Némi segítség az olvasáshoz.

OLVASÁSI ÚTMUTATÓ

Egy teljes Kommentár elolvasásához kérlek használjátok a Cimkéket! Pl. ha az Első Kommentárt olvasnátok, akkor kattintsatok a cimkéknél a '1._kommentár"-ra és akkor megjelenik az összes bejegyzés, ami az Első Kommentárral foglalkozik. A részek meg vannak számozva. Értelemszerűen az "1. rész" az első. Ha a megjelenő címekre kattintotok máris megjelenik a hozzá tartozó a tartalom.

FIGYELEM! A Fálun Dáfá gyakorlók brutális üldöztetéséről szóló képgaléria kiskorú gyermekek számára sokkoló lehet. Ezért szerepel a címében a "+18!" megjegyzés!

6.      Az állami terrort felhasználva, a KKP agressziót fejt ki,    hogy megsemmisítse az „Őszinteséget, a Jószívűséget és    a Toleranciát”

A KKP által megrendezett hamis önégetés a Tiananmen téren az évszázad legnagyobb hazugsága. Azzal a céllal, hogy megsemmisítse a Fálun Gong-ot a kormány a lehető legálnokabb tettre szánta el magát: rávett 5 embert, hogy vallja magát Fálun Gong követőnek és az ő segítségükkel hamis önégetést rendezett a Tinanmen téren. Öten, akaratukon kívül, aláírták saját halálos ítéletüket, amely alapul szolgált arra, hogy a helyszínen kegyetlenül agyonverjék vagy az eset után kivégezzék őket. A CCTV minden kétséget kizáróan, lassított felvétellel mutatta Liu Chunling-ot, az egyiket az öt önégető közül, ahogy meghal a rendőrök verésétől. A felvételek mutatnak egy másik zavaros dolgot is, ahogy Wang Jingdong-ot ülő pozícióban lehet látni, a két lába között egy sértetlen műanyag üveg (valószínűleg teli benzinnel) fekszik, amelyet a tűz után kivettek. Vagy itt van például az orvos és a fiatalabb áldozat Liu Siying közötti beszélgetés is, amely a videokamerák előtt zajlott, akiknek kezelői azért érkeztek a helyszínre, hogy mindent felvegyenek. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy ez az „önégetéses” eset csak egy csalás volt, amelyet a Jiang Zemin rezsim készített elő, hogy befeketítse a Fálun Gong-ot.

A KKP leírhatatlanul kegyetlen módszereket alkalmazott a Fálun Gong megsemmisítésére, beleértve annak a pénzügyi tartaléknak a pocsékolását, amely az elmúlt 20 évben a különböző gazdasági reformok következtében halmozódott fel. A megsemmisítés érdekében mozgósították a Pártot, a kormányt, a katonaságot, a rendőrséget, titkos ügynököket, külföldi diplomatákat, az állami és civil szervezeteket. A média egész rendszerével manipulálva, szigorú információs blokádot hoztak létre az egyéni megfigyelés és hi-tech alkalmazásával. Mindennek egy célja volt, hogy üldözzék a Fálun Gong-gyakorlók békés csoportját.

A történelem egyetlen gonosztevője sem hazudott olyen felelőtlenül és áthatóan, mint Jiang Zemin és a KKP. A hazugságok különböző formáit használják, hogy különböző eszmékkel és fogalmakkal manipuláljanak, hogy könnyen becsapják az embereket, és azok elhiggyék a hazugságokat és gyűlöletet érezzenek a Fálun Gong iránt. Hisztek a tudományban? A KKP azt állítja, hogy a Fálun Gong egy babona. Azt gondoljátok, hogy a politika visszataszító? A KKP azt nyilatkozza, hogy a Fálun Gong beleavatkozik a politikába. Irigylitek a gazdagokat? A KKP szerint a Fálun Gong vagyont gyűjt. Elvetitek a szervezeteket? A KKP azt állítja, hogy a Fálun Gong egy titkos szervezet. Elfáradtatok a Kínában évtizedek óta tartó személyi kultusztól? A KKP azt mondja, hogy a Fálun Gong gyakorlatok edzik a mentális ellenőrzést. A patriotizmus hívei vagytok? A KKP azt állítja, hogy a Fálun Gong Kína ellensége. Féltek a zűrzavartól? A Párt azt mondja, hogy a Fálun Gong instabilitást hoz létre. Hiszitek, hogy a Fálun Gong az „Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia” elveket követi? A KKP azt mondja, hogy a Fálun Gong nem szavahihető, nem könyörületes és nem toleráns. A KKP-nak kifordított logikája van, szerinte a könyörületesség azt a vágyat kelti fel, hogy gyilkoljanak az emberek.

Azt gondoljátok, hogy a kormány nem fabrikál ilyen hazugságokat? A KKP még ennél komolyabb és sokkolóbb hazugságokat is gyárt, itt vannak példaként az öngyilkosságokról vagy önégetésekről szólóak, a rokonok megöléséről és a sorozatgyilkosságokról szólóak. Olyan sok a hazugság, hogy nem lehet nem elhinni. Tetszik nektek a Fálun Gong? A KKP összekapcsolja a politikai meggyőződésedet a Fálun Gong üldözésével, különben dekadensnek tartanak és elbocsátanak. Vagy megfosztanak a prémiumoktól, ha a Fálun Gong-gyakorlók, akikért felelsz, Pekingbe mennek, hogy fellebbezzenek. Így válsz a Fálun Gong ellenségévé.

         A KKP titokban sok Fálun Gong-gyakorlót fogott el és agymosó szemináriumokon kellett részt venniük, hogy megtagadják azt, amiben hisznek és megígérjék: abbahagyják a gyakorlást. A KKP különböző piszkos módszereket használ, hogy megváltoztassa nézeteiket, felhasználva általuk ismert embereket, a karrierjüket, végzettségüket, hogy hatást gyakoroljanak rájuk, vagy kegyetlen kínzásoknak vetik alá őket, sőt a családtagjaikat és kollégáikat is megbüntetik. Azokat a Fálun Gong-gyakorlókat, akiknek az agyát sikeresen átmosták, felhasználják mások meggyőzésére. A korrupt KKP kitartóan igyekszik démonokká változtatni az embereket, kényszerítve őket, hogy az élet sötét oldalán haladjanak.

7.      A kínai vonású igazságtalan szocializmus

A „kínai vonások” megnevezés a KKP bűntetteinek elkendőzésére utal. A KKP kijelentette, hogy a kínai forradalom sikere lehetségessé vált, a „marxizmus-leninizmus és a kínai forradalom realitásának” integrálásával. A KKP gyakran használta és visszaélt a „vonás” szóval a kártékony és szeszélyes politikájuk ideológiai támogatására.

7.1       A szeszélyesség és a csalás eszközei

A „kínai vonások” csaló felszíne, amit a KKP végrehajt, nem más, mint képtelenség.

A KKP célja a forradalom során az volt, hogy megszerezze a társadalmi vagyont és megtévessze a fiatalok minél nagyobb tömegét, hogy lépjenek be pártszervezetekbe, követve a kommunista ideálokat. Sokan közülük elárulták családjukat, átadva családi vagyonukat a KKP-nak. Azonban a KKP fennállása után 83 évvel újra megjelent a korrupt kapitalizmus, de most úgy, mint a KKP elválaszthatatlan része.

Ma a KKP vezetők gyerekei és rokonai az új kapitalisták, és a párttagok közül sokan szeretnének bekerülni az újgazdagok sorába. A KKP a forradalom nevében megsemmisítette a földbirtokosokat és a kapitalistákat és tulajdonukat elkobozta. Ma a csalás és korrupció segítségével lett egy új elit, amely még gazdagabb kapitalistákat szült. Akik a forradalom elején követték a Pártot, ma így sóhajtanak: „Ha tudtam volna, hogy ez történik, nem követtem volna őket.” Az erőfeszítések, harcok, szenvedés évtizedei után megértették, hogy feláldozták apáik, testvéreik vagyonát, mint saját életüket a KKP bűnös ideológiájának oltárán.

A KKP olyan gazdasági alapról beszél, amely meghatározza a felépítményt. Valójában itt a KKP korrupt hivatalnokainak gazdasági alapjáról van szó, ez határozza meg a felépítményt, amely erős elnyomással szeretne fennmaradni. Az emberek elnyomása így vált a KKP legalapvetőbb politikájává.

A KKP másik visszataszító vonása abban nyilvánul meg, ahogy a kultúra elvi koncepcióit változtatgatja és a saját átalakított meghatározásait használja, hogy kritizálja és ellenőrizze az embereket. Vegyük példának a „párt” szót. Valójában a történelem során többször alakultak különböző pártok, külföldön szintén. Egyedül csak a kommunista párt gyakorol a pártkollektíva fennhatóságán túlmenő hatalmat. Ha beléptek a pártba, akkor a párt ellenőrzi az életetek minden területét, beleértve a tudatotokat és magánéleteteket. Amikor a KKP megszerezte a politikai hatalmat, megvalósította, hogy ellenőrzést gyakoroljon a társadalom, az állam és az államapparátus felett. Minden területen ő diktál, attól kezdve, hogy ki legyen az ország elnöke, a védelmi miniszter, a rendeleteken, szabályzatokon át az egészen apró kis dolgokig, mint hogy, hol kell valakinek élnie, kit vehet el feleségül, hány gyereke lehet. A KKP felsorakoztatta az ellenőrzés eszközeinek egész tárházát.

A dialektika nevében a KKP megsemmisítette a holisztikus gondolkodásmódot, a gondolkodás képességét és az emberek filozófiai jellegű szellemi útkeresését. A KKP arról beszél, hogy „mindenkinek munkája szerint”, „hagyjunk embereket először meggazdagodni” ez azt jelenti, hogy „mindenkinek a hatalom szintjétől függően”. A KKP kihasználja azt a helyzetét, hogy „teljes szívből az embereknek szolgálhat”, hogy megtévessze azokat az embereket, akik még ideálokban hisznek, és aztán teljesen átmossa az agyukat, ellenőrzi és engedelmes eszközökké változtatja őket, akik „teljes szívükből szolgálják a Pártot” és fel sem merül bennük az emberi jogok védelme.

7.2       A kínai sajátosságú bűnözők Pártja

Felhasználva azt az elvet, hogy a pártérdekek mindenek felett állnak, a KKP eldeformálta a kínai társadalmat démoni kultuszával, a lehető legelfajzottabb embereket hozva létre a társadalomban. Ez a vonás különbözteti meg bármely más államtól, országtól, szervezettől. Elve, hogy ne legyenek elvek. Mosolya mögött nincs őszinteség, ezért a jóérzésű emberek nem értik meg a KKP-t. Az általános emberi normákat követve, el sem tudják képzelni, hogy egy ilyen gonosz szervezet képviselheti az országot. Mindent a „kínai vonásokkal” magyarázva, a KKP elhelyezkedett más nemzetek között. A „kínai vonások” más szavakkal a „KKP gonosztevőinek vonását” jelenti.

7.3       A bűnözés elterjedt az egész országban: egy példátlan erkölcsi   romlással néz szembe a kínai nép

1990 elején egy kínai mondás járta be az országot: „Gazember vagyok és nem félek senkitől.” Ez a szomorú következménye a KKP évtizedes ártalmas uralmának, amelynek folyamán szétbomlasztotta a népet. Megvan a virágzás látszata, valójában pedig a társadalom minden részét az erkölcsi romlás hatja át.

A Kínai Kongresszus képviselői gyakran vitatják a „becsületesség és bizalom” kérdését. Az egyetemi felvételiken olyan dolgozatot kell írni, amelynek címe „becsületesség és bizalom”. Ez arról tanúskodik, hogy komoly problémák vannak a „becsületességgel és bizalommal”, hogy az erkölcsi hanyatlás nem látható, de mindenütt jelenlévő eleme a kínai társadalom válságának. A korrupció, a csalás, a hamis termékek, a hazugság, a rosszindulat és az általános szétesés jellemzi az egész társadalmat. Az emberek között nincs meg a legalapvetőbb bizalom sem.

Akik az mondják, hogy elégedettek az életszínvonal emelkedésével, nem a stabilitásra gondolnak elsősorban? És mi a legfőbb a stabilitás érdekében? Az erkölcs. Egy széteső erkölcsű társadalom nem biztosíthat nyugalmat és bizalmat.

Mára a KKP megsemmisítette majdnem az összes hagyományos vallást és megrendítette a hagyományos értékek rendszerét. A KKP gátlástalansága, hogy meggazdagodjon és hogy bacsapja az embereit, valójában az embereket a mélybe taszítja, szétbomlasztja a társadalmat és az erkölcstelenség felé vezet. A bűnöző eszközöket alkalmazó KKP csak olyan társadalomban tud működni, ahol tönkrement az életmód és a természet. Éppen ezért a KKP mindent elkövet, hogy az emberek minél mélyebbre süllyedjenek, bűnözőkké változtatva a különböző szinten élő embereket. Így a KKP a csalásnak köszönhetően, aláássa az erkölcsi alapokat, amelyek hosszú ideig életben tartották a kínai népet.

Utószó

„Könnyebb megváltoztatni a folyókat és hegyeket, mint megváltoztatni valakinek a természetét.” A történelem többszörösen igazolta, hogy valahányszor a KKP enyhíti a láncokat és az utakat, sohasem szándékozik lemondani róla. Az 1960-as nagy éhezés után a KKP elfogadott egy gazdasági programot, hogy helyreállítsa a mezőgazdasági termelést, de nem változtatott a szegény kínai parasztok „szolga” státuszán. Az 1980-as években végrehajtott gazdasági reform és liberalizáció nem feszélyezte a KKP-t, hogy 1989-ben felemelje bárdját saját emberei ellen. A KKP a jövőben is megpróbálja megváltoztatni a felszínt, de bűnöző természetét nem.

Valaki azt gondolhatná, hogy ami volt, az elmúlt, hogy a helyzet megváltozott és a KKP nem ugyanaz, ami volt. Lehet, hogy van, aki megelégedve a csalás látszatával, tévesen azt hiszi, hogy a KKP a reformok folyamán megjavult vagy javításokat szeretne végrehajtani. Ezek az emberek szeretnének megfeledkezni a múlt nyomasztó élményeiről. Mindezek csak lehetőséget adnak a KKP bűnöző csoportjának, hogy életben maradjon, és tovább fenyegesse az emberiséget.

A KKP mindent elkövet, hogy az emberek elfelejtsék a múltat. A nép harcai azonban emlékeztetnek arra, amik a KKP ideje alatt történtek.

Valójában a KKP történelme olyan történelem, amely elrongálta az emberek emlékezőképességét. Egy olyan történelem, amelyben a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, amit a szüleik átéltek, egy olyan történelem, amelyben emberek százmilliói élték át a KKP véres múltjának átka és az a közti konfliktust, hogy a KKP-ban bízni kell és támogatni kell azt.

Amikor a kommunizmus gonosz kísértete a világba került, felszabadította a társadalom söpredékét és felhasználta a koldusok felkelését, hogy magához ragadja és megerősítse politikai hatalmát. Ezt vér és zsarnokság segítségével érte el, „pártmeggyőződés” címszóval zsarnoki hatalmat hozott létre és tartott fenn. Az ún. harc ideológiát használta fel, amely szemben áll a természettel, égi törvényekkel, az emberi természettel, a világegyetemmel, tönkre teszi az emberi lelkiismeretet és jóakaratot, és megsemmisíti a hagyományos civilizációt és a moralitást. Véres mészárlásokat és agymosást alkalmazott, hogy megszilárdítsa ördögi kommunista kultuszát, egy elkorcsosult nemzetet hozott létre csak azért, hogy irányíthassa az országot. A KKP egész történetében, olyan erőszakos időszakok voltak, amikor a vörös terror elérte csúcspontját, és olyan visszás időszakok, amikor a KKP alig tudta elkerülni saját pusztulását. Valahányszor a KKP cselekhez folyamodott, hogy kikeveredjen a válságból, ez csak egy újabb lépés volt az erőszak és a nép becsapása útján.

Amikor az emberek felismerik a KKP gonosz természetét, és ellenállnak a hamis kép csábításának, akkor lesz vége a KKP lelkiismeret nélküli természetének.

 -----------------------------------------------------------------------------------

A KKP 55 éves vezetése csupán egy pillanat Kína 5000 éves történelmében. A KKP megjelenése előtt Kína a legnagyszerűbb civilizációt hozta létre, ami csak létezett az emberiség történelmében. A KKP kihasználta Kína belső problémáit és a külföldi inváziót, hogy szabadjára engedje pusztító szenvedélyét. Emberek tízmilliói vesztek el, számtalan család ment tönkre, feláldozták az ökológiai tartalékokat, amelyektől Kína további léte függ. Mi lehet megsemmisítőbb, mint a kínai erkölcsök és a gazdag nemzeti kultúra teljes megsemmisítése?

Milyen jövő vár Kínára? Milyen fejlődési irányt választ Kína? Ilyen komoly kérdésekre nem lehet csupán néhány szóval válaszolni. Azonban egy dolog biztos: ha nem áll helyre a nép erkölcse, nem áll vissza az emberek és a természet, az emberek egymás közötti, az ég és föld kapcsolata, ha nem lesz kultúra és hit az emberek együttműködésében, akkor a fényes jövő a kínai nép számára elérhetetlen.

Az elnyomás és agymosás évtizedei alatt, a KKP becsepegtette a kínaiak gondolkodásába saját gondolkodásmódját, a jóról és rosszról kialakított értékrendszerét. Az emberek oda jutottak, hogy elfogadták és bizonyos mértékig felmentették a KKP-t hamis, hazug természetéért, részeivé váltak a hazugságoknak, ideológiai alapot biztosítva létezésének.

Ahhoz, hogy kiküszöböljük életünkből a KKP által becsepegtetett doktrinákat, hogy tisztán lássuk a KKP ördögi természetét, és helyreállítsuk az emberi természetet és a lelkiismeretet – ez az első és leglényegesebb lépés ahhoz, hogy Kína akadály nélkül válhasson egy KKP-tól mentes, szabad társadalommá.

Az, hogy ez az út biztosan és békésen járható-e, az attól függ, hogy milyen változások történnek minden egyes kínai szívében. Annak ellenére, hogy a KKP minden nemzeti kinccsel és az erőszak összes eszközével rendelkezik, ha minden állampolgár hinni kezd az igazság és erkölcsünk megmentő erejében, akkor a KKP elferdült kísértete elveszti létezésének alapjait. A nemzeti kincsek becsületes kezekbe kerülnek vissza. Ez lesz Kína újjászületésének pillanata.

Csak a KKP nélkül születhet újjá Kína. 

Csak a KKP nélkül van reménye Kínának.

A KKP nélkül a becsületes, jóságos kínai nép helyreállítja Kína nagyságát.

5.      A KKP bűnöző természetének különböző szempontjai

5.1       Hiúságból elherdálják a földeket, a nemzeti egység nevében elárulják az országot

„Fel kell szabadítanunk Tajvant”, „Egyesítenünk kell Tajvant” – ezeket a jelszavakat lehet hallani a KKP-tól az utóbbi évtizedekben. Ezen propaganda eszközével a KKP úgy viselkedik, mint egy nacionalista vagy egy patrióta. Azonban valóban törődik a területek egységével? Egyáltalán nem. Tajvan csak egy történelmi probléma, amely a Kuomintang és a KKP harcának eredményeként merült fel, és a KKP csak arra használja, hogy ellenfeleit támadja és elérje a nép támogatását.

A kezdeti időkben, amikor a KKP a „Szovjet Kína” szlogenjét használta a nemzeti párt uralma idején, az Alkotmány 14. cikkelye kimondta, hogy „minden etnikai terület és tartomány igényelhet önállóságot”. A Szovjetuniót igyekezve utánozni, ennek az időszaknak a szlogenje ez volt: „Támogatni a Szovjetuniót”. A kínai-japán háború idején a KKP célja nem az volt, hogy győzzön a japán agresszorok felett, hanem hogy saját erejét növelje. 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg belépett Kína észak-keleti kerületeibe, ahol gyilkosságokat és erőszakolásokat követett el, de a KKP egy szót sem szólt tiltakozásképpen. Pontosan ugyanígy, amikor a Szovjetunió Mongóliát támogatta Kínától való önállósodási törekvéseiben, a KKP hallgatott.

Ami a többi vitás határkérdést illeti, mint pl. a Nansha és Diaoyu szigetekét, ez egyáltalán nem izgatta a KKP-t egészen addig a pillanatig, amíg nem érintette az ő hatalmát. A KKP harsonaszóval kiált „a Tajvannal való egyesülésért”, amely csupán porhintés és bűntett, amely csak el akarja vonni a társadalom figyelmét a belső problémáktól.

5.2       Moralitást nélkülöző alattomos politika

A kormánynak mindig megfigyelés alatt kell állnia. A demokratikus országokban a hatalom megosztása, a szólás- és sajtószabadság az eszközei ennek az ellenőrzésnek. Ezen kívül, a vallási meggyőződés is a moralitás stabilitását biztosítja.

A KKP az ateizmust segíti elő, és ennek következtében az isteni szabályok nem segítik elő a morál erősítését. Innen erednek a KKP meggondolatlan és önkényes tettei, amelyek során diktatúrával irányít és gonoszságokat követ el. Ki tudja a KKP-t ellenőrizni? Csak maga a KKP. Ez volt az a szlogen, amivel a KKP évtizedeken keresztül becsapta az embereket. Először ezt úgy hívták, hogy „önkritika”, aztán „önellenőrzés”, majd a Párt „öntökéletesítése”, most pedig a „Párthatalom önhelyreállítása”. A KKP belső képességeit hangsúlyozza, amelyet „önjavításnak” hív. A KKP nemcsak beszél erről, de lépéseket is tesz, mint pl. „Központi Fegyelmi Bizottság”, „Fellebbezési Bizottság” és más ehhez hasonlók létrehozása. Ezek a szervezetek nemcsak, hogy nem vonzóak, de haszontalanok is, mint a „virágok a vázában”, amik csak összezavarják és becsapják az embereket.

Erkölcsi és jogi korlátozások nélkül a KKP „önjavító” törekvései hasonlóak a kínai mondáshoz: „A démonok a saját szívünkből jönnek elő.” Ez csak a KKP által használt kifogás, hogy van előrelépés, amelynek segítségével ellenáll mindenféle külső kontrollnak és megtagadja, hogy sajtószabadság lehessen, és hogy szabadon szerveződhessenek politikai pártok. A politikai gonosztevők arra használják ki ezt a csalást, hogy port hintsenek az emberek szemébe és megőrizzék a KKP legitimitását és a vezető csoport érdekeit.

A KKP a politikai intrikák szakértője. „A népi demokrácia diktatúrája”, ”demokratikus centralizmus”, „politikai konzultációk” és még egy sor más megtévesztő módszer, mindebből csak a „diktatúra” igaz.

5.3       A ravaszság felhasználása. A japán hódítók elleni hazug ellenállástól a hazug terrorellenességig

A KKP mindig azt állította, hogy a kínai népet a japán agresszorok ellen vezette. Ellenben több történelmi archív dokumentumban is az áll, hogy a KKP szerette volna elkerülni az összeütközést a kínai-japán háborúban. A KKP csak halogatta a cselekvést, arra használva ki a Kuomintang részvételét a háborúban, hogy saját hatalmát növelje.

Mindössze csak néhány főbb csatáról beszélhetünk: a „Pingxing szorosban lévő csatáról” és a „száz ezred csatájáról”, amelyeket Kína északi részén vívtak. Az első csatában a KKP nem játszott vezető szerepet, a KKP csapatai csak lesben álltak a japán tartaléksereggel szemben. Ami a második csatát illeti, a KKP belső köreiben úgy tartották, hogy a háborúban való részvétel sérti a Központi Bizottság stratégiáját. Ezek után a csaták után Mao és hadserege már nem vettek részt más nagy csatákban, és nem az ő soraikból kerültek ki a kínai-japán háború olyan hősei, mint a 1948-ban Kuomintang ellen folytatott háború idején Dong Cunrui vagy Huang Jiguang a koreai-amerikai háború idején. A KKP-nak csak néhány magas rangú parancsnoka halt meg a Kína és Japán között folyt háború harcmezején. A KKP még mai napig sem meri nyilvánosságra hozni, hogy hány sebesült volt a Japán elleni harcok idején, de a kínai-japán háború hőseinek állított emlékmű Kína területén csekély.

Ekkoriban a KKP létrehozta a „Határterületek Kormányzását” Shaanxi, Gansu és Ningxia tartományokban messze a frontvonaltól. A mai szakszókincset használva, a KKP az „egy ország, két rendszer” vagy „két Kína” politikáját folytatta.

A KKP parancsnokainak a japánok elleni harcokban tanúsított hősiességétől eltekintve, a felsőbb pártvezetők nem voltak őszinték a kínai-japán háborúban, arra használták fel a háborúban való részvételüket, hogy saját erejüket erősítsék. Amikor Kína és Japán 1972-ben újra felvették a diplomáciai kapcsolatokat, Mao Ce-tung bevallotta az igazságot Kakuei Tanaka japán miniszterelnöknek: a KKP hálával tartozik Japánnak, mivel a kínai-japán háború nélkül a KKP nem juthatott volna hatalomra Kínában.

Ez a mindenek felett lévő igazsága annak a hírnek, hogy a kínai nép a KKP vezetése alatt 8 évig háborút vívott Japánnal, míg végül sikerült legyőznie. Ez a kijelentés nagyon messze van a valóságtól.

 Fél évszázaddal később, amikor szeptember 11-én terroristák támadták meg az USA-t, a terrorista-ellenesség került a figyelem középpontjába. A KKP ekkor ismét a hazug politika stratégiájához folyamodott, ugyanúgy, ahogy tette ezt a kínai-japán háború idején is. A terrorizmus-ellenességet mint álruhát használja fel, hogy elnyomja különböző vallások híveit, a másként gondolkodókat, helyi szervezeteket és kisebbségi csoportosulásokat, megbélyegezve őket a „terrorizmus bélyegével”. A nemzetközi terrorista-ellenes légkörben a KKP komoly üldözésbe kezd.

2004. szeptember 24-én a Xinhua hírügynökség idézte a Xinjing Napilapot, amely szerint Pekingben megnyithatják az országban az első irodát, amely a terrorizmus-ellenes harccal foglalkozik. A KKP befolyása alatt álló külföldi médiában nagybetűkkel közölték, hogy a „610-es iroda” csatlakozik a terrorizmus-ellenes akciókhoz és legfőbb célja, hogy küzdjön az olyan terrorista szervezetek ellen, mint a Fálun Gong. (A 610-es iroda az állami szervezetek hálózata, melyet külön a Fálun Gong üldözésére hoztak létre.)

A KKP a terrorizmus bélyegét üti a Fálun Gong követőire, azokra az emberekre, akik soha életükben nem vettek fegyvert a kezükbe, nem kezdenek harcba, ha ütik vagy bántalmazzák őket, akik csak békés úton hívják fel a figyelmet arra: az embernek joga van ahhoz, hogy bármiben is higgyen. A KKP kihasználva a kedvező terrorizmus-ellenes hangulatot, állig felfegyverzett külön osztagot mozgósított, hogy megkezdje békés, védtelen emberek üldözését. A KKP a terrorizmus-ellenességet használta fel, hogy elkerülje a nemzetközi figyelmet és elítélést. Az itt felhasznált hazugságok azonban különböznek a kínai-japán háborúban felhasználtaktól. A KKP visszaélt a terrorizmus-ellenességgel, kihasználva ezt a fontos nemzetközi akciót.

5.4       Őszintének és megértőnek tettetve más véleményen lenni

A KKP már nem hisz doktrináiban, de elvárja, hogy az emberek higgyenek bennük. Ez az egyik legalattomosabb módszer, amit a KKP ördögi kultusza használ. A KKP tudja, hogy doktrinái hamisak, beleértve a szocializmusról szólóakat is. A KKP nem hisz doktrináiban, de elvárja, hogy mások higgyenek bennük, és ha nem hiszel bennük, akkor üldözés vár. Szégyentelenül bevitték ezt a hazug ideológiát az állam legfőbb dokumentumába, az Alkotmányba.

A valóságban van egy fontos jelenség. Több magas szinten lévő hivatalnok vesztette el pozícióját a korrupció miatt, miközben a politika színpadán harcolt ellene. Ezek olyan emberek, akik tömeggyűléseken becsületességről és önzetlenségről beszélnek, miközben a kulisszák mögött megvesztegethetők, korruptak és más egyéb ehhez hasonló tevékenységeket folytatnak. Sok ún. „A nép szolgája” bukott így el, mint például Li Jiating, Yunnan tartomány volt kormányzója, Liu Fangren, Guizhou tartomány párttitkára, Cheng Weigao, Hebei tartomány párttitkára, Tian Fengshan, Föld és erőforrások minisztere, Wang Huaizhong, Anhui tartomány kormányzó-helyettese. Ha megvizsgáljuk ezeknek az embereknek a beszédeit, akkor azt találjuk, hogy kivétel nélkül korrupció-ellenes kampányt folytattak és ismételten arra biztatták beosztottjaikat, hogy becsületesen viselkedjenek, miközben ők elsikkasztottak pénzeket és elfogadtak kenőpénzt.

A KKP sorai között sok érdemes ember is akad, akik idealista és ambiciózus embereket csábítanak, hogy csatlakozzanak a Párthoz, mert díszeivé válnak a Pártnak. A felszínen a KKP vonzó, de ha a mélyére nézünk, láthatjuk milyen szánalmas állapotban vannak a Párt erkölcsi normái, láthatjuk hanyatlását. Miért nem tett semmit a KKP propagandája, amely a „lelki civilizáció” címre pályázik, hogy javítson ezen a helyzeten?

Valójában a pártvezetők szemenszedett hazugságot mondtak, amikor a „kommunista erkölcsi minőséget” és „a nép szolgálatát” hirdették. A kommunista vezetők tettei és szavai közti belső ellentmondás egészen az alapítóig, Marx Károlyig visszavezethető. Marxnak volt egy törvénytelen fia, Lenin szifiliszt kapott prostituáltaktól, Sztálint elítélték, mert erőszakoskodott egy énekessel, Mao Ce-tung paráznaságnak adta át magát, Jiang Zemin promiszkuitásáról vált hírhedtté, Ceausescu, a román kommunista vezető egész családja nagyon gazdag lett, Castro kubai kommunista vezető dollárok százmillióit tartja külföldi bankokban, Kim Il Song Észak-Korea démoni gyilkosa és gyerekei pazarló, dekadens életet élnek.

         A hétköznapokban az átlagemberek Kínában gyűlölik az üres, politikai szemináriumokat. Csak mellébeszélést lehet hallani a különböző politikai témákról, és mindenki tisztában van vele, hogy ezek csak hazug játékok. Ugyanakkor senki, sem a beszélő, sem a hallgató nem mer őszintén beszélni a csalásról, habár ez nyílt titok. Az emberek ezt a jelenséget „őszinte szándéknak” nevezik. A KKP olyan teóriái, mint a „Három Képviselő” vagy a későbbi „Tökéletesíteni a vezetés módszereit”, „Három szív” és a „Felmelegíteni, megnyugtatni és meghódítani az emberek szívét” – teljesen értelmetlenek. Melyik vezető párt nem akarja képviselni az emberek érdekeit? Melyik vezető párt nem törődik a kormányzás lehetőségeivel? Melyik vezető párt nem szeretné meghódítani az emberek szívét? Bármely pártot, amely nem törődik ezekkel a kérdésekkel, hamar elmozdítják a politika színpadáról. A KKP úgy tekint felszínes jelmondataira, mint valami mély elméletre és az egész népnek ezeket kell tanulnia.

5.5       Lelkiismeretlenül élni és az igazságot feláldozni a pártérdekek oltárán

Liu Shaoqi A Kommunista Párt erkölcsi fejlődéséről c. könyvében kifejti annak szükségességét, hogy „a párt összes tagjának alá kell vetnie személyes érdekeit a pártérdekeknek”. A Párt soraiból sohasem hiányoztak a becsületes emberek, akik az ország és nép ügyének szentelték életüket, sohasem hiányoztak a tisztességes pártfunkcionáriusok, akik a nép érdekeiért cselekedtek. Ugyanakkor ezek az emberek nem tudnak megmaradni a KKP önérdekeket néző gépezetében. Azon állandó nyomás alatt, hogy „az emberi értékeket alá kell vetni a Párt elvárásainak” meg kell érteniük, hogy nem folytathatják tevékenységüket: vagy nyugdíjba mennek, vagy belépnek a korrupt hivatalnokok táborába.

A kínai nép komoly, személyes tapasztalatokat szerzett és mélyen átélte a KKP durva rezsimjét, amelynek következtében erős félelem alakult ki az emberekben a kegyetlenségek miatt. Éppen ezért az emberek nem mernek felszólalni az igazságért, és nem hisznek már az Égi törvényekben. Az elején meghajoltak a párthatalom előtt. Azonban fokozatosan elvesztették érzékenységüket és elkezdték úgy gondolni, hogy ha valami közvetlenül nem érinti őket, akkor nem kell engedelmeskedniük. Ez a logika is a Párt tudatos nevelésének eredménye, és az, hogy valójában nem akarnak engedelmeskedni a párthatalomnak. Ennek oka a KKP maffiatermészetében rejlik.

5.6       A KKP manipulálja a nép patrióta érzelmeit, hogy az embereket mozgósítani tudja

A KKP arra használja fel a „patriotizmus” és „nacionalizmus” fogalmát, hogy mozgósítani tudja a népet. Ezek nemcsak a KKP zászlajának legfőbb szlogeinjei, de az újra és újra kiadott parancsai és időtálló stratégiája is. A külföldön élő kínaiak, akik évtizedek óta nem mernek visszatérni Kínába, a nacionalista propagandát olvashatják a külföldön kiadott Nép Napilapjában, és ezért nagyobb patrióták lettek, mint az anyaországban élő kínaiak. Azok a kínai emberek, akik nem mernek nemet mondani a KKP politikájára, elég bátrak voltak ahhoz, hogy támadást intézzenek a Kínában lévő USA követség és konzulátus ellen, tojással és kövekkel megdobálják az épületet, felgyújtották  autóikat és az amerikai zászlókat és mindezt a „patriotizmus” zászlaja alatt tették.

A Kommunista Párt elhatározta, hogy valahányszor a KKP komoly problémába ütközik, mindig engedelmességet követel és ehhez a „patriotizmus” és „nacionalizmus” fogalmait használja fel, hogy ezzel mozgósíthassa az embereket. Tajvan, Hongkong, és a Fálun Gong esetében, és az USA kémrepülőjének és a kínai vadászrepülőnek ütközésekor, a KKP két módszert kombinált: az egyik az erős terror, a másik a kollektív agymosás, amely az embereket egy háború előtti tudatállapotra juttatja. Ezek a módszerek a német fasiszták módszereire emlékeztetnek.

Az információk blokkolása és az „agymosás” hihetetlen eredményeket hoz. A kínai nép, annak ellenére, hogy nem szereti a KKP-t, mégis a Párt által eldeformált tudattal rendelkezik. Pl. az amerikaiak Irakban folytatott háborúja idején, a CCTV rendszeres közlései sokakat megráztak, haragot és bosszút váltott ez ki belőlük és harcolni akartak.

5.7       A lelkiismeret hiánya – összekeverni a Párt és az ország fogalmát, és az embereket rávenni, hogy az ellenséget az apjukként tiszteljék

A KKP által leggyakrabban használt mondat „a Párt és az ország pusztulása”, amelyben a Pártot az ország fölé helyezik. Ennek az alapelmélete az, hogy „nincs új Kína a KKP nélkül”. A kínaiakat gyerekkoruk óta tanítják, hogy engedelmeskedjenek a Pártnak, és úgy cselekedjenek, mint a „Párt hű gyermekei”. A Pártot dicsőítve éneklik: ”A Párt az én anyám, a Párt az én szülőanyám”, „A Párt megmentő ereje mélyebb az óceánnál”, „A Párt iránti szeretet erősebb, mint a szülők iránti szeretet”, „Menj és harcolj ott, ahova a Párt küld”. Amikor valami katasztrófa történik és az állam segítséget nyújt, az emberek először a Pártnak mondanak köszönetet és csak azután az államnak. A katonai jelszó így hangzik: „A Párt irányítja a fegyvert.” Amikor szakemberek egyenruhát terveztek a bíróknak, 4 aranygombot terveztek a nyakrészre. Ezeket a gombokat fentről lefelé helyezték el, ami a Pártot, a népet, a törvényt és az országot szimbolizálja. Ez azt jelzi, hogy még ha bíró is vagy, a Párt mindig a törvény, nép és ország fölött áll.

A párt szó mindenek felett áll Kínában, az ország a Pártnak engedelmeskedik. Az ország a Pártért él, és a Pártról úgy tartják, hogy a nép megtestesítője és az ország szimbóluma. A Párt iránti és az ország iránti szeretet összekeveredtek, és éppen ez az oka, hogy a patriotizmus fogalma Kínában elkorcsosult.

A KKP állandó és kifinomult hatása miatt, amit az iskolarendszerben és a propagandaanyagokban fejt ki, az emberek, legyenek akár párttagok vagy párton kívüliek, tudatosan vagy tudat alatt elkezdték összekeverni a Pártot az országgal. Elfogadták, hogy a pártérdekek mindenek felett állnak vagy azt, hogy a pártérdekek azonosak a nép és az ország érdekeivel. Ennek a doktrinának a meghonosítása széles körű lehetőséget biztosított a KKP bűnöző csoportjának, hogy elárulják a nemzeti érdekeket.

5.8       A megújulást játszani és a bűntetteket „nagyeredményeknek” beállítani

A Párt sok hibát követett el az idők során, de mindig bizonyos embereket vagy csoportokat tett felelőssé „a megújulás és rehabilitáció” folyamán. Ettől az áldozatok mérhetetlenül hálásak lettek a KKP-nak, és ugyanakkor ez lehetővé tette a KKP számára, hogy ne vállaljon felelősséget az elkövetett bűnökért. A KKP-t nem is említik, hogy hibát követett volna el, ugyanakkor segít kijavításukban, ez a KKP „mágikus itala”, amellyel újra és újra elkerüli a felelősséget. Így a Párt mindig „nagy, dicsőséges és igazságos” maradhat.

Talán egy napon a Párt elmondja az igazságot a Tiananmen téri mészárlásról és helyreállítja a Fálun Gong jó hírét. Ezek a KKP elkeseredett próbálkozásai, hogy életben tartsa haldokló létezését. A Pártban sohasem volt kellő bátorság, hogy megvizsgálja tetteit, bevallja bűneit és fizessen a hibákért.

Folytatás a "KILENCEDIK KOMMENTÁR/4. rész" című bejegyzésben

3.      A KKP agymosási technikája: a nyilvánvalóan durvától a kifinomultig

Sokszor lehet hallani, ahogy az emberek ezt mondják: „Tudom, hogy a KKP sokat hazudott, de most igazat mond.” A sors iróniájából gyakran előfordult valahányszor a KKP komoly hibát követett el, hogy az emberek ezt mondták. Ez azt mutatja, mennyire tökéletesítette a KKP az utóbbi évtizedekben a nép megtévesztésére alkalmazott módszereit.

Az emberek már immunisakká váltak a KKP meséi iránt, ezért történeteinek kitalálása és propagandája „kifinomultabb” és „professzionálisabb” kellett, hogy legyen. A szlogen-propagandát továbbfejlesztve a jelszavak egyre kifinomultabbak és professzionálisabbak lesznek. Részben a KKP által folytatott információ-blokkolás segítségével féligazságok formájában közvetíti a történeteket az emberek felé, félrevezetve a nyilvánosságot, ami még károsabb, mint maga a hazugság.

Az angol nyelvű „Chinascope” nevű újság 2004 októberében megjelentetett egy cikket arról, hogy a KKP milyen kifinomult eszközöket alkalmaz az igazság elkendőzésére. A SARS járványnak a szárazföldi Kínában való kitörésekor 2003-ban, a külvilág sejtette, hogy Kína elkendőzi az információkat a járványról, de a KKP több ízben is elutasította ezt a vádat. Ahhoz, hogy megvizsgálja a KKP által a világ felé terjesztett információk valóságtartalmát, a szerző több, mint 400 a kormány hivatalos weboldalán lévő cikket vizsgált meg.

A jelentések a következőket tartalmazták: A SARS járvány felbukkanásával a központi és helyi szintű hatóságok szakembereket küldtek a járvány vizsgálatára és a betegek gyógyítására, ami a betegek gyógyulásához vezetett. Ezzel akarták megfékezni a megrémült embereket, hogy megrohanják a boltokat és bekészletezzenek élelmiszerekből. Ez volt az az intézkedés, amellyel meg akarták akadályozni, hogy a hírek tovább terjedjenek és így akarták helyreállítani a rendet az országban. Ennek ellenére a Kína-ellenes erők kis csoportja az igazság elfedésével vádolta Kínát, de az országok és az emberek nem hittek ebben. A soron következő Guangzhou-ban megrendezésre kerülő Kereskedelmi Vásáron sokan vettek részt az üzleti élet képviselői közül az egész világról, a külföldről érkező turisták bizonygatták, hogy biztonságos Kínába utazni. Még a Nemzetközi Egészségügyi Szervezetet is megtévesztette a KKP, kijelentve, hogy a kínai kormány kész együttműködni, és megfelelő intézkedéseket foganatosítani a SARS járvány kérdésében, problémák nem merülhetnek fel. 20 nap múlva a szakemberek „zöld utat engedtek” Guangdong tartomány vizsgálatára.

 A szerzőnek az a véleménye alakult ki, elolvasván ezt a több, mint 400 cikket, hogy a 4 hónap alatt minden nyíltan történt, és a KKP hivatalnokok nagy gondossággal jártak el az ügyben. Csak 2003. április 20-án jelentette be a kormány szóvivője egy sajtókonferencián, hogy a SARS járvány elterjedt Kínában, amivel közvetve bevallotta, hogy a kormány eltitkolta a valóságot a járványról.

Ekkor ismerte fel a szerző az igazságot és értette meg a KKP által alkalmazott méltatlan és csaló eszközöket.

A tajvani általános választásokon a KKP ugyanezt a „fokozatosság” és „türelmesen terelő” megközelítést alkalmazta, biztosítva a kínai népet arról, hogy az elnöki választások katasztrófához vezethetnek, megnőhet az öngyilkosságok száma, összeomolhat a tőzsde, megnőhet a „furcsa betegségek”, mentális zavarok száma, a sziget lakói emigrálhatnak, általános lehet a családon belüli ellenségeskedés, az életkedv elvesztése, a piac elnyomása, cél nélküli lövések, tiltakozások, demonstrációk, a kormányhivatalok elleni támadás, társadalmi szakadék, a politikai hazugságok. A KKP időről időre teletöltötte a kínaiak fejét ezekkel a gondolatokkal, amelyek segítették, hogy ezt a következtetést vonják le: „mindezek az események – a választások siralmas következményei” vagy „nem szabad megengednünk, hogy nálunk is demokratikus választások legyenek”.

Ami a Fálun Gong-ot illeti, a KKP még magasabb szintű jártasságot mutatott a rágalom kitalálásában, hogy a Fálun Gong-ot befeketítse. Életszerű jeleneteket rendezett, egyiket a másik után. Nem csoda, hogy ez sok kínait megtévesztett. A KKP olyan ügyességet szerzett a csalásokban, hogy csalásának áldozatai is készek hinni a KKP hazugságaiban és azt gondolják, hogy igazságot mond nekik.

Az utóbbi évtizedekben a KKP által végrehajtott agymosás még kifinomultabb lett, ami csaló, szégyentelen természetének növekedését bizonyítja.

4.     A KKP kétszínű viszonya az emberi jogokhoz

4.1       A hatalom megszerzéséért a demokratikus szabadság keresésétől a zsarnoki hatalom megtartásáért a demokrácia látszatáig

„Egy demokratikus államban a legfelső hatalom a nép kezében van, amely megfelel az Ég és Föld elveinek. Ha egy nép demokratikusnak vallja magát, de legfelső hatalma nem a népre alapul, akkor nem jár a helyes úton, és útját csak tévútnak értékelhetjük, az állam pedig nem demokratikus. Hogy lehetne demokratikus az az állam, ahol nem ért véget a Párt uralma és nincsenek nyilvános választások? Vissza kell adni a népnek a jogait!”

Azt gondolhatnánk, hogy ez egy „külföldi ellenségtől” származó idézet valamilyen cikkből, aki meg akarja ütni a KKP-t? Ez az idézet a KKP újságjából, a Xinhua Napilap 1945. szeptember 20-i számából származik.

A KKP kikürtölte a „népi választásokat” és követelte, hogy „adják vissza a népnek a jogait”, amely nagy tetszést váltott ki akkoriban és tabuvá vált azóta, amióta a KKP megszerezte hatalmát. A nép, aki állítólag az „ország gazdája lett”, nem rendelkezik semmiféle joggal, hogy döntéseket hozzon. Nincs szavunk rá, hogy leírjuk a KKP természetét, és amit népével tett.

Ha bárki azt képzeli, hogy ami volt elmúlt, és hogy a KKP ördögi kultusza, amely a gyilkosságokon alapulva virágzott és a népet a csalás segítségével vezette, hogy mindez megváltozott és most a KKP jóindulatú lett és valóban igyekszik „visszaadni az embereknek a jogait”, az nagyon téved. Olvassuk el, mi jelent meg a Nép Napilapjának 2004. november 24-i számában, 60 évvel a fent említett idézet után: „A teljes ideológiai ellenőrzés a politikai és ideológiai alapja a párthatalomnak.”

Nemrég a Párt valami újat javasolt: a „Három tagadó elvet”. Az első közülük: „Fejlődés viták nélkül”. A KKP igazi célja nem a fejlődés, a hangsúly azon van, hogy „viták nélkül”, amely a gyűlés „egyhangú határozatát” hirdeti.

 Mike Wallace, a híres CBS tudósítója 2000-ben megkérdezte: „Miért nem tartanak Kínában nyilvános választásokat?” Jiang Zemin erre azt felelte: „A kínai nép nem eléggé tanult ehhez.”

Ugyanakkor 1939. február 25-én a KKP telekürtölte a Xinhua Napilapot a következőkkel: „A Kuomintang azt gondolja, hogy demokratikus politikát nem lehet megvalósítani Kínában, csak néhány év múlva. Azt gondolják, hogy a demokratikus politika csak akkor valósítható meg, ha a nép képviselői egy szinten lesznek az Európában és Amerikában élő demokratikus burzsoázia képviselőivel, de éppen ellenkezőleg, egy demokratikus rendszerben lehet oktatni és tanítani az embereket.”

Ennek alapján jól láthatjuk az 1939-ben a Xinhua Napilapban megjelent cikk és Jiang Zemin nyilatkozata közötti különbséget, amely jól mutatja a KKP igazi természetét.

Az 1989-es Tiananmen téri mészárlás után a KKP az emberi jogokról szóló szánalmas hírnévvel tért vissza a világ színpadára. A történelem a választás lehetőségét adta a KKP-nak: vagy megtanulja tisztelni az emberek jogait és valóban helyreállítja az emberi jogokat vagy továbbra is megfosztja a népet jogaitól, azt hirdetve a külvilágnak, hogy tiszteli az emberi jogokat, mindezt csak azért, hogy elkerülje a nemzetközi elítélést.

Sajnos, a KKP kétszínű természetének megfelelően, habozás nélkül a második utat választotta. Nagy számú híres, de becstelen embert gyűjtött össze és egységesített a tudomány és vallás területéről, és különös feladattal látta el őket, hogy a hazugság propagandájával fejtsék ki külföldön és kürtöljék ki, hogy Kína nagy haladást ért el az emberi jogok kérdésében. Összeállított egy listát hamis emberi jogokról, mint pl. az embernek a lakhatáshoz való joga, az élelemhez való joga. (A KKP úgy gondolja, hogy az éhező számára a legfontosabb az élelemhez való jog. Ha valaki éhes, nincs arra joga, hogy beszéljen? Akkor is, ha az éhező nem tud beszélni, joga van annak beszélni helyette, aki jóllakott?) A KKP igyekezett megtéveszteni a kínai népet és a nyugati demokráciákat, manipulálva őket, mint mindig azzal, hogy játszott az emberi jogokkal, ezt nyilatkozva: „A mai idők a legjobbak az emberi jogok szempontjából Kínában.”

Kína Alkotmányának a 35. cikkelye kimondja, hogy a Kínai Népköztársaság állampolgárai rendelkeznek a szólás, publikáció, gyülekezés, szervezkedés szabadságával, továbbá tiltakozhatnak és demonstrálhatnak. A KKP játszik a szavakkal. Uralma alatt a Fálun Gong-gyakorlók tízmillióit fosztotta meg a lelkiismeret, kifejezés, publikáció és gyülekezés szabadságától. A KKP még azt is kijelentette, hogy az állampolgárok különböző csoportjai által a Legfelső Hatósághoz benyújtott apellációk törvénytelenek. Az állampolgárok különböző csoportjai nem egyszer kértek engedélyt, hogy demonstrációt tarthassanak Pekingben. A kormány ahelyett, hogy engedélyt adott volna, letartóztatta a kérvényezőket. A Honkongban kikiáltott „egy állam, két rendszer” politikája szintén a kommunista vezetők által állított csapda volt, amelyet a brit kormány és a Hongkongban élő emberek számára állítottak. A KKP arról beszél, hogy semmilyen változás nem történt az elmúlt 50 év alatt Honkongban, és 5 évre rá mindennek ellenére, megpróbálja a kettős rendszert egységesíteni, felhasználva a zsarnoki törvényhozás fondorlatait. (23. cikkely)

A KKP által használt új, sötét trükk lényege az, hogy külső „megnyugtató hangon” elfedje az ellenőrzés és a megfigyelés rendszerét. Csak úgy tűnik, hogy a kínaiak szabadabban kinyilváníthatják véleményüket és az Internet segítségével hozzájuthatnak információkhoz. A KKP nyíltan kijelenti, hogy szólásszabadságot biztosít, és sokan el is hiszik ezt. Ez azonban hazugság. Itt nem arról van szó, hogy a KKP jóindulatúbb lett, hanem inkább arról, hogy a társadalmi fejlődés és technológiai előrelépés megállíthatatlan.  Vizsgáljuk meg, hogy a KKP milyen szerepet játszik az Internet szempontjából. Blokkolja a weboldalakat, szűri az információkat, figyeli a chat szobákat, ellenőrzi az email-eket, megbünteti a használókat. Minden, amit tesz, visszafelé terel. Ma néhány olyan kapitalista segítségével, akik porba tiporják az emberi jogokat és a lelkiismeretet, a KKP rendőrségét felszerelték olyan high-tech eszközökkel, amelyek segítségével az Internet-használók minden lépését követhetik a járőr-kocsikból. Ha megnézzük, hova fejlődött ördögi cselekedeteivel arcátlanságban a KKP, akkor hogy számíthatnánk arra, hogy előrelépés történik az emberi jogok tekintetében és általában a demokratikus szabadság felé? A KKP maga jelentette ki: „Ez a mozgás kifelé tágul és befelé szorosabb lesz.” A KKP kicsinyes természete nem változik.

Hogy a KKP pozitív képet alakítson ki, az ENSZ emberi jogokról tartott Bizottsági ülésen 2004-ben, ahol a KKP-t komolyan elítélték az emberi jogok megsértéséért,  a KKP egy sor példát hozott az emberi jogok betartására. Ezeket az eseményeket csak a külföldi szem számára prezentálták, de ezek egyáltalán nem lényegiek. Ez azért van, mert Kína az emberi jogok legnagyobb megsértője, ahogy vezetői is, Jiang Zemin a volt főtitkár, Luo Gan a Politikai és Jogi Bizottság volt titkára, Zhou Yongkang a Társadalmi Biztonsági miniszter és Liu Jing a Társadalmi Biztonsági miniszterhelyettes. Ezekben az emberekben megbízni, hogy megbüntetik azokat, akik visszaélnek az emberi jogokkal, olyan dolog, mint megkérni a rablót, hogy fogja el a tolvajt.

Vagy egy másik hasonlattal élve, a KKP olyan mint a sorozatos megerőszakoló, amikor nem látja senki, 10 lányt is megerőszakol egy nap. Ha azonban túl sok ember van, csak egy lányt támadhat meg a tömeg előtt. Mondhatjuk-e akkor a megerőszakolóról, hogy javult?

A színfalak mögött elkövetett támadástól eljut egészen a nyilvánosig, ami azt bizonyítja, hogy az erőszakoló még szégyentelenebb és aljasabb, mint azelőtt. A sorozatos erőszakoló természete egyáltalán nem változott meg, ami megváltozott, csak az, hogy nem olyan egyszerű bűntettet elkövetnie. A KKP diktatórikus természete és ösztönös félelme attól, hogy elveszti hatalmát, meghatározza azt a viselkedést, hogy ne legyen tisztelettel az emberi jogokra. Az emberi erő, anyagi és pénzügyi eszközök, amelyeket az emberi jogok terén elkövetett tettek megszépítésére fordítottak, messze túlhaladja azokat a reális erőfeszítéseket, amelyeket az emberi jogok javítására fordíthattak volna. A büntetlen gyilkosságok és a Kína egész területén folyó üldözések a kínai néppel történt legnagyobb tragédia.

4.2       Bűntettek elkövetésének elrejtése a törvény, mint álruha mögé

Azért, hogy egyes csoportok magánérdekeit megvédjék, a KKP egyfelől elfeledkezik elsődleges feladatáról, nevezetesen teljesen magára hagyja a munkásokat, parasztokat és az egész népet, másfelől a csalás és bűnözés egyre fejlettebb eszközeit veti be az emberi jogok megsértésére. A világ közvéleménye előtt a KKP az ilyen jogsértéseket olyan népszerű fogalmakkal kendőzve interpretálja, mint „törvényi intézkedés”, „piac”, „a nép javára”, „reformok”, hogy összezavarja ezzel az embereket. A KKP nem változtatta meg ördögi, bűnöző természetét, egyszerűen csak „nyugati stílusú öltönybe” öltözködött. Ez még megtévesztőbb és csalárdabb, mint a KKP „Mao öltönye”. George Orwell Állatfarm c. Művében (1945) a disznók megtanulnak állni, és két lábon járni. Az újonnan szerzett képesség egy új image-et adott a disznóknak, de attól még nem változtatta meg disznó természetüket.

4.2.1   A kínai Alkotmányt sértő törvények és rendeletek alkotása

A nem az alkotmány szerint alkotott törvényeket és rendeleteket a különböző szinten lévő végrehajtó szervek úgy hajtják végre, mintha lenne „jogi alapjuk”. Ennek célja, hogy a nép ne tegyen erőfeszítéseket az üldözések elleni harcra, a szabadság megszerzésére és az emberi jogok betartására.

4.2.2 A nem politikai kérdések politikai eszközökkel történő megoldása

Hétköznapi társadalmi problémákat is olyan szintre emelnek, mint hogy „harc a tömegekért a Párt ellen”, felkelés, „ellenséges erők”. Nem politikai problémákat politikaivá tesznek, hogy a KKP a politikai mozgalmat, mint propagandaeszközt használhassa a gyűlölet felkeltésére.

4.2.3 A politikai kérdések nem politikaiként való kezelése

A KKP utolsó taktikája, hogy támadni kezdte a demokratikus beállítottságú embereket és az önálló gondolkodású értelmiséget, majd csapdát állított nekik, hogy bebörtönözze őket. Az ilyen csapdák közé tartozik a prostitúcióról és adócsalásról szóló vád. Ennek oka az az alacsonyrendű szándék, hogy elkerüljék a külföldi csoportok elítélését. Ezek a vádak elegendőek ahhoz, hogy aláássák a vádlott jó hírét, de arra is használhatók, hogy nyilvánosan megalázzák az áldozatokat.

A KKP bűnöző természete csak egyetlen vonásában változott meg, ha egyáltalán megváltozott, hogy még embertelenebb és szégyentelenebb lett.

4.3       A KKP több, mint egy milliárd embert tart kifordított logikájának fogságában

Képzeljünk el egy visszaeső bűnözőt, aki betör egy házba és megerőszakol egy lányt. A tárgyaláson ez a bűnöző azzal védi magát, hogy nem ölte meg az áldozatát, csak megerőszakolta és a gyilkosság súlyosabb bűncselekmény, mint az erőszakolás. Mivel ő gyilkosságot nem követett el, ezért nemcsak hogy nem bűnös, de azonnal szabadlábra is kell helyezni. Az emberek hálával tartoznak, hogy csak erőszakot követett el, de nem ölt.

Ez a logika meglehetősen abszurd. Ugyanakkor a KKP logikája, amivel védte magát az 1989. június 4-én a diákok ellen elkövetett mészárlás után ugyanaz volt, mint a fent említett bűnözőé. A KKP azzal érvelt, hogy a „diákok leverésével” a lehetséges belső zűrzavart kerülte el.

A „belső zűrzavar” elkerülése végett a diákok leverésének tette, felmentést nyert.

Mit jelent az, amikor egy bűnöző megkérdezi a bírót a bíróságon: „Mi a jobb: az erőszakolás vagy a gyilkosság?” Ez a kérdés azt mutatja, hogy a bűnözőnek már nincs lelkiismerete. Ehhez hasonló a Tiananmen téri mészárlás, a KKP és csapata nem arra válaszolnak, hogy bűnösek-e a gyilkosság elkövetésében. Ehelyett azt kérdezik a nemzetközi közösségtől, hogy melyik jobb: „A diákok leverése vagy a belső zűrzavar, amely polgárháborúhoz vezethet?”

A KKP ellenőrzi az egész államgépezetet és a propaganda összes eszközét. Más szóval a KKP 1,3 milliárd kínai embert tart fogságban. Ha a KKP 1,3 milliárd fogvatartottat tart kézben, akkor azt mindig állíthatja, hogy ha nem nyomja el a nép bizonyos csoportjait, akkor belső zűrzavar léphet fel és az ország veszélybe kerülhet. Ezért a KKP-nak jogában áll, hogy bármely csoportot üldözzön, ahol tetszik neki, és amikor csak tetszik neki, mert ez mindig jogos lesz. A csalárd érvelésnek és félrevezető következtetéseknek hallatán tudunk a KKP-nál szégyentelenebb és alávalóbb bűnözőt?

4.4       Korbáccsal és kenyérrel. A szabadság kikiáltásától az elnyomás növeléséig

Sok kínai ember ma úgy érzi, hogy „szabadabb”, mint korábban és ezért azon reményüket fejezik ki, hogy a KKP megjavult. Valójában az embereknek biztosított szabadság mértéke abból adódik: a KKP felismerte, hogy válságban van. A KKP mindent elkövet, hogy megőrizze a közös pártérdekeket beleértve, hogy ún. demokráciát, szabadságot ill. emberi jogokat ad a népnek.

Ugyanakkor a KKP vezetése alatt ezt az embereknek nyújtott ún. szabadságot nem védi egyetlen törvény sem. Az ilyesfajta „szabadság” csak egy tiszta eszköze annak, hogy elnémítsanak és ellenőrizzenek embereket annak látszatával, hogy követik a nemzetközi irányzat demokráciára irányuló törekvéseit. Alapjában véve a „szabadság” kibékíthetetlen ellentétbe kerül a KKP diktatórikus érdekeivel. Amint egy ilyen konfliktushelyzet  felmerül és túllép a KKP tűréshatárán, mindjárt visszavesz minden „szabadságjogot”. A KKP történelme folyamán több ízben is voltak olyan időszakok, amikor megengedte a szólás szabadságát, de ezeket az időszakokat mindig szigorú ellenőrzés követte. Ilyen ciklus több is volt a KKP történelme folyamán, amely csak további adalékul szolgál a KKP gonosz természetéhez.

Ami az Internetet illeti, ha megnézik a KKP hivatalos Xinhua weboldalát vagy a Nép Napilapját, akkor azt látják, hogy lehet találni néhány negatív hírt Kínáról. Ez elsősorban azért van, mert nagyon nagy számban keringenek negatív hírek Kínában, és az ügynökségeknek közölniük kell valamit, hogy továbbra is hitelesek maradjanak. Másfelől ez egybeesik a Párt nézetével, amely szerint „Egy kis kritika nagyon hasznos.” A negatív hírekkel kapcsolatos tudósítások mindig olyan emberekhez kapcsolódnak, akiknek semmi köze a Párthoz és ez tovább növeli a Párt iránti bizalmat bármely kérdésről is legyen szó. A Párt ügyesen ellenőrzi, hogy mit közöljenek és mit ne, és milyen mértékben közöljék, továbbá, hogy a hírt a hazai vagy külföldi médiában kell-e közölni.

A KKP nagy mestere a negatív hírekkel folyó manipulációnak, amelyekkel így eléri a kívánt eredményt: hat az emberek szívére. Sok fiatal kínai meg van győződve róla, hogy a KKP a szólásszabadság megfelelő szintjét biztosítja, bíznak és hisznek a Pártban. Ők a KKP által vezetett hazudozó média kifinomult stratégiájának áldozatai. Sőt mi több, káoszt keltve az országban és nyilvánosságot adva ennek a médiában, a KKP azzal fenyegeti az embereket, hogy csak ő képes a káosz idején kontroll alatt tartani az embereket és ezzel veszi rá őket, hogy meghajoljanak a KKP vezetése előtt.

Ha megvizsgáljuk azokat a jeleket, amelyek szerint javultak az emberi jogok Kínában, láthatjuk, hibás lenne azt gondolni, hogy a KKP magától megváltozott. A történelemben, amikor a KKP harcolt a Kuomintang kormány megdöntéséért, úgy tett, mintha a népi demokráciáért harcolt volna. Gonosz természete meghatározza, hogy ígéreteinek nincs semmi hitele.

Folytatás a "KILENCEDIK KOMMENTÁR/3. rész" című bejegyzésben

A KKP bűnöző természetéről

Előszó

Majdnem egy évszázados történelmén keresztül az erőszakos kommunista mozgalom az emberiség számára csak háborút, szegénységet, kegyetlenséget és diktatúrát hozott. A Szovjetunió és a kelet-európai kommunista pártok összeomlásával ez a végzetes és abszurd dráma a múlt század végére utolsó állomásához érkezett. Nincs egyetlen állampolgár sem, az egyszerű kisembertől a párttitkárig, senki sem hisz már a kommunizmus mítoszában.

A kommunista rezsim nem Isten parancsára, és nem is demokratikus választások útján jött létre. Romboló ideológiájú hatalmának törvényessége teljességgel kétségbe vonható.

A KKP nem hajlandó a történelem követelésének megfelelően lelépni a történelem színpadáról. Ehelyett a különböző politikai mozgalmak során, évtizedek alatt kifejlesztett kegyetlen módszereket használja, hogy megújítsa haldokló legitimitását.

A KKP reformpolitikája és nyitási kísérletei csak elfedik azon reménytelen szándékát, hogy megőrizze totalitárius hatalmát. Kínának az utóbbi 20 évben elért gazdasági sikerei sem tettették le a KKP-val, gyilkoló bárdját. Inkább hasznot próbál húzni ezekből az eredményekből, hogy elvtelen kiskirályságának arculatát megújítsa, valójában azonban egyre hazugabbá és álnokabbá válik. A legszörnyűbb az, hogy mindent megtesz a nép alapvető erkölcsi normáinak megsemmisítésére, az embereket manipulálva igyekszik minden kínait bűnözővé tenni, és olyan környezetet teremteni, amelynek segítségével „lépést tartanak az idővel”. Ebben a történelmi pillanatban különösen fontos számunkra, hogy világosan megértsük, miért cselekszik úgy a KKP, mint egy bűnöző, fel kell tárnunk bűnöző természetét, hogy a kínai nép hosszan tartó stabilitást és békét érhessen el, és minél hamarabb új korszakba léphessünk és elkezdhessük építeni a gyönyörű, megújult jövőt.

1.      A KKP bűnöző természete sohasem változott

1.1       Kiknek a kedvéért vannak a reformok?

A történelem folyamán valahányszor a KKP válságba került, igyekezett demonstrálni, hogy javító változtatásokat szeretne, ezzel egy új illúziót akart elhitetni az emberekkel. Kétségtelen, hogy ezek az illúziók időről időre füstbe mentek. Ma a KKP rövid távú eredményekre törekszik és a gazdasági fellendülés látszatát próbálja kelteni, ezzel is győzködve az embereket egy róla kreált új illúzióról. Ugyanakkor a KKP és a nép közötti alapvető érdekkülönbségek megmutatják, hogy ez a hamis fellendülés nem tart sokáig. A KKP ígérte reformnak egyetlen célja van: hogy megőrizze hatalmát. Ez a reform biceg, mert csak a felszínt változtatja meg, a lényegi dolgokat nem. Ez alatt a bicegő fejlődés alatt társadalmi válság érik. Ha kitör a válság, komoly károkat fog okozni az egész nemzetnek és minden egyes embernek.

A vezetők változásával a KKP vezetőinek új nemzedéke került hatalomra, akik nem vettek részt a kommunista forradalomban és ezért egyre kisebb a tekintélyük a nép vezetésében. Legitimitásának válsága mellett, a KKP igyekezett védeni érdekeit, melyek legfőbb garanciájává váltak a KKP-n belüli egyes tagok érdekeinek védelmére. A KKP természete egoista. Senki sem felügyelheti. Abban reménykedni, hogy egy ilyen párt békés úton aláveti magát az ország fejlődési szükségszerűségeinek - az a következő illúzió.

Nézzük csak, mit mond a KKP szócsöve a Nép Napilapja 2004. július 12-i számának címoldala: „A történelmi dialektika a következőre tanította a párttagokat: „Azokat a dolgokat, amelyeket meg kell változtatni, muszáj megváltoztatni, ellenkező esetben romlás következik be, és azok a dolgok, amelyeket nem kell megváltoztatni, maradjanak változatlanul, különben ez önpusztuláshoz vezet”.

Mik azok a dolgok, amelyeket változatlanul kell hagyni? A Nép Napilapja ezt így magyarázza: „A Párt vezető vonalának – az egy központ, két támaszpont elméletnek egy évszázadon keresztül rendíthetetlennek kell lennie.”

Az emberek nem értik pontosan, mint is jelent az „egy központ”, „két támaszpont” kifejezés, de azt értik, hogy a Párt elhatározása, hogy megőrizze közös érdekeit és a diktatúra sohase változzon meg. A kommunizmus az egész földön vereséget szenvedett, és már a végét járja. Ez mindig így van, hogy minél romlottabbá válik valami, annál rombolóbb haldoklásában is. A KKP-val párbeszédet folytatni a demokratikus átalakításról, annyit jelent, mint elkérni a tigristől a bőrét.

1.2       Hogyan élhet Kína a Kommunista Párt nélkül?

Miközben Kína a teljes összeomlás felé halad, a nép hirtelen észrevette, hogy a Párt ördögi kísértete, a lehető legaljasabb módszerekkel vezette be a kártevő elemeket az átlagemberek életének minden területén.

Mennyi kínai sírt keservesen a halott Mao arcképe előtt, kétségbeesve kérdezve: „Hogyan élhet Kína tovább Mao elnök nélkül?” A sors iróniájából, 20 év múlva, amikor a világon felmerült a kérdés, mennyire legitim politikai szempontból a kommunista párt, a KKP egy újfajta propagandahullámmal azt sugallta a kínaiaknak: „Hogyan élhet Kína a Kommunista Párt nélkül?”

Valójában a KKP mindenütt jelenlévő ellenőrzése bélyeget ütött kultúránkra és tudatunkra, hogy még a KKP értékelésének kritériumait is maga a Párt adta. Ha korábban a KKP kontrollálta az embereket, beépítve saját elemeit, most begyűjti annak a termését, amit már elvetett, mivel minden dolog, amit beépítettek az emberek agyába, mára minden sejtjükig átalakította őket és beépült agysejtjeikbe is. Az emberek a KKP logikájával gondolkoznak, sőt a KKP helyébe képzelik magukat és úgy döntik el, hogy mi a jó és mi a rossz. Ami az egyetemisták, 1989. június 4-én a Tiananmen téri (Mennyei béke téri) leverését illeti, néhányan azt mondják: „Ha Jiang Zemin helyében lennék, én is megsemmisíteném a Fálun Gong-ot”. Ami pedig a szólásszabadság tilalmát illeti, a következők hangzanak el: „Ha én lettem volna a Kommunista Párt helyében, én is ezt tettem volna.” Az igazság és a lelkiismeret elvesztek, csak a Kommunista Párt logikája maradt meg. Ezek a következményei a KKP által alkalmazott gonosz és kegyetlen módszereknek. Amíg a KKP folyamatosan csepegteti méreganyagát az emberek agyába, addig az mindig új erőre kap, hogy megőrizze hatalmát.

Hogyan élhet Kína a KKP nélkül? Ez a gondolkodásmód pontosan illeszkedik a KKP szándékába, hogy hatalma alatt tartsa az embereket, akiknek az ő logikája szerint kell gondolkodniuk.

Kína népe 5000 évet élt a Kommunista Párt nélkül. A világon egyetlen nép sem volt, aki megállt volna a társadalmi fejlődésben csak azért, mert valamelyik rezsimje elbukott. Ugyanakkor a KKP ördögi uralmának évtizedei után az emberek ezt a tényt már nem képesek tisztán látni. A KKP továbbfolytatja propagandáját, hogy az emberek úgy gondoljanak a Pártra, mint saját anyjukra. A KKP mindenütt jelenlévő politikája oda juttatta az embereket, hogy nem tudják elképzelni nélküle az életüket.

Mao Ce-tung nélkül Kína nem omlott össze, összeomlana a KKP nélkül?

1.3       Mi a káosz igazi oka?

Sok ember ismeri a KKP igazi arcát, helyesen értékelik ördögi viselkedését és ki nem állhatják harcait és csalásait. Azonban ezzel egy időben tartanak politikai mozgalmaitól és az ezekből származó káosztól, és félnek attól, hogy zűrzavar lesz Kínában. Ezért, amikor a KKP felfordulással fenyegetőzik, az emberek szó nélkül követik parancsait és teljesen erőtlennek érzik magukat a zsarnoki hatalom előtt.

Valójában összefogva a többmilliós létszámú hadsereggel és a felfegyverzett rendőrséggel a KKP maga a felfordulás forrása. Az átlagembereknek sem okuk, sem lehetőségük nincs, hogy felfordulást keltsenek. Éppen az összeomlás szélén álló KKP vezeti meggondolatlanul a népet a káosz felé.

„A stabilitás mindennél fontosabb“, „Csírájában elfojtani minden instabilitást előidéző elemet“ – ezek a szlogenek váltak elméleti alapjaivá az emberek elnyomásának. Ki a felelős azért, ha Kínában nincs stabilitás? Nem a zsarnokságra szakosodott KKP? A KKP zavart kelt, aztán létrehozza a káoszt, amit lever. Így csak egy gonosztevő viselkedik.

2.      A KKP feláldozza a gazdasági fejlődést

2.1 Mások munkája árán megszerezni az emberek hitét

A KKP legitimitását az elmúlt 20 év gazdasági eredményeire alapozza. Valójában ezt a gazdasági növekedést a kínai nép fokozatosan érte el, miután a KKP kissé enyhített a béklyókon, így ezek az eredmények nem a KKP érdemei. Ugyanakkor a KKP nemcsak hogy magának tulajdonítja ezeket az eredményeket, de a néptől elismerést is vár el ezért. Reméli, hogy az emberek elhiszik, hogy nélküle ezeket az eredményeket nem érhették volna el. Mindenki tudja, hogy a nem kommunista országok már rég túlhaladták ezt a fejlődést.

Ha a sportolók aranyérmesek lesznek, hálájukat kell kifejezniük a KKP-nak. A Párt nem habozik annak a hamis képnek a kialakításában, hogy ő a létrehozója a „nagy sportnemzetnek”, ezzel is dicsőítve bölcs vezetését. Kína súlyos veszteségeket szenvedett a SARS járványban, de a Nép Napilapja többször is leközölte, hogy Kínának sikerült legyőznie a vírust a Párt „alapelmélete, alapvonala, alapelvei és alapvető tapasztalatai” révén. A Shezhou-V űrhajó fellövése is csak az űrkutatás és technológia szakemberei segítségével volt lehetséges, de a KKP ezt a tényt is annak bizonyítására használta, hogy csak az ő vezetésével válhatott Kína az egyik legfőbb világhatalommá. Ami Kínának a 2008-as Olimpia megrendezésére való jogosultságát illeti, valójában ezt a „pálmaágat” a nyugati országok azért nyújtották, hogy Kínát az emberi jogok javítására ösztönözzék. A KKP ezt a tényt arra fordítja, hogy megerősítse hatalmának legitimitását, és még jobban elnyomja a kínaiakat.

A „hatalmas piaci lehetőség”, amely oly csábítóvá teszi Kínát a külföldi befektetők szemében, valójában az 1,3 milliárd lakosságú Kína vásárlói kapacitásából ered. A KKP ezeket a hiteleket nemcsak, hogy a saját előnyére fordította, de fegyvert is kovácsolt belőle a nyugati országok ellen, hogy azok a KKP játékszabályai szerint működjenek.

A KKP minden rossz dolgot a reakciós erőknek és bizonyos személyek titkos szándékának tulajdonít, miközben minden pozitívum a pártvezetést illet. A legkisebb eredmény is arra szolgál, hogy erősítse a KKP helyzetének legitimitását. A KKP még az általa ejtett hibákat is a saját céljait szolgáló pozitívummá változtatja. Pl. amikor a KKP nem tudta tovább titkolni az AIDS terjedését, egy új személyiséget teremtett magának. Óvatosan működésbe hozta a propagandagépezetet, mozgósítva mindenkit a közismert színésztől a párttitkárokig, hogy a legfőbb bűnösből, a KKP-ból a jótevő alakját hozza létre, aki segít minden betegen, és ő a vírus megsemmisítője, aki legyőzi a betegséget. Egy ilyen komoly élet-halál kérdésben a KKP csak arra tudott gondolni, hogy hogyan dicsőíttesse ezúttal magát. Csak az ilyen bűnös manipulátorok, mint a KKP, lehetnek ilyen szemtelenek, híján minden együttérzésnek, hogy hasznot akarnak ebből is húzni, teljes közömbösséget érezve az emberi életek iránt.

2.2       A rövidlátás miatt bekövetkezett gazdasági veszteségek

Szembekerülve a „legitimitás válságával”, a KKP az 1980-as években a reformok és nyíltság politikájához folyamadott, hogy megtartsa hatalmát. A gyors sikerek hajszolása kilátástalan helyzetbe sodorta Kínát, amelyet a közgazdászok a „lemaradó átkának” neveztek el.

A „lemaradó átkának” és a „lemaradó előnyének” koncepciója, ahogy ezt bizonyos értelmiségiek nevezik, arra a tényre utal, hogy a fejlődő országok, akik később kezdtek fejlődni, több szempontból csak utánozhatják a fejlett országokat. Az utánzásnak két formája lehet: követni lehet társadalmi rendszerüket vagy átvenni technológiai, ipari modelljüket. A társadalmi modellt nehéz követni, mivel a reformok veszélyeztethetik politikai és társadalmi csoportok érdekeit. Ezért a fejlődő országok inkább a fejlett országok technológiáját hasznosítják. Természetesen, a technológia alkalmazása elősegíti a gazdasági fejlődést, de előfordulhatnak előre nem várt kockázatok, sőt hosszú távú visszaesés is.

A KKP az „elmaradó átkának” útját követi, azaz a bukáshoz vezető utat. Az utóbbi két évtizedben a használt technológia bizonyos sikereket hozott Kínának, amit rögtön felhasznált a KKP, hogy megerősítse legitimitását és továbbra is ellenálljon az olyan politikai reformoknak, amelyek alááshatják érdekeit. Így dobják oda áldozatul a nép hosszú távú érdekeit.

2.3       Súlyos ára van a KKP gazdasági fejlesztésének

A KKP egyfolytában a gazdasági fejlődésért dicsőíti magát, de valójában Kína gazdasági helyzete jelenleg a rangsor szerint a világon alacsonyabb, mint a Qing dinasztia idején (1711-1799) volt Qianglong uralma alatt. Qianlong idején Kína a világ GDP-jének 51%-át tette ki. A Sun Yat-sen alapította Kínai Köztársaság korai éveiben (Kuomintang időszak) Kína a világ GDP-jének 27%-át tette ki. 1923-ra ez a szám 12%-ra esett vissza. 1949-ben, amikor a KKP hatalomra került, már csak 5,7% volt, míg 2004-re már nem érte el a 4%-ot sem. A Kuomintang időszakától eltérően, amikor a GDP esése a sokéves háborúk következménye volt, most békés időket élünk.

Ma, amikor a KKP saját legitimitása érdekében, gyors sikereket és azonnali hasznot szeretett volna elérni, az általa végrehajtott „bicegő” reformok, amelyek csak a saját érdekeinek védelmét szolgálták, nagyon sokba kerültek az országnak. Az utóbbi 20 évben elért gyors gazdasági fejlődés az ország tartalékainak nagy mértékű elpocsékolásából és a környezet pusztításából származott. A GDP jelentős részét a jövő generáció lehetőségeinek feláldozásával sikerült elérni. 2003-ban Kína kevesebb, mint 4%-kal járult hozzá a világ gazdaságához, és mindemellett az acél, cement és más anyagok felhasználása 1/3 részét tette ki annak, amit az egész világon felhasználtak.

Kínában 1980 és 1990 között a területek kipusztulása 1000-2460 km² területen zajlott. Az egy főre jutó mezőgazdasági terület az 1980-as 2 mu-ról (1300 m²) 2003-ra 1,43 mu-ra (952 m²) csökkent. A föld újrafelosztásának széles körű mozgalmában az elmúlt néhány évben a kínai mezőgazdaság 100 millió mu-nyi szántóföldet vesztett el.

Gyakorlatilag csak a föld 43%-a van jelenleg használatban. Ma Kínában a felhasználható vízmennyiség – 43,95 milliárd tonna, ez már most 82%-kal túlhaladja a környezet kapacitását.

A hét legfőbb folyó vízrendszerében a víz 40,9%-át nem fogyaszthatja sem ember, sem állat. A tavak 75%-a különböző mértékben ásványokkal szennyezett. Soha nem volt ilyen éles a konfliktus a természet és az ember között, mint a mai Kínában. Se Kína, sem a világ nem törődhet bele ebbe a pusztító folyamatba. A gyors fejlődés és gazdag házak külső csillogásával megtévesztett Kína népe, nem veszi észre ezt a fenyegető természeti válságot. El fog jönni az az idő, amikor a természet bosszút áll az embereken – a következmények végzetesek lesznek a kínai nép számára.

Csak összehasonlításképpen: A kommunizmustól megszabadult Oroszország, ahol egyszerre hajtottak végre gazdasági és politikai reformot, az agónia rövid időszaka után gyorsan fejlődni kezdett. 1999 és 2003 között a GDP 29,9%-kal nőtt. A nép életszínvonala szemmel láthatóan emelkedett. A nyugati pénzügyi körök nemcsak vitatják az „orosz gazdaság tüneményét”, de be is fektetnek Oroszországban, mivel perspektivikus ország lett. Oroszország befektetési szempontból az egyik legvonzóbb ország: a 2002-es 17. helyről 2003-ra a 8. helyre lépett elő, amellyel befektetési szempontból a világ első 10 legnépszerűbb országa közé került.

Még India is, amely a kínaiak szemében a szegénység és etnikai konfliktusok országa, az 1991-ben kezdett gazdasági reformok ideje alatt gyors növekedést és 7-8%-os gazdasági fejlődést ért el. Indiában viszonylag teljes jogi rendszere van a piacgazdaságnak, egészséges a pénzügyi rendszer, jól fejlett a demokratikus rendszer és stabil a társadalmi tudat is. A nemzetközi közösség Indiát, mint egy nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkező országot tekintik.

Ezzel ellentétesen a KKP csak a gazdasági reformmal foglalkozik, figyelmen kívül hagyva a politikai változtatásokat. A gyors ütemben virágzó gazdaság csalóka látszata a társadalmi rendszer illúzióját kelti, amely természetes fékjévé válhat a „társadalmi fejlődésnek”. Ez az egyoldalú reform növekvő egyenlőtlenséget okozott a kínai társadalomban, és kiélezte a társadalmi konfliktusokat. Az emberek által elért pénzügyi nyereségeket nem védik szisztematikusan stabil jogi és alkotmányos rendszerek. Ezen kívül, a hatalmat kezükbe tartó kommunisták az állami tulajdon privatizációját arra használták ki, hogy telerakják a saját zsebüket.

2.4   A KKP újra és újra megtéveszti a parasztokat

A KKP a hatalmat a parasztok segítségével ragadta magához. A falusi lakosok, a KKP által ellenőrzött kerületekből létezésének kezdeti időszakában odaadtak mindent, amit csak tudtak. Ellenőrzést szerezve az ország felett, a Párt ugyanazokat a parasztokat súlyos diszkriminációban részesítette.

A kormányalakítás után a Párt egy nagyon igazságtalan rendszert vezetett be: a lakóhely szerinti regisztrációt. Az egész országot két csoportra osztották: falusi és nem falusi lakosokra, szembeállítva ezt a két csoportot egymással. A parasztoknak nem volt orvosi biztosításuk, megfosztották őket a munkanélküli segélytől és nyugdíjtól, nem kaphatnak bankkölcsönt. A parasztok nemcsak hogy a társadalom legszegényebb rétegét képezik, de ők viselik a legnagyobb adóterheket is. Hozzájárulást kell fizetniük a társadalmi alapba, a népjóléti alapba, adminisztratív irányítási hozzájárulást, külön oktatási díjat, születésszabályozási díjat, katonai szervezeti és kiképzési díjat, vidéki útépítési díjat és katonai szolgálati kompenzációs díjat. Ezeken a hozzájárulásokon kívül át kell adniuk a gabonájuk egy meghatározott részét az államnak és adót fizetniük utána: mezőgazdasági adót, földadót, különleges helyi növények adóját, az állat levágásának adóját és még sok egyéb mást. Ezzel ellentétben a lakosság többi részét nem terhelik ezek az adók és hozzájárulások.

2004. január elején Wen Jiabao megjelentetett egy kormányjelentést „1. számú dokumentum” címmel, kijelentve, hogy a falusi kerületek vannak a legnehezebb helyzetben az 1978-as gazdasági reformok óta. A parasztok többségének bevétele stagnált vagy csökkent. Szegényebbek lettek, és a falusi és városi kerületek közötti bevételekből adódó szakadék jelentősen megnőtt.

A keleti Sichuan tartományban a hatóságok 500.000 jüant (60.500 dollárt) különítettek el erdőgazdálkodásra, erdőtelepítésre. Az erdőgazdálkodás vezetői először is 20.000 jüant eltettek a saját zsebükbe, majd csak a maradék 30.000 jüant szándékoztak fatelepítésre fordítani. Mivel az irányítás minden szintjén elraktak a pénzből, így nagyon kevés maradt azoknak a parasztoknak, akik a fatelepítést végezték. Ezért olyan olcsók a Kínában gyártott áruk.

2.5       Gazdasági érdekek felhasználásával elnyomni a nyugati országokat

Sokan úgy tartják, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatok fejlődése elősegíti az emberi jogok fejlődését, a szólásszabadságot és a demokratikus reformokat. Több, mint 20 év után az idő bebizonyította, hogy ez egy hiábavaló óhaj. Nyugaton az üzleti életben meglévő egyenlőséget és átláthatóságot Keleten a személyes kapcsolatok, korrupció és csalás váltja fel. Több nyugati nagyvállalat felelős azért, hogy a korrupció erősödött Kínában, néhányuk még elő is segítette a KKP-t, elfedve az emberi jogok megsértését és Kína népének üldözését.

A KKP úgy működik, mint a maffia, kijátszva gazdasági kártyáit a diplomáciai kapcsolatokban. Az, hogy a repülőgép-gyártási szerződést Franciaországgal vagy az USA-val köti-e meg Kína, csak azon múlik, hogy melyik ország hallgat az emberi jogok kérdéséről. Sok nyugati üzletembert és politikust a Kínából jövő profit irányítja, és ellenőrzi tetteit. Észak-amerikai cégek látják el Kínát olyan speciális technológiával, amellyel blokkolni tudják az Internetet. Néhány Internetes weboldal, hogy beléphessen a kínai piacra, beleegyezett, hogy cenzúrázza saját magát és átszűri a KKP-nak nem tetsző információkat.

        A Kínai Kereskedelmi Minisztérium adatai alapján Kína 2004. áprilisáig 990 milliárd dollár értékű külföldi befektetésről írt alá szerződést. Szemmel látható a külföldi tőke hatalmas „vérátömlesztése” a KKP gazdaságába. A tőke befektetése semmiképpen nem segíti elő a kínai nép olyan alapvető jogait, mint a demokráciát, szólásszabadságot és az emberi jogokat. A KKP komoly belső propagandát fejt ki, hogy a külföldi befektetők és kormányok befektessenek Kínában. Kihasználva Kína látszólagos fellendülését, a kínai pártfunkcionáriusok nagyon ügyesek lettek, hogy összejátszva az üzleti életben elosszák maguk között az állami vagyont és megakadályozzák a politikai reformokat.

Folytatás a "KILENCEDIK KOMMENTÁR/2. rész" című bejegyzésben

5.      A kommunista kultusz túlélésének értékes eszköze a kegyetlen küzdelem

A kommunista párt a tagoknak a teljes mértékű elkötelezettségét, vasfegyelmet és a szervezet fontosságát hangsúlyozta.  Aki csatlakozik a KKP-hoz, a következőképpen kell esküt tennie:

Én, aki önkéntesen csatlakozom a KKP-hoz, elkötelezem magam, hogy támogatom a Párt programját, betartom szabályzatát, teljesítem párttagi kötelezettségeimet, végrehajtom a párthatározatokat, szigorúan betartom a pártfegyelmet, megtartom a párttitkokat, hűséges leszek a Párthoz, aktívan dolgozom, egész életemet a kommunizmusnak szentelem, ha kell, kész vagyok mindent feláldozni a Pártért és a népért és sohasem kritizálom a Pártot.” (A KKP szabályzata 1. pont 6. bekezdés)

Azt a koncepciót, hogy mindent feláldozni a Pártért a KKP párthűségnek nevezi. A Párt követeli, hogy szükség esetén a párttag kész legyen elvetni minden emberi megfontoltságot, és teljes mértékben engedelmeskedjen a Párt és vezetője akaratának. Ha arra van szükség, hogy jót tegyél, akkor jót kell tenned, ha arra van szükség, hogy rosszat, akkor rosszat kell tenned, ellenkező esetben nem éred el a párttagság kritériumait és ez gyenge párthűségnek minősül.

Mao Ce-tung azt mondta: ”A marxizmus elmélete a harc elmélete.” A párthűség fejlesztése és megtartása érdekében a KKP a párton belüli harcok mechanizmusára támaszkodott. Az állandó külső és belső harc felkeltésével a kommunista párt félreállította a másképp gondolkodókat és vörös terrort hozott létre. Ezzel egy időben szigorúan követve tanításának dogmáit, a kommunista párt állandóan szűri tagjait, fejleszti a párthűséget és növeli a pártszervezet ütőképességét. Ez lett a Kommunista Párt univerzális eszköze, hogy megőrizze saját létezését.

Mao Ce-tung, aki a KKP vezetők közül legjobb mestere volt ezen univerzális eszköz használatának, már 1930-ban alkalmazni kezdte harci módszereinek kegyetlenségét és gonosz módszereit, amire már akkor fény derült, amikor még létezett a Szovjetunió.

1930-ban a szovjet kerületek közé tartozó Jiangxi tartományban egy mindenkire kiterjedő forradalmi terrorba kezdett, amely az Anti-Bolsevik hadtestek megtisztításaként vált közismertté. A Vörös Hadsereg katonáinak ezreit, a helyi pártsejtek tagjait és sok civilt brutálisan legyilkoltak. Ezeknek az eseményeknek a közvetlen kiváltó oka, hogy Mao éppen csak kezdte megszilárdítani hatalmát Jiangxi tartományban, amikor Jiangxi dél-nyugati részén szembeütközött a Li Wenlin vezette helyi Vörös Hadsereggel és helyi pártszervezetekkel. Mao nem engedhette meg magának, hogy az orra alatt legyen egy olyan szervezet, amely szemben áll az akaratával, és ezért a legvégsőkig is képes volt elmenni, hogy leverje a másképp gondolkodással gyanúsított párttagokat. Hogy megteremtse a tisztogatáshoz a kellő hangulatot, először a közvetlen ellenőrzése alatt álló csapatokat vette célba. November végétől december közepéig a Vörös hadsereg Első Harcvonala gyors tisztogatáson esett át. Az ellenforradalmárok megtisztítására szervezeteket hoztak létre a hadsereg minden szintjén, beleértve a hadosztályokat, ezredeket, zászlóaljakat, századokat, szakaszokat, letartóztattak és megöltek minden olyan párttagot, aki gazdag vagy földbirtokos családból származott vagy elégedetlenségének adott hangot. Még egy hónap sem telt el, hogy a 40.000 katonából álló Vörös Hadsereg likvidálta az Anti-Bolsevik csoportosulások 4.400 tagját, köztük több, mint 10 vezetőt, akiket mindnyájukat kivégeztek.

Ezután Mao megkezdte a szovjet kerületben a további bűnösök megbüntetését. 1930 decemberében Jiangxi tartományba Futian városába rendelte Li Shaojiu-t, a Vörös hadsereg Központi Politikai Vezetésének főtitkárát, aki az ellenforradalmárok megtisztításáért létrehozott bizottság vezetője volt, ahol akkoriban kommunista kormány volt hatalmon. Li Shaojiu letartóztatta a helyi bizottság tagjait és a Vörös hadsereg 20. ezredének 8 vezetőjét, köztük Duan Liangbi-t és Li Baifang-ot. Különböző kínzásoknak vetették őket alá, és úgy megverték őket, hogy az egész testükön nem látszott a bőrük, „az ujjaikat kitörték, a testüket megégették, amely így gennyes lett mindenütt. Egyáltalán nem tudtak mozogni”. Az akkori feljegyzések szerint, a megkínzott emberek jajveszékelése „megrázta az eget, szűnni nem akaróan csengett a fülekben, a kínzásokkor a kegyetlenség és brutalitás legszörnyűbb eszközeit használták. December 8-án Li Baifang, Zhou Mijan és Ma Ming feleségei meglátogatták férjüket a börtönben, akiket ezért szintén azzal gyanúsítottak meg, hogy tagjai az Anti-Bolsevik Hadtestnek, elfogták, megverték és kínzásoknak vetették alá őket is, „megégették a testüket és nemi szervüket, kis késsel megvágták a mellüket. A kegyetlen kínzások hatására Duan Liangbi beismerte, hogy Li Wenlin, Jin Wanbang, Liu Di, Zhou Mian, Ma Ling és még mások az Anti-Bolsevik Hadtest vezetői és azt is vallotta, hogy a Vörös Hadsereg iskolájában az AB hadtestnek még több más tagja is van.

December 7-től december 12. estéjéig csupán 5 nap alatt Li Shiaojiu és társai az AB Hadtestnek több, mint 120 állítólagos tagját tartóztatták le és ezen kívül az ellenforradalmárok tucatjait, akiket több bűntettel is megvádoltak. Összesen 40 embert végeztek ki.  Li Shaojiu-nak ez a kegyetlen akciója 1930 december 12-ig tartott. Ezek az események megrázták a szovjet kerületbeli Futian-t.

A szovjet kerülettől egészen Yan’an-ig Mao a harc elméletére és gyakorlatára támaszkodva abszolút elsőbbséget szerzett a Pártban, amelyet fokozatosan megerősített. Miután a KKP hatalomra került 1949-ben, a párton belüli harcok tovább folytatódtak. A Lushan-ban 1949-ben megrendezett KKP KB 8. Plénumán Mao erőteljesen megtámadta Peng Dehuai-t, akit fel is mentett tisztségéből. Minden vezetőt, aki ezen a gyűlésen részt  vett, felszólítottak, hogy mondja el véleményét, azt a néhány embert, aki el merte mondani véleményét, megbélyegeztek azzal, hogy a Peng Dehuai vezette pártellenes blokkhoz tartozik. Amikor eljött a kulturális forradalom, a KKP KB veterán kádereit, egyiket a másik után büntettek meg, és mindenki ezt engedelmesen fogadta, mert ki mert volna ellentmondani Mao-nak? A KKP minden esetben a pártfegyelmet, a Párt iránti hűséget, a szervezeti elveket hangsúlyozta, a vezetők iránti teljes engedelmességet követelve a tagoktól. A párthűség az állandó politikai harcok során edződik meg.

Li Lisant, a KKP volt elnökét a kulturális forradalom idején kilátástalan helyzetbe hozták. 68 éves volt, amikor átlagban havonta 7-szer kérdezték ki. Feleségével, Li Sha-val addigra már leszámoltak. Mint „szovjet revizionistát” börtönbe vetették, és ezután már semmi hír sem volt róla. Li Lisan kilátástalan helyzetében öngyilkossághoz folyamodott: nagy mennyiségű altatót vett be. Lin Lisan írt egy levelet Mao elnöknek, amelyből jól láthatjuk, hogy a párttagok még az utolsó pillanatban sem merik megtagadni párt iránti hűségüket.

 „Főtitkár Úr, én most a Párt elárulásának útjára lépek azzal, hogy öngyilkosságot követek el, nincs semmi mentségem bűntettemre. Csak egyetlen dolog szól mentségemül, hogy a családom és én nem követtünk el semmilyen bűntettet és nem tartottunk fenn titkos kapcsolatot ellenséges államokkal. Kérem a KB-t, hogy vizsgálja ki a tényeket és az igazság alapján vonjon le következtetéseket. „1967 június 22.

Miközben Mao Ce-tung harcról szóló elmélete a szakadék szélére taszította Kínát, amely példa nélküli Kína történelmében, a politikai mozgalmak, a minden 7-8 évben visszatérő párton belüli harc mégis biztosította a KKP túlélését. Minden mozgalom során egy 5%-os kisebbséget kivégeztek, amelynek következtében a fennmaradó 95%, azaz a többség, egyöntetűen elkezdte a Párt útját járni, növelve ezzel a pártszervezet erejének egységét és ütőképességét. Ezek a harcok lehetővé tették, hogy a másképp gondolkodókat, akik nem voltak hajlandóak feladni nézeteiket, az ún. ingadozókat likvidálják, továbbá, hogy bármely olyan erő ellen támadást intézzenek, aki szembe mer velük szállni. Ennek a mechanizmusnak alapján a hatalmat csak olyan emberek ragadhatták magukhoz, akik fejlett pszichológiával rendelkeztek a párton belüli harcokban és ravasz, becstelen eszközök alkalmazásától sem rettentek vissza, azaz egy pusztító kultusz vezetőjének komoly harci tapasztalatokkal és 100%-os pártöntudattal kell rendelkeznie. Az erőszak és „véres leckék” segítségével folytatott kegyetlen harc átmosta a párttagok agyát és ezzel egy időben erőt is adott a KKP-nak, hogy tovább erősítve a harc iránti vágyát, biztosítsa túlélését és azt, hogy a harc ideológiáját erősítve, ne váljon egy szentimentális (puhány) csoporttá.

A Kommunista Párt által elvárt hűség magából a gonosz kultusz jellegéből fejlődött ki. Céljai eléréséért a KKP határozottan semmisítette meg a hagyományos elveket, és bármely eszközt felhasznált, hogy harcot kezdjen azok ellen, akik útjába kerülnek. Ezért a párttagoknak olyan nevelésen kellett átesniük, amely szívtelen, igazságtalan, hitetlen eszközzé alakítja őket.  A Kommunista Párt ezen jellemzője abból ered, hogy gyűlöletet táplál az emberi társadalom és hagyományok iránt, hogy mérhetetlenül túlértékeli magát és semmibe veszi az emberéletet. Ún. ideáljai érdekében a Kommunista Párt kész erőszak útján akár az egész világot is eltiporni és félreállítani azokat, akik másképp gondolkodnak. Az ilyen eretnek, romboló kultusz csak ellenállást válthat ki a jóérzésű emberekből, ezért az ilyen kultusznak ki kell irtania az emberekből a lelkiismeretet és a jóindulatú gondolatokat, mert csak akkor lehetséges, hogy azok higgyenek eretnek tanításaiban. A Kommunista Párt biztosítani akarja további létezését és ezért elsősorban az emberek pozitív gondolatait, természetét és az erkölcsi normákat kell kiirtania, hogy eszközökké vagy engedelmes rabszolgákká formálja az embereket. A Kommunista Párt logikája szerint a Párt élete és érdekei mindenek fölött állnak, sőt még a párttagok közös érdekének fölött is, és minden párttagnak készen kell állnia, hogy feláldozza magát a pártért.

Ha a KKP történelmét nézzük, akkor az olyan emberek, mint Chen Duxiu és Qu Qiubai, akik valamennyire megőrizték a hagyományos értelmiségi öntudatot vagy olyanok, mint Hu Yaobang és Zhao Ziyang, akik fáradozni próbáltak a nép érdekében vagy mint Zhu Rongji, aki becsületes hivatalnok volt és valóban tett valamit az emberekért, ezek az emberek függetlenül attól, hogy mennyivel járultak hozzá a Párt működéséhez, és függetlenül attól is, hogy nem voltak bennük személyes ambíciók, végül alig tudták elkerülni a tisztogatást vagy nyugdíjazást, meg kellett hajolniuk a pártérdekek és pártfegyelem előtt.

A Párt iránti hűség, amely a harc folyamán átitatta a csontjukig az embereket, arra sarkallta őket, hogy a kulcsfontosságú pillanatban kompromisszumot kössenek és mindent feltétel nélkül elfogadjanak, mivel tudat alatt számukra a legfőbb érdek a Párt létének megőrzése, inkább feláldozták magukat, látva, hogy a Párton belül gyilkosságokat követnek el, mégsem merték, hogy a lelkük mélyén lévő jó természet a Párt létére hasson. Ez az eredménye a kommunista Párt harci mechanizmusának, hogy a legjobb emberekből eszközöket csinál, amelyet használhat, és a Párt iránti feltétlen elkötelezettség fékezi, sőt megsemmisíti az emberi jó természetet. A KKP többtucat frontharcai alatt több, mint 10 vezetőt, vagy kijelölt várományost váltottak le, egyetlen pártvezetőnek sem lett jó vége.  Bár Mao Ce-tungot királynak nevezték, és 43 évig volt hatalmon, kis idővel halála előtt feleségét és unokaöccsét börtönbe vetették és az egész Párt örömtelien kiabálta, hogy ez a maoizmus nagy győzelme. Ez komédia vagy talán bohózat?

Azután, hogy a Kommunista Párt magához ragadta a hatalmat, állandósultak a politikai mozgalmak, kezdve a Párton belüli csatáktól egészen a Párton kívüli harcokig. Így volt ez Mao idején is és így van ez most is a „nyíltság reformjai” idején. A különbség csak annyi, hogy a 80-as években az emberek gondolkodása egy kicsit szabadabb lett, a KKP máris megkezdte a „Burzsoá liberalizmus elleni mozgalmát” és célul tűzte ki a „4 alapelvet”, hogy megtartsa teljhatalmú vezető szerepét. 1989-ben a diákokat, akik békés demonstráció keretében szólaltak fel a demokráciáért, erőszakkal elhallgattatták, mivel a KKP nem tűr semmilyen demokratikus kezdeményezést. 1990-ben megnőtt a Fálun Gong követőinek száma, akik az „Igazságosság, Együttérzés, Tolerancia” elvében hisznek, ellenük ádáz üldözés kezdődött 1999-ben, mert a KKP nem tolerálhatja az emberi természetet és a jóindulatú gondolatokat. Erőszakhoz kell folyamodnia, hogy kiirtsa az emberekből a lelkiismeretet, és így biztosítsa hatalmát. Most hogy beléptünk a XXI. századba, és az Internet összeköti az egész világot, a KKP nagy összegeket költ, hogy blokkoljon Internetes oldalakat és elfogja a szabadgondolkodókat, mert a KKP különösen tart attól, hogy az emberek szabadon jutnak információkhoz.

6. Az ördögi kommunista kultusz elkorcsosulása

A KKP ördögi kultusza alapjában elveti az égi elveket és az emberi természetet. Közismert tulajdonságai az arrogancia, önteltség, és a brutális, féktelen cselekedetek. Bár állandóan csak szerencsétlenségeket okoz az országnak és a népnek, nem ismeri be hibáit, és az emberek sohasem láthatják valódi természetet. A KKP sohasem habozott megváltoztatni szlogenjeit és címkéit, amelyeket a KKP olyan eszközeinek tart, amelyek segítségével fenntarthatja az emberek feletti ellenőrzést. Mindent megtesz azért, hogy hatalmát megtartsa, semmibe véve az erkölcsöt, igazságosságot és az emberi életet.

Ezen ördögi kultusznak az intézményesítése és a teljes társadalomra való kiterjesztése a teljes összeomlás felé halad. A hatalom centralizálása következtében a közvéleményt elhallgattatták, a lehetséges ellenőrzési mechanizmusok már nincsenek meg, már nincsen olyan erő, amely megállíthatná a Kommunista Pártot a hanyatlás és szétesés felé vezető úton.

A KKP a sikkasztás és korrupció legnagyobb kormányzó pártja a világon. A Kínában készült hivatalos statisztikák alapján Kína egész területén a 20 millió hivatalnok, tiszt, kormány- ill. pártkáder közül 20 év alatt 8 milliót találtak bűnösnek, fenyítettek meg vagy ítéltek el. Ha azokat a hivatalnokokat is ide számítjuk, akiket nem lepleztek le, akkor becslések szerint a korrupt hivatalnokok a 2/3 részt teszik ki, akiknek csak kis hányada ellen indult nyomozás.

A mohóság és a korrupció útján szerzett anyagi haszon a KKP egységének legerősebb összefogó ereje. A korrupt hivatalnokok jól tudják, hogy a KKP nélkül nem lenne lehetőségük, hogy dolgok felett szemet hunyjanak, és ha a KKP elbukik, nemcsak hatalmukat és pozíciójukat veszítik el, de kivizsgálásukra is sor kerül. A Menny haragja c. regényben, amely a KKP hivatalnokok színfalak mögötti üzletelését mutatja be, Chen Fang hőse Hao Xiangshou, a Kommunista Párt városi hivatalának igazgatóhelyettese szavaival kimondta a KKP legfőbb titkát: ”A korrupció stabilizálja politikai hatalmunkat”.

A kínai emberek tisztán látják, „ha harcolunk a korrupció ellen, a Párt megsemmisül, ha nem harcolunk a korrupció ellen, az ország semmisül meg.” A KKP nem kockáztatja végzetét, hogy ezzel harcoljon a korrupció ellen. Ezért azt teszi, hogy jelzésképpen megöl néhány korrupt embert saját image-ének megőrzéséért. Így néhány hivatalnok fejét feláldozva, még néhány évre meghosszabbíthatja létét. A Kommunista Párt ördögi kultuszának egyetlen célja a hatalom megőrzése, a csőd és a párt megszűnésének elkerülése.

A mai Kínában az etika és a moralitás a felismerhetetlenségig elkorcsosultak. Rossz minőségű áruk, prostitúció, drog, a hivatalnokok és a bűnözők közötti konspiráció, szervezett maffiacsoportok, szerencsejátékok, kenőpénz, korrupció és még sok más hasonló jelenség nagyon elterjedt a társadalomban. A KKP semmibe veszi ezt az erkölcsi hanyatlást, a magas rangú hivatalnokok a kulisszák mögött protekciójukért cserébe pénzt fogadnak el azoktól az emberektől, akik félnek vagy valamilyen szempontból „gondoskodásra szorulnak”. Cai Shaoqing, aki a Nanjing-i Egyetemen tanulmányozta a maffia és bűnszervezeteket, úgy becsüli, hogy a szervezett bűnözők száma Kínában legalább 1 millió. Minden szindikátus kapcsolatban áll kormánytagokkal, bírókkal, a rendőrséggel és más megvesztegetett párthivatalnokokkal.

A KKP attól tart, hogy a kínai népnek megszólal a lelkiismerete és az erkölcsi érzéke, és ezért nem engedi, hogy bármely vallásban higgyenek  az emberek vagy, hogy  önálló gondolataik legyenek. Ezért minden erővel üldözi azokat, akik hisznek valamiben, így pld. a földalatti keresztény szervezeteket, akik Jézusban és az Istenben hisznek vagy a Fálun Gong gyakorlókat, akik az „Igazságosság, Együttérzés Tolerancia” elvét követik. A KKP tart attól, hogy a demokrácia az egypártrendszer végét jelenti, és ezért nem enged politikai szabadságot az embereknek.  Gyorsan cselekszik, amikor polgári jogi aktivistákat vagy független liberálisokat kell bebörtönöznie. A KKP azonban egy másik szabadságot adott a kínaiaknak: ha nem avatkozol bele a politikába, nem vagy ellene pártvezetőknek, akkor szabad utat engedhetsz kívánságaidnak, még akkor is, ha ez gonosz, erkölcstelen dolgokat jelent. Ennek következtében a KKP drámai módon elfajul és a társadalmi moralitás vészjóslóan hanyatlik.

„Lezárni a menny felé vezető utat, és megnyitni a pokol kapuját” - ez a mondás írja le legjobban, hogyan rombolja a kínai társadalmat napjainkban a KKP ördögi kultusza.

7.      Néhány gondolat a KKP ördögi vezetéséről

7.1       Mi a Kommunista Párt?

Erre a látszólag egyszerű kérdésre nincs egyszerű válasz. A „köz ügyének” látszata és a politikai párt álcája alatt a Kommunista Párt emberek millióit csapta be.  A KKP nem politikai párt annak hétköznapi jelentésében, hanem egy ördögi kísértettől megszállt kártékony, ördögi kultusz. A KKP olyan, mint valami élőlény, aki a pártszervezeten keresztül testesíti meg magát. Ami igazán ellenőrzi a KKP-t, az egy ördögi kísértet, amellyel kezdetektől fogva rendelkezik, és ez az ördögi kísértet határozza meg a Kommunista Párt természetét.

A KKP vezetői, miközben úgy viselkednek, mintha a kultusz gurujai volnának, ennek az ördögi kísértetnek a szócsövei. Amíg az akaratuk és céljaik megfelelnek a pártérdekeknek, addig vezetők maradnak. Amikor azonban már nem felelnek meg a Párt szükségleteinek, akkor kímélet nélkül leváltják őket. A pártharcok mechanizmusa biztosítja, hogy csak a legravaszabbak, leggonoszabbak és legdurvábbak tarthatják meg szilárdan a KKP guruinak pozícióját. A pártvezetők több, mint tucatja lett kegyvesztett, amely ezt az állítást bizonyítja. Valójában, a Párt vezetői kötéltáncot folytatnak. A legmagasabb vezetők számára a végkimenetel az lehet, hogy kilépnek a pártból, és jó hírük marad a történelemben, mint pld. Gorbacsovnak vagy a párt lenyeli őket, mint más főtitkárokat.

Az emberek a célpontjai a párt elnyomásának és leigázásának. A párt vezetése alatt az embereknek nincs joguk, hogy a pártnak ellent mondjanak. Ehelyett, el kell fogadniuk a pártvezetőket és teljesíteni kötelességüket, hogy a párt létét fenntartsák. Ezen kívül a korlátozással való fenyegetés alatt állandó agymosáson kénytelenek keresztülmenni. A KKP az egész népet arra kényszeríti, hogy higgyenek bennük és fenntartsák kultuszát. Ez nagyon ritka jelenség napjainkban, így fel kell ismernünk, hogy a KKP-nak különleges képessége van az emberek elnyomásához. A párttagok az a fizikai tömeg, amely kitölti a Párt testét. Sokan közülük becsületesek és jóságosak, sőt érdemeikkel tiszteletet vívtak ki a társadalomban. Ezeket az embereket szereti a KKP soraiba állítani, mert jó hírnevüket és tehetségüket a Párt szolgálatába állíthatja. Sokan mások keményen dolgoznak, hogy hivatalnokok legyenek és magas társadalmi rangot szerezzenek és a Párthoz csatlakozva segítsék ezt az ördögi kultuszt. Vannak olyanok is, akik csak azért csatlakoznak a Párthoz, mert valamit el akarnak érni és felismerték, hogy a kommunista vezetés alatt ez lehetetlen, ha nem párttagok. Mások azért csatlakoztak a Párthoz, hogy lakást kapjanak vagy életkörülményeiken javítsanak. Így azt mondhatjuk, hogy a néhány tízmillió párttag között van jó is, rossz is. Függetlenül az indítéktól, ha valaki – akár saját akaratából, akár más okból -belépett a Pártba és felesküdött a Párt zászlója előtt, akkor ez az jelenti, hogy önkéntesen elkötelezte magát a Párt iránt. Akkor át kell esnie az agymosáson és minden héten politikai előadáson kell részt vennie. Ettől kezdve a párttagok többségének, ha nem mindenkinek, nem lesznek már önálló gondolataik, az önálló gondolatok „kisimíttatnak” és így a KKP ördögi kísértete könnyen ellenőrizheti az embereket, mint az ördögi szellem testét. Ezeknek az embereknek a funkcióját a testben lévő sejtekhez lehet hasonlítani, amelyek azért fáradoznak, hogy a test életképességét biztosítsák annak ellenére, hogy ők maguk is csak azon népesség részét teszik ki, akiket a Párt leigázott. A szomorúbb az, hogy ha a pártszellem igája alá kerültél, nagyon nehéz azt levetni. Ha megmutatod emberi oldaladat, akkor tisztogatás és üldözés vár. Még ha ki is szeretnél lépni a Pártból, nem teheted meg, mert a Kommunista Párt eretnek kultusza csak a belépést engedi, ez a „belépni - lehet, kilépni - nem politika”, és ha mégis kilépnél, akkor árulónak nyilvánítanak. Ezért gyakori a párttagok kétarcúsága: az egyik – a taggyűléseken mutatott párt iránti elkötelezettség, a másik – az emberi oldal a hétköznapi életben.

A pártkáderek az a csoport, akik a hatalmat fenntartják a párttagok között. Habár bizonyos időkben, bizonyos helyzetekben, bizonyos körülmények között dönthetnek jó és rossz között és önálló döntéseik is lehetnek, de egészében véve a Párt akaratát kell szem előtt tartsák. Így szól az utasítás: „az egész Párt a Központi Bizottságnak engedelmeskedik”. A pártkáderek a különböző szinteken álló vezetők, ők képezik a Párt gerincét. Ők a Párt eszközei is. A politikai mozgalmakban őket használták fel és csapták be. A KKP legfőbb kritériuma, hogy a megfelelő gurut követed-e és hogy kellően elkötelezett vagy-e a Párt iránt.

7.2       Miért nem ismerik ezt fel az emberek?

A KKP már több, mint 50 éve vezeti Kínát és ez alatt az idő alatt rengeteg gonoszságot követett el. A kínai emberek miért nem ismerik fel ennek az ördögi kultusznak a lényegét? Talán azért, mert buták? Nem. A kínai az egyik legbölcsebb nép a világon, amely 5000 éves gazdag kulturális örökséggel dicsekedhet. A kínai nép jelenleg még mindig a KKP uralma alatt áll és fél kifejezni elégedetlenségét. Mindennek kulcsa a KKP gyakorolta agymosáson keresztül az agyak ellenőrzése.

Ha a kínai nép szabadon kifejezhetné véleményét, és nyíltan vitatkozhatna a Párt érdemeiről és hibáiról, akkor a bölcs kínaiak már felismerték volna a Párt gonosz természetét és már korábban megszabadultak volna ettől az eretnek kultusztól. Sajnos, több, mint 50 éve uralkodik a KKP Kína fölött, és az emberek elvesztették a szólás és gondolat szabadságát. Az 1957-ben lezajlott, jobboldali értelmiségiek üldözésének célja is az volt, hogy elhallgattassák az embereket és ellenőrizzék gondolataikat. Egy olyan társadalomban, amely híján van az emberi szabadságjogoknak, a kulturális forradalom idején az olyan fiatalok többségét, akik Marx és Engels műveit tanulmányozták, „Párt-ellenes klikknek” bélyegeztek meg és megbüntettek. Egy ilyen társadalomban a Párt pozitív és negatív oldalainak megvitatása fel se merülhet.

Kevés kínai merné a KKP kultuszát gonosznak nevezni. Ellenben akik éltek Kínában, könnyen találhatnak bizonyítékokat erre az állításra saját, családjuk vagy barátaik tapasztalatai alapján.

A kínai embereket nemcsak a gondolatok szabadságától fosztották meg, hanem még be is tanították őket a Párt tanaira és kultúrájára. Az emberek csak a Párt érdemeiről szóló dicshimnuszokat hallgatják és ezért a fejükben nincsenek mások, csak a KKP-t erősítő elvek. Vegyük példának a Tiananmen téri vérengzést. Amikor 1989. június 4-én elkezdtek tüzelni, az emberek ösztönösen a bokrok mögött bújtak el. Néhány perc elteltével, a kockázat ellenére, felbátorodva előjöttek és elkezdték együtt énekelni az „Internacionálét”. Ezek a kínai emberek bár bátrak, tisztaszívűek és tiszteletre méltóak, mégis miért kezdték énekelni az Internacionálét azután, miután szembekerültek a Kommunista Párt kegyetlenségével? Az ok egyszerű. Ezek a pártkultúrában nevelkedett szerencsétlen emberek csak a kommunizmust ismerik. Az Internacionálén és ehhez hasonló dalokon kívül nincs semmi más, amit énekelhettek volna.

7.3       Hol a kiút?

A KKP saját összeomlása felé halad. A sajnálatos csak az, hogy még összeomlása előtt minden erejével össze akarja kötni saját sorsát a kínai népével.

A haldokló KKP nyilvánvalóan gyöngül és erejének csökkenésével egyre kevésbé működik az emberek tudata feletti ellenőrzés. A telekommunikáció és az Internet fejlődésével a KKP-nak egyre nehezebb lesz ellenőrizni az információkat és meggátolni a gondolatok kifejezését. Mivel a megvesztegethető hivatalnokok egyre jobban rabolják és elnyomják a népet, az emberek kezdenek felocsúdni a Kommunista Párthoz fűzött illúzióikból, és többen polgári engedetlenségbe kezdenek. A KKP-nak nemcsak hogy nem sikerült elérnie céljait a Fálun Gong ideológiai ellenőrzésének növelésében, hanem inkább gyöngítette magát a kegyetlenkedésekkel. Ez az alkalmas pillanat lehetővé tette az emberek számára, hogy átgondolják a KKP-ról alkotott nézeteiket, és ezzel kapcsolatban azt az utat, hogy kiszabadítsák magukat ebből az ideológiai gúzsbakötéstől és felszabaduljanak a KKP ördögi kultuszának hatása alól.

A kínaiaknak, akik több, mint 50 évet éltek le a KKP uralma alatt, nem erőszakos forradalomra, hanem inkább a lelkük megváltására van szükségük. Az önmegszabadításhoz vezető első lépcső, hogy tisztában legyünk a KKP ördögi természetével.

Eljön az az idő, amikor az emberek elutasítják az államapparátussal összekapcsolt pártszervezeteket, lehetővé téve, hogy a társadalom alapvető erőinek támogatásával a társadalmi rendszer önállóan működjön. Amikor megszűnnek a diktatórikus pártszervezetek, a kormánynak nőni és javulni fog a hatékonysága. Ez a nap nincs messze. Valójában a Párton belüli reformerek már a 80-as évek végén felszólaltak annak érdekében, hogy „el kell különíteni a Pártot a kormánytól”, és ezt azzal a céllal tették, hogy kizárják a Pártot a kormányból. Azonban ha a tudatban nem döntik meg a Párt abszolút vezető szerepét, akkor a reformokat nem lehet megvalósítani.

A pártkultúra a táptalaja, hogy az ördögi kommunista kultusz fennmaradhasson. A Párt ellenőrzését az emberek tudata fölött nehezebb megszűntetni, mint megszűntetni a Párt ellenőrzését az állami szervek felett, és mégis ez az egyetlen járható út a Kommunista Párt ördögi kultuszának gyökeres megváltoztatására. Ezt a kínai emberek csak erőfeszítéssel érhetik el. Csak amikor a gondolkodásuk ősi és természetes lesz, amikor az emberi természetük visszatér az ősforráshoz, az igazsághoz, csak akkor lehet helyreállítani a társadalmi morált, és elindulni egy normális, nem kommunista társadalom építése útján. Ez ellen az ördögi megszállottság ellen a gyógyulás akkor kezdődik, amikor az emberek felismerik ennek az ördögi kísértetnek a természetét és kártékonyságát, és kiirtják azt az elméjükből, hogy ne tudjon többé elbújni sehova. A KKP az ideológiai ellenőrzést hangsúlyozza, mivel ő maga nem más, csupán egy ideológia. Amikor a kínaiak teljes szívükből és elméjükkel elvetik a Kommunista Párt eretnek tanításának hamis elveit, megsemmisítik a pártkultúrát és annak életükre gyakorolt hatásait, akkor menekülnek meg, a KKP pedig szétesik.

A kommunisták vezette nemzetekhez a szegénység, totalitárius hatalom és üldözés kapcsolódik. Kevés ilyen nép maradt, beleértve Kínát, Észak-Koreát, Vietnámot és Kubát.

A kínaiak bölcsessége, a kínai nép ragyogása és hírneve, amelyről a történelem tanúskodik, ha Kína megszabadul a kommunizmus ördögi megszállottságától, egy ígéretes nemzetté válik.

Utószó 

A KKP már nem hisz a kommunizmusban. A lelke meghalt, de az árnyéka még megmaradt. A KKP megörökölte a kommunista párt „bőrét”, de még mindig az ördögi kultusz természetét testesíti meg: az arroganciát, csalást, önzést és hogy azt tehet, amit csak akar. A KKP megörökölte a kommunistáktól az ég tagadását, és az emberi természet elvetése is változatlan maradt.

Ma a KKP Kínát ugyanúgy a harcok metódusával akarja vezetni, ahogy tette ezt éveken keresztül, a Párt megszállottsággal társult zárt szervezeti felépítésével, továbbá az ördögi propagandával, amely államvallásként funkcionál. A Kommunista Párt 6 fő jellemzője bizonyítja azt az állítást, hogy a KKP kultusza ördögi, nem tesz semmi jót, csak gonosz dolgokat.

Ahogy egyre inkább a végét érzi, ez az ördögi kommunista kultusz egyre inkább növeli a korrupciót és a különböző elfajulásokat. Ami a legaggasztóbb, hogy a KKP makacsul teszi, amit csak akar, és ezzel a korrupció és elfajulás szakadéka felé vezeti a kínai népet.

A kínaiaknak megfontoltan cselekedve kell magukon segíteniük, és lerázniuk magukról a KKP igáját.

2.      A rombolás, amelyet a KKP okoz

Amikor az Aum Shinri Kyo (Legfelső Igazság) olyan eseteit említjük, mint emberek megölése szarin ideggázzal, a Nap Templom öngyilkosság útján történő mennybemenetele vagy a Jim Jones Népi Templomának 900 követője által elkövetett tömeges öngyilkosság, akkor mindenki félelemtől és felháborodástól kezd reszketni. Azonban a KKP egy pusztító kultusz, amely 1000-szer rosszabb bűntetteket hajt végre, ártva számtalan emberéletnek. Ez valószínűleg azért van, mert a KKP olyan egyedi jellemvonásokkal rendelkezik, amelyek más kultuszokból hiányoznak.

2.1       A gonosz kultusz államvallás lett

  A legtöbb országban, ha egyetlen vallásnak sem vagy híve, attól még boldogan élvezheted az életet anélkül, hogy irodalmat kellene olvasnod vagy hallgatnod az adott vallás elveit. Azonban Kínában az ember nem élhet anélkül, hogy ne lenne kitéve a KKP kultusz doktrináinak és állandó propagandájának, mivel a KKP, mióta magához ragadta a hatalmat, ezt a gonosz kultuszt államvallássá tette.

A KKP politikai prédikációját már az óvodában és általános iskolában elkezdi a gyerekekbe csepegtetni. Senki sem végezhet el felsőoktatási intézményt, senkit sem nevezhetnek ki magasabb posztra anélkül, hogy politikai vizsgát ne tenne. A politikai vizsga egyetlen kérdése sem enged meg önálló gondolkodást. Aki le szeretné tenni a vizsgát, be kell magolnia a KKP által nyújtott szabványválaszokat. A szerencsétlen kínai embereknek újra és újra át kell ismételniük fiatal koruktól a KKP prédikációit, amellyel a Párt újra és újra átmossa az agyukat. Ha egy kádert a kormány magasabb hivatalba nevez ki, függetlenül attól, hogy párttag-e vagy sem, Pártiskolába kell járnia. Senkit sem neveznek ki, amíg nem felel meg a Pártiskola követelményeinek.

Kínában, ahol a Kommunista Párt nézetei államvallássá lettek, a Párttól eltérő véleménnyel rendelkező csoportoknak nincs létjogosultságuk. Még a KKP által létrehozott demokratikus pártok és a „Három-Ön” Temploma (önrendelkezés, öntámogatás, önpropaganda) is formálisan el kell, hogy fogadja a KKP vezető szerepét.  A KKP iránti hűség prioritást élvez minden más hit előtt a kultuszra törekvő KKP logikája szerint.

2.2       A végletekig vitt társadalmi ellenőrzés

Ez a pusztító kultusz azért válhatott államvallássá, mert sikerült megvalósítania a társadalom teljes ellenőrzését és megfosztotta az embereket szabadságuktól. Az ellenőrzés ilyen fajtája példa nélküli, mivel a KKP megfosztotta az embereket a magántulajdontól, amely a szabadság alapja. 1980 előtt a városi régióban élő emberek a Párt által irányított vállalatoknál dolgozva, tudtak megélni. A falusi régiókban lakó parasztoknak a Párt kommunáihoz tartozó földeken kellett lakniuk. Senki sem kerülhette el a KKP ellenőrzését. Egy olyan szocialista országban, mint Kína a Kínai Kommunista Párt mindenütt jelen van a központi kormányzástól a társadalom legalsó szintjéig, beleértve a falvakat és annak környezetét. A pártbizottságokon és a minden szinten jelenlévő pártszervezeteken keresztül a KKP abszolút ellenőrzés alatt tartja az egész társadalmat. Az ilyen szigorú kontroll lábbal tiporja az egyéni szabadságjogot – a költözési szabadságot (lakhely szerinti regisztrációs rendszer van érvényben), a szólásszabadságot (a KKP 500.000 reakcióssal számolt le, akik éltek  szólásszabadságukkal), a gondolkodás szabadságát (Lin Zhao-t és Zhang Zhixin-t azért ölték meg, mert kételkedésüket fejezték ki a KKP-ban)  és az információszerzés jogát (tiltott könyvek olvasása vagy az „ellenséges rádiók” hallgatása törvényszegés, az Interneten történő keresést ellenőrzik).

Valaki azt mondhatná, hogy a KKP már engedélyezi a magántulajdont, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyíltság és reformok politikája csak akkor következett be, amikor az embereknek már nem volt mit enniük és a népgazdaságok a csőd szélére jutottak. A KKP-nak vissza kellett lépnie, hogy megmentse magát az összeomlástól. Azonban még a reformok és nyíltság idején sem csökkentette az emberek fölötti ellenőrzést. A Fálun Gong gyakorlóinak ádáz üldözése csak egy olyan országban folytatódhatott, amelyet a Kommunista Párt kormányoz. Ha a KKP gazdasági tekintéllyé válhatna, amit nagyon szeretne, akkor ezzel elkerülhetetlen lenne, hogy még szigorúbb ellenőrzés alatt tartsa a kínai népet.

2.3       Az erőszak védelme és az élet semmibevétele

Majdnem minden romboló kultusz manipulálja követőit és a külső erő ellen erőszakot alkalmaz. Ugyanakkor kevesen alkalmaztak ilyen mérvű erőszakot a megbánás szikrányi jele nélkül. Sőt, a más romboló kultuszok által az egész világon okozott halálesetek átlaga nem összemérhető a KKP által megölt emberek számával. A KKP csak úgy tekint az emberiségre, mint akik eszközei céljai elérésének, a gyilkosság pedig csupán még egy eszköz. Ily módon a KKP-nak nincsenek sem fenntartásai, sem aggályai az emberek üldözésével kapcsolatban. Bárki, beleértve a támogatókat, párttagokat és pártvezetőket, az üldözés célpontjává válhat.

A kambodzsai „Vörös Khmerek” támogatása tipikus példa a KKP brutalitására és az emberi élet semmibevételére. A Mao Ce-tung tanításai által ihletett és irányított, Pol Pot vezette Kambodzsai Kommunista Párt vezetésének 3 hónapja és 8 hónapja alatt 2 millió embert gyilkolt le, e kis ország lakosságának ¼ részét, hogy megszüntesse a magántulajdon rendszerét. Az összes haláleset között 200.000 kínai etnikumú is volt.

Hogy a Kommunista Párt által elkövetett rémtetteket megörökítsék, az áldozatok emlékére Kambodzsa egy múzeumot alapított, ahol kiállították a Vörös Khmerek által elkövetett bűntettek dokumentumait. A múzeum a Vörös Khmerek által használt börtönben található. Eredetileg az épület középiskola volt, amelyet Pol Pot S-21-es börtönné alakított át. A börtönt külön a politikai foglyok számára hozták létre. Az értelmiségiek közül többeket zártak be és kínoztak halálra ebben a börtönben. A börtönépületeken és a különböző kínzóeszközökön kívül ki vannak állítva az áldozatok fekete-fehér fényképei is, amelyeket kivégzésük előtt készítettek. Több szörnyű kínzást is dokumentáltak: elvágták az áldozat torkát, megfúrták az agyát, a csecsemőket földhöz vágták és ily módon ölték meg...stb. Mindezeket a kínzásokat olyan „szakértők és technikai szakemberek” tanították, akiket a KKP küldött a „Vörös Khmerek megsegítésére”. A KKP még a fényképészeket is kiképezte, akik arra szakosodtak, hogy a kivégzés előtt álló foglyokat (dokumentáció miatt vagy szórakozásból) fényképezzék.

Ez volt az a S-21-es börtön, ahol elhelyeztek egy olyan készüléket, amely megfúrja a koponyát, majd kiszedi az agyvelőt a Kambodzsai Kommunista Párt vezetőinek szolgálva táplálékul. A foglyot a géppel szemben leültették egy székre. Az áldozatok nagyon féltek, amikor a gyorsan forgó fúró hátulról belefúródott a koponyájukba és még azelőtt kivette az agyvelőt, hogy az áldozat meghalt volna.

3.      A Kommunista Párt kultuszának természete

Mi teszi a Kommunista Pártot ilyen zsarnokivá és gonosszá? Amikor a Kommunista Párt kísértete eljött ebbe a világba, ijesztő misszióval jött. A Kommunista Kiáltványban van egy híres bekezdés a végén:

A kommunisták méltóságukon alulinak tartják, hogy titkolják nézeteiket és céljaikat. Nyíltan kijelentik, hogy végső céljukat csak a jelenlegi társadalmi feltételek erőszakos megdöntésével érhetik el. Az uralkodó osztályok csak féljenek a kommunista forradalomtól. A proletáriátusnak láncain kívül nincs mit vesztenie, és az egész világot meghódíthatja.

Ennek a kísértetnek a missziója, hogy erőszakot alkalmazva harcra hívja az emberi társadalmat, eltiporja a régi világot, „megszüntesse a magántulajdont”, megszüntesse a „burzsoázia jellegét, függetlenségét és szabadságát”, a kizsákmányolást, a családokat, és lehetővé tegye, hogy a proletáriátus kormányozza a világot.

Ez a politikai párt, amely nyíltan kijelenti, hogy „törni, zúzni és rabolni” akar, nemcsak hogy tagadja azt, hogy nézete gonosz, de azt is állítja, hogy meg van győződve saját igazáról. A Kommunista Kiáltványban ez áll: „A Kommunista forradalom a legradikálisabb szakítás a hagyományos viszonyrendszerekkel, és ezért nem véletlen, hogy fejlődése a hagyományos eszmékkel történő szakítást is maga után vonja”.

Honnan vannak a hagyományos eszmék? A természet ateista törvénye szerint a hagyományos eszmék közvetlenül a természet és társadalom törvényeiből következnek, azaz a világegyetem szisztematikus mozgásainak eredményei. Az Istenhívők értelmezésében ugyanakkor az emberi hagyományok és a hagyományos értékek Isten ajándékai.  Attól függetlenül honnan származnak, a legalapvetőbb emberi etika, a viselkedési normák, a jó és rossz megítélése viszonylag állandóak, évezredeken keresztül voltak szabályzói az emberi viselkedésnek és a társadalmi rendszer megőrzésének. Ha az emberiség elvesztené erkölcsi normáit és a jó és rossz megítélésének szabályait, akkor nem válnának-e az emberek állatokká? Amikor a Kommunista Kiáltvány kijelenti, hogy „kategorikusan szakít a hagyományos eszmékkel”, ez az emberi társadalom normális létezésének alapjait fenyegeti. A kommunista pártnak így romboló kultusszá kellett válnia, amely pusztulást hoz az emberiségre.

A kommunista párt legfőbb elveit tartalmazó Kommunista Kiáltvány tele van éles kijelentésekkel, de nincs benne tolerancia és egy csepp jóság sem. Marx és Engels azt gondolták, hogy a dialektikus materializmus útján megtalálták a társadalmi fejlődés törvényét. Következésképpen, az „igazsággal” a kezükben, mindent megkérdőjeleztek és megtagadtak. Makacsul rávarrták az emberekre a kommunizmus illúzióját, és nem inogtak meg, amikor erőszakhoz kellett folyamodni, hogy megszüntethessék a meglévő társadalmi struktúrát és a kulturális alapokat. Amit a Kommunista Kiáltvány az újszülött kommunista pártnak hozott, egy igazságtalan kísértet volt, aki tagadja az Ég törvényeit, kiirtja az emberi természetet, arrogáns, rendkívül önző és  mindent elsöprő.

4.      Elmélet a Kommunista Párt utolsó ítéletének napjáról –   félelem a Párt összeomlásától

Marx és Engels a kommunista párt gonosz szellemét oltották az emberekbe. Lenin alapított egy kommunista pártot Oroszországban és a semmirekellők erőszakával megdöntötte a februári Forradalom után alakított kormányt, elvetette az Oroszországban végbement burzsoá forradalmat, magához ragadta a hatalmat, és megtalálta a kommunista kultusz elvi támaszát. Ugyanakkor Lenin sikere nem jelentette azt, hogy a proletáriátus az egész világon győzedelmeskedik. Éppen ellenkezőleg, ahogy a Kommunista Kiáltvány első pontjában is olvashatjuk: „Az öreg Európa minden hatalma szent szövetségbe lépett, hogy elüldözze ezt a kísértetet.” A kommunista párt születése után, rögtön szembe kellett néznie túlélésének veszélyeivel, attól félve, hogy bármelyik pillanatban megsemmisíthetik.

Az októberi forradalom után az orosz kommunisták vagy más néven bolsevikok, nem békét és kenyeret adtak az embereknek, hanem csak ok nélküli gyilkolást. A fronton lévő csapatok elvesztették a háborút, és a forradalom lerontotta az ország gazdaságát. Ennek következményeképpen az emberek lázadozni kezdtek. A polgárháború gyorsan kiterjedt az egész népre, a parasztok megtagadták, hogy étellel lássák el a városokat. Teljes mértékű lázadás tört ki a Don menti kozákoknál, a Vörös Hadsereg elleni küzdelmük brutális vérontásba torkollott. Az ebben a küzdelemben folyó mészárlás barbár és brutális természetét láthatjuk olyan irodalmi művekben, mint pld. Solohov Csendes Don c. műve és egyéb más doni elbeszélések.  Alekszandr Vasziljevics Kolcsak, a Fehér Hadsereg admirálisa és Anton Gyenyikin tábornok csapatai majdnem megdöntötték az Orosz Kommunista Párt hatalmát. A Kommunista Pártot, mint újdonsült politikai erőt csaknem az egész nép elutasította, talán azért, mert a kommunista kultusz túl gonosz volt, hogy meghódítsa a nép szívét.

A Kínai Kommunista Párt hasonlókat tapasztalhatott, mint orosz elődje. Kezdve a „Mari eseményekkel” és az „április 12-i mészárlással” a KKP által ellenőrzött területeken a lázadók ötszöri leveréséig egészen a 25.000 kilométeres „Hosszú hadjáratig” a Kommunista Párt mindig megsemmisítésének veszélyével kellett, hogy szembenézzen.

A kommunista párt azzal a szándékkal jött létre, hogy bármi áron megsemmisítse a régi világot. És ekkor szembe kellett néznie azzal a reális problémával: hogy élje túl a támadásokat megszűnés nélkül? A kommunista párt folyton saját megszűnésének veszélyétől való félelemben létezett. A kommunista kultusz legfőbb célja a túlélés lett, készen arra, hogy bármit felhasználjon. A nemzetközi kommunista szövetség szétesésével, romlottak a KKP túlélési esélyei. 1989 óta az utolsó napjaitól való félelem még valóságosabbá vált és a hanyatlása egyre közeledik. 

Folytatás a "NYOLCADIK KOMMENTÁR/4. rész" című bejegyzésben

1.2       A vezető előtti hódolat és a felsőbbrendű nézetek

Marxtól egész Jiang Zemin-ig a pártvezetők portréi állandóan ki voltak téve, hogy hódolhassanak előttük. A KKP vezetők abszolút tekintélye kizár bármiféle kifogást. Mao Ce-tungot „Vörös Napnak” vagy „Nagy Felszabadítónak” magasztalták. A párt méltató szavakkal illette írásait, azt állítva, hogy „egy mondata felér 10.000 hétköznapi mondattal”. Den Xiaoping úgy uralkodott a politikán, mint egy hűbérúr. Jiang Zemin „Három Képviselő” teóriája kevesebb, mint 40 karakter, beleértve a központozást, de a KKP negyedik Plenáris ülése így dicsőítette: „kreatív választ adott olyan kérdésekre, mint az, hogy mi a szocializmus, hogyan építsük a szocializmust, milyen pártot építsünk, és hogyan tegyük azt”. A Párt kiemelkedőnek nevezte a „Három Képviselő” gondolatait, habár ez esetben gúnyolódhatott, amikor azt mondta, hogy a marxizmus-leninizmusnak, Mao Ce-tung gondolatainak és Deng Xiaoping teóriájának folytatása és továbbfejlesztése.

A kommunista párt eretnek diktatúráinak félelmetes eredményei, hogy Sztálin ok nélkül lemészároltatott embereket, Mao Ce-tung bevezette a „Nagy Kulturális Forradalmat”, Deng Xiaoping parancsot adott a Tiananmen téri mészárlásra, Jiang Zemin mai napig is üldözi a Fálun Gongot.

Egyfelől a KKP meghatározza az Alkotmányban: „A Kínai Népköztársaságban minden hatalom a népé. Az emberek a államhatalmat a következő szerveken keresztül gyakorolják: Nemzeti Népkongresszus és a különböző szinteken lévő helyi Népkongresszusok”. „Egyetlen szervezet vagy személy sem élvez privilégiumot az Alkotmány vagy jog fölött”.  Másfelől, a KKP Szervezeti Szabályzata kinyilatkoztatja, hogy a KKP a kínai szocialista ügy vezetője, amely felülmúlja mind az országot, mind a népet. A Nemzeti Népkongresszus Állandó Bizottságának elnöke fontos beszédeket tartott az ország különböző részein, kijelentve, hogy a Nemzeti Népkongresszus az államhatalom legfelsőbb szerve, amelynek engedelmeskednie kell a KKP vezetőinek. A KKP „demokratikus centralizmus” elve szerint az egész pártnak engedelmeskednie kell a Párt Központi Bizottságának. Lényegét tekintve, amihez a Nemzeti Népkongresszus valójában ragaszkodik, az a Főtitkárság diktatúrája, amelyet a törvényhozás is  véd.

1.3       Erőszakos agymosás, az elme ellenőrzése, szigorú szervezetek, nem léphetsz ki, ha beléptél

A KKP szervezete nagyon szigorú: két párttag ajánlására van szükség a belépéshez, az új tagnak fel kell esküdnie, hogy belépésétől örökké hű marad a párthoz, a párttagoknak tagdíjat kell fizetniük, látogatniuk kell a szervezeti rendezvényeket, és részt kell venniük a csoportos politikai képzéseken. A pártszervezetek a kormány minden szintjét áthatják. A KKP-nak alapszervezetei vannak minden faluban, városban és peremvárosban. A KKP nemcsak a párttagokat és a párt ügyeit ellenőrzi, de a párton kívülieket is, mert az egész rezsimnek „engedelmeskednie kell a pártvezetésnek”. Azokban az években, amikor az osztályharc mozgalmait végrehajtották, a KKP vallás papjai, név szerint a különböző szinteken lévő párttitkárok maguk sem tudták, mit csinálnak, a leggyakrabban csak fegyelmezték az embereket.

A pártgyűléseken elhangzó „kritika és önkritika” vég nélküli, közös eszközéül szolgál a párttagok elméjének ellenőrzésére. A történelem folyamán a KKP a politikai mozgalmak sorát indította, mint pld. „a párttagok megtisztítása”, „a párt légkörének javítása”, „a hitszegők elfogása”, „az Anti-Bolsevik Alakulat felszámolása”, „a Párt megfegyelmezése”, rendszeresen tesztelték a „párttermészet jellegét” és a tagok fogékonyságát, hogy az erőszak és terror hatására mennyire tartanak lépést a Párttal.

A KKP-hoz való csatlakozás olyan, mint amikor valaki aláír egy visszavonhatatlan szerződést arról, hogy eladja a testét és a lelkét. A Párt szabályaival, amelyek mindig a Nép törvényei fölött állnak, kénye-kedvére kirakhatja bármelyik párttagot, míg a párttag nem léphet ki a KKP-ból, anélkül, hogy ez ne járna súlyos büntetésekkel. A Pártból való kilépés hűtlenségnek számít. és szörnyű következményekkel jár. A „Nagy Kulturális Forradalom” idején, amikor a KKP kultusza elérte az önkényuralmat, közismert volt, hogy ha a Párt úgy döntött, hogy meghalsz, akkor nem élhettél tovább, ha a Párt azt akarta, hogy éljél, nem halhattál meg. Ha valaki öngyilkosságot követett el, akkor megbélyegezték, hogy „a bűnéért járó büntetéstől rettegett” és az összes családtagját is belevonták az ügybe és megbüntették.

A Párton belüli döntés folyamata olyan, mint egy fekete doboz, a párton belüli harcokat teljes titokban tartják. A pártdokumentumok mind titkosak. A KKP, félve attól, hogy bűntettei napvilágra kerülnek, rendszeresen letartóztat másképp gondolkodókat azzal a váddal, hogy „államtitkokat szivárogtattak ki”.

1.4       Az erőszak, vérontás és a Pártért hozott áldozat ösztönzése

Mao Ce-tung azt mondta: „A forradalom nem olyan, mint egy vacsora, esszéírás, képfestés vagy hímzés, nem lehet olyan kifinomult, megfontolt, nyájas, higgadt, kedves, udvarias, józan és nagylelkű. A forradalom egy felkelés, egy erőszakos cselekedet, ahol az egyik osztály megdönti a másik hatalmát.” )

Deng Xiaoping ezt mondta: „Megölni 200.000 embert 20 év stabilitásért cserébe.”

Jiang Zemin ezt a parancsot adta ki: „Fizikailag meg kell őket semmisíteni (a Fálun Gong gyakorlókat), bemocskolni jó hírüket, és pénzügyileg csődbe juttatni”.

A KKP az erőszakot támogatja, számtalan embert ölt meg korábbi politikai mozgalmai során. Arra tanítja az embereket, hogy az ellenséggel szembeni bánásmódjuk „olyan hideg legyen, mint egy komoly tél”. A Vörös Zászló azért vörös, mert „mártírok vére festette vörösre”. Valójában a Párt azért imádja a vörös színt, mert szenvedélye a vér és a mészárlás.

A KKP hősi példákat állít, hogy a Pártért hozott áldozatra ösztönözze az embereket. Amikor Zhang Side egy szárítókemencében ópiumkészítéskor meghalt, Mao Ce-tung úgy dicsőítette a halálát, hogy „olyan kemény, mint a „Tai Hegy”. Azokban a tomboló években, amikor olyan „bátor szavak” adtak inspirációt, mint „Ne félj se a nehézségtől, se a haláltól”, „A keserű áldozat erősíti a merész elhatározást, megengedjük, hogy a Nap és a Hold új égen ragyogjon”, miközben az anyagi ellátás teljes hiányban szenvedett.

Az 1970-es évek végén, a Vietkong csapatokat küldött és megdöntötte a Vörös Khmer rezsimjét, akiket a KKP támogatott és kimondhatatlan bűntetteket hajtott végre. Bár a KKP dühöngött, mégsem tudott csapatokat küldeni, hogy támogassák a Vörös Khmert, mivel Kínának és Kambodzsának nem volt közös határa. Ehelyett a KKP „önvédelem címszóval” háborút kezdeményezett Vietnám ellen a Kínai-Vietnám határ mentén, hogy megbüntesse a Vietkongot. Kínai katonák tízezrei áldozták fel életüket és vérüket a kommunista pártok közötti harc oltárán. Haláluknak valójában semmi köze sem volt az államterülethez és a felségjoghoz. Néhány évvel később szégyentelenül úgy emlékezett meg a sok fiatal, naiv életről, akiket értelmetlenül feláldozott, hogy „forradalmi hősi lelkek”, „tisztességtelenül kölcsönvett dal”, „vérrel festett előkelő viselkedés”. Miközben 154 kínai mártír halt meg 1981-ben, amikor visszafoglalták a Guangxi tartományban lévő Faka hegyet, a KKP azt alkalomadtán visszaadta Vietnámnak, amikor meghúzták a Kínai-Vietnám határt.

Amikor az atipikus tüdőgyulladás rohamosan terjedt és emberi életeket fenyegetett 2003 elején, a KKP azonnal fiatal ápolónőket vetett be. Ezeket a nőket rögtön bezárták a betegekhez, hogy azokat gondozzák. A KKP fiatalokat szeret a legveszélyesebb frontvonalba küldeni, hogy megerősítse „dicsőséges image-üket”, mely szerint „Nem félnek a nehézségtől, sem a haláltól”. Akárhogy is a KKP-nak nem volt magyarázata arra, hogy a többi 65 millió párttag hol volt és hogy milyen image-dzsel járultak a Párt képéhez.

1.5       Istentagadás és az emberi természet eltompítása

A KKP az ateizmust hirdeti és kijelenti, hogy a vallás „a lélek ópium”, amely megmérgezi az embert. Felhasználta hatalmát, hogy eltiporja a Kínában lévő összes vallást, majd utána Istenné tette meg saját magát, átadva az ország feletti abszolút hatalmat a KKP kultuszának.

Azzal egy időben, hogy a KKP szándékosan megrongálta a vallásokat, a hagyományos kultúrát is tönkretette. Kijelentette, hogy a hagyomány, moralitás és etika babonás, feudális, reakciós csökevények, amelyeket a forradalom nevében ki kell irtani. A Nagy Kulturális Forradalom idején olyan széles körben elterjedt rút jelenségek sértették a kínai hagyományokat, mint hogy házastársak leleplezték egymást, a tanulók megverték tanáraikat, apák és fiúk egymás ellen fordultak, a Vörös Gárda ok nélkül gyilkolt ártatlanokat, vert meg, semmisített meg vagy fosztott ki lázadókat. Ezek természetes következményei voltak annak, hogy a KKP eltompította az emberi természetet.

Miután a KKP megalakította rezsimjét, kényszerítette a kisebbségben lévő nemzetiségeket, hogy engedelmességet fogadjanak a kommunista vezetőknek, kompromittálva régi, színes, gazdag etnikai kultúrájukat.

1989. június 4-én az ún. „Népi Felszabadító Hadsereg” egyetemistákat mészárolt le Pekingben. Ennek eredményeképpen a kínaiak teljesen elvesztették Kína politikai jövőjébe vetett hitüket. Attól kezdve, az egész nép csupán a pénzcsinálásra összpontosít. 1999-től napjainkig a KKP embertelen módon üldözi a Fálun Gongot, szembeszállva az „Igazságosság, Együttérzés és Tolerancia” elveivel, siettetve az erkölcsi normák hanyatlását.

Az új évszázad elején, illegális földfoglalások és a pénzügyi és anyagi tartalékok ellenőrzése sok embert sodort a hajléktalanság és a nyomor szintjére. A fellebbezők száma ugrásszerűen megnőtt és a társadalmi konfliktusok felerősödtek. Gyakoriak a nagyarányú tiltakozások, amelyek a rendőrség és fegyveres erők erőszakos beavatkozását váltották ki. A „Köztársaság” fasiszta jellege nyilvánvalóvá vált, és a társadalom elvesztette erkölcsi érzékét.

A múltban a gazember nem bántotta a közvetlen szomszédját, vagy ahogy a közmondás mondja: a róka otthonától messze vadászott. Ma, amikor az emberek át akarnak verni valakit, inkább rokonaik és barátaik válnak célponttá és „gyilkos ismerősöknek” nevezik őket.

A múltban a kínai állampolgárok az erényességet helyezték mindenek fölé, ma pedig az emberek a szegényeket és nem a prostituáltat gúnyolják. Az emberi természet és erkölcs tönkretételének történetét élénken mutatja be a következő ballada:

„Az 50-es években az emberek egymást segítették,

A 60-as években küzdöttek egymás ellen,

A 70-es években átverték egymást,

A 80-as években csak magukkal törődtek,

A 90-es években bárkit kihasználtak, akivel csak találkoztak.”

1.6       A hatalom katonai megszerzése, a gazdaság, vad politikai és gazdasági ambíciók monopolizálása

A KKP egyetlen célja az volt, hogy fegyveres erő segítségével kezébe ragadja a hatalmat és létrehozza az állami tulajdon rendszerét, amelyben az állam monopóliummal rendelkezik a tervezett közgazdaságban. A KKP vad ambíciói messze túltesznek egy szokványos ördögi kultuszon, amely csupán a pénzfelhalmozással foglalkozik.

Egy olyan országban, ahol az általános szocialista tulajdonjog csak a kommunista párt kezében van, a pártszervezeteknek nagy a hatalmuk, a különböző szinteken lévő pártbizottságok és pártsejtek állami infrastruktúrával rendelkeznek. Az irányító pártszervezetek ellenőrzik az államgépezetet, és tőkét vesznek ki a költségvetésből az irányítás különböző szintjein. A KKP olyan, mint egy vámpír hatalmas vagyont szív ki a népből.

Folytatás a "NYOLCADIK KOMMENTÁR/3. rész" című bejegyzésben