3. Harc az éggel, a hit elnyomása, az emberek istenségek iránti hitének az elutasítása
3.1 Hogyan ismerheti fel a korlátozott élet a határtalan időtereket?
Einstein fia, Edward egyszer megkérdezte: „Papa, te miért vagy ennyire híres?” Einstein így válaszolt: „Láttál te ezen a nagy bőrlabdán egy vak zsizsiket? Ő nem tudja, hogy az útnak amin halad görbülete van, de én szerencsémre tudom”. Ez a mondat nagyon mély értelmű. A kínaiak azt mondják: „Azért nem tudod milyen is a Lusan hegy, mert éppen ott vagy a Lusan hegyen. „Ha meg akarsz ismerni valamely rendszert, ki kell szakadnod belőle, kívülről szemlélni azt. Ha azonban véges életével vizsgálja a mindenség határtalan idejét és térségét, az emberiség soha nem ismerheti meg annak egészét, a világegyetem az emberiség számára örök rejtély marad.
Természetesen metafizikus, ha úgy véljük, hogy a tudomány nem tud áthatolni ezen, ez pedig logikusan válik a „hit” kategóriájává.
A hit, az ember lelki világának ez a tevékenysége, az életről, időről, térről, a világmindenségről való gondolkodás és megtapasztalás, egyáltalán nem tartozhat egyetlen politikai párt irányítása alá sem. „Az istennek meg kell adni az istenét, a császárnak pedig a császárét” [13[. „A Kommunista Párt azonban a mindenségre és az életre vonatkozó sajnálatos és nevetséges felfogása alapján mindent, ami saját elméletén kívül esik, „babonának” nevezi, agymosást akarnak megvalósítani az istenhivők körében, meg akarják változtatni őket, bírálatukkal letaglózni, ellenszenvessé akarják tenni őket, egészen a fizikai megsemmisítésig.
Az igazi tudósok világfelfogása nyitott, nem kívánja a saját behatárolt „tudásával” tagadni a határtalan „ismeretlent”. Newton, a híres tudós, 1678-ban adta ki „A matematika alapelvei” című hatalmas művét. A könyvben részletezte a mechanika alapelveit, ismertette az árapályt, a csillagok mozgását, és kiszámította a naprendszer keringésének formuláját. Newton, aki hatalmas sikereket és dicsőséget vívott ki, ő maga újra és újra kinyilvánította, hogy könyve teljes mértékben jelenség jellegű leírás, egyáltalán nem mert arról beszélni, hogy mi a tényleges jelentősége a legfensőségesebb isten világot teremtő tettének. Amikor a „Matematika alapelvei” második kiadása megjelent, Newton az alábbiakat írta a könyvben, hogy kinyilvánítsa meggyőződését: „Ez a napot, égitesteket, üstökösöket magába foglaló tökéletes nagy rendszer, csakis a mindenható isten kezéből származhat, mi szinte semmit sem tudunk az isten felfogásáról minden dolgokról, mint ahogy a vaknak sincs semmi felfogása a színekről.
Nem is szólva arról, hogy létezik-e időn és téren kívüli égi ország, az ember önneveléssel visszatérhet-e az igazi önmagához, az igazán hivő embernek meggyőződése, hogy a jó és rossz elnyeri jutalmát, büntetését, hisz az ok és a következmény elvében. Az igaz hit képes az emberiség erkölcsét megtartani egy bizonyos színvonalon. Arisztotelésztől Einsteinig mindnyájan hittek abban, hogy a világban léteznek általános normák. Ha az emberek a különböző formákban, fáradhatatlanul keresik a világegyetem igazságait, akkor a tudományos kutatáson kívül, a vallási, hitbéli és öntökéletesítő módszerek és utak sem lehetnek az igazság felfedezésének más formái és útjai.
3.2 A KKP szétzúzza az emberiség igaz hitét
A világon a történelemben minden nemzet hitt az isten(ek)ben. Éppen az istenhit miatt, hogy hittek abban, hogy a jótett viszonzása a jó, a gaztett büntetést von maga után, az emberek ily módon szabályozták tetteiket, csak így tartották fenn a társadalmi erkölcs színvonalát. Régen és ma, Kínában és külföldön, a nyugati kereszténység, a keleti konfucianizmus, buddhizmus, taoizmus figyelmeztette az embereket, hinni kell az isten(ek)ben, tisztelni kell az eget, kövessék a jót, becsüljék meg a boldogságot, legyenek hálásak a jótettekért, viszonozzák azokat, így lehet csak kivívni az igazi boldogságot.
A kommunizmus központi vezéreszméje az ateizmus hirdetése, a buddhizmus, a taoizmus tagadása, az élet előtti és a halál utáni tagadása, a tett és következmény (okozatiság) tagadása. Ezért a kommunisták minden országban buzdítják a szegényeket, a lumpenproletárokat [14] nincsteleneket, hogy nincs szükség az istenhitre, nincs szükség a tisztességes magatartásra, nincs szükség a sors elfogadására, ellenben ravaszságra, erőszakos harácsolásra van szükség, lázadással kell jövőt építeni.
A kínai ókorban a császárok az uralkodói méltóság birtokában továbbra is az Ég fiának szólították magukat, az „égi akarat” irányította és korlátozta őket. Időnként császári rendeleteket adtak ki, amiben bűnösnek nyilvánították magukat, s bűnbocsánatot kértek az égtől. A Kommunista Párt azonban önmaga képviseli az eget, úgymond se törvényt, se eget nem ismer, semmi sem korlátozza. Az eredmény: újra és újra poklot csinált az emberek számára.
A kommunista párt őse, Marx úgy vélte, a vallás szellemi ópium a nép számára. Attól félt, hogy az emberek az isten(ek)ben hisznek és nem az ő kommunizmusában. Engels „A természet dialektikája” című könyvének az első fejezete bírálja Mengyelejev kutatásait a parapszihológiáról.
Engels azt mondta: „A középkornak és az előtte lévő minden időszaknak védelmeznie kell az emberi értelem ítélőszéke előtt saját létezésének indokát.” Ennek kijelentésével egyidejűleg saját magát és Marxot az ítélőszék bírájává tette meg. Az anarchista Bakunin Marx barátja volt. Ő így jellemezte Marxot: „Ő az emberek istenének tekinti magát, nem tudja elviselni, hogy rajta kívül még más ember is isten. Azt akarja, hogy az emberek mint istennek hódoljanak neki, bálványként boruljanak le előtte, különben súlyos büntetésre vagy intrikára, atrocitásra számíthatnak.”
A hagyományos hit azonban akadályt képez a kommunisták ilyen törekvései előtt.
A kínai kommunista párt atrocitásai a vallással szemben mondhatjuk, hogy a veszettségig fokozódtak. A kulturális forradalom idején számtalan imaházat, kolostort szétvertek, a szerzeteseket az utcára rángatták szégyenmenetre, a tibeti kolostorok, lámatemplomok 90 százalékát elpusztították. Kínában mindmáig több tízezer keresztény családot börtönben tartanak. A sanghaji katolikus papot, Gong Pinmei-t több mint 30 éven át tartották börtönben a kínai kommunisták, 1980-as évek végén jött csak vissza az USA-ba. Több mint 90 éves korában halála előtt úgy végrendelkezett: „Amikor a kommunista párt már nem uralkodik többé Kínában, juttassátok vissza síromat Sanghajba.” Egy embert csupán a hite miatt a kegyetlen gonosz erő több mint 30 éven át titokban börtönben tartott, a kínai kommunisták többször arra akarták kényszeríteni, hogy térjen vissza az általuk létrehozott „hármas hazafias bizottság” [15] vezetésébe, s így kiengedték volna a börtönből. És az utóbbi években a kínai kommunisták a Fálun Gong őszinteséget, jóságot, toleranciát hívő követői ellen ugyanazt az „ég elleni harcot” folytatják, és ez is az ő erőszakos gaztetteiknek törvényszerű eredménye. Az ateista kommunista vezetés irányítani és ellenőrizni akarja az emberek istenhitét, s ez az „éggel való harc határtalan örömet jelent” elv nevetséges foka, amit lehetetlen „esztelen pökhendiséggel” akárcsak kis részben is jellemezni.
Utószó
A kommunizmus gyakorlata már az egész világon teljes kudarcot vallott. A világ utolsó kommunista nagyhatalmának a feje Jiang Zemin 2002. márciusában a Washington Post tudósítójának kijelentette: „Fiatal koromban meg voltam győződve róla, hogy nagyon hamar eljön a kommunizmus, most azonban már nem így gondolom.” Most már nagyon kevés ember van aki továbbra is tényleg hisz a kommunizmusban.
A kommunista mozgalom bukása törvényszerű. A kommunizmus megszegi a világegyetem törvényszerűségeit, szemben áll az éggel, antiuniverzalista erő, ezért feltétlenül el fogja szenvedni az égi akarat és az istenek büntetését.
Bár a kínai kommunista párt újra és újra megváltoztatja ábrázatát, újra és újra a szalmaszálba kapaszkodva átvészeli a válságokat, de a végkifejlet világos az egész világ számára. Bár a kínai kommunista párt egyenként elhullatja szép ruházatát, teljesen leleplezi mohó, kegyetlen, szégyentelen, huligán és az egész világ elleni ábrázatát, de továbbra is korlátozza az emberek gondolkodását, megfojtja az emberiség erkölcsi értékeit. Továbbra is rendkívül káros az emberiség erkölcsi civilizációjára, az emberiség békés haladására.
A határtalan világmindenség az ég ellenállhatatlan szándékát hordozza, amit isten akaratának is nevezhetünk, vagy hívhatjuk a természet törvényszerűségének vagy természeti erőnek. Az emberiségnek csak akkor van jövője, ha tiszteletben tartja az ég szándékát, követi a természetet, tiszteli a világmindenség törvényszerűségeit, szeret minden élőlényt.
Jegyzetek
[13] Máté 22,21
[14] lumpenproletár, fordítható “bérmunkásnak”
[15] A “hármas hazafias bizottság” a KKP találmánya
