2. A gyilkosságok különlegesen kegyetlen módjai
Minden, amit a kínai kommunista párt tett és tesz, a hatalom megszerzéséért és megtartásáért történik. Minél kegyetlenebbek voltak a gyilkosságok módszerei, annál többször alkalmazták őket, hogy elrettentsék az embereket. Ez a terror már a kínai-japán háború után kezdetét vette.
2.1 Brutalitások Észak-Kínában a kínai-japán háború idején
Amikor Herbert Hoover, az USA volt elnöke javasolta Raymond testvér „Belső ellenségek” c. könyvének elolvasását, amely Irene Corbally Kuhn amerikai írónő kommentárjaival jelent meg, ezt mondta: ”Ebből a könyvből megtudhatjuk a kommunista mozgalom kendőzetlen terrorját. Mindenki olvassa el ezt a könyvet, hogy „reális elképzelése legyen erről az egész világot betöltő, pusztító erőről.”
Ebben a könyvben De Jaegher és Kuhn mesélnek arról, hogy a KKP milyen módszerekkel félemlíti meg a népet. Pl. egyszer a kommunisták követelték, hogy egy falu lakói mind gyűljenek össze a téren, ahol ki akartak végezni 13 fiatal hazafit. A térre még a gyerekeket is kivezették tanári felügyelettel, hogy lássák, ahogy azok meghalnak. Miután elmondták a koholt vádakat, a kommunisták ráparancsoltak a félelemtől sápadt tanárokra, hogy énekeltessenek a gyerekekkel hazafias énekeket. A dalok alatt nem táncoló művészek mentek a színpadra, hanem a hóhér, aki egy éles kést tartott a kezében. „A hóhér egy egészséges fiatal katona volt, akinek elég erős kezei voltak. A hóhér odament az első fiúhoz, felemelte az éles, nagy kést és mint a villám, egy gyorsat csapott, az első fej lehullott a földre, majd továbbgurult, a vér szökőkútként csapott fel. A gyerekek éneke kaotikus, hisztérikus kiáltássá változott. A tanárok csak nagy nehezen tudtak rendet teremteni, hogy a gyerekek folytassák tovább az éneklést, és a káosz közepette újra és újra lehetett hallani a harangok csengését.
A hóhér egymás után 13-szor sújtott le, lecsapva mind a 13 fejet. Ezután a katonák elkezdték felvágni az áldozatok hasát, hogy kivegyék a halottak szívét, majd megegyék őket. Ezeket az állati kegyetlenségeket mind a gyerekek szeme láttára követték el. „A gyerekek elsápadtak félelmükben, néhányan hányni kezdtek. A tanárok, a katonákat szidva, összeszedték a gyerekeket és visszavitték az iskolába.
Ez után is többször előfordult, hogy De Jeagher és Kuhn látták, amikor gyerekeknek kivégzéseket kell végignézniük. A gyerekek hozzászoktak ezekhez a véres jelenetekhez, néhányan közömbösekké váltak, mások élvezni kezdték.
Amikor a kínai kommunista párt úgy érezte, hogy az emberek kivégzése nem történik elég szörnyű módon, elkezdtek különféle más kegyetlen kínzásokat kitalálni. Pld. Egy embert kényszerítettek, hogy sok sót nyeljen le, de közben nem adtak neki vizet, míg végül szomjan halt. Kényszerítettek egy meztelen embert, hogy guruljon üvegszilánkokon. Télen léket vágtak és beledobták a „bűnöst”, aki vagy meghalt a hidegtől vagy elmerült.
De Jaegher és Kuhn leírják, ahogy Shanxi tartományban a KKP egyik tagja szörnyű kínzást hajt végre. Egyszer, amikor az utcán sétált, az egyik étterem előtt egy nagy forró vízzel teli kád állt. Később ő maga is vásárolt néhány ilyen nagy kádat. Miután letartóztattak három falubelit, akik szembeszálltak a Kommunista Párttal, odavezette őket a kádakhoz, amelyekben a forró víz állt. A három áldozat meztelenre volt vetkőzve. Fogták és bedobták őket a kádakba, ahol megfőttek. Pingshan-ban De Jaegher és Kuhn látták, ahogy elevenen megnyúztak egy embert. A kommunisták kényszerítették az ember fiát, hogy ezt a szörnyű kínzást végignézze, aki kénytelen volt végighallgatni apja halálüvöltését. A hóhérok lelocsolták az apát ecettel és savval, hogy a bőrét könnyen le lehessen nyúzni. Lenyúzták a bőrét, alulról kezdve a hátától a válláig, majd az egész többi részt, csak a fejrészen maradt még bőr A fiú látta, ahogy a nyúzás után néhány perccel meghal az apja.
2.2 A vörös terror a „vörös augusztus” idején, emberevés Guanxi tartományban
A KKP még a hatalom teljes megszerzése után sem hagyta abba az erőszakot. A kulturális forradalom idején ezek az erőszakosságok még nagyobb lendületet vettek.
1966 augusztus 18-án Mao Ce-tung a Tienanmen téren találkozott a Vörös Gárda képviselőivel. A kommunista vezető, Song Renqiong lánya, Song Binbin a Vörös Gárda karpántját húzta Mao-ra. Amikor Mao megtudta, hogy a neve azt jelenti „kedves és kulturált”, azt mondta: ”Nekünk harcra van szükségünk.” Emiatt a lány megváltoztatta a nevét „Song Yaowu”-ra, ami szó szerint azt jelenti „harcot akarok”.
Ekkoriban az egész országban fegyveres támadások kezdődtek. A fiatal generáció, aki már a Kommunista Párt ateizmusán nevelkedett, semmitől sem félt. A Mao Ce-tung által hirdetett elvek és a Párt közvetlen irányítása alatt, a vörösgárdisták esztelenül és féktelenül elkezdték gyilkolni az embereket és házkutatásokat tartottak az egész országban. Több helyen az „öt fekete osztályt” (földesurak, gazdag parasztok, reakciósok, veszélyes elemek, jobboldaliak) és családjukat kivégezték. A legaktívabbak Daxin tartományban voltak Pekingtől nem messze. Augusztus 27. és szeptember 1-je között a 13 népi kommunában és a 48 brigádban 325 embert gyilkoltak meg, a legöregebb közülük 80 éves, a legfiatalabb 38 napos, 22 családot likvidáltak teljes egészében.
Emberek agyonverése mindennapos dolog volt. A Shatan utcában egy csoport vörösgárdista fémövükkel addig vertek egy öregasszonyt, míg mozogni tudott. Azután az egyik vörösgárdista lány ráugrott a hasára, mire az öregasszony meghalt. Egyszer házkutatást tartottak az egyik földbirtokosnőnél. A szomszédokra ráparancsoltak, hogy mindenki hozzon egy termosz forró vizet és gallérja mögé öntötték, míg az izmai meg nem főttek. Néhány nap múlva holtan találták a házában, férgekkel a testén.
Akkoriban az embereket a lehető legkülönfélébb módszerekkel gyilkolták meg. Néhányan botokat használtak, mások sarlót, megint mások kötéllel fojtották meg az embereket. A kisgyerekekkel még kegyetlenebbül bántak: rátapostak a gyerek egyik lábára, és kettétépték az élő gyereket.
Még Guangxi-nál is állatiasabb cselekedetet hajtottak végre Daxing-ban, – ez az emberevés. Zheng Yi három szakaszát emelte ki ennek. Ez első kezdő szakaszban a terror még sötét és burkolt volt. A következő képpel jellemezhetjük, amelyet az egyik járásról írtak: „Késő éjszaka a gyilkosok lábujjhegyen jártak, hogy áldozatra találjanak, megölték őket és kivágták a szívüket és a májukat. Mivel meg voltak ijedve és tapasztalatlanok voltak, így tévedésből a tüdőt szedték ki, amiért később vissza kellett térniük a gyilkosság színhelyére. Végül megfőzték a belső szerveket, az egyik vodkát hozott, a másik fűszereket....Néhány ember a fazék alatt kialvó láng mellett gyorsan és csendben evett....”
A második stádium, amikor a terror nyílttá és általánossá vált. Erre az időszakra már a régi gyilkosok tapasztaltakká váltak a szív és máj kiszedésében, mikor még az áldozat élt, sőt még tapasztalataikat át is adták másoknak, míg teljes tökéletességig nem vitték. Pld. Ahhoz, hogy kiszedjék a belső szerveket a bordák alatt egy Y alakú vágást kellett ejteni, majd lábbal rátaposni a hasra (ha az áldozat egy fához van kikötve, akkor térddel belerúgni), és erre a szív és a belső szervek kiesnek. A főgyilkos kivette a szívet, májat és nemi szerveket, a többiek pedig az egyebeket. Mindezeket a szörnyű jeleneteket lózungok és vörös zászló díszítette.
A harmadik stádium a tömegpszichózis. Tömegessé vált a kannibalizmus. Pld. Wuxuan tartományban az emberek, a veszett kutyákhoz hasonlóan, válogatás nélkül ettek mindenféle hullát. Az áldozatokat gyakran nyilvánosan kritizálták, mielőtt megölték és megették volna. Amint az áldozat a földre esett, rögtön rávetették magukat, előhúzták az elhozott késeket és vágták, amit értek. Ekkoriban sok ember került bele a kannibalizmus mozgalmába. Az „osztályharc” vihara elfújta az emberi természet és bűntudat minden maradványát. Az emberevés járványa eltöltötte az emberek elméjét, és az emberek kannibál lakomákat rendeztek. Az emberi test minden szerve ehető volt, beleértve a szívet, húst, májat, vesét, lábat és ínt. Az emberi testet különböző módokon készítették el, megfőzték, megsütötték, füstölték vagy nyílt lángon megsütötték. Az emberek likőrt és bort ittak, játszottak és fecsegtek az emberből készült étel elfogyasztásakor. Ekkoriban még az is előfordult Wuxuan tartományban a Forradalmi Bizottságnak, a legmagasabb kormányszervezetnek a kávézójában emberi húsból készült fogásokat kínálnak.
Az olvasó tévedésből azt gondolhatja, hogy ezek a kannibál bankettek kizárólag az emberek kontrollálatlan cselekedetei voltak. A KKP egy totalitárius szervezet volt és a társadalom minden sejtjét irányította. Ha a KKP nem irányított volna minden sejtet, ez nem történhetett volna meg.
A KKP dicsérete egy dalban így hangzik: ”A régi társadalom az embereket szellemekké változtatta, az új a szellemeket emberekké”. Az említett példák is jól mutatják, hogy a KKP valóban ördögöt, szörnyeteget csinált az emberekből.
2.3 A Fálun Gong üldözése
Amikor a kínaiak beléptek a világűr meghódítása és a számítógép korába, maguk között megvitatták az emberi jogokat, szabadságot és demokráciát, és sokan úgy gondolták, hogy a szörnyű időszak és a brutalitások már a múlté, a KKP „civilizált ruhát” öltött és csatlakozik a világ többi részéhez.
Valójában ez egyáltalán nincs így. Amikor a KKP felismerte, hogy létezik egy olyan csoport, amely nem fél a kegyetlen kínzásoktól és gyilkosságoktól, akkor az általa alkalmazott módszerek még durvábbakká váltak. Ez az üldözendő csoport a Fálun Gong.
Ha a vörösgárdisták és a Guangxi tartományban történt emberevés céljairól beszélünk, akkor ez csak a fizikai test megsemmisítésére irányult, ahol az embereket mindössze néhány óra vagy néhány perc alatt végezték ki. A Fálun Gong gyakorlók üldözése esetén a cél, hogy megtagadják nézeteiket, az „Igazság, Jóság, Tolerancia” elvét, és ezért a gyakorlókat hosszú napokon, hónapokon, éveken át tartó kínzásoknak vetik alá. Ezek miatt a kegyetlen kínzások miatt kb. 10 ezer Fálun Gong követő lelte halálát.
A Fálun Gong azon gyakorlói, akik csodával határos módon maradtak életben több, mint 100 különböző, általuk átélt fajtáját írják le a kínzásoknak.
Az egyik legelterjedtebb módszer az erős verés. A rendőrök és a börtönök vezetői vagy maguk verik meg a Fálun Gong gyakorlókat vagy megveretik őket a börtön többi foglyával. Néhány Fálun Gong gyakorló megsüketült a verésektől, felszakadt a fülkagylója, másoknak kinyomták a szemgolyójukat, kitörtek a fogaik, eltört a koponyájuk, gerincük, kulcscsontjuk, medencecsontjuk, lábuk. Néhányaknak le kellett amputálni a kezét vagy lábát a súlyos ütések következtében. Más Fálun Gong gyakorlóknak összezúzták a heréit, a nőket a nemi szervüknél rugdosták. Ha a Fálun Gong gyakorlók nem adták meg magukat, akkor addig kínozták őket, amíg el nem szakadt az izomszövetük és ki nem látszottak a belső szerveik. Néhányukat annyira megverték, hogy nem lehetett őket megismerni. Azokat, akik vérben úsztak a kínzások után, leöntötték sós vízzel, majd továbbverték őket elektromos botokkal, aminek következtében a hús és vér szaga terjengett és a börtönt szörnyű kiáltások töltötték meg. Miközben néhányakat a fejükön ütöttek, a fejükre műanyag zacskót húztak, hogy félve a megfulladástól, megadják magukat. Az elektromosság is nagyon gyakran alkalmazott módszer. A rendőrök elektromos botokat tesznek a legérzékenyebb helyekre: berakják a Fálun Gongot gyakorló nők szájába, odateszik a fejükhöz, nemi szerveikhez, hüvelyükbe, mellükhöz, a férfiak lábához, péniszéhez vagy más egyéb részéhez. A hóhérok elektromos botokat helyeznek az áldozat testéhez, amíg a bőrük égni nem kezd, mindenütt égett szag terjeng, és a seb bekékül. Néha ezzel egy időben ütik az áldozat fejét és a végbélnyílását. A rendőrök gyakran 10 vagy akár több elektromos botot is alkalmaznak a Fálun Gong követőivel szemben egyszerre hosszú időn át. Az átlagos elektromos botok a néhány ezer voltot is elérik. Az elektromos kisülést zaj és kék fény kíséri. Amikor vernek valakit, égési sérülések keletkeznek, mintha tűzhöz ért volna, vagy akár a kígyómaráshoz is hasonlítható. Az elektromos kisülés helyén a bőr piros lesz, felhólyagosodik, megég és gennyesedni kezd. A magas feszültségű elektromos botütéstől az embernek olyan érzése lesz, mintha kalapáccsal verték volna fejbe.
A kínzók égő cigarettát tesznek az áldozat kezéhez, arcához, a talpának a közepéhez, melléhez, hátához, a mellbimbójához és a nemi szerveihez. Villanytűzhelyben melegített vasrudakat izzó vörösre melegítenek és ráhelyezik az áldozat lábára. Felizzított szenet raknak az arcához. A rendőrök felgyújtják azokat, akikben még pislákol ezek után is az élet, és azt állítják, hogy maguk gyújtották fel magukat.
Különös kegyetlenséggel ütlegelik a nőket a mellükön, mellbimbójukon, a testük alsó részén. Az erőszakolástól sem rettenti vissza őket semmi, sőt a csoportos erőszakolás sem egyedi eset. Elektromos botokat helyeznek a nők mellbimbójához és hüvelyébe. Összekötöznek négy fogkefét, beteszik a nő hüvelyébe és forgatni kezdik. Izzított horgot akasztanak a hüvelybe. Hátrakötik a nők kezét, összekötik a mellbimbójukat egy olyan dróttal, amelyen áram fut keresztül. A nőket levetkőztetik és belökik olyan cellákba, ahol férfi bűnözők vannak, hogy azok tegyenek velük, amit csak akarnak.
A Fálun Gong gyakorlóira kényszerzubbonyt húznak. Összekötik a hátuk mögött a kezüket, majd felhúzzák a kezüket a mellükig, ugyanakkor összekötik a lábukat is és felakasztják az áldozatot a vasrácsos ablakra úgy, hogy a lábuk ne érjen a földhöz. A szájukba rongyot gyömöszölnek és a fülükre fülhallgatót tesznek, hogy a Fálun Gong-ról szóló rágalmakat hallgattassák velük. A szemtanúk vallomása alapján, akiket ilyen kínzásoknak vetnek alá, azoknak hamar lebénül a karja. A vállakon, könyökökön és csuklón lévő csontok és inak eltörnek, elszakadnak. Akiket hosszabb ideig így kínoztak, azoknak a háti résznél lévő bordái eltörnek és belehalnak az elszenvedett fájdalomba.
Van egy másik kínzásfajta is, amelyet alkalmaznak, úgy hívják, hogy „vízkamra”. A tanítványokat mellig érő koszos vízbe vagy trágyalébe állítják. A körmük alá bambusztűket vernek és egy olyan szobába teszik őket, ahol a plafonról, falakról vörös, zöld, sárga, fehér színű penész lóg, a padlón is ilyen penész borítja, hogy keléseket kapjanak. Vagy kikötik őket az utcán, kígyókat és dühös kutyákat eresztenek rájuk vagy a skorpiók csípéseinek vetik oda áldozatul. A pszichiátriai gondozókban idegkárosító gyógyszereket alkalmaznak, amelyek az idegrendszer összeomlásához vezetnek. Ez csak néhány példa a Fálun Gong gyakorlókkal szemben alkalmazott kínzások közül.
3. A kommunista párton belüli kegyetlen harc
Mivelhogy a KKP tagjait a pártkultúra köti össze és nem az erkölcs, igazságosság, a másik iránti lojalitás, ezért a felsőbb vezető iránti hűség, és különösen a legfelsőbb hatalmon lévők iránti elkötelezettség nagyon fontos szerepet játszik. A tagok körében végzett tisztogatás a terror légkörét teremtette meg a párttagok között, hogy az életben maradtak lássák: ha valakit felsőbb vezető diktátorok üldözni akarnak, akkor az szörnyű halállal fog halni.
A párton belüli harcok mindenki számára nyilvánvalóak. A Szovjet Kommunista Párt Politikai Bizottságának első két ülésszakának tagjait, Lenin és Sztálin kivételével, mind megölték vagy maguk végeztek magukkal. Megöltek hármat az öt marsall közül, hármat az öt katonai körzet-parancsnok közül. Ezen kívül még 10 katonai vezetőt, 85-ből 57 hadtest-parancsnokot, 195-ből 110 hadosztály-parancsnokot.
A KKP még mindig a „kegyetlen harc és kíméletlen rajtaütés” elvét propagálja. Ez a taktika nem csak a párton kívülieket veszi célba. A forradalom időszakában Jiangxi tartományban a KKP annyi embert meggyilkolt a Bolsevik- ellenes hadosztályban, hogy szinte nem is maradt olyan ember, aki harcolni tudott volna. Amikor a kommunista párt Yan’an-ban megerősödött, megkezdte a „helyreigazítás” mozgalmat. Miután politikailag megerősödött, likvidálta Gao Gang-ot, Rao Shusi-t, Hu Feng-et és Peng Dehuai-t. A kulturális forradalom időszakára a régi párttagok közül szinte mindenki likvidálva volt. A KKP egyetlen főtitkárának sem lett jó vége.
Liu Shaoqi, a volt kínai elnök, aki az állam második legfontosabb embere volt, szörnyű halállal lelte végét. A 70. születésnapjára Mao Ce-tung és Zhou Enlai megbízta a Wang Doongxing-et (Mao fővezérét), hogy adjon át neki egy rádiót, amelyen meghallgathatja a KKP KB 12. ülésszakának 8. Plenáris Ülését, ahol ezt mondták: „A pártból örökre ki kell zárni, az áruló, provokátor, elvtagadó Liu Shaoqi-t. Liu Shaoqi-nek és társainak számot kell adniuk árulásukról és be kell vallaniuk a párt ellen elkövetett bűneiket.”
Ez a hír megtörte Liu Shaoqi-t és a betegsége rosszabbra fordult. Annak következtében, hogy odakötözték az ágyhoz és nem tudott mozogni, a nyakán, hátán, hátsóján, sarkán a fekvéstől gennyes sebek keletkeztek. Amikor fájdalmai voltak és belekapaszkodott valamibe vagy valakinek a kezébe, és nem akarta elengedni, kemény műanyag üveget helyeztek mindkét kezébe. Amikor meghalt, a kezében lévő két üveg olyan lett, mint egy homokóra.
1969 októberére Liu Shaoqi teste elkezdett bomlani és erős szagot árasztott. A testéből csak csontok maradtak, élete hajszálon függött. A központi bizottság nem engedte meg, hogy fürödjön vagy ruhát cseréljen, csak egyszerűen levetkőztették és átszállították Pekingből Kaifeng-be, ahol egy pincében helyezték el. Amikor magas láza lett, nemcsak hogy nem adtak neki gyógyszert, de az orvosokat és nővéreket sem engedték a közelébe. Amikor Liu Shaoqi meghalt, alig lehetett felismerni benne az emberi vonásokat. A haja hossza elérte a 70 centimétert. Két nap múlva elhamvasztották, és járványos megbetegedés címszóval elégették az ágyneműjét és minden egyéb holmiját. A halotti anyakönyvi kivonatában ez áll: „Vezetéknév, keresztnév: Liu Weihuang, munkája – munkanélküli, a halál oka – betegség.” A Kommunista Párt nyugodtan kínozhatja a nemzet elnökét, és ráadásul minden látható ok nélkül.
4. A forradalom „exportálása”, gyilkosságok Kína határain kívül
Azon kívül, hogy a KKP minden eszközzel gyilkolja a párttagokat és az egyszerű párton kívüli embereket Kínában, még a forradalmat is exportálja, azaz ugyanúgy gyilkosságokat követ el Kína határain kívül. A „Vörös Khmer” egy tipikus példa erre.
A Pol Pot vezette Vörös Khmer mindössze 4 évig tartott Kambodzsában. Ugyanakkor 1975 és 1978 között ebben a 8 millió lakosú kis országban 2 millió embert öltek meg, köztük 200 ezer kínait.
Nem akarunk bővebben szólni a „Vörös Khmer-ek” és a Kínai Kommunista Párt kapcsolatáról.
Pol Pot Mao Ce-tung feltétlen követője volt. 1965 után négy ízben volt Kínában és hallgatta Mao Ce-tung tanításait. 1965 novemberétől Pol Pot három hónapot töltött Kínában. Chen Boda és Zhang Chunqiao megvitatta vele azokat az elveket, melyek szerint „a politikai hatalmat a fegyver ad”, meséltek neki az osztályharc elméletéről, a proletárdiktatúráról és a „forradalmi tapasztalataikról”. Mindezek alapul szolgáltak Pol Pot-nak, hogy magához ragadja, majd megerősítse a hatalmát és kormányozza az országot. Miután hazaérkezett a pártot átnevezte Kambodzsai Kommunista Pártnak, létrehozott egy forradalmi támaszpontot a kínai modell alapján ugyanúgy, ahogy a KKP körbeveszi a városokat a falvakkal.
1968-ban a Kambodzsai KP létrehozta hadseregét. 1969 végére csak valamivel több, mint 3000 tagja volt, de 1975-ben mielőtt Phnom Penh hatalomra került, már 80 ezer tagja volt, akik „ jól fel vannak fegyverkezve, és bátran harcolnak”. Mindez teljes egészében a KKP-tól függött. A Wang Xiangen által írt „Vietnám segítése az Amerikával folytatott harcban” c. írásban az áll, hogy Kína 30 ezer emberre való fegyvert adott át Pol Pot-nak. 1975 áprilisában Pol Pot elfoglalta Kambodzsa fővárosát. Két hónapra rá Pekingbe utazott, hogy megkapja az aktuális rendelkezéseket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a KKP ideológiai és anyagi támogatása nélkül a „Vörös Khmer” nem öldökölhetett volna embereket.
Nézzünk egy példát. Amikor a Kambodzsai KP megölte Sihanouk herceg két fiát, a Kambodzsai KP Sihanouk-ot Pekingbe vitte Zhou Enlai parancsára. Amikor a Kambodzsai KP embereket ölt meg, még a méhben lévő magzatot sem kímélték, hogy a jövőbeli bajokat megelőzzék. Pol Pot feltétel nélkül teljesítette Zho Enlai követeléseit.
Zhou Enlai akár egyetlen szóval is megmenthette volna Sihanouk-ot, de amikor felszínre került, hogy 200 ezer kínai is meghalt, ezt a KKP nem hagyhatta szó nélkül. Amikor a kínaiak a kínai követséghez fordultak segítségért, a követség erre rá se hederített.
1998 májusában Indonéziában elkezdték a kínaiak nagy arányú erőszakolását és gyilkolását, a KKP hallgatott. Nemcsak, hogy nem segített, de még el is kendőzte ezt a hírt Kínában, mintha a külföldön élő kínaiak élete és halála nem érintené a kínai kormányt és semmiféle humanitárius segítséget nem kéne nyújtania számukra.
Folytatás a "HETEDIK KOMMENTÁR/3. rész" című bejegyzésben
