3. A Párt kultúrája
Miközben a KKP az állandó politikai mozgalmakkal megsemmisítette a hagyományos félisteni kultúrát, csöndben létrehozta saját kultúráját. A pártkultúra átformálta az idősebb generációt, megmérgezte a fiatalokat és hatással volt a gyerekekre is. Hatása mély és széles körű. Amikor sokan fel akarták tárni a KKP elvetemültségét, nem tudtak mit tenni, át kellett venniük a párt jóról és rosszról alkotott gondolkodásmódját, elemzési módszerét, a KKP által kifejlesztett szókincset, amely elkerülhetetlenül hordozza a pártkultúra lenyomatát.
A pártkultúra nem csupán megörökölte és elmélyítette a külföldön született marxizmus-leninizmus kultúrájának gonoszságát, hanem ügyesen kombinálta a több ezer éves kínai kultúra negatív elemeit az erőszakos forradalommal és a pártpropaganda osztályharcról szóló filozófiájával. Ezekhez a negatív elemekhez sorolhatjuk a belső harcot, magánérdekeket űző klikkek alakulását, az emberek mentális megtörésére alkalmazott politikai csalásokat, a kultúra látszatának keltését, megváltoztatva annak tartalmát. A KKP-nak az utóbbi évtizedekben a saját fennmaradásáért folyó küzdelemben egyre jobban gazdagodtak, kifinomultak és továbbfejlődtek jellemvonásai, azaz a csalás, gonoszság és erőszak.
A despotizmus és a diktatúra a pártkultúra igazi természete. Célja, hogy kielégítse politikai és osztályharcos szükségleteit. A következő 4 aspektus alakítja a nép kultúrájának jellegét, ha a diktatúra és a félelem dominál.
3.1 Az uralkodás és az ellenőrzés aspektusa
3.1.1 Az elszigeteltség kultúrája
A kommunizmus kultúrája egy elszigetelt monopólium a gondolat, szólás, gyülekezés és hit szabadsága nélkül. A KKP uralkodásának mechanizmusa nagyon hasonlít egy hidraulikus emelőre, amely a magas nyomástól és az elszigetelten lévő működtetéstől függ. Egy kis rés is az egész rendszer összeomlásához vezet. Pld. A Párt nem volt hajlandó beszélni az egyetemistákkal június 4-én, attól tartva, hogy a kis résből víz szökell fel, és a munkások, parasztok, értelmiségiek és katonák szintén tárgyalásokat követelnek. Következésképpen, Kína elmozdult volna a demokrácia irányába, amire az egypártrendszerű diktatúra kifogásolhatóvá válik. Inkább gyilkossághoz folyamodtak, mintsem hogy biztosították volna a diákok kérését. A jelenleg is működő Internet-blokád is a KKP által alkalmazott egyik taktika, amellyel a Párt meg akarja akadályozni, hogy az emberek „tiltott információkhoz” jussanak.
3.1.2 A terror kultúrája
Az elmúlt 55 évben, a KKP terrort alkalmazott, hogy elnyomja az emberek gondolatait. Korbácsot és henteskést forgatott a kezében. Az emberek sosem tudták mikor éri őket egy előre nem látott szerencsétlenség. A félelemben élő ember engedelmes. A demokrácia szószólói, az önálló gondolkodók, a társadalomban kételkedők és a különböző spirituális csoportok tagjai a társadalom megfélemlítését szolgálva a gyilkolás célpontjaivá váltak. A pártnak csírájában el kell fojtania az ellenzéket.
3.1.3 Az általános ellenőrzés kultúrája
Hivatalos szervezetek és pártbizottságok léteznek minden szinten, a kerületeknek és a lakóközösségnek is van bizottsága. Vegyünk néhány példát a pártszlogenekre. „Pártszervezeteket hozunk létre a társadalom minden szintjén.” „Minden egyes falunak kell, hogy legyen pártsejtje.” vagy a „Párttagok és a Kommunista Fiatalok Szövetségének tagjai rendszeresen rendezvényeket szerveznek”. „Őrizd az ajtódat és figyeld az embereidet.” „Ne hagyd, hogy embereid panaszkodjanak.” „A rendszer lényege, hogy a felelősség és kötelesség teljesítését előírja és biztosítsa, továbbá, hogy megállapítsa, ki a felelős”. „Szigorúan figyelni és ellenőrizni.” „Vegyétek komolyan a fegyelmet és a szabályokat és biztosítsatok 24 órás megelőző és ellenőrző intézkedéseket.” „A 610 Hivatal alakít egy felügyeleti bizottságot, hogy rendszeres időközönként figyelje és ellenőrizze minden régió és munkaegység tevékenységét”. Ezen kívül van még a Családtervezési Bizottság, amely végrehajtatja a születésszabályozást.
3.1.4 A belevonás kultúrája
Azoknak a rokonaitól, akiket földtulajdonosoknak, gazdagoknak, reakciósoknak, veszélyes elemeknek, jobboldaliaknak bélyegeztek, és azoknak a gyerekeitől, akiket a kormány tanulásra és átalakításra irányíthatónak ítélt, a Párt azt követelte, hogy „helyezzék az igazságosságot a családi lojalitás fölé.” Létrehozták az egyéni és szervezeti levéltár rendszerét, ahol rögzítették minden embernek a politikai aktivitását egész életén keresztül. Egy olyan rendszer is létezett, amely követi a kádereket az új lakóhelyükön. Az embereket arra ösztönözték, hogy leplezzék le egymást, és azokat, akik elérték ezt a célt, a Párt megjutalmazta.
3.2 A propaganda aspektusai
3.2.1 Egy kormánynak, egy hangnak a kultúrája
A kulturális forradalom idején Kínát elöntötték különböző lózungokkal: ”A felsőbb utasítások”, „(Mao) egyetlen mondata 10 ezer mondat erejét foglalja magában, és mindegyik igazság”. A tömegkommunikációs eszközök a pártot dicsőítették és támogatták. Szükség esetén a bármely szinten lévő párt- és kormányvezetők, katonák, munkások, a fiatalok szövetségének képviselői, a nőszervezetek támogatásukról kellett, hogy biztosítsák a pártot. Mindenkinek át kellett esnie ezen a rideg tapasztalaton.
3.2.2 Az erőszak „kultúrájának” bevezetése
A pártkultúra másik fontos vonása az erőszak bevezetése. Mao Ce-tung egyszer így nyilatkozott: „Lehetséges-e, hogy 800 millió ember harc nélkül létezzen?” Jiang Zemin így biztatta a rendőrséget a Fálun Gong üldözésére: „Senki nem kap büntetést, ha agyonver Fálun Gong gyakorlókat.” A KKP a „totális háborút” támogatja, „az atombomba csak egy papírtigris, ha meghal a lakosság fele, a másik fele a romokból is helyreállítja hazánkat”.
3.2.3 A gyűlölet kultúrájának ösztönzése
A KKP követelte, hogy az „emberek ne feledkezzenek meg a szegény osztályok szenvedéseiről, és emlékezetükben tartsák a vérben és könnyben lévő gyűlöletet.” Az osztályellenségekkel szembeni kegyetlenséget a KKP jóindulatként állítja be. Ugyanezt a kegyetlenséget találhatjuk a híres, modern operában: „Töltsétek el magatokat gyűlölettel. A szívetekben lévő gyűlölet nőni fog.”
3.2.4 A hazugság és csalás kultúrája
Minden kijelentés hazugság, kezdve attól, hogy az „egy mu-ra jutó termény túlhaladta a 10 ezer jint”, a „ Nagy Ugrás” idején (1958) elhangzott „Senkit nem öltek meg a Tiananmen téren 1989 június 4-én és a 2003-ban kihirdetett „Teljes mértékben ellenőrzésünk alatt tartjuk az atipikus tüdőgyulladást”, a nemrég elhangzott olyan kijelentésekig, mint hogy „a
3.2.5 Az agymosás kultúrája
A KKP sok lózungot talált ki, hogy átmossa az emberek agyát. „A kommunista párt nélkül nem lesz új Kína”, „mozgatórugónk a Kínai Kommunista Párt, amely a marxizmus-leninizmus ideológiája alapján irányít, „Szigorúan tartanunk kell magunkat a párt Központi Bizottság (KB) vonalához”, „Teljesítsétek a Párt parancsait, akkor is ha nem értitek őket, minden esetben teljesítsétek, és miközben a parancsokat teljesítitek, eljön a megértés is.”
3.2.6 A tömjénezés és édes beszédek kultúrája
A KKP kedveli az olyan kifejezéseket, amelyek őt piedesztálra helyezik: „Ég és Föld hatalmasok, de még hatalmasabb a Párt jósága”, „Mindent, amit elértünk, a Pártnak köszönhetjük”, „Olyan a Párt nekem, mint a saját anyám”, „Életemet a Párt KB védelmének áldozom”. A KKP kijelenti: már bebizonyította magáról, hogy a „hatalmas, kiemelkedő és egyetlen helyes párt”, „a legyőzhetetlen párt”.
3.2.7 A hízelgés kultúrája
Miközben a párt egymás után állít követni való modelleket és példákat, bevezette a „szocialista ideológiai és spirituális építés” és „ideológiai nevelés” kampányát. Az emberek továbbra is azt tették, mint amit a kampány bevezetése előtt. Minden gyűlés, tapasztalatcsere csak formális és látszólagos volt és a társadalmi erkölcs szintje esni kezdett.
Folytatás a "HATODIK KOMMENTÁR/4. rész" című bejegyzésben
