6.2 Különböző feltételek között a gyilkosság különböző formáinak használata
6.2.1 A propaganda irányítása
A KKP különböző időkben a gyilkosság különböző formáját és modelljét alkalmazta. Leggyakrabban előbb propagandát gyártott, mielőtt gyilkolt. A KKP gyakran azt mondja:” Csak a gyilkosság csillapíthatja a nép haragját”, mintha a nép követelésére ölne embereket. Valójában a „nép haragját” maga a KKP kelti fel.
Pld. Az „Ősz hajú lány” c. drámában a népi legendát teljesen elferdítették. A „Liu Wencai” c. műben a vízbörtön és a bérleti díj begyűjtése is kitaláció. Ezeknek a kreált történeteknek az a célja, hogy a földbirtokosok gyűlöletére tanítsák az embereket. Ha az ellenséget ördögöknek képzeljük az a leghatásosabb módszer. A KKP még az államfőből is ördögöt tud csinálni, ahogy ez Liu Shaoqi-val is előfordult. A Fálun Gong iránti gyűlölet felkeltése érdekében rendeztek egy „önégetést” a Tiananmen téren 2001 januárjában, hogy az embereket a Fálun Gong gyűlöletére hangolják, és ezzel erősíthessék a Fálun Gong gyakorlók üldözését. A KKP nemcsak hogy nem változtatta meg a gyilkosság módját, de még fejlesztett is rajta az információs technológia felhasználásával. Ha a múltban a KKP a kínai polgárokat csapta be, most az egész világot vezeti félre.
6.2.2 A tömegek gyilkosságra való felbujtása
A párt diktatúrája nemcsak embereket öl meg, de másokat is provokál, hogy ezt tegyék. Ha még az üldözés és gyilkolás kezdetén voltak is szabályozók, akkorra, amikor az embereket csatlakozásra buzdították, már semmi sem állíthatta meg a mészárlást. Pld. A földreform kampányában minden a reformot végrehajtó, helyi bizottság maga dönthetett a földbirtokosok életéről vagy haláláról.
6.2.3 A fizikai test halál előtt a szellem megsemmisítése
A gyilkosság egy másik metódusa a fizikai test halála előtt a szellem megtörése. Kína történelmében még a kegyetlen Qin Dinasztia (i.e. 221-207) idején sem bántották a szellemet. A KKP sohasem ad esélyt az embereknek, hogy hősiesen haljanak meg. „Akik beismerik bűnüket, bánjunk velünk leereszkedően, az ellenállókkal – szigorúan.” „Leereszteni a fejet és beismerni a bűnöket – ez az egyetlen megoldás.” A párt mindig kényszerítette az embereket, hogy megtagadják hitüket, és úgy haljanak meg, mint a kutyák, méltóság nélkül, mert azok, akik hősiesen ellenállnak, fellelkesíthetnék az embereket. Csak amikor az emberek szégyenteljesen és megalázva halnak meg, akkor érte el a KKP azon célját, hogy „neveljen” másokat. A KKP azért üldözi ádázul a Fálun Gong-ot, mert a Fálun Gong a hitet fontosabbnak tartja az életénél is. Amikor a KKP nem tudja őket a méltóságuktól megfosztani, akkor inkább halálra kínozza őket.
6.2.4 A gyilkosság folyamata – nem csupán gyilkosság
A gyilkosság folyamán a KKP az „ostor és kenyér” taktikáját alkalmazza, segítséget nyújtva egyes embereknek és elutasítva másokat. Mindig arról beszél, hogy a kisebbséget kell támadni, ami 5%, mivel a többség jó, csak egyszerűen „nevelésre” van szüksége. Ez a nevelés a terroron és a gondoskodáson keresztül történik. A terroron keresztüli nevelés azt jelenti, hogy „megértetni az emberekkel, hogy a párttal szembeni ellenállásnak nincsenek jó következményei és távol kell tartaniuk magukat azoktól az emberektől, akik szembekerülnek a KKP-tal. A „gondoskodó nevelés” azt jelenti, hogy megláttatják az emberekkel, hogy ha bízol a pártban és az ő oldalán állsz, akkor a helyzeted veszélytelen, sőt még a karrieredet is építheted vagy más hasznod is lehet. Lin Biao egyszer azt mondta: „Ma megbékítettük az emberek egy kis hányadát, holnap ismét megbékítjük az emberek kis hányadát, az együtt már egy nagy hányad.” Azok, akik túléltek egy mozgalmat, áldozataivá váltak a következőnek.
6.2.5 Az emberek gyilkolásának módszere: „csírájában való elfojtás” és „elrejtett törvénytelen gyilkosságok”
A KKP napjainkban kifejlesztette az emberek gyilkolásának egy új módszerét, amelynek neve: „csírájában való elfojtás” és „elrejtett törvénytelen gyilkosságok”. Napjainkban több helyütt egyre gyakoribb a munkások és parasztok ellenállása. A KKP a „csírájában való elfojtás” módszerét alkalmazva, letartóztatja a „főkolomposokat” és szigorú büntetésre ítéli őket. A világon ma az emberi jogok betartása és a szabadságra való törekvés általánosan elfogadott lett az egész világon, és a KKP sem ítéli halálra a Fálun Gong gyakorlókat. Ugyanakkor Jiang Zemin kijelentése szerint, ha „halára verték, már nem felel többé”. Különböző helyeken gyakran történnek szörnyű események, amikor a Fálun Gong gyakorlókat szörnyű kínzásoknak vetik alá. Pld. Az állampolgároknak joguk van fellebbezni, de a KKP civil ruhás rendőröket vet be, vagy huligánokat vesz fel, elfogatja az embereket, akik fellebbeznek és javító munkatáborokba küldi őket.
6.2.6 Egy ember megölése a másik elrettentésére
Zhang Zhixin, Yu Luoke és Lin Zhao lehetnek példái ennek a módszernek.
6.2.7 A megfélemlítés alkalmazása más gyilkosságok elfedésére
A KKP néha a nemzeti közösségben is ismert embereket üldöz, de nem öli meg őket, hogy a kevésbé híres emberek halálesete ne keltsen általános figyelmet. Pld. A „reakciósok elleni” kampányban a Koumintang felső vezetőinek meghagyták az életét, mint pld. Long Yun, Fu Zuoyi, Du Yuming, helyettük az alsóbb szintű vezetőket ölték meg.
A KKP vég nélküli gyilkosságai eldeformálták az emberek lelkét. Ma Kínában sok ember érez hajlamot a gyilkosságra. Amikor Amerikában megtörténtek a 2001 szept. 11. események, a kínai weboldalakon, a legfőbb Internetes üzenőtáblákon helyeslő megnyilvánulásokkal üdvözölték a támadást. Az USA és a nyugati blokk elleni korlátlan háború hirdetőinek hangját lehetett hallani mindenütt.
Utószó
Mivel a KKP elfedi az információkat, nem tudjuk pontosan, hány ember halt meg vezetése alatt. A fent említett mozgalmakban kb. 60 millió ember lelte halálát. Ezen kívül a KKP Xinjiang-ban, Tibetben, Belső-Mongóliában, Yunnan-ban és más hasonló helyeken a kisebbség tagjainak részét is megölték, amire még nehezebb történelmi anyagokat találni. A „Washington Post” újság adatai alapján, a KKP összesen 80 millió embert kínzott halálra.
A halottakon kívül többen lebénultak, elvesztették józan ítélőképességüket, a reménytelenség, félelem és bánat érzésétől haltak meg. Erről még kevesebbet tudunk. Minden ember halála komoly veszteséget jelent családjának.
A „Yomiuri Hírek” c újságban közölték, hogy a KKP statisztikát végeztetett az ország 29 tartományában, amelynek alapján megállapíthatjuk, hogy a kulturális forradalom áldozatainak száma minimum 600 millió ember, amely Kína lakosságának felét tette ki.
Sztálin kijelentette: „Egy ember halála – tragédia, de 1 millió ember halála csupán statisztika.” Amikor arról beszélnek, hogy sok ember halt éhen Szecsuán tartományban, a Li Jingquan, a szecsuáni járás volt párttitkára azt mondta, mintha semmi sem történt volna: ”Milyen dinasztia idején nem haltak meg emberek?” Mao Ce-tung így nyilatkozott: „Minden harcnak vannak áldozatai, az emberek meghalnak, ez gyakran előfordul.” Így állnak a kommunisták az emberi élethez. Nem csoda, hogy Sztálin 20 millió embert gyötört halálra, azaz a volt Szovjetunió lakosságának 1/10 részét. A KKP 80 millió emberrel tette ugyanezt, ami szintén a lakosság 1/10 részét teszi ki. A „vörös khmerek” 2 millió embert veszejtettek el, amely Kambodzsa lakosságának ¼ volt. Észak-Koreában több, mint 1 millió ember halt éhen. Ezek a kommunista párt véres adósságai az emberiség előtt.
Az eretnek vallások megölnek embereket, és velük áldozást hajtanak végre. A kommunista párt létrejöttének első pillanatától kezdve állandóan embereket öl, és ha nem tud másokat megölni, akkor a saját embereivel teszi ezt, hogy áldozatot hozzon az „osztályharc, harcvonal” tanításának oltárán, és még a főtitkárait, marsalljait, katonai vezetőit és minisztereit is feláldozza.
Sokan gondolják, hogy a KKP-nak időt kell hagyni a megjavulásra és már nem követ el gyilkosságokat. Amíg nem arról beszélünk, hogy egy ember halála is fontos, addig a gyilkosság gyilkosság marad. Ha jobban megvizsgáljuk ezt a kérdést, az emberek legyilkolása a KKP egyik módszere, hogy terrorját elérje. Hogy sokakat ölnek meg vagy keveseket – ez szükség szerint szabályozható. Első ránézésre azt mondhatjuk, hogy nem lehet megjósolni az áldozatok számát. Amikor az emberek kevésbé félnek a terrortól, akkor a KKP növeli a gyilkosságok számát, aztán pedig keveseket öl meg, hogy csökkentse az emberekben levő félelmet. Amikor az emberek jobban félnek, akkor a gyilkosság említése is elegendő és nincs szükség valódi tettekre, így is fenntarthatja a terrort. Ilyen esetben azokban az emberekben, akik a terror és számtalan politikai mozgalom során estek át, feltételes reflex alakul ki válaszul a KKP terrorjára, és már nincs is szükség a gyilkosság említésére. Még ha a KKP nem is említi a gyilkosság szót, elegendő a szokott hangvételt alkalmaznia a tömegpropaganda eszközeiben, hogy a terrorra emlékeztesse az embereket.
Amikor a társadalomban a terrorhoz fűződő viszony változik, a KKP szabályozza a gyilkosságokat. A halottak számának növelése - nem ez a KKP célja, hanem a hatalom fenntartása a gyilkosságok árán. A KKP nem lett türelmes és nem eresztette le a bárdot a kezéből. Az emberek lettek engedelmesebbek. Amint az emberek fellépnek valamilyen követeléssel, ami túllép a KKP türelmének határain, akkor habozás nélkül öl.
Azon célból, hogy fenntartsák a terrort, az emberek szúrópróba-szerű gyilkolása adja meg a legjobb eredményt. Ezért az emberek gyilkolásakor a személy, a bűncselekmény és a büntetés szándékosan nincs meghatározva. Az emberek, hogy elkerüljék a halált, egy „biztonságos szintre” korlátozzák beszédjüket és tetteiket. Ezek az önkorlátozások akár túlléphetik a KKP által rájuk gyakorolt korlátokat is. Ezért van, hogy minden mozgalomban „inkább baloldaliként és nem jobboldaliként” lépnek fel, követve a kormány akaratát, és saját biztonságuk érdekében maguk korlátozzák saját magukat. A terrornak az önkéntes erősítése a KKP szúrópróbaszerű gyilkolásának eredménye.
A KKP gyilkosságainak hosszú történelme folyamán elfajult sorozatgyilkossá vált. Gyilkosságai során jól látszik hatalmának perverz önelégültsége, ahogy emberek életéről és haláláról dönt. A gyilkosságok árán csökken saját félelme. A gyilkosságok árán elnyomja a gyűlöletet és elégedetlenséget, amelyek a gyilkosságokat megelőzték. A KKP-nak túl sok véres adóssága van, aminek nem lehet jó vége. Az utolsó pillanatig próbálja magát diktatúra és elnyomás útján fenntartani. Hiába maszkírozza el magát, vérszomjas természete nem változott és a jövőben sem fog.
