Kína kommunista pártja a világmindenség ellen irányított erő
Előszó
A kínaiak nagyon nagy súlyt fektetnek a Tao-ra, “Az út”-ként is ismert. Az ókorban a kegyetlen császárokat ,,erkölcstelen, ostoba uralkodóknak” nevezték. Ez azt jelentette, hogy tetteik nem feleltek meg az általánosan elfogadott „Tao Te” (=Tao és Erkölcs) normáknak, és ezt úgy nevezték, hogy ,,a Tao-ról való letérés”. Még amikor a parasztok fellázadtak, akkor is azt írták zászlajukra, hogy ,,az ég nevében valósítjuk meg a Tao-t”.
Lao-ce [1] kijelentette:
„Először az ég és a föld jött létre.
A nagy űr önmagában változatlanul,
vég nélkül keringett,
a világ anyjának volt tekinthető.
Nem tudom a nevét,
ha mindenképpen nevet akarok adni neki,
Tao-nak nevezhetem.”
Vagyis a ,,Tao” hozta létre az eget és a földet.
Az utóbbi 100 esztendőben a kommunizmus kísértete nagy robajjal tört be, természetellenes, emberségellenes erővé alakult, számtalan keserűséget és tragédiát okozott, és az emberi civilizációt a pusztulás szélére taszította. A ,,Tao-t” eláruló mindenféle erőszakos tettek természetesen ég és föld ellenesek, így tehát szélsőségesen gonosz antikozmikus erővé vált.
“Az emberiség követi a földet, a föld az eget, az ég a Tao-t, és a Tao követi saját természetét.”[2]
A kínaiak ősidőktől fogva hitték és tisztelték, hogy ég és az ember egyesül, az ember összeolvad az éggel és a földdel, egymásra támaszkodva kölcsönösen léteznek. Az ég és a Tao nem változik, körforgásuk szabályozott, a föld követi az égi időt, a négy évszak világosan elválik, az ember tiszteli az eget és a földet, hálás a jótettért és becsben tartja a boldogságot. Ez az úgymond ,,égi időjárás, kedvező földrajzi körülmények, az emberi összefogás” [3]. A kínaiak fogalmaiban a csillagászat, földrajz, időszámítás, orvostudomány, irodalom, egészen a társadalom szociális felépítéséig, minden összefonódik ezzel a meggyőződéssel.
A kommunista párt azonban azt hirdeti, hogy ,,az ember feltétlenül legyőzi az eget”, hirdeti ,,a harc filozófiáját”, megveti az eget, a földet, a természetet. Mao Ce-tung mondta: ,,a harc az éggel határtalanul örömteli, a harc a földdel végtelenül örömteli, a harc az emberrel határtalanul örömteli”. Lehet, hogy a kommunista párt ebben tényleges örömöt talált, a nép azonban fájdalmas árat fizetett mindezért.
1. Harc az emberrel, az emberiesség felszámolása
1.1 A jó és a rossz megfordítása, az emberiesség számlájára
A kommunista párt célja, hogy manipulálja az embereket, fokozatosan átalakítsa lázadó forradalmi gazemberekké. Marx mondta: ,,az anyagi erőt anyagi erővel kell megdönteni”, „mihelyt az elmélet behatolt a tömegekbe, anyagi erővé válik” [6], „az emberiség egész története nem más, mint az ember szakadatlan megváltozása”, „az emberiesség nem más mint osztályjelleg”. Úgy véli, semmiben sincs belső, elsődleges összefüggés, minden a környezet terméke. Mindenki „társadalmi ember”, elveti Feuerbach-nak a „természetes” egyénre vonatkozó felvetését.
Lenin kijelentette: „a marxizmus nem születhet meg spontán módon a munkásosztályban, kívülről kell bevinni oda”. Lenin akárhogy próbálta, mégsem tudta elérni, hogy a munkásság a gazdasági harcról áttérjen a hatalom megragadását célzó politikai harcra. Ezért a reményét a Nobel-díjas Pavlov „feltételes reflex tanába” helyezte, mondván, hogy annak „hatalmas jelentősége van az egész világ munkásosztálya számára”. Trockij [7] esztelenül azt remélte, hogy a feltételes reflex tanával nemcsak pszichológiailag, hanem fiziológiailag is meg tudja változtatni az embert, és amint a kutya, meghallván az ebédre hívó csengő hangját, máris nyáladzani kezd, el lehet érni, hogy a katonák, mihelyt meghallják a puskaropogást, máris bátran előretörnek és feláldozzák magukat a kommunista pártért.
Ősidőktől fogva az emberek úgy vélték, hogy igyekezetükkel, munkájukkal eredményt tudnak elérni, szorgalmuk révén jó módba jutnak, s a többi ember tiszteli őket, és gonoszoknak tekintették azokat, akik csak tömték a fejüket, de lustálkodtak, munka nélkül akartak előnyre szert tenni. Miután a kommunista párt mint járvány Kínába is bejutott, a társadalomban a huligánok, lusták a kommunista pár ösztönzésével felosztották a földet, vagyonokat zsákmányoltak, becsapták a férfiakat, erőszakoskodtak a nőkkel, mindez tiszteletreméltó törvényes cselekedetté vált.
Az emberek mind tudják, hogy helyes a feljebbvalók és idősebbek tisztelete, a gyerekek szeretete és helytelen a nevelők és feljebbvalók elleni durvaság. Az ókorban a konfuciánus oktatásban felsőbb szintű iskola és elemi iskola volt. 15 éves kor alatt az elemi iskolában takarítást, magatartást, különböző napi dolgokat (pl. egészségügyi, viselkedési, beszédstílusbeli dolgokat) tanultak. Ezt követően a felsőbb fokú oktatásban a súlypontot az erkölcsi dolgokra, a Tao kérdéseire helyezték. A Lin Piao [8] és Konfuciusz elleni bírálatban, a pedagógusok tekintélyének bírálatában, a kínai kommunista párt ezeket az erkölcsi normákat teljesen kiirtotta a fiatalok és gyerekek fejéből.
Egy régi kínai közmondás szerint: „egy nap tanítómester, az élet végéig apa”. 1966. augusztus 5-én a pekingi Tanárképző Egyetem lány középiskolájában Bian Zhongyun tanárnő fejére a leány tanulók szégyensapkát húztak. Fekete tintával öntötték le a testét, szemétlapátot ütögetve kellett menetelnie az utcán, fekete táblát akasztottak a nyakába, arra kényszerítették, hogy térdeljen le, szöges doronggal ütötték, forró vízzel öntötték le stb.. stb.., ily módon idézték elő a halálát. A pekingi egyetem középiskolájának igazgatónőjét a diákok arra kényszerítették, hogy egy ütött-kopott lavórt ütögetve kiabálja, hogy „ördögtehén, kígyószellem vagyok”, a haját össze-vissza vagdosva teljesen levágták, a fejét véresre verték, a földre lökték, hogy ott másszon.
Mindenki úgy véli, helyes dolog a tisztaság, helytelen a piszok. A kínai kommunisták azonban azt hirdették, hogy „a sárban hemperegve, a kézen a munkától bőrkeményedéseket szerezve”, „s ha a kezünk fekete, a lábunkon tehéntrágya van”, csak az ilyen gondolkodással lehetünk vörösök, csak így juthatunk az egyetemre, léphetünk be a pártba, juthatunk feljebb a hivatali ranglétrán, csak így lehetünk a kommunista párt ügyének vörös folytatói.
Az emberiség haladása a tudás haladása. A kommunista párt uralma alatt azonban a tudás elítélendő dolog lett. Az értelmiséget „bűzlő öreg kilencedik” kategóriának nevezték, a művelt embereknek kellett tanulniok a műveletlen emberektől, alá kellett vetniök magukat a szegény- és alsó középparasztok általi újranevelésnek, csak így tekintették újból embereknek őket. Az értelmiségiek átnevelésének megvalósítása végett a pekingi Tsinghua Egyetem oktatóit Csianghszi tartomány Nanchang-i Jiangxi-ba küldték. Ott elterjedt volt a vérszívó féreg, eredetileg az átnevelő munkatábort is kénytelenek voltak elköltöztetni onnét. Ha az oktatók kapcsolatba kerültek a folyó vizével, rögtön megfertőződtek. Egymás után kapták meg a Bilharzia-betegséget [9], nagyon sokan elveszítették élet- és munkaképességüket.
A kambodzsai vörös khmerek (kambodzsai kommunisták) Zhou Enlai ösztönzésére az értelmiséggel szemben valósították meg a legkegyetlenebb megtorlást. Az önállóan gondolkodókat átnevelésnek vetették alá. Szellemileg és fizikailag is elpusztították őket. 1975-től 1978-ig a kambodzsai nép egynegyedét legyilkolták. Volt olyan, akinek a halántékán meglátszott, hogy korábban szemüveget viselt, ő sem menekült meg.
A kambodzsai kommunisták, miután 1975-ben győztek, Pol Pot megkezdte a szuper szocializmus létrehozását, azaz azt az emberi szociális mennyországot, amelyben nincs osztálykülönbség, nincs város és falu közötti különbség, nincs pénz, nincs árucsere. Végül a család is felbomlott, női és férfi munkaosztagokat hoztak létre, egységesen kényszermunkát végeztek, mindenki a nagy kondérból evett, egyformán fekete forradalmi öltözéket vagy katonaruhát viseltek. A férj és feleség csak előzetes jóváhagyás alapján hetente egyszer lehetett együtt.
A kommunista párt azt állítja, hogy nem fél az égtől, nem fél a földtől, esztelenül meg akarja változtatni az eget és a földet, valójában teljességgel tagad minden pozitív tényezőt és erőt a világmindenségben. Mao Ce-tung kijelentette: „Minden században minden nemzet nagy forradalmakat hajtott végre, időnként átfestették a régit, új színben állították elő. Mindezek élet és halál, siker és pusztulás nagy változását hozták. A világegyetem pusztulása hasonló. A mindenség pusztulása nem végleges pusztulás, ha itt elpusztult, kétségtelenül másutt újra létrejön. Én nagyon remélem annak pusztulását, hogy elpusztuljon a régi világ és új világ jöjjön létre, az nem jobb lesz-e a réginél!”
A rokonsági, vérségi kapcsolat alapvető norma a világon. A férj és feleség, a gyermekek és a szülők, a barátok, az emberek közötti normális kapcsolat alkotja az emberi társadalmat. A kínai kommunisták a szakadatlan különböző politikai mozgalmak révén az embereket farkasokká változtatták, sőt még a tigrisnél és a farkasnál is kegyetlenebbé. A gonosz tigris sem falja fel kölykét, a kínai kommunisták uralma alatt azonban a szülők, gyerekek, házastársak között kölcsönös volt a leleplezés, állandó volt a rokoni kapcsolatok megszakítása.
A hatvanas években az egyik pekingi elemi iskolában az egyik tanítónő diktált a kisdiákoknak és óvatlanul együtt szerepelt a „szocializmus” és „összeomlik” szó. Emiatt a diákok leleplezték, majd naponta megalázták, a férfi diákok arcul ütötték. Lánya megszakította vele az anya és lánya közti kapcsolatot, mihelyt valami történt, az egész osztály előtt leplezte le az édesanyja ellen folytatott osztályharc aktuális helyzetét. A következő években is a tanítónő egyetlen tevékenysége az iskola és az illemhely takarításából állt.
Akik átélték a nagy kulturális forradalmat nem felejtik el Zhang Zhixin nevét, akit bebörtönöztek. A börtönőrök ismételten letépték róla a ruhát, a kezét a háta mögött bilincselték össze és belökték a férfi elitéltek cellájába, s hagyták, hogy sorban megerőszakolják őt, addig, amíg megbolondult. Még így is, mielőtt kivégezték, attól félve, hogy kivégzéskor hangos jelszavakat kiabálna, a börtönben a fejét téglára szorították és érzéstelenítés nélkül átvágták a nyelőcsövét.
Még a legutóbbi években is a Fálun Gong elleni elnyomás idején a kínai kommunisták továbbra is a gyűlöletkeltő, erőszakot ösztönző régi módszereket alkalmazzák.
A kommunista párt elnyomja az emberek jó tulajdonságait, buzdítja, megengedi és felhasználja az emberi természet gonosz vonásait, hogy erősítse uralmát. Az újabb és újabb mozgalmak során a lelkiismeretes emberek is hallgatnak, mert félnek az erőszakos tettektől. A kommunisták szisztematikusan elpusztitják az egyetemesen érvényben levő erkölcsi szabályokat és teljesen elferdíti az emberiség több ezer éves felfogását a jóról és rosszról, a tisztességről és szemérmességről.
1.2 A gonoszság, amely túlmegy a kölcsönös létezés és kölcsönös függés elvén
A banditát mindenki a rablók képviselőjének tekinti, ő azonban azt mondja a fullajtárjának: ,,a rablásnak is megvan az erkölcse”. És ezt úgy magyarázza, hogy a rablónak is „magasztosnak, bátornak, igaznak, bölcsnek, emberségesnek” kell lennie. Ami annyit jelent, hogy még a rabló sem járhat el minden szabály nélkül, hanem vannak normák, amiket be kell tartania.
Ha végigtekintünk a kínai kommunista párt történetén, mondhatjuk, hogy tele van opportunizmussal és árulással, semmiféle norma nem korlátozza. Pl. a rabló nagy súlyt helyez az „igazságosságra”, még a konc elosztásakor is „igazságos elosztásra” törekszik. A kínai kommunisták azonban, mihelyt veszély fenyegeti őket, máris kölcsönösen leleplezik egymást, kútba lökik a másikat, sőt megrágalmazzák és egymásra hárítják a gaztettet, és alaptalanul vádaskodnak.
Vegyük Peng Dehui [10] tábornokot példaként. Mao Ce-tung parasztszármazású volt, természetesen tudta, hogy 1 mu [11] földről nem lehet 130 ezer jin [12] élelmiszergabonát betakarítani, természetesen tudta, hogy Peng Dehui igazat mondott. Természetesen tudta, hogy Peng Te-huaj nem akarta elragadni a hatalmat tőle. Nem is beszélve arról, hogy annak idején Peng 20 ezer katonával, véres harcban Hu Zongnan 200 ezres seregével szemben, többször megmentette Mao Ce-tung életét. Azonban mihelyt Peng Dehui csak két mondatban is bírálta Mao Ce-tung-ot, Mao rögvest az általa saját kezűleg írt verset „Ki mer keresztbe tett karddal megállni lovával, csakis a mi nagy tábornokunk Peng Dehui”, bedobta a papírkosárba, feltétlenül halállal akarta sújtani Peng-et. Mondhatjuk, hogy ez teljes hálátlanság és igazságtalanság.
A kommunista párt kegyetlenül gyilkolja az embereket, nem humánus politikát követ, családon belül fegyveres összecsapásokat hajt végre, nem törődik az igazsággal. Kiárusítja az ország földjét, gyáva, ellensége az igaz meggyőződésnek, hiányzik a bölcsessége. Tömegmozgalmakat szervez, nem kiváló és feddhetetlen erkölcsű emberekkel kormányozza az országot. Elmondhatjuk, hogy a kommunista párt még azt a minimumot is elvetette, hogy „a rablónak is van morálja”. Gonoszsága teljes mértékben felülmúlja az egyetemes törvényeket a kölcsönös létezés és függés elveiről. A kommunista párt teljesen felforgatja a természetes emberiességet, aminek célja, hogy feje tetejére állítsa a jó és a gonosz normáit, felforgassa a világmindenség törvényszerűségeit, megátalkodottsága határtalan, természetesen nehezen menekülhet meg a pusztulástól.
2. Harc a földdel, ellentmondásban a természettel, határtalan károkat okozva
2.1 Az osztályharc kiterjesztése a természetre
Jin Xunhua a sanghaji Wusong második középiskolája 1968-as évfolyamának végzős hallgatója, Sanghaj város középiskolai vörösgárdista küldöttgyűlése állandó bizottságának tagja volt. 1969 márciusában Jin vidékre ment, Heilongjiang tartományba. 1969. augusztus 15-én felhőszakadás volt, a Shuang folyó két partja tengerré változott. Jin Xunhua, hogy megmentse a munkacsapat két villanypóznáját, beugrott az áradatba, s életét vesztette.
Jin Xunhua hátrahagyott naplójából:
Július 4.
Most kezdem érezni a falusi osztályharc élességét és hevességét. Én, Mao elnök vörösgárdistájaként már mindenre felkészültem, Mao Ce-tung győzedelmes eszméivel kemény csapást mérek a reakció erőire. Még ha fel is kell áldozni magam, arra is kész vagyok. Harcolok a proletár diktatúra megszilárdításáért! Harcolok! Harcolok!
Július 19.
XX munkacsapatban az osztályellenség nagyon hevesen tevékenykedik. Az értelmiségi fiatalok azért jöttek a falvakba, hogy részt vegyenek a falvakban folyó három nagy forradalmi harcban, elsősorban is az osztályharcban. Nekünk a szegény- és alsó középparasztságra kell támaszkodnunk, mozgósítanunk kell a tömegeket és vissza kell szorítanunk az ellenség acsarkodását. Nekünk értelmiségi fiataloknak mindig magasra kell emelnünk Mao Ce-tung eszméinek hatalmas vörös zászlaját, soha nem szabad megfeledkeznünk az osztályharcról, soha nem szabad megfeledkeznünk a proletár diktatúráról.
Jin Xunhua az éggel és a földdel való harc és az emberiség átalakításának eszméivel ment a faluba. Naplójából látható, hogy a feje tele volt a „harc” eszméivel. Ő „az emberrel való harc” gondolatait mindenre kiterjesztette az égen és földön, végül életét is elveszítette. Jin Xinhua a harc filozófiájának egy példája, kétségtelen ugyanakkor, hogy áldozata is.
Engels mondta: „A szabadság a szükségszerűség felismerése.” Mao Ce-tung ezt kiegészítette még egy mondattal: „és a világ átalakítása”. Ez az oda nem való kiegészítés valójában teljes mértékben világossá tette a kommunista párt természet iránti magatartását, vagyis a természet átalakításának szándékát. A kommunista párt felfogásában a „szükségszerűség” vak anyag, nem lehet megmagyarázni származásának „törvényszerűségeit”. Úgy vélik, hogy az ember szubjektív képességeinek a kibontakoztatásával megismerjük az objektív törvényszerűségeket, ily módon „meghódíthatjuk” a természetet és az emberiséget. A kommunista párt Oroszországot és Kínát, ezt a két „kísérleti parcellát” teljes káosszá alakította át.
A nagy ugrás időszakának népdala leírja a kínai kommunisták pökhendi esztelenségét: „a hegyek hajtsanak fejet, a folyók engedjenek utat”, „az égben nincs égi császár, a földön nincs sárkánykirály. Én vagyok az égi császár, én vagyok a sárkánykirály. Megparancsoljuk a három hegynek és öt csúcsnak, hogy engedjenek utat, most mi jövünk!”
Megérkezett a kínai kommunista párt! Lerombolta ezt az eredetileg harmonikus világot, lerombolta a természet egyensúlyát.
2.2 A természet lerombolása miatt, a KKP saját magán érzi a következményeket
A kínai kommunisták a gabonát, gazdasági - politikai munkatervük kulcsfigurájaként kezelték, gátlástalanul feltörték a művelésre alkalmatlan hegyvidékeket és füves pusztaságokat, betemették a kínai folyókat és tavakat. És mi lett az eredmény? A kínai kommunisták azt állítják, 1952-ben a gabonatermelés meghaladta a Koumintang kormány időszakáét. A kínai kommunisták azonban nem mondták meg, hogy Kína élelmiszer össztermelése csak 1972-ben haladta meg a szintén békeidőszak Qing dinasztia (mandzsuk) Qianlong császár korszakáét. De mindmáig Kínában az egy főre jutó gabonatermés továbbra is jelentősen el van maradva a Qing dinasztia korszakától, s mindössze egyharmadát teszi ki a kínai mezőgazdaság fénykorát jelentő Song dinasztia időszakáénak.
Az erdők gátlástalan irtása, a folyók és a tengeri területek feltöltése a kínai környezetvilág nagy pusztítását eredményezte. Mostanra a kínai környezet az összeomlás határához érkezett. A Huai folyam, a Sárga folyam vízellátása megszakadt, a Huai folyó és a Jangce folyam elszennyeződött, teljesen elvágták a kínai nemzet létének alapját. Eltűntek a füves területek Gansu, Qinghai tartományban, Belső-Mongóliában, Xinjiang-ban. A sárga futóhomok a közép-kínai síkság felé nyomul előre.
Az 1950-es években a kínai kommunisták a szovjet szakértők irányitásával megépítették a Sárga folyam három hegyszorosánál a vízierőművet. Az általa termelt energia mindmáig csupán egy közepes folyó kapacitásának szintjét éri el, ellenben a felső folyáson nagy iszaplerakódást idézett elő, megemelte a folyammedret. Egy kicsit nagyobb áradás a Sárga folyam két partján lakó tömegeknek már hatalmas veszteségeket okoz emberéletben és anyagi javakban. 2003-ban a Wei folyam árvízének tetőzésékor
Henan tartomány Zhumadian városánál a helyi illetékesek több nagyobb víztárolót építettek. 1975-ben a nagy zárógátak egymást követően átszakadtak, mindössze 20 óra alatt 60 ezer ember halt meg, s az egész árvíz alatt a halottak száma meghaladta a 200 ezer főt.
Meg kell mondani, hogy a kínai kommunista hatalom tovább folytatja Kína földjének gátlástalan fosztogatását. A Jangce nagy zárógátja építésében, a dél-kínai vízkészletek északra való átirányításában több százezer milliárdos ráfordítással próbálják megváltoztatni a természeti környezetet. Nem is beszélve a számos közepes és kisebb „ föld ellen küzdő” létesítmények megjelenéséről. Még súlyosabb, hogy van, aki fölvetette, hogy a Qinghai-Tibet fennsíkon atombombával robbantsanak fel egy átjárót, Nyugat-Kína természeti környezetének megváltoztatására. Ez a lenézés és fölényeskedés a saját népével szemben – ami egyáltalán nem volt váratlan - megbotránkoztatta a világot.
A “Változások könyvének” hexorgarmjában (Ba Gua) elődeink az eget nevezték Qian-nek, amit Égi Tao-ként (út) tiszteltek, a földet Kun-nak nevezték, amit földi erényként tiszteltek.
A “Változások könyve” mondja: „A föld a Kun-ban ölt testet, az uralkodó gazdag erénye hat át mindent.”
Konfuciusz magyarázata a Változások könyvéhez kimondja: “Tökéletes a Kun nagyszerűsége; ő mindennek a szülője”.
A klasszikus megfogalmazás szerint: a Kun (anyaföld) gyöngéd, kitartó, nyugalmas, mozdulásában kemény is lehet. Ha az emberek az eget követik teljesedhet ki az erkölcs, a nehézségek elviselhetővé válnak, vigyázhatnak a föld lényére és résztvevői lehetnek annak felvirágozásában. A Változások könyve tanítja meg nekünk, melyik a helyes út, az égi Tao, és a földi erény; vállalni kell az eget, követni a földet, tisztelni a természetet.
Mégis a kommunisták szokásukhoz híven - “az ég ellen harcolva, és a föld ellen küzdve” - a föld összes tartalékát szándékosan kifosztották, az utolsó vércseppig kifacsarták, így az ég és a föld alapelve ellen cselekedve.
A végén mindannyian elnyerik méltó büntetésüket, az ég, a föld és a természet törvényei szerint.
Folytatás a "NEGYEDIK KOMMENTÁR/2. rész" bejegyzésben.
Jegyzetek
[1] Lao-ce, kínai filozófus, i.e. VI. században élt
[2] Tao Te King, Az út és erény könyve, 25. fejezet
[3] Menciusz könyve
[4] A három klasszikus jel (San Zi Jing)
[5] Menciusz könyve
[6] Karl Marx, “ A hégeli jogfilozófia kritikájához”
[7] Lev Trotzkij (1879-1940)
[8] Lin Piao (1907-1971)
[9] Bilharzia betegség, (Schistosomum) trópikus féreg által előidézett májmegbetegedés
[10] Peng Dehui (1898-1974): kínai kommunista tábornok és politikai vezérfigura
[11] “Mu” kínai területmérték. 1 Mu =
[12] Jin: kínai súlyegység. 1 csin =
