nem is szólva arról, hogy létezik-e időn és téren kívüli égi ország, az ember önneveléssel visszatérhet-e az igazi önmagához, az igazán hivő embernek meggyőződése, hogy a jó és rossz elnyeri jutalmát, büntetését, hisz az ok és a következmény elvében. Az igaz hit képes az emberiség erkölcsét megtartani egy bizonyos színvonalon. Arisztotelésztől Einsteinig mindnyájan hittek abban, hogy a világban léteznek általános normák. Ha az emberek a különböző formákban, fáradhatatlanul keresik a világegyetem igazságait, akkor a tudományos kutatáson kívül, a vallási, hitbéli és öntökéletesítő módszerek és utak sem lehetnek az igazság felfedezésének más formái és útjai.

3.2       A KKP szétzúzza az emberiség igaz hitét

A világon a történelemben minden nemzet hitt az isten(ek)ben. Éppen az istenhit miatt, hogy hittek abban, hogy a jótett viszonzása a jó, a gaztett büntetést von maga után, az emberek ily módon szabályozták tetteiket, csak így tartották fenn a társadalmi erkölcs színvonalát. Régen és ma, Kínában és külföldön, a nyugati kereszténység, a keleti konfucianizmus, buddhizmus, taoizmus figyelmeztette az embereket, hinni kell az isten(ek)ben, tisztelni kell az eget, kövessék a jót, becsüljék meg a boldogságot, legyenek hálásak a jótettekért, viszonozzák azokat, így lehet csak kivívni az igazi boldogságot.

A kommunizmus központi vezéreszméje az ateizmus hirdetése, a buddhizmus, a taoizmus tagadása, az élet előtti és a halál utáni tagadása, a tett és következmény (okozatiság) tagadása. Ezért a kommunisták minden országban buzdítják a szegényeket, a lumpenproletárokat [14] nincsteleneket, hogy nincs szükség az istenhitre, nincs szükség a tisztességes magatartásra, nincs szükség a sors elfogadására, ellenben ravaszságra, erőszakos harácsolásra van szükség, lázadással kell jövőt építeni.

A kínai ókorban a császárok az uralkodói méltóság birtokában továbbra is az Ég fiának szólították magukat, az „égi akarat” irányította és korlátozta őket. Időnként császári rendeleteket adtak ki, amiben bűnösnek nyilvánították magukat, s bűnbocsánatot kértek az égtől. A Kommunista Párt azonban önmaga képviseli az eget, úgymond se törvényt, se eget nem ismer, semmi sem korlátozza. Az eredmény: újra és újra poklot csinált az emberek számára.

A kommunista párt őse, Marx úgy vélte, a vallás szellemi ópium a nép számára. Attól félt, hogy az emberek az isten(ek)ben hisznek és nem az ő kommunizmusában. Engels „A természet dialektikája” című könyvének az első fejezete bírálja Mengyelejev kutatásait a parapszihológiáról.

Engels azt mondta: „A középkornak és az előtte lévő minden időszaknak védelmeznie kell az emberi értelem ítélőszéke előtt saját létezésének indokát.” Ennek kijelentésével egyidejűleg saját magát és Marxot az ítélőszék bírájává tette meg. Az anarchista Bakunin Marx barátja volt. Ő így jellemezte Marxot: „Ő az emberek istenének tekinti magát, nem tudja elviselni, hogy rajta kívül még más ember is isten. Azt akarja, hogy az emberek mint istennek hódoljanak neki, bálványként boruljanak le előtte, különben súlyos büntetésre vagy intrikára, atrocitásra számíthatnak.”

A hagyományos hit azonban akadályt képez a kommunisták ilyen törekvései előtt. 

            A kínai kommunista párt atrocitásai a vallással szemben mondhatjuk, hogy a veszettségig fokozódtak. A kulturális forradalom idején számtalan imaházat, kolostort szétvertek, a szerzeteseket az utcára rángatták szégyenmenetre, a tibeti kolostorok, lámatemplomok 90 százalékát elpusztították. Kínában mindmáig több tízezer keresztény családot börtönben tartanak. A sanghaji katolikus papot, Gong Pinmei-t több mint 30 éven át tartották börtönben a kínai kommunisták, 1980-as évek végén jött csak vissza az USA-ba. Több mint 90 éves korában halála előtt úgy végrendelkezett: „Amikor a kommunista párt már nem uralkodik többé Kínában, juttassátok vissza síromat Sanghajba.” Egy embert csupán a hite miatt a kegyetlen gonosz erő több mint 30 éven át titokban börtönben tartott, a kínai kommunisták többször arra akarták kényszeríteni, hogy térjen vissza az általuk létrehozott „hármas hazafias bizottság” [15] vezetésébe, s így kiengedték volna a börtönből. És az utóbbi években a kínai kommunisták a Fálun Gong őszinteséget, jóságot, toleranciát hívő követői ellen ugyanazt az „ég elleni harcot” folytatják, és ez is az ő erőszakos gaztetteiknek törvényszerű eredménye. Az ateista kommunista vezetés irányítani és ellenőrizni akarja az emberek istenhitét, s ez az „éggel való harc határtalan örömet jelent” elv nevetséges foka, amit lehetetlen „esztelen pökhendiséggel” akárcsak kis részben is jellemezni.

Utószó

A kommunizmus gyakorlata már az egész világon teljes kudarcot vallott. A világ utolsó kommunista nagyhatalmának a feje Jiang Zemin 2002. márciusában a Washington Post tudósítójának kijelentette: „Fiatal koromban meg voltam győződve róla, hogy nagyon hamar eljön a kommunizmus, most azonban már nem így gondolom.” Most már nagyon kevés ember van aki továbbra is tényleg hisz a kommunizmusban.

A kommunista mozgalom bukása törvényszerű. A kommunizmus megszegi a világegyetem törvényszerűségeit, szemben áll az éggel, antiuniverzalista erő, ezért feltétlenül el fogja szenvedni az égi akarat és az istenek büntetését.

Bár a kínai kommunista párt újra és újra megváltoztatja ábrázatát, újra és újra a szalmaszálba kapaszkodva átvészeli a válságokat, de a végkifejlet világos az egész világ számára. Bár a kínai kommunista párt egyenként elhullatja szép ruházatát, teljesen leleplezi mohó, kegyetlen, szégyentelen, huligán és az egész világ elleni ábrázatát, de továbbra is korlátozza az emberek gondolkodását, megfojtja az emberiség erkölcsi értékeit. Továbbra is rendkívül káros az emberiség erkölcsi civilizációjára, az emberiség békés haladására.

 A határtalan világmindenség az ég ellenállhatatlan szándékát hordozza, amit isten akaratának is nevezhetünk, vagy hívhatjuk a természet törvényszerűségének vagy természeti erőnek. Az emberiségnek csak akkor van jövője, ha tiszteletben tartja az ég szándékát, követi a természetet, tiszteli a világmindenség törvényszerűségeit, szeret minden élőlényt.   

Jegyzetek

[13] Máté 22,21

[14] lumpenproletár, fordítható “bérmunkásnak”

[15] A “hármas hazafias bizottság” a KKP találmánya

Kína kommunista pártja a világmindenség ellen irányított erő

Előszó

         A kínaiak nagyon nagy súlyt fektetnek a Tao-ra, “Az út”-ként is ismert. Az ókorban a kegyetlen császárokat ,,erkölcstelen, ostoba uralkodóknak” nevezték. Ez azt jelentette, hogy tetteik nem feleltek meg az általánosan elfogadott „Tao Te” (=Tao és Erkölcs) normáknak, és ezt úgy nevezték, hogy ,,a Tao-ról való letérés”. Még amikor a parasztok fellázadtak, akkor is azt írták zászlajukra, hogy ,,az ég nevében valósítjuk meg a Tao-t”.

Lao-ce [1] kijelentette:

„Először az ég és a föld jött létre.

A nagy űr önmagában változatlanul,

vég nélkül keringett,

a világ anyjának volt tekinthető.

Nem tudom a nevét,

ha mindenképpen nevet akarok adni neki,

Tao-nak nevezhetem.”

Vagyis a ,,Tao” hozta létre az eget és a földet.

Az utóbbi 100 esztendőben a kommunizmus kísértete nagy robajjal tört be, természetellenes, emberségellenes erővé alakult, számtalan keserűséget és tragédiát okozott, és az emberi civilizációt a pusztulás szélére taszította. A ,,Tao-t” eláruló mindenféle erőszakos tettek természetesen ég és föld ellenesek, így tehát szélsőségesen gonosz antikozmikus erővé vált.

“Az emberiség követi a földet, a föld az eget, az ég a Tao-t, és a Tao követi saját természetét.”[2]

A kínaiak ősidőktől fogva hitték és tisztelték, hogy ég és az ember egyesül, az ember összeolvad az éggel és a földdel, egymásra támaszkodva kölcsönösen léteznek. Az ég és a Tao nem változik, körforgásuk szabályozott, a föld követi az égi időt, a négy évszak világosan elválik, az ember tiszteli az eget és a földet, hálás a jótettért és becsben tartja a boldogságot. Ez az úgymond ,,égi időjárás, kedvező földrajzi körülmények, az emberi összefogás” [3]. A kínaiak fogalmaiban a csillagászat, földrajz, időszámítás, orvostudomány, irodalom, egészen a társadalom szociális felépítéséig, minden összefonódik ezzel a meggyőződéssel.

         A kommunista párt azonban azt hirdeti, hogy ,,az ember feltétlenül legyőzi az eget”, hirdeti ,,a harc filozófiáját”, megveti az eget, a földet, a természetet. Mao Ce-tung mondta: ,,a harc az éggel határtalanul örömteli, a harc a földdel végtelenül örömteli, a harc az emberrel határtalanul örömteli”. Lehet, hogy a kommunista párt ebben tényleges örömöt talált, a nép azonban fájdalmas árat fizetett mindezért.

1.        Harc az emberrel, az emberiesség felszámolása

1.1      A jó és a rossz megfordítása, az emberiesség számlájára

A kommunista párt célja, hogy manipulálja az embereket, fokozatosan átalakítsa lázadó forradalmi gazemberekké. Marx mondta: ,,az anyagi erőt anyagi erővel kell megdönteni”, „mihelyt az elmélet behatolt a tömegekbe, anyagi erővé válik” [6], „az emberiség egész története nem más, mint az ember szakadatlan megváltozása”, „az emberiesség nem más mint osztályjelleg”. Úgy véli, semmiben sincs belső, elsődleges összefüggés, minden a környezet terméke. Mindenki „társadalmi ember”, elveti Feuerbach-nak a „természetes” egyénre vonatkozó felvetését.

Lenin kijelentette: „a marxizmus nem születhet meg spontán módon a munkásosztályban, kívülről kell bevinni oda”. Lenin akárhogy próbálta, mégsem tudta elérni, hogy a munkásság a gazdasági harcról áttérjen a hatalom megragadását célzó politikai harcra. Ezért a reményét a Nobel-díjas Pavlov „feltételes reflex tanába” helyezte, mondván, hogy annak „hatalmas jelentősége van az egész világ munkásosztálya számára”. Trockij [7] esztelenül azt remélte, hogy a feltételes reflex tanával nemcsak pszichológiailag, hanem fiziológiailag is meg tudja változtatni az embert, és amint a kutya, meghallván az ebédre hívó csengő hangját, máris nyáladzani kezd, el lehet érni, hogy a katonák, mihelyt meghallják a puskaropogást, máris bátran előretörnek és feláldozzák magukat a kommunista pártért.

Ősidőktől fogva az emberek úgy vélték, hogy igyekezetükkel, munkájukkal eredményt tudnak elérni, szorgalmuk révén jó módba jutnak, s a többi ember tiszteli őket, és gonoszoknak tekintették azokat, akik csak tömték a fejüket, de lustálkodtak, munka nélkül akartak előnyre szert tenni. Miután a kommunista párt mint járvány Kínába is bejutott, a társadalomban a huligánok, lusták a kommunista pár ösztönzésével felosztották a földet, vagyonokat zsákmányoltak, becsapták a férfiakat, erőszakoskodtak a nőkkel, mindez tiszteletreméltó törvényes cselekedetté vált.

Az emberek mind tudják, hogy helyes a feljebbvalók és idősebbek tisztelete, a gyerekek szeretete és helytelen a nevelők és feljebbvalók elleni durvaság. Az ókorban a konfuciánus oktatásban felsőbb szintű iskola és elemi iskola volt. 15 éves kor alatt az elemi iskolában takarítást, magatartást, különböző napi dolgokat (pl. egészségügyi, viselkedési, beszédstílusbeli dolgokat) tanultak. Ezt követően a felsőbb fokú oktatásban a súlypontot az erkölcsi dolgokra, a Tao kérdéseire helyezték. A Lin Piao [8] és Konfuciusz elleni bírálatban, a pedagógusok tekintélyének bírálatában, a kínai kommunista párt ezeket az erkölcsi normákat teljesen kiirtotta a fiatalok és gyerekek fejéből.  

Egy régi kínai közmondás szerint: „egy nap tanítómester, az élet végéig apa”. 1966. augusztus 5-én a pekingi Tanárképző Egyetem lány középiskolájában Bian Zhongyun tanárnő fejére a leány tanulók szégyensapkát húztak. Fekete tintával öntötték le a testét, szemétlapátot ütögetve kellett menetelnie az utcán, fekete táblát akasztottak a nyakába, arra kényszerítették, hogy térdeljen le, szöges doronggal ütötték, forró vízzel öntötték le stb.. stb.., ily módon idézték elő a halálát. A pekingi egyetem középiskolájának igazgatónőjét a diákok arra kényszerítették, hogy egy ütött-kopott lavórt ütögetve kiabálja, hogy „ördögtehén, kígyószellem vagyok”, a haját össze-vissza vagdosva teljesen levágták, a fejét véresre verték, a földre lökték, hogy ott másszon.

Mindenki úgy véli, helyes dolog a tisztaság, helytelen a piszok. A kínai kommunisták azonban azt hirdették, hogy „a sárban hemperegve, a kézen a munkától bőrkeményedéseket szerezve”, „s ha a kezünk fekete, a lábunkon tehéntrágya van”, csak az ilyen gondolkodással lehetünk vörösök, csak így juthatunk az egyetemre, léphetünk be a pártba, juthatunk feljebb a hivatali ranglétrán, csak így lehetünk a kommunista párt ügyének vörös folytatói.

Az emberiség haladása a tudás haladása. A kommunista párt uralma alatt azonban a tudás elítélendő dolog lett. Az értelmiséget „bűzlő öreg kilencedik” kategóriának nevezték, a művelt embereknek kellett tanulniok a műveletlen emberektől, alá kellett vetniök magukat a szegény- és alsó középparasztok általi újranevelésnek, csak így tekintették újból embereknek őket. Az értelmiségiek átnevelésének megvalósítása végett a pekingi Tsinghua Egyetem oktatóit Csianghszi tartomány Nanchang-i Jiangxi-ba küldték. Ott elterjedt volt a vérszívó féreg, eredetileg az átnevelő munkatábort is kénytelenek voltak elköltöztetni onnét. Ha az oktatók kapcsolatba kerültek a folyó vizével, rögtön megfertőződtek. Egymás után kapták meg a Bilharzia-betegséget [9], nagyon sokan elveszítették élet- és munkaképességüket.

A kambodzsai vörös khmerek (kambodzsai kommunisták) Zhou Enlai ösztönzésére az értelmiséggel szemben valósították meg a legkegyetlenebb megtorlást. Az önállóan gondolkodókat átnevelésnek vetették alá. Szellemileg és fizikailag is elpusztították őket. 1975-től 1978-ig a kambodzsai nép egynegyedét legyilkolták. Volt olyan, akinek a halántékán meglátszott, hogy korábban szemüveget viselt, ő sem menekült meg.

A kambodzsai kommunisták, miután 1975-ben győztek, Pol Pot megkezdte a szuper szocializmus létrehozását, azaz azt az emberi szociális mennyországot, amelyben nincs osztálykülönbség, nincs város és falu közötti különbség, nincs pénz, nincs árucsere. Végül a család is felbomlott, női és férfi munkaosztagokat hoztak létre, egységesen kényszermunkát végeztek, mindenki a nagy kondérból evett, egyformán fekete forradalmi öltözéket vagy katonaruhát viseltek. A férj és feleség csak előzetes jóváhagyás alapján hetente egyszer lehetett együtt.

A kommunista párt azt állítja, hogy nem fél az égtől, nem fél a földtől, esztelenül meg akarja változtatni az eget és a földet, valójában teljességgel tagad minden pozitív tényezőt és erőt a világmindenségben. Mao Ce-tung kijelentette: „Minden században minden nemzet nagy forradalmakat hajtott végre, időnként átfestették a régit, új színben állították elő. Mindezek élet és halál, siker és pusztulás nagy változását hozták. A világegyetem pusztulása hasonló. A mindenség pusztulása nem végleges pusztulás, ha itt elpusztult, kétségtelenül másutt újra létrejön. Én nagyon remélem annak pusztulását, hogy elpusztuljon a régi világ és új világ jöjjön létre, az nem jobb lesz-e a réginél!”

A rokonsági, vérségi kapcsolat alapvető norma a világon. A férj és feleség, a gyermekek és a szülők, a barátok, az emberek közötti normális kapcsolat alkotja az emberi társadalmat. A kínai kommunisták a szakadatlan különböző politikai mozgalmak révén az embereket farkasokká változtatták, sőt még a tigrisnél és a farkasnál is kegyetlenebbé. A gonosz tigris sem falja fel kölykét, a kínai kommunisták uralma alatt azonban a szülők, gyerekek, házastársak között kölcsönös volt a leleplezés, állandó volt a rokoni kapcsolatok megszakítása.

A hatvanas években az egyik pekingi elemi iskolában az egyik tanítónő diktált a kisdiákoknak és óvatlanul együtt szerepelt a „szocializmus” és „összeomlik” szó. Emiatt a diákok leleplezték, majd naponta megalázták, a férfi diákok arcul ütötték. Lánya megszakította vele az anya és lánya közti kapcsolatot, mihelyt valami történt, az egész osztály előtt leplezte le az édesanyja ellen folytatott osztályharc aktuális helyzetét. A következő években is a tanítónő egyetlen tevékenysége az iskola és az illemhely takarításából állt.

Akik átélték a nagy kulturális forradalmat nem felejtik el Zhang Zhixin nevét, akit bebörtönöztek. A börtönőrök ismételten letépték róla a ruhát, a kezét a háta mögött bilincselték össze és belökték a férfi elitéltek cellájába, s hagyták, hogy sorban megerőszakolják őt, addig, amíg megbolondult. Még így is, mielőtt kivégezték, attól félve, hogy kivégzéskor hangos jelszavakat kiabálna, a börtönben a fejét téglára szorították és érzéstelenítés nélkül átvágták a nyelőcsövét.

Még a legutóbbi években is a Fálun Gong elleni elnyomás idején a kínai kommunisták továbbra is a gyűlöletkeltő, erőszakot ösztönző régi módszereket alkalmazzák.

A kommunista párt elnyomja az emberek jó tulajdonságait, buzdítja, megengedi és felhasználja az emberi természet gonosz vonásait, hogy erősítse uralmát. Az újabb és újabb mozgalmak során a lelkiismeretes emberek is hallgatnak, mert félnek az erőszakos tettektől. A kommunisták szisztematikusan elpusztitják az egyetemesen érvényben levő erkölcsi szabályokat és teljesen elferdíti az emberiség több ezer éves felfogását a jóról és rosszról, a tisztességről és szemérmességről.

1.2       A gonoszság, amely túlmegy a kölcsönös létezés és kölcsönös függés elvén

A banditát mindenki a rablók képviselőjének tekinti, ő azonban azt mondja a fullajtárjának: ,,a rablásnak is megvan az erkölcse”. És ezt úgy magyarázza, hogy a rablónak is „magasztosnak, bátornak, igaznak, bölcsnek, emberségesnek” kell lennie. Ami annyit jelent, hogy még a rabló sem járhat el minden szabály nélkül, hanem vannak normák, amiket be kell tartania.

Ha végigtekintünk a kínai kommunista párt történetén, mondhatjuk, hogy tele van opportunizmussal és árulással, semmiféle norma nem korlátozza. Pl. a rabló nagy súlyt helyez az „igazságosságra”, még a konc elosztásakor is „igazságos elosztásra” törekszik. A kínai kommunisták azonban, mihelyt veszély fenyegeti őket, máris kölcsönösen leleplezik egymást, kútba lökik a másikat, sőt megrágalmazzák és egymásra hárítják a gaztettet, és alaptalanul vádaskodnak.

Vegyük Peng Dehui [10] tábornokot példaként. Mao Ce-tung parasztszármazású volt, természetesen tudta, hogy 1 mu [11] földről nem lehet 130 ezer jin [12] élelmiszergabonát betakarítani, természetesen tudta, hogy Peng Dehui igazat mondott. Természetesen tudta, hogy Peng Te-huaj nem akarta elragadni a hatalmat tőle. Nem is beszélve arról, hogy annak idején Peng 20 ezer katonával, véres harcban Hu Zongnan 200 ezres seregével szemben, többször megmentette Mao Ce-tung életét. Azonban mihelyt Peng Dehui csak két mondatban is bírálta Mao Ce-tung-ot, Mao rögvest az általa saját kezűleg írt verset „Ki mer keresztbe tett karddal megállni lovával, csakis a mi nagy tábornokunk Peng Dehui”, bedobta a papírkosárba, feltétlenül halállal akarta sújtani Peng-et. Mondhatjuk, hogy ez teljes hálátlanság és igazságtalanság.

         A kommunista párt kegyetlenül gyilkolja az embereket, nem humánus politikát követ, családon belül fegyveres összecsapásokat hajt végre, nem törődik az igazsággal. Kiárusítja az ország földjét, gyáva, ellensége az igaz meggyőződésnek, hiányzik a bölcsessége. Tömegmozgalmakat szervez, nem kiváló és feddhetetlen erkölcsű emberekkel kormányozza az országot. Elmondhatjuk, hogy a kommunista párt még azt a minimumot is elvetette, hogy „a rablónak is van morálja”. Gonoszsága teljes mértékben felülmúlja az egyetemes törvényeket a kölcsönös létezés és függés elveiről. A kommunista párt teljesen felforgatja a természetes emberiességet, aminek célja, hogy feje tetejére állítsa a jó és a gonosz normáit, felforgassa a világmindenség törvényszerűségeit, megátalkodottsága határtalan, természetesen nehezen menekülhet meg a pusztulástól.

2.      Harc a földdel, ellentmondásban a természettel,       határtalan károkat okozva

2.1      Az osztályharc kiterjesztése a természetre

Jin Xunhua a sanghaji Wusong második középiskolája 1968-as évfolyamának végzős hallgatója, Sanghaj város középiskolai vörösgárdista küldöttgyűlése állandó bizottságának tagja volt. 1969 márciusában Jin vidékre ment, Heilongjiang tartományba. 1969. augusztus 15-én felhőszakadás volt, a Shuang folyó két partja tengerré változott. Jin Xunhua, hogy megmentse a munkacsapat két villanypóznáját, beugrott az áradatba, s életét vesztette.

            Jin Xunhua hátrahagyott naplójából:

            Július 4.

Most kezdem érezni a falusi osztályharc élességét és hevességét. Én, Mao elnök vörösgárdistájaként már mindenre felkészültem, Mao Ce-tung győzedelmes eszméivel kemény csapást mérek a reakció erőire. Még ha fel is kell áldozni magam, arra is kész vagyok. Harcolok a proletár diktatúra megszilárdításáért! Harcolok! Harcolok!

            Július 19.

            XX munkacsapatban az osztályellenség nagyon hevesen tevékenykedik. Az értelmiségi fiatalok azért jöttek a falvakba, hogy részt vegyenek a falvakban folyó három nagy forradalmi harcban, elsősorban is az osztályharcban. Nekünk a szegény- és alsó középparasztságra kell támaszkodnunk, mozgósítanunk kell a tömegeket és vissza kell szorítanunk az ellenség acsarkodását. Nekünk értelmiségi fiataloknak mindig magasra kell emelnünk Mao Ce-tung eszméinek hatalmas vörös zászlaját, soha nem szabad megfeledkeznünk az osztályharcról, soha nem szabad megfeledkeznünk a proletár diktatúráról.

Jin Xunhua az éggel és a földdel való harc és az emberiség átalakításának eszméivel ment a faluba. Naplójából látható, hogy a feje tele volt a „harc” eszméivel. Ő „az emberrel való harc” gondolatait mindenre kiterjesztette az égen és földön, végül életét is elveszítette. Jin Xinhua a harc filozófiájának egy példája, kétségtelen ugyanakkor, hogy áldozata is.

Engels mondta: „A szabadság a szükségszerűség felismerése.” Mao Ce-tung ezt kiegészítette még egy mondattal: „és a világ átalakítása”. Ez az oda nem való kiegészítés valójában teljes mértékben világossá tette a kommunista párt természet iránti magatartását, vagyis a természet átalakításának szándékát. A kommunista párt felfogásában a „szükségszerűség” vak anyag, nem lehet megmagyarázni származásának „törvényszerűségeit”. Úgy vélik, hogy az ember szubjektív képességeinek a kibontakoztatásával megismerjük az objektív törvényszerűségeket, ily módon „meghódíthatjuk” a természetet és az emberiséget. A kommunista párt Oroszországot és Kínát, ezt a két „kísérleti parcellát” teljes káosszá alakította át.

A nagy ugrás időszakának népdala leírja a kínai kommunisták pökhendi esztelenségét: „a hegyek hajtsanak fejet, a folyók engedjenek utat”, „az égben nincs égi császár, a földön nincs sárkánykirály. Én vagyok az égi császár, én vagyok a sárkánykirály. Megparancsoljuk a három hegynek és öt csúcsnak, hogy engedjenek utat, most mi jövünk!”

Megérkezett a kínai kommunista párt! Lerombolta ezt az eredetileg harmonikus világot, lerombolta a természet egyensúlyát.  

2.2       A természet lerombolása miatt, a KKP saját magán érzi a következményeket

A kínai kommunisták a gabonát, gazdasági - politikai munkatervük kulcsfigurájaként kezelték, gátlástalanul feltörték a művelésre alkalmatlan hegyvidékeket és füves pusztaságokat, betemették a kínai folyókat és tavakat. És mi lett az eredmény? A kínai kommunisták azt állítják, 1952-ben a gabonatermelés meghaladta a Koumintang kormány időszakáét. A kínai kommunisták azonban nem mondták meg, hogy Kína élelmiszer össztermelése csak 1972-ben haladta meg a szintén békeidőszak Qing dinasztia (mandzsuk) Qianlong császár korszakáét. De mindmáig Kínában az egy főre jutó gabonatermés továbbra is jelentősen el van maradva a Qing dinasztia korszakától, s mindössze egyharmadát teszi ki a kínai mezőgazdaság fénykorát jelentő Song dinasztia időszakáénak.

Az erdők gátlástalan irtása, a folyók és a tengeri területek feltöltése a kínai környezetvilág nagy pusztítását eredményezte. Mostanra a kínai környezet az összeomlás határához érkezett. A Huai folyam, a Sárga folyam vízellátása megszakadt, a Huai folyó és a Jangce folyam elszennyeződött, teljesen elvágták a kínai nemzet létének alapját. Eltűntek a füves területek Gansu, Qinghai tartományban, Belső-Mongóliában, Xinjiang-ban. A sárga futóhomok a közép-kínai síkság felé nyomul előre.       

Az 1950-es években a kínai kommunisták a szovjet szakértők irányitásával megépítették a Sárga folyam három hegyszorosánál a vízierőművet. Az általa termelt energia mindmáig csupán egy közepes folyó kapacitásának szintjét éri el, ellenben a felső folyáson nagy iszaplerakódást idézett elő, megemelte a folyammedret. Egy kicsit nagyobb áradás a Sárga folyam két partján lakó tömegeknek már hatalmas veszteségeket okoz emberéletben és anyagi javakban. 2003-ban a Wei folyam árvízének tetőzésékor 3700 m³ volt másodpercenként a legnagyobb vízhozam, ami csak a három és ötévenként előforduló áradásoknak felel meg, de 50 éve nem tapasztalt árvízkárokat okozott.

Henan tartomány Zhumadian városánál a helyi illetékesek több nagyobb víztárolót építettek. 1975-ben a nagy zárógátak egymást követően átszakadtak, mindössze 20 óra alatt 60 ezer ember halt meg, s az egész árvíz alatt a halottak száma meghaladta a 200 ezer főt.

Meg kell mondani, hogy a kínai kommunista hatalom tovább folytatja Kína földjének gátlástalan fosztogatását. A Jangce nagy zárógátja építésében, a dél-kínai vízkészletek északra való átirányításában több százezer milliárdos ráfordítással próbálják megváltoztatni a természeti környezetet. Nem is beszélve a számos közepes és kisebb „ föld ellen küzdő” létesítmények megjelenéséről. Még súlyosabb, hogy van, aki fölvetette, hogy a Qinghai-Tibet fennsíkon atombombával robbantsanak fel egy átjárót, Nyugat-Kína természeti környezetének megváltoztatására. Ez a lenézés és fölényeskedés a saját népével szemben – ami egyáltalán nem volt váratlan - megbotránkoztatta a világot.

A “Változások könyvének” hexorgarmjában (Ba Gua) elődeink az eget nevezték Qian-nek, amit Égi Tao-ként (út) tiszteltek, a földet Kun-nak nevezték, amit földi erényként tiszteltek.

A “Változások könyve” mondja: „A föld a Kun-ban ölt testet, az uralkodó gazdag erénye hat át mindent.”

            Konfuciusz magyarázata a Változások könyvéhez kimondja: “Tökéletes a Kun nagyszerűsége; ő mindennek a szülője”.

A klasszikus megfogalmazás szerint: a Kun (anyaföld) gyöngéd, kitartó, nyugalmas, mozdulásában kemény is lehet. Ha az emberek az eget követik teljesedhet ki az erkölcs, a nehézségek elviselhetővé válnak, vigyázhatnak a föld lényére és résztvevői lehetnek annak felvirágozásában. A Változások könyve tanítja meg nekünk, melyik a helyes út, az égi Tao, és a földi erény; vállalni kell az eget, követni a földet, tisztelni a természetet.

Mégis a kommunisták szokásukhoz híven - “az ég ellen harcolva, és a föld ellen küzdve” - a föld összes tartalékát szándékosan kifosztották, az utolsó vércseppig kifacsarták, így az ég és a föld alapelve ellen cselekedve.

A végén mindannyian elnyerik méltó büntetésüket, az ég, a föld és a természet törvényei szerint.

Folytatás a "NEGYEDIK KOMMENTÁR/2. rész" bejegyzésben.

Jegyzetek

[1] Lao-ce, kínai filozófus, i.e. VI. században élt

[2] Tao Te King, Az út és erény könyve, 25. fejezet

[3] Menciusz könyve

[4] A három klasszikus jel (San Zi Jing)

[5] Menciusz könyve

[6] Karl Marx, “ A hégeli jogfilozófia kritikájához”

[7] Lev Trotzkij (1879-1940)

[8] Lin Piao (1907-1971)

[9] Bilharzia betegség, (Schistosomum) trópikus féreg által előidézett májmegbetegedés

[10] Peng Dehui (1898-1974): kínai kommunista tábornok és politikai vezérfigura

[11] “Mu” kínai területmérték. 1 Mu = 0,165 hold

[12] Jin: kínai súlyegység. 1 csin = 0,5 kg

Utószó

Miért kell a KKP-nek szüntelenül azért harcolnia, hogy megtartsa hatalmát? Miért hiszi azt a KKP, hogy ameddig van élet, addig nem szűnik meg a harc? Miért öl embereket, miért teszi tönkre a környezetet, miért hagyja a parasztok többségét és városi lakosokat a KKP szemrebbenés nélkül a nyomorban élni?

Esetleg a kommunista ideológia az oka annak, hogy a KKP végtelen küzdelemben él? Nem teljesen. A kommunista párt egyik elve, a magántulajdon megszűntetése, melyet a KKP akkor próbált megszüntetni, mikor hatalomra került. A KKP úgy tartotta, hogy minden rossz forrása a magántulajdon. De az 1980-as években történő kereskedelmi reformot követően, újra engedélyezték a magántulajdont Kínában és ezt az alkotmány is védte. Mikor az emberek majd átlátnak a KKP hazugságán, akkor tisztán megpillanthatják, hogy az 55 évnyi uralkodása alatt, a KKP mások tőkéjét egyszerűen csak eltulajdonította.

A KKP azt állítja, hogy ő a „munkásosztály pionírja.” A célja az volt, hogy megsemmisítse a kapitalista osztályt. De az új KKP helyhatósági rendeletei, most engedélyezik a kapitalistáknak a pártba való belépést. KKP tagok már nem hisznek a pártban és a kommunizmusban sem és a KKP-nek már nincsenek meg a létfenntartáshoz szükséges feltételei. A kommunista párt már csak egy üres héj.

A hosszú időn keresztül folyó harcok azért voltak, hogy a KKP tagjai ne váljanak korruptá? Nem. A KKP 55 évnyi uralma alatt a korrupció, a sikkasztás, a törvénytelen magatartás és a nemzetet rongáló cselekmények a KKP tagjai között az egész országban elterjedtek. Az utóbbi években a körülbelül 20 millió párttagból Kínában mintegy 8 millió főt állítottak bíróság elé és ítéltek el korrupció vádjával. Minden évben körülbelül egy millió ember tesz panaszt amiatt, hogy valamelyik hivatalnok korrupt. 2004 januárjától egészen szeptemberéig a kínai valutabizottság 35 bankban és 41 vállalatnál vizsgálta meg a törvénytelen pénzátutalásokat  és $120 millió amerikai dollár értékben  fedtek fel törvénytelen tranzakciókat. Az utóbbi évek statisztikái azt mutatják, hogy több mint 4000 kínai kommunista párthivatalnok szökött ki Kínából sikkasztott pénzekkel. Az államtól elsikasztott pénzek összege, több milliárd amerikai dollára rúg.

Akkor az volt a küzdelmek célja, hogy növeljék ezáltal az emberek képzettségét, vagy nemzeti öntudatukat esetleg az, hogy növekedjen az állami ügyek iránti érdeklődésük? A válasz megint csak „nem.” A mai Kínában a materializmus nagymértékben eluralkodott és az emberek elhanyagolják a hagyományos erényeket, mint például amilyen az őszinteség is. A rokon átejtése vagy a barát becsapása, már szokássá vált. Ami az olyan fontos témákat illeti, mint például az emberi jogok vagy a Fálun Gong üldözése, a kínai embereket az ilyenek már meg sem érintik vagy nem mernek felszólalni. Az igazságról való hallgatás lett az új túlélési taktika Kínában. Eközben a KKP ismételten kihasználta a hazafiasság érzését a megfelelő alkalmakkor. A KKP például arra vett rá kínai embereket, hogy kövekkel dobálják meg az Egyesült Államok Nagykövetségét és amerikai zászlókat égessenek el. A KKP a kínai embereket vagy úgy kezelte, mint egy szófogadó tömeget, vagy mint egy erőszakos bandát, de soha nem úgy, mint emberi jogokkal rendelkező polgárokat. A bázisát annak, hogy az emberek tudata megemelkedhessen (fejlődhessen), a kultúrális fejlődés képezi. A Konfuciusz és Menciusz morális alapelvei, több ezer évre megteremtették a morális normákat és alapelveket. „Ha mindezeket az [morális] elveket elhagyja az emberiség, akkor az embereknek nem lenne olyan törvénye, melyet követhetnének és nem tudnák megkülönböztetni a jót a rossztól. Elveszítenék az irányt… a Tao (Út, Irány) megsemmisülne.” [15]

A KKP osztályharcának célja az, hogy állandó káosz keletkezzen, amiben magát egyértelműen úgy tüntetheti fel, hogy ő Kína egyetlen uralkodó pártja, és a pártideológiát használja fel az emberek kontrollálására. Az állami intézetek, a hadsereg és a média, ezek mind csak eszközök a KKP kezében, mely által kegyetlen diktatúráját fenntarthatja. A KKP-nek - ami egy gyógyíthatatlan betegséget hozott magával Kínába - a saját végzetébe rohanása,  szétesése,  elkerülhetetlennek látszik.

Egyes emberek amiatt aggódnak, hogy az országban káosz tör ki, ha a KKP szétesik. Ki fogja helyette Kínát kormányozni? Kína 5000-éves történelméhez viszonyítva a KKP 55 évig tartó uralma, csak olyan rövid volt, mint egy rövid ideig tartó gomolyfelhő átvonulása. De sajnos a KKP ezen kis ideig tartó uralma alatt, teljesen öszetörte a hagyományos kínai hitet és értékrendszert; megsemmisítette a tradicionális morális alapelveket és a szociális struktúrát; az emberek közti szeretetet és gondoskodást felváltotta a gyűlölet és a harc; az ég, a föld és a természet tiszteletét felváltotta „az emberek uralják a természetet“  arrogáns gondolkodásmód. Ezek a pusztítások elsivatagosították a szociális, morális és ökológiai egyensúlyt, ami Kínát nagy válságba döntötte.

A kínai történelemben, minden jelentősebb vezető a kormány felelősségének tekintette az emberek szeretetét, ellátását és oktatását. Az ember természete alapvetően jó és a kormány feladata ezt a természetét az embernek ébren tartani. Menciusz azt mondta, hogy : „Ez az emberek útja: azok, akik elegendő jövedelemmel rendelkeznek, azoknak állhatatos szívük van, de azok akiknek nincs elegendő jövedelmük, azoknak a szíve nem lesz állhatatos.” [16] Az oktatás, a gazdaság virágzása nélkül, nem lehet sikeres. Azokat a zsarnok vezetőket, akik nem szerették a népet és megölték az ártatlanokat, azokat a kínai emberek lenézték. 

Kína 5000 éves történelme során, sok könyörületes vezető bukkant fel, mint például: az antik időkben Yao császár és Shun császár, a Zhou dinasztia idején Wen és Wu császár, a Han dinasztiában volt Wen és Jing császár, a Tang dinasztia uralma alatt volt Tang Taizong császár és a Qing dinasztiában volt Qianlong császár. A jólét ezen dinasztiák uralma alatt, onnan eredt, hogy a kormány az égi Tao-t követte, a középutat járta és békére, valamint harmóniára törekedett. Egy jószívű vezető tulajdonságai a következők: példás és erényes embereket alkalmaz maga körül, nyitott a különböző vélemények iránt, az  igazságosságot és békességet támogatja és megadja az embereknek azt, amire szükségük van. Így az állampolgárok tisztelni fogják a törvényeket, illendően fognak viselkedni, boldogan fognak élni és eredményesen fognak dolgozni.

Ha a világban lejátszódó eseményeket figyeljük, gyakran felmerül a kérdés, hogy mi határozza meg, hogy egy állam virágozni fog vagy el fog tűnni, habár azt tudjuk, hogy egy nemzet felemelkedésének illetve hanyatlásának megvannak az okai. Amikor a KKP megszűnik, várható lesz, hogy Kínába újra visszatér a béke és harmónia. Az emberek újra igazságosak, jótékonykodók, szerények és toleránsak lesznek; a kormány újra foglalkozni fog a nép alapvető szükségleteivel és minden foglalkozás virágozni fog.

 Jegyzetek

[15] írta Kang Youwei-ből, „Politikai írások gyűjteménye“, 1981, Zhonghua Zhuju.

[16] Menciusz  írta.