5. A KKP bűnöző természetének különböző szempontjai
5.1 Hiúságból elherdálják a földeket, a nemzeti egység nevében elárulják az országot
„Fel kell szabadítanunk Tajvant”, „Egyesítenünk kell Tajvant” – ezeket a jelszavakat lehet hallani a KKP-tól az utóbbi évtizedekben. Ezen propaganda eszközével a KKP úgy viselkedik, mint egy nacionalista vagy egy patrióta. Azonban valóban törődik a területek egységével? Egyáltalán nem. Tajvan csak egy történelmi probléma, amely a Kuomintang és a KKP harcának eredményeként merült fel, és a KKP csak arra használja, hogy ellenfeleit támadja és elérje a nép támogatását.
A kezdeti időkben, amikor a KKP a „Szovjet Kína” szlogenjét használta a nemzeti párt uralma idején, az Alkotmány 14. cikkelye kimondta, hogy „minden etnikai terület és tartomány igényelhet önállóságot”. A Szovjetuniót igyekezve utánozni, ennek az időszaknak a szlogenje ez volt: „Támogatni a Szovjetuniót”. A kínai-japán háború idején a KKP célja nem az volt, hogy győzzön a japán agresszorok felett, hanem hogy saját erejét növelje. 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg belépett Kína észak-keleti kerületeibe, ahol gyilkosságokat és erőszakolásokat követett el, de a KKP egy szót sem szólt tiltakozásképpen. Pontosan ugyanígy, amikor a Szovjetunió Mongóliát támogatta Kínától való önállósodási törekvéseiben, a KKP hallgatott.
Ami a többi vitás határkérdést illeti, mint pl. a Nansha és Diaoyu szigetekét, ez egyáltalán nem izgatta a KKP-t egészen addig a pillanatig, amíg nem érintette az ő hatalmát. A KKP harsonaszóval kiált „a Tajvannal való egyesülésért”, amely csupán porhintés és bűntett, amely csak el akarja vonni a társadalom figyelmét a belső problémáktól.
5.2 Moralitást nélkülöző alattomos politika
A kormánynak mindig megfigyelés alatt kell állnia. A demokratikus országokban a hatalom megosztása, a szólás- és sajtószabadság az eszközei ennek az ellenőrzésnek. Ezen kívül, a vallási meggyőződés is a moralitás stabilitását biztosítja.
A KKP az ateizmust segíti elő, és ennek következtében az isteni szabályok nem segítik elő a morál erősítését. Innen erednek a KKP meggondolatlan és önkényes tettei, amelyek során diktatúrával irányít és gonoszságokat követ el. Ki tudja a KKP-t ellenőrizni? Csak maga a KKP. Ez volt az a szlogen, amivel a KKP évtizedeken keresztül becsapta az embereket. Először ezt úgy hívták, hogy „önkritika”, aztán „önellenőrzés”, majd a Párt „öntökéletesítése”, most pedig a „Párthatalom önhelyreállítása”. A KKP belső képességeit hangsúlyozza, amelyet „önjavításnak” hív. A KKP nemcsak beszél erről, de lépéseket is tesz, mint pl. „Központi Fegyelmi Bizottság”, „Fellebbezési Bizottság” és más ehhez hasonlók létrehozása. Ezek a szervezetek nemcsak, hogy nem vonzóak, de haszontalanok is, mint a „virágok a vázában”, amik csak összezavarják és becsapják az embereket.
Erkölcsi és jogi korlátozások nélkül a KKP „önjavító” törekvései hasonlóak a kínai mondáshoz: „A démonok a saját szívünkből jönnek elő.” Ez csak a KKP által használt kifogás, hogy van előrelépés, amelynek segítségével ellenáll mindenféle külső kontrollnak és megtagadja, hogy sajtószabadság lehessen, és hogy szabadon szerveződhessenek politikai pártok. A politikai gonosztevők arra használják ki ezt a csalást, hogy port hintsenek az emberek szemébe és megőrizzék a KKP legitimitását és a vezető csoport érdekeit.
A KKP a politikai intrikák szakértője. „A népi demokrácia diktatúrája”, ”demokratikus centralizmus”, „politikai konzultációk” és még egy sor más megtévesztő módszer, mindebből csak a „diktatúra” igaz.
5.3 A ravaszság felhasználása. A japán hódítók elleni hazug ellenállástól a hazug terrorellenességig
A KKP mindig azt állította, hogy a kínai népet a japán agresszorok ellen vezette. Ellenben több történelmi archív dokumentumban is az áll, hogy a KKP szerette volna elkerülni az összeütközést a kínai-japán háborúban. A KKP csak halogatta a cselekvést, arra használva ki a Kuomintang részvételét a háborúban, hogy saját hatalmát növelje.
Mindössze csak néhány főbb csatáról beszélhetünk: a „Pingxing szorosban lévő csatáról” és a „száz ezred csatájáról”, amelyeket Kína északi részén vívtak. Az első csatában a KKP nem játszott vezető szerepet, a KKP csapatai csak lesben álltak a japán tartaléksereggel szemben. Ami a második csatát illeti, a KKP belső köreiben úgy tartották, hogy a háborúban való részvétel sérti a Központi Bizottság stratégiáját. Ezek után a csaták után Mao és hadserege már nem vettek részt más nagy csatákban, és nem az ő soraikból kerültek ki a kínai-japán háború olyan hősei, mint a 1948-ban Kuomintang ellen folytatott háború idején Dong Cunrui vagy Huang Jiguang a koreai-amerikai háború idején. A KKP-nak csak néhány magas rangú parancsnoka halt meg a Kína és Japán között folyt háború harcmezején. A KKP még mai napig sem meri nyilvánosságra hozni, hogy hány sebesült volt a Japán elleni harcok idején, de a kínai-japán háború hőseinek állított emlékmű Kína területén csekély.
Ekkoriban a KKP létrehozta a „Határterületek Kormányzását” Shaanxi, Gansu és Ningxia tartományokban messze a frontvonaltól. A mai szakszókincset használva, a KKP az „egy ország, két rendszer” vagy „két Kína” politikáját folytatta.
A KKP parancsnokainak a japánok elleni harcokban tanúsított hősiességétől eltekintve, a felsőbb pártvezetők nem voltak őszinték a kínai-japán háborúban, arra használták fel a háborúban való részvételüket, hogy saját erejüket erősítsék. Amikor Kína és Japán 1972-ben újra felvették a diplomáciai kapcsolatokat, Mao Ce-tung bevallotta az igazságot Kakuei Tanaka japán miniszterelnöknek: a KKP hálával tartozik Japánnak, mivel a kínai-japán háború nélkül a KKP nem juthatott volna hatalomra Kínában.
Ez a mindenek felett lévő igazsága annak a hírnek, hogy a kínai nép a KKP vezetése alatt 8 évig háborút vívott Japánnal, míg végül sikerült legyőznie. Ez a kijelentés nagyon messze van a valóságtól.
Fél évszázaddal később, amikor szeptember 11-én terroristák támadták meg az USA-t, a terrorista-ellenesség került a figyelem középpontjába. A KKP ekkor ismét a hazug politika stratégiájához folyamodott, ugyanúgy, ahogy tette ezt a kínai-japán háború idején is. A terrorizmus-ellenességet mint álruhát használja fel, hogy elnyomja különböző vallások híveit, a másként gondolkodókat, helyi szervezeteket és kisebbségi csoportosulásokat, megbélyegezve őket a „terrorizmus bélyegével”. A nemzetközi terrorista-ellenes légkörben a KKP komoly üldözésbe kezd.
2004. szeptember 24-én a Xinhua hírügynökség idézte a Xinjing Napilapot, amely szerint Pekingben megnyithatják az országban az első irodát, amely a terrorizmus-ellenes harccal foglalkozik. A KKP befolyása alatt álló külföldi médiában nagybetűkkel közölték, hogy a „610-es iroda” csatlakozik a terrorizmus-ellenes akciókhoz és legfőbb célja, hogy küzdjön az olyan terrorista szervezetek ellen, mint a Fálun Gong. (A 610-es iroda az állami szervezetek hálózata, melyet külön a Fálun Gong üldözésére hoztak létre.)
A KKP a terrorizmus bélyegét üti a Fálun Gong követőire, azokra az emberekre, akik soha életükben nem vettek fegyvert a kezükbe, nem kezdenek harcba, ha ütik vagy bántalmazzák őket, akik csak békés úton hívják fel a figyelmet arra: az embernek joga van ahhoz, hogy bármiben is higgyen. A KKP kihasználva a kedvező terrorizmus-ellenes hangulatot, állig felfegyverzett külön osztagot mozgósított, hogy megkezdje békés, védtelen emberek üldözését. A KKP a terrorizmus-ellenességet használta fel, hogy elkerülje a nemzetközi figyelmet és elítélést. Az itt felhasznált hazugságok azonban különböznek a kínai-japán háborúban felhasználtaktól. A KKP visszaélt a terrorizmus-ellenességgel, kihasználva ezt a fontos nemzetközi akciót.
5.4 Őszintének és megértőnek tettetve más véleményen lenni
A KKP már nem hisz doktrináiban, de elvárja, hogy az emberek higgyenek bennük. Ez az egyik legalattomosabb módszer, amit a KKP ördögi kultusza használ. A KKP tudja, hogy doktrinái hamisak, beleértve a szocializmusról szólóakat is. A KKP nem hisz doktrináiban, de elvárja, hogy mások higgyenek bennük, és ha nem hiszel bennük, akkor üldözés vár. Szégyentelenül bevitték ezt a hazug ideológiát az állam legfőbb dokumentumába, az Alkotmányba.
A valóságban van egy fontos jelenség. Több magas szinten lévő hivatalnok vesztette el pozícióját a korrupció miatt, miközben a politika színpadán harcolt ellene. Ezek olyan emberek, akik tömeggyűléseken becsületességről és önzetlenségről beszélnek, miközben a kulisszák mögött megvesztegethetők, korruptak és más egyéb ehhez hasonló tevékenységeket folytatnak. Sok ún. „A nép szolgája” bukott így el, mint például Li Jiating, Yunnan tartomány volt kormányzója, Liu Fangren, Guizhou tartomány párttitkára, Cheng Weigao, Hebei tartomány párttitkára, Tian Fengshan, Föld és erőforrások minisztere, Wang Huaizhong, Anhui tartomány kormányzó-helyettese. Ha megvizsgáljuk ezeknek az embereknek a beszédeit, akkor azt találjuk, hogy kivétel nélkül korrupció-ellenes kampányt folytattak és ismételten arra biztatták beosztottjaikat, hogy becsületesen viselkedjenek, miközben ők elsikkasztottak pénzeket és elfogadtak kenőpénzt.
A KKP sorai között sok érdemes ember is akad, akik idealista és ambiciózus embereket csábítanak, hogy csatlakozzanak a Párthoz, mert díszeivé válnak a Pártnak. A felszínen a KKP vonzó, de ha a mélyére nézünk, láthatjuk milyen szánalmas állapotban vannak a Párt erkölcsi normái, láthatjuk hanyatlását. Miért nem tett semmit a KKP propagandája, amely a „lelki civilizáció” címre pályázik, hogy javítson ezen a helyzeten?
Valójában a pártvezetők szemenszedett hazugságot mondtak, amikor a „kommunista erkölcsi minőséget” és „a nép szolgálatát” hirdették. A kommunista vezetők tettei és szavai közti belső ellentmondás egészen az alapítóig, Marx Károlyig visszavezethető. Marxnak volt egy törvénytelen fia, Lenin szifiliszt kapott prostituáltaktól, Sztálint elítélték, mert erőszakoskodott egy énekessel, Mao Ce-tung paráznaságnak adta át magát, Jiang Zemin promiszkuitásáról vált hírhedtté, Ceausescu, a román kommunista vezető egész családja nagyon gazdag lett, Castro kubai kommunista vezető dollárok százmillióit tartja külföldi bankokban, Kim Il Song Észak-Korea démoni gyilkosa és gyerekei pazarló, dekadens életet élnek.
A hétköznapokban az átlagemberek Kínában gyűlölik az üres, politikai szemináriumokat. Csak mellébeszélést lehet hallani a különböző politikai témákról, és mindenki tisztában van vele, hogy ezek csak hazug játékok. Ugyanakkor senki, sem a beszélő, sem a hallgató nem mer őszintén beszélni a csalásról, habár ez nyílt titok. Az emberek ezt a jelenséget „őszinte szándéknak” nevezik. A KKP olyan teóriái, mint a „Három Képviselő” vagy a későbbi „Tökéletesíteni a vezetés módszereit”, „Három szív” és a „Felmelegíteni, megnyugtatni és meghódítani az emberek szívét” – teljesen értelmetlenek. Melyik vezető párt nem akarja képviselni az emberek érdekeit? Melyik vezető párt nem törődik a kormányzás lehetőségeivel? Melyik vezető párt nem szeretné meghódítani az emberek szívét? Bármely pártot, amely nem törődik ezekkel a kérdésekkel, hamar elmozdítják a politika színpadáról. A KKP úgy tekint felszínes jelmondataira, mint valami mély elméletre és az egész népnek ezeket kell tanulnia.
5.5 Lelkiismeretlenül élni és az igazságot feláldozni a pártérdekek oltárán
Liu Shaoqi A Kommunista Párt erkölcsi fejlődéséről c. könyvében kifejti annak szükségességét, hogy „a párt összes tagjának alá kell vetnie személyes érdekeit a pártérdekeknek”. A Párt soraiból sohasem hiányoztak a becsületes emberek, akik az ország és nép ügyének szentelték életüket, sohasem hiányoztak a tisztességes pártfunkcionáriusok, akik a nép érdekeiért cselekedtek. Ugyanakkor ezek az emberek nem tudnak megmaradni a KKP önérdekeket néző gépezetében. Azon állandó nyomás alatt, hogy „az emberi értékeket alá kell vetni a Párt elvárásainak” meg kell érteniük, hogy nem folytathatják tevékenységüket: vagy nyugdíjba mennek, vagy belépnek a korrupt hivatalnokok táborába.
A kínai nép komoly, személyes tapasztalatokat szerzett és mélyen átélte a KKP durva rezsimjét, amelynek következtében erős félelem alakult ki az emberekben a kegyetlenségek miatt. Éppen ezért az emberek nem mernek felszólalni az igazságért, és nem hisznek már az Égi törvényekben. Az elején meghajoltak a párthatalom előtt. Azonban fokozatosan elvesztették érzékenységüket és elkezdték úgy gondolni, hogy ha valami közvetlenül nem érinti őket, akkor nem kell engedelmeskedniük. Ez a logika is a Párt tudatos nevelésének eredménye, és az, hogy valójában nem akarnak engedelmeskedni a párthatalomnak. Ennek oka a KKP maffiatermészetében rejlik.
5.6 A KKP manipulálja a nép patrióta érzelmeit, hogy az embereket mozgósítani tudja
A KKP arra használja fel a „patriotizmus” és „nacionalizmus” fogalmát, hogy mozgósítani tudja a népet. Ezek nemcsak a KKP zászlajának legfőbb szlogeinjei, de az újra és újra kiadott parancsai és időtálló stratégiája is. A külföldön élő kínaiak, akik évtizedek óta nem mernek visszatérni Kínába, a nacionalista propagandát olvashatják a külföldön kiadott Nép Napilapjában, és ezért nagyobb patrióták lettek, mint az anyaországban élő kínaiak. Azok a kínai emberek, akik nem mernek nemet mondani a KKP politikájára, elég bátrak voltak ahhoz, hogy támadást intézzenek a Kínában lévő USA követség és konzulátus ellen, tojással és kövekkel megdobálják az épületet, felgyújtották autóikat és az amerikai zászlókat és mindezt a „patriotizmus” zászlaja alatt tették.
A Kommunista Párt elhatározta, hogy valahányszor a KKP komoly problémába ütközik, mindig engedelmességet követel és ehhez a „patriotizmus” és „nacionalizmus” fogalmait használja fel, hogy ezzel mozgósíthassa az embereket. Tajvan, Hongkong, és a Fálun Gong esetében, és az USA kémrepülőjének és a kínai vadászrepülőnek ütközésekor, a KKP két módszert kombinált: az egyik az erős terror, a másik a kollektív agymosás, amely az embereket egy háború előtti tudatállapotra juttatja. Ezek a módszerek a német fasiszták módszereire emlékeztetnek.
Az információk blokkolása és az „agymosás” hihetetlen eredményeket hoz. A kínai nép, annak ellenére, hogy nem szereti a KKP-t, mégis a Párt által eldeformált tudattal rendelkezik. Pl. az amerikaiak Irakban folytatott háborúja idején, a CCTV rendszeres közlései sokakat megráztak, haragot és bosszút váltott ez ki belőlük és harcolni akartak.
5.7 A lelkiismeret hiánya – összekeverni a Párt és az ország fogalmát, és az embereket rávenni, hogy az ellenséget az apjukként tiszteljék
A KKP által leggyakrabban használt mondat „a Párt és az ország pusztulása”, amelyben a Pártot az ország fölé helyezik. Ennek az alapelmélete az, hogy „nincs új Kína a KKP nélkül”. A kínaiakat gyerekkoruk óta tanítják, hogy engedelmeskedjenek a Pártnak, és úgy cselekedjenek, mint a „Párt hű gyermekei”. A Pártot dicsőítve éneklik: ”A Párt az én anyám, a Párt az én szülőanyám”, „A Párt megmentő ereje mélyebb az óceánnál”, „A Párt iránti szeretet erősebb, mint a szülők iránti szeretet”, „Menj és harcolj ott, ahova a Párt küld”. Amikor valami katasztrófa történik és az állam segítséget nyújt, az emberek először a Pártnak mondanak köszönetet és csak azután az államnak. A katonai jelszó így hangzik: „A Párt irányítja a fegyvert.” Amikor szakemberek egyenruhát terveztek a bíróknak, 4 aranygombot terveztek a nyakrészre. Ezeket a gombokat fentről lefelé helyezték el, ami a Pártot, a népet, a törvényt és az országot szimbolizálja. Ez azt jelzi, hogy még ha bíró is vagy, a Párt mindig a törvény, nép és ország fölött áll.
A párt szó mindenek felett áll Kínában, az ország a Pártnak engedelmeskedik. Az ország a Pártért él, és a Pártról úgy tartják, hogy a nép megtestesítője és az ország szimbóluma. A Párt iránti és az ország iránti szeretet összekeveredtek, és éppen ez az oka, hogy a patriotizmus fogalma Kínában elkorcsosult.
A KKP állandó és kifinomult hatása miatt, amit az iskolarendszerben és a propagandaanyagokban fejt ki, az emberek, legyenek akár párttagok vagy párton kívüliek, tudatosan vagy tudat alatt elkezdték összekeverni a Pártot az országgal. Elfogadták, hogy a pártérdekek mindenek felett állnak vagy azt, hogy a pártérdekek azonosak a nép és az ország érdekeivel. Ennek a doktrinának a meghonosítása széles körű lehetőséget biztosított a KKP bűnöző csoportjának, hogy elárulják a nemzeti érdekeket.
5.8 A megújulást játszani és a bűntetteket „nagyeredményeknek” beállítani
A Párt sok hibát követett el az idők során, de mindig bizonyos embereket vagy csoportokat tett felelőssé „a megújulás és rehabilitáció” folyamán. Ettől az áldozatok mérhetetlenül hálásak lettek a KKP-nak, és ugyanakkor ez lehetővé tette a KKP számára, hogy ne vállaljon felelősséget az elkövetett bűnökért. A KKP-t nem is említik, hogy hibát követett volna el, ugyanakkor segít kijavításukban, ez a KKP „mágikus itala”, amellyel újra és újra elkerüli a felelősséget. Így a Párt mindig „nagy, dicsőséges és igazságos” maradhat.
Talán egy napon a Párt elmondja az igazságot a Tiananmen téri mészárlásról és helyreállítja a Fálun Gong jó hírét. Ezek a KKP elkeseredett próbálkozásai, hogy életben tartsa haldokló létezését. A Pártban sohasem volt kellő bátorság, hogy megvizsgálja tetteit, bevallja bűneit és fizessen a hibákért.
Folytatás a "KILENCEDIK KOMMENTÁR/4. rész" című bejegyzésben
