A KKP bűnöző természetéről
Előszó
Majdnem egy évszázados történelmén keresztül az erőszakos kommunista mozgalom az emberiség számára csak háborút, szegénységet, kegyetlenséget és diktatúrát hozott. A Szovjetunió és a kelet-európai kommunista pártok összeomlásával ez a végzetes és abszurd dráma a múlt század végére utolsó állomásához érkezett. Nincs egyetlen állampolgár sem, az egyszerű kisembertől a párttitkárig, senki sem hisz már a kommunizmus mítoszában.
A kommunista rezsim nem Isten parancsára, és nem is demokratikus választások útján jött létre. Romboló ideológiájú hatalmának törvényessége teljességgel kétségbe vonható.
A KKP nem hajlandó a történelem követelésének megfelelően lelépni a történelem színpadáról. Ehelyett a különböző politikai mozgalmak során, évtizedek alatt kifejlesztett kegyetlen módszereket használja, hogy megújítsa haldokló legitimitását.
A KKP reformpolitikája és nyitási kísérletei csak elfedik azon reménytelen szándékát, hogy megőrizze totalitárius hatalmát. Kínának az utóbbi 20 évben elért gazdasági sikerei sem tettették le a KKP-val, gyilkoló bárdját. Inkább hasznot próbál húzni ezekből az eredményekből, hogy elvtelen kiskirályságának arculatát megújítsa, valójában azonban egyre hazugabbá és álnokabbá válik. A legszörnyűbb az, hogy mindent megtesz a nép alapvető erkölcsi normáinak megsemmisítésére, az embereket manipulálva igyekszik minden kínait bűnözővé tenni, és olyan környezetet teremteni, amelynek segítségével „lépést tartanak az idővel”. Ebben a történelmi pillanatban különösen fontos számunkra, hogy világosan megértsük, miért cselekszik úgy a KKP, mint egy bűnöző, fel kell tárnunk bűnöző természetét, hogy a kínai nép hosszan tartó stabilitást és békét érhessen el, és minél hamarabb új korszakba léphessünk és elkezdhessük építeni a gyönyörű, megújult jövőt.
1. A KKP bűnöző természete sohasem változott
1.1 Kiknek a kedvéért vannak a reformok?
A történelem folyamán valahányszor a KKP válságba került, igyekezett demonstrálni, hogy javító változtatásokat szeretne, ezzel egy új illúziót akart elhitetni az emberekkel. Kétségtelen, hogy ezek az illúziók időről időre füstbe mentek. Ma a KKP rövid távú eredményekre törekszik és a gazdasági fellendülés látszatát próbálja kelteni, ezzel is győzködve az embereket egy róla kreált új illúzióról. Ugyanakkor a KKP és a nép közötti alapvető érdekkülönbségek megmutatják, hogy ez a hamis fellendülés nem tart sokáig. A KKP ígérte reformnak egyetlen célja van: hogy megőrizze hatalmát. Ez a reform biceg, mert csak a felszínt változtatja meg, a lényegi dolgokat nem. Ez alatt a bicegő fejlődés alatt társadalmi válság érik. Ha kitör a válság, komoly károkat fog okozni az egész nemzetnek és minden egyes embernek.
A vezetők változásával a KKP vezetőinek új nemzedéke került hatalomra, akik nem vettek részt a kommunista forradalomban és ezért egyre kisebb a tekintélyük a nép vezetésében. Legitimitásának válsága mellett, a KKP igyekezett védeni érdekeit, melyek legfőbb garanciájává váltak a KKP-n belüli egyes tagok érdekeinek védelmére. A KKP természete egoista. Senki sem felügyelheti. Abban reménykedni, hogy egy ilyen párt békés úton aláveti magát az ország fejlődési szükségszerűségeinek - az a következő illúzió.
Nézzük csak, mit mond a KKP szócsöve a Nép Napilapja 2004. július 12-i számának címoldala: „A történelmi dialektika a következőre tanította a párttagokat: „Azokat a dolgokat, amelyeket meg kell változtatni, muszáj megváltoztatni, ellenkező esetben romlás következik be, és azok a dolgok, amelyeket nem kell megváltoztatni, maradjanak változatlanul, különben ez önpusztuláshoz vezet”.
Mik azok a dolgok, amelyeket változatlanul kell hagyni? A Nép Napilapja ezt így magyarázza: „A Párt vezető vonalának – az egy központ, két támaszpont elméletnek egy évszázadon keresztül rendíthetetlennek kell lennie.”
Az emberek nem értik pontosan, mint is jelent az „egy központ”, „két támaszpont” kifejezés, de azt értik, hogy a Párt elhatározása, hogy megőrizze közös érdekeit és a diktatúra sohase változzon meg. A kommunizmus az egész földön vereséget szenvedett, és már a végét járja. Ez mindig így van, hogy minél romlottabbá válik valami, annál rombolóbb haldoklásában is. A KKP-val párbeszédet folytatni a demokratikus átalakításról, annyit jelent, mint elkérni a tigristől a bőrét.
1.2 Hogyan élhet Kína a Kommunista Párt nélkül?
Miközben Kína a teljes összeomlás felé halad, a nép hirtelen észrevette, hogy a Párt ördögi kísértete, a lehető legaljasabb módszerekkel vezette be a kártevő elemeket az átlagemberek életének minden területén.
Mennyi kínai sírt keservesen a halott Mao arcképe előtt, kétségbeesve kérdezve: „Hogyan élhet Kína tovább Mao elnök nélkül?” A sors iróniájából, 20 év múlva, amikor a világon felmerült a kérdés, mennyire legitim politikai szempontból a kommunista párt, a KKP egy újfajta propagandahullámmal azt sugallta a kínaiaknak: „Hogyan élhet Kína a Kommunista Párt nélkül?”
Valójában a KKP mindenütt jelenlévő ellenőrzése bélyeget ütött kultúránkra és tudatunkra, hogy még a KKP értékelésének kritériumait is maga a Párt adta. Ha korábban a KKP kontrollálta az embereket, beépítve saját elemeit, most begyűjti annak a termését, amit már elvetett, mivel minden dolog, amit beépítettek az emberek agyába, mára minden sejtjükig átalakította őket és beépült agysejtjeikbe is. Az emberek a KKP logikájával gondolkoznak, sőt a KKP helyébe képzelik magukat és úgy döntik el, hogy mi a jó és mi a rossz. Ami az egyetemisták, 1989. június 4-én a Tiananmen téri (Mennyei béke téri) leverését illeti, néhányan azt mondják: „Ha Jiang Zemin helyében lennék, én is megsemmisíteném a Fálun Gong-ot”. Ami pedig a szólásszabadság tilalmát illeti, a következők hangzanak el: „Ha én lettem volna a Kommunista Párt helyében, én is ezt tettem volna.” Az igazság és a lelkiismeret elvesztek, csak a Kommunista Párt logikája maradt meg. Ezek a következményei a KKP által alkalmazott gonosz és kegyetlen módszereknek. Amíg a KKP folyamatosan csepegteti méreganyagát az emberek agyába, addig az mindig új erőre kap, hogy megőrizze hatalmát.
Hogyan élhet Kína a KKP nélkül? Ez a gondolkodásmód pontosan illeszkedik a KKP szándékába, hogy hatalma alatt tartsa az embereket, akiknek az ő logikája szerint kell gondolkodniuk.
Kína népe 5000 évet élt a Kommunista Párt nélkül. A világon egyetlen nép sem volt, aki megállt volna a társadalmi fejlődésben csak azért, mert valamelyik rezsimje elbukott. Ugyanakkor a KKP ördögi uralmának évtizedei után az emberek ezt a tényt már nem képesek tisztán látni. A KKP továbbfolytatja propagandáját, hogy az emberek úgy gondoljanak a Pártra, mint saját anyjukra. A KKP mindenütt jelenlévő politikája oda juttatta az embereket, hogy nem tudják elképzelni nélküle az életüket.
Mao Ce-tung nélkül Kína nem omlott össze, összeomlana a KKP nélkül?
1.3 Mi a káosz igazi oka?
Sok ember ismeri a KKP igazi arcát, helyesen értékelik ördögi viselkedését és ki nem állhatják harcait és csalásait. Azonban ezzel egy időben tartanak politikai mozgalmaitól és az ezekből származó káosztól, és félnek attól, hogy zűrzavar lesz Kínában. Ezért, amikor a KKP felfordulással fenyegetőzik, az emberek szó nélkül követik parancsait és teljesen erőtlennek érzik magukat a zsarnoki hatalom előtt.
Valójában összefogva a többmilliós létszámú hadsereggel és a felfegyverzett rendőrséggel a KKP maga a felfordulás forrása. Az átlagembereknek sem okuk, sem lehetőségük nincs, hogy felfordulást keltsenek. Éppen az összeomlás szélén álló KKP vezeti meggondolatlanul a népet a káosz felé.
„A stabilitás mindennél fontosabb“, „Csírájában elfojtani minden instabilitást előidéző elemet“ – ezek a szlogenek váltak elméleti alapjaivá az emberek elnyomásának. Ki a felelős azért, ha Kínában nincs stabilitás? Nem a zsarnokságra szakosodott KKP? A KKP zavart kelt, aztán létrehozza a káoszt, amit lever. Így csak egy gonosztevő viselkedik.
2. A KKP feláldozza a gazdasági fejlődést
2.1 Mások munkája árán megszerezni az emberek hitét
A KKP legitimitását az elmúlt 20 év gazdasági eredményeire alapozza. Valójában ezt a gazdasági növekedést a kínai nép fokozatosan érte el, miután a KKP kissé enyhített a béklyókon, így ezek az eredmények nem a KKP érdemei. Ugyanakkor a KKP nemcsak hogy magának tulajdonítja ezeket az eredményeket, de a néptől elismerést is vár el ezért. Reméli, hogy az emberek elhiszik, hogy nélküle ezeket az eredményeket nem érhették volna el. Mindenki tudja, hogy a nem kommunista országok már rég túlhaladták ezt a fejlődést.
Ha a sportolók aranyérmesek lesznek, hálájukat kell kifejezniük a KKP-nak. A Párt nem habozik annak a hamis képnek a kialakításában, hogy ő a létrehozója a „nagy sportnemzetnek”, ezzel is dicsőítve bölcs vezetését. Kína súlyos veszteségeket szenvedett a SARS járványban, de a Nép Napilapja többször is leközölte, hogy Kínának sikerült legyőznie a vírust a Párt „alapelmélete, alapvonala, alapelvei és alapvető tapasztalatai” révén. A Shezhou-V űrhajó fellövése is csak az űrkutatás és technológia szakemberei segítségével volt lehetséges, de a KKP ezt a tényt is annak bizonyítására használta, hogy csak az ő vezetésével válhatott Kína az egyik legfőbb világhatalommá. Ami Kínának a 2008-as Olimpia megrendezésére való jogosultságát illeti, valójában ezt a „pálmaágat” a nyugati országok azért nyújtották, hogy Kínát az emberi jogok javítására ösztönözzék. A KKP ezt a tényt arra fordítja, hogy megerősítse hatalmának legitimitását, és még jobban elnyomja a kínaiakat.
A „hatalmas piaci lehetőség”, amely oly csábítóvá teszi Kínát a külföldi befektetők szemében, valójában az 1,3 milliárd lakosságú Kína vásárlói kapacitásából ered. A KKP ezeket a hiteleket nemcsak, hogy a saját előnyére fordította, de fegyvert is kovácsolt belőle a nyugati országok ellen, hogy azok a KKP játékszabályai szerint működjenek.
A KKP minden rossz dolgot a reakciós erőknek és bizonyos személyek titkos szándékának tulajdonít, miközben minden pozitívum a pártvezetést illet. A legkisebb eredmény is arra szolgál, hogy erősítse a KKP helyzetének legitimitását. A KKP még az általa ejtett hibákat is a saját céljait szolgáló pozitívummá változtatja. Pl. amikor a KKP nem tudta tovább titkolni az AIDS terjedését, egy új személyiséget teremtett magának. Óvatosan működésbe hozta a propagandagépezetet, mozgósítva mindenkit a közismert színésztől a párttitkárokig, hogy a legfőbb bűnösből, a KKP-ból a jótevő alakját hozza létre, aki segít minden betegen, és ő a vírus megsemmisítője, aki legyőzi a betegséget. Egy ilyen komoly élet-halál kérdésben a KKP csak arra tudott gondolni, hogy hogyan dicsőíttesse ezúttal magát. Csak az ilyen bűnös manipulátorok, mint a KKP, lehetnek ilyen szemtelenek, híján minden együttérzésnek, hogy hasznot akarnak ebből is húzni, teljes közömbösséget érezve az emberi életek iránt.
2.2 A rövidlátás miatt bekövetkezett gazdasági veszteségek
Szembekerülve a „legitimitás válságával”, a KKP az 1980-as években a reformok és nyíltság politikájához folyamadott, hogy megtartsa hatalmát. A gyors sikerek hajszolása kilátástalan helyzetbe sodorta Kínát, amelyet a közgazdászok a „lemaradó átkának” neveztek el.
A „lemaradó átkának” és a „lemaradó előnyének” koncepciója, ahogy ezt bizonyos értelmiségiek nevezik, arra a tényre utal, hogy a fejlődő országok, akik később kezdtek fejlődni, több szempontból csak utánozhatják a fejlett országokat. Az utánzásnak két formája lehet: követni lehet társadalmi rendszerüket vagy átvenni technológiai, ipari modelljüket. A társadalmi modellt nehéz követni, mivel a reformok veszélyeztethetik politikai és társadalmi csoportok érdekeit. Ezért a fejlődő országok inkább a fejlett országok technológiáját hasznosítják. Természetesen, a technológia alkalmazása elősegíti a gazdasági fejlődést, de előfordulhatnak előre nem várt kockázatok, sőt hosszú távú visszaesés is.
A KKP az „elmaradó átkának” útját követi, azaz a bukáshoz vezető utat. Az utóbbi két évtizedben a használt technológia bizonyos sikereket hozott Kínának, amit rögtön felhasznált a KKP, hogy megerősítse legitimitását és továbbra is ellenálljon az olyan politikai reformoknak, amelyek alááshatják érdekeit. Így dobják oda áldozatul a nép hosszú távú érdekeit.
2.3 Súlyos ára van a KKP gazdasági fejlesztésének
A KKP egyfolytában a gazdasági fejlődésért dicsőíti magát, de valójában Kína gazdasági helyzete jelenleg a rangsor szerint a világon alacsonyabb, mint a Qing dinasztia idején (1711-1799) volt Qianglong uralma alatt. Qianlong idején Kína a világ GDP-jének 51%-át tette ki. A Sun Yat-sen alapította Kínai Köztársaság korai éveiben (Kuomintang időszak) Kína a világ GDP-jének 27%-át tette ki. 1923-ra ez a szám 12%-ra esett vissza. 1949-ben, amikor a KKP hatalomra került, már csak 5,7% volt, míg 2004-re már nem érte el a 4%-ot sem. A Kuomintang időszakától eltérően, amikor a GDP esése a sokéves háborúk következménye volt, most békés időket élünk.
Ma, amikor a KKP saját legitimitása érdekében, gyors sikereket és azonnali hasznot szeretett volna elérni, az általa végrehajtott „bicegő” reformok, amelyek csak a saját érdekeinek védelmét szolgálták, nagyon sokba kerültek az országnak. Az utóbbi 20 évben elért gyors gazdasági fejlődés az ország tartalékainak nagy mértékű elpocsékolásából és a környezet pusztításából származott. A GDP jelentős részét a jövő generáció lehetőségeinek feláldozásával sikerült elérni. 2003-ban Kína kevesebb, mint 4%-kal járult hozzá a világ gazdaságához, és mindemellett az acél, cement és más anyagok felhasználása 1/3 részét tette ki annak, amit az egész világon felhasználtak.
Kínában 1980 és 1990 között a területek kipusztulása 1000-2460 km2 területen zajlott. Az egy főre jutó mezőgazdasági terület az 1980-as 2 mu-ról (
Gyakorlatilag csak a föld 43%-a van jelenleg használatban. Ma Kínában a felhasználható vízmennyiség – 43,95 milliárd tonna, ez már most 82%-kal túlhaladja a környezet kapacitását.
A hét legfőbb folyó vízrendszerében a víz 40,9%-át nem fogyaszthatja sem ember, sem állat. A tavak 75%-a különböző mértékben ásványokkal szennyezett. Soha nem volt ilyen éles a konfliktus a természet és az ember között, mint a
Csak összehasonlításképpen: A kommunizmustól megszabadult Oroszország, ahol egyszerre hajtottak végre gazdasági és politikai reformot, az agónia rövid időszaka után gyorsan fejlődni kezdett. 1999 és 2003 között a GDP 29,9%-kal nőtt. A nép életszínvonala szemmel láthatóan emelkedett. A nyugati pénzügyi körök nemcsak vitatják az „orosz gazdaság tüneményét”, de be is fektetnek Oroszországban, mivel perspektivikus ország lett. Oroszország befektetési szempontból az egyik legvonzóbb ország: a 2002-es 17. helyről 2003-ra a 8. helyre lépett elő, amellyel befektetési szempontból a világ első 10 legnépszerűbb országa közé került.
Még India is, amely a kínaiak szemében a szegénység és etnikai konfliktusok országa, az 1991-ben kezdett gazdasági reformok ideje alatt gyors növekedést és 7-8%-os gazdasági fejlődést ért el. Indiában viszonylag teljes jogi rendszere van a piacgazdaságnak, egészséges a pénzügyi rendszer, jól fejlett a demokratikus rendszer és stabil a társadalmi tudat is. A nemzetközi közösség Indiát, mint egy nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkező országot tekintik.
Ezzel ellentétesen a KKP csak a gazdasági reformmal foglalkozik, figyelmen kívül hagyva a politikai változtatásokat. A gyors ütemben virágzó gazdaság csalóka látszata a társadalmi rendszer illúzióját kelti, amely természetes fékjévé válhat a „társadalmi fejlődésnek”. Ez az egyoldalú reform növekvő egyenlőtlenséget okozott a kínai társadalomban, és kiélezte a társadalmi konfliktusokat. Az emberek által elért pénzügyi nyereségeket nem védik szisztematikusan stabil jogi és alkotmányos rendszerek. Ezen kívül, a hatalmat kezükbe tartó kommunisták az állami tulajdon privatizációját arra használták ki, hogy telerakják a saját zsebüket.
2.4 A KKP újra és újra megtéveszti a parasztokat
A KKP a hatalmat a parasztok segítségével ragadta magához. A falusi lakosok, a KKP által ellenőrzött kerületekből létezésének kezdeti időszakában odaadtak mindent, amit csak tudtak. Ellenőrzést szerezve az ország felett, a Párt ugyanazokat a parasztokat súlyos diszkriminációban részesítette.
A kormányalakítás után a Párt egy nagyon igazságtalan rendszert vezetett be: a lakóhely szerinti regisztrációt. Az egész országot két csoportra osztották: falusi és nem falusi lakosokra, szembeállítva ezt a két csoportot egymással. A parasztoknak nem volt orvosi biztosításuk, megfosztották őket a munkanélküli segélytől és nyugdíjtól, nem kaphatnak bankkölcsönt. A parasztok nemcsak hogy a társadalom legszegényebb rétegét képezik, de ők viselik a legnagyobb adóterheket is. Hozzájárulást kell fizetniük a társadalmi alapba, a népjóléti alapba, adminisztratív irányítási hozzájárulást, külön oktatási díjat, születésszabályozási díjat, katonai szervezeti és kiképzési díjat, vidéki útépítési díjat és katonai szolgálati kompenzációs díjat. Ezeken a hozzájárulásokon kívül át kell adniuk a gabonájuk egy meghatározott részét az államnak és adót fizetniük utána: mezőgazdasági adót, földadót, különleges helyi növények adóját, az állat levágásának adóját és még sok egyéb mást. Ezzel ellentétben a lakosság többi részét nem terhelik ezek az adók és hozzájárulások.
2004. január elején Wen Jiabao megjelentetett egy kormányjelentést „1. számú dokumentum” címmel, kijelentve, hogy a falusi kerületek vannak a legnehezebb helyzetben az 1978-as gazdasági reformok óta. A parasztok többségének bevétele stagnált vagy csökkent. Szegényebbek lettek, és a falusi és városi kerületek közötti bevételekből adódó szakadék jelentősen megnőtt.
A keleti Sichuan tartományban a hatóságok 500.000 jüant (60.500 dollárt) különítettek el erdőgazdálkodásra, erdőtelepítésre. Az erdőgazdálkodás vezetői először is 20.000 jüant eltettek a saját zsebükbe, majd csak a maradék 30.000 jüant szándékoztak fatelepítésre fordítani. Mivel az irányítás minden szintjén elraktak a pénzből, így nagyon kevés maradt azoknak a parasztoknak, akik a fatelepítést végezték. Ezért olyan olcsók a Kínában gyártott áruk.
2.5 Gazdasági érdekek felhasználásával elnyomni a nyugati országokat
Sokan úgy tartják, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatok fejlődése elősegíti az emberi jogok fejlődését, a szólásszabadságot és a demokratikus reformokat. Több, mint 20 év után az idő bebizonyította, hogy ez egy hiábavaló óhaj. Nyugaton az üzleti életben meglévő egyenlőséget és átláthatóságot Keleten a személyes kapcsolatok, korrupció és csalás váltja fel. Több nyugati nagyvállalat felelős azért, hogy a korrupció erősödött Kínában, néhányuk még elő is segítette a KKP-t, elfedve az emberi jogok megsértését és Kína népének üldözését.
A KKP úgy működik, mint a maffia, kijátszva gazdasági kártyáit a diplomáciai kapcsolatokban. Az, hogy a repülőgép-gyártási szerződést Franciaországgal vagy az USA-val köti-e meg Kína, csak azon múlik, hogy melyik ország hallgat az emberi jogok kérdéséről. Sok nyugati üzletembert és politikust a Kínából jövő profit irányítja, és ellenőrzi tetteit. Észak-amerikai cégek látják el Kínát olyan speciális technológiával, amellyel blokkolni tudják az Internetet. Néhány Internetes weboldal, hogy beléphessen a kínai piacra, beleegyezett, hogy cenzúrázza saját magát és átszűri a KKP-nak nem tetsző információkat.
A Kínai Kereskedelmi Minisztérium adatai alapján Kína 2004. áprilisáig 990 milliárd dollár értékű külföldi befektetésről írt alá szerződést. Szemmel látható a külföldi tőke hatalmas „vérátömlesztése” a KKP gazdaságába. A tőke befektetése semmiképpen nem segíti elő a kínai nép olyan alapvető jogait, mint a demokráciát, szólásszabadságot és az emberi jogokat. A KKP komoly belső propagandát fejt ki, hogy a külföldi befektetők és kormányok befektessenek Kínában. Kihasználva Kína látszólagos fellendülését, a kínai pártfunkcionáriusok nagyon ügyesek lettek, hogy összejátszva az üzleti életben elosszák maguk között az állami vagyont és megakadályozzák a politikai reformokat.
Folytatás a "KILENCEDIK KOMMENTÁR/2. rész" című bejegyzésben
