1.      Egy hasonló háttér – ugyanattól a krízistől való félelem

Jiang Zemin 1926-ban született. Ugyanúgy, ahogy a kínai KP népe elöl eltitkolta vérrel szennyezett létrejöttének történetét, éppúgy Jiang Zemin is eltitkolta a KP és népe elöl hazaárulásának történetét.

Amint Jiang betöltötte 17. életévét, a fasizmus elleni küzdelem világszerte elérte tetőpontját. Akkoriban, amikor sok hazafias fiatal kiszállt a frontra megvédeni Kínát Japán ellen, Jiang Zemin a központi egyetemre készült tanulni. Az egyetemet a Wang Jingwei rezsim alapította 1942-ben Nanjing-ban. Wang Jingweit, a hazaárulót, a japán kormány támogatta. Ennek a döntésnek az volt az oka, hogy Jiang Zemin édesapja, Jiang Shijun, a megszálló japán hadsereg kínaellenes propagandarészlegének magas tisztviselője volt a Jiang Su tartományban. Tehát Jiang Zemin apja egy igazi hazaáruló volt.

Ami a hazaárulást illeti, Jiang Zemint és a kínai KP-t ugyanabból a fából faragták. Mindketten érzéketlenek a kínai néppel szemben, úgyhogy a népet kénye kedve szerint gyilkolja mind a kettő.

Amint a kínai KP megnyerte a polgárháborút (1945-1948), Jiang Zemin be akart lépni a Kommunista Pártba, hogy hatalmat és tekintélyt nyerhessen. Ennek céljából azt állította, hogy a bácsikája, Jiang Shangqing, aki fiatalkorában belépett a KP-ba és akit később banditák löttek le, adoptálta őt. Ennek a kapcsolatnak a segítségével Jiang egy pár éven belül egy részlegvezetőből az Elektromosipar Miniszterelnökének helyettesi posztjára lett előléptetve. Nem a képességei miatt, hanem mert behízelegte magát és kihasználta kapcsolatait. Amikor később a kommunista párt főtitkára lett Sanghajban, mindent megtett azért, hogy a KP nagy egyéniségeinek, mint Li Xiannian-nak, Chen Yun-nak hízelegjen, amikor ők, mint minden évben, a tavaszi ünnepnapokat Sanghajban töltötték. Előfordult, hogy Jiang egyszer órákig várt a nagy hóesésben, csakis azért, mert Xiannian-nak egy születésnapi tortát akart ajándékozni.

Az 1989. június 4-i mészárlás egy fordulópontot jelentett Jiang Zemin életében. Szigorú intézkedéseivel nyomás alá helyezte a Sanghaj-i "Világgazdasági Körkép" című lapot, amely demokratikus gondolatokat támogatott és házi fogság alá helyezte Wan Li-t, a demokratikusan gondolkodó Népkongresszus elnökét, aki így nem utazhatott Pekingbe. Jiang Zemin támogatta a június 4-i mészárlást, s ennek eredményeképpen a Kommunista Párt főtitkára lett Kínában. Már a mészárlás előtt titkos leveleket küldött Deng Xiaoping-nak, melyekben azt tanácsolta neki, hogy "határozottan azonnali intézkedéseket kell hozni", különben "tönkremegy a Kommunista Párt és az ország". Az elmúlt 15 évben Jiang aggályok nélkül elnyomta az önálló vallásos csoportulásokat és másképp gondolkodókat, valamint azzal az ürüggyel ölette meg tagjaikat, hogy „a stabilitás megörzése mindenek fölött áll“.

1991-ben döntött Kína és Oroszország egy, a két ország közötti nem pontosan meghatározott határról. Jiang Zemin elismerte az orosz cári hatalom megszállását, valamint a korábbi Szovjetúnió megszállását is, és számtalan igazságtalan megegyezést fogadott el az "Aihui Egyezmény"-ben. Ezzel több, mint 1 millió négyzetkilométernyi kínai földről mondott le Oroszország javára.

De vessünk egy pillantást Jiang Zemin életrajzára. Ömaga, egy áruló elsőszülött fia, hamis módon egy mártír forradalmár árvájának adta ki magát. Ebben a cselekedetében tulajdonképpen csak a KP „félrevezetéseinek“ példáját követte, ami a KKP második alaptulajdonsága (részletesen erről a 2. kommentárban). Később Jiang támogatta az 1989. június 4-i tömegmészárlást és elnyomta a demokratikus mozgalmat, úgymint a vallásos szemléletü embereket. Ily módon gyakorolta a „népirást“ a KP nyolcadik alaptulajdonságát (részletesen szintén a második kommentárban). Mint a nemzetközi kommunistáknak a távolkeleti részlege (Kommunista Internácionálé), a kínai KP minden ügyben Oroszországra hallgatott. Jiang Zemin kínai földről mondott le Oroszország javára, s így a gyakorlatban is kivitelezte a KP árulását.

         Jiang Zeminnek éppúgy, mint a kínai KP-nak, szégyenteli a fejlődéstörténete, ami ahhoz vezetett, hogy mindketten a hatalom elvesztésének félelmétől szenvednek.

2.      Jiang Zemin és a kínai Kommunista Párt is fél az     igazságosságtól, jószívűségtől és toleranciától

A nemzetközi kommunista mozgalom történetét több, mint száz millió ember vérével írták meg. Majdnem minden kommunista országban létezett a „forradalmi ellenzék elsöprése“, mint Sztálin idejében. Nem volt ritkaság, hogy több millió ártatlan embert önkényesen gyilkoltak meg. Az utolsó évszázad kilencvenes éveiben a Szovjetunió feloszlott, Kelet-Európában hatalmas változások következtek be. A kommunista tábor szinte máról holnapra elvesztette hatalmi terének felét. A lecke, amit ebből a kínai KP megtanult az volt, hogy az elnyomás befejezése és a gondolati- valamint szólásszabadság engedélyezése az öngyilkossággal lenne egyenlő. Ha a szólásszabadságot mindenki élvezhetné, hogyan lehetne akkor a véres gaztetteket eltitkolni? Hogyan tudná csaló ideologiáját jogosítani? Ha az elnyomásnak végetvetnének, nem kerekedne-e felül a nép félelmén és lenne-e olyan merész, hogy egy másféle életformát és hitet válasszon, mint ami a KP-é? Ebben az esetben milyen szociális alapja lenne még a KP egzisztenciájának?

Teljesen mindegy, mennyiben változott külsőleg a kínai kommunista párt, egy alapelvét még mindig változatlanul megfigyelhetjük: a nép félrevezetését sohasem fogja abbahagyni és addig fogja elnyomni, ameddig csak lehetséges. Ennek az alapelvnek felelt meg Jiang Zemin is, amit az 1989. június 4-i diáktüntetés után, nagy félelmei közepette kihirdetett: „Minden tényezőt, ami a stabilitást veszélyezteti már magjában ki kell irtani“.

Éppen ebben az időszakban bukkant fel Kínában a Fálun Gong. Kezdetben a Fálun Gongot sok ember egyféle Qigong-nak vélte, amelynek kíváló gyógyhatásai vannak, de egyre inkább felismerték az emberek, hogy a Fálun Gong lényege nem a könnyen elsajátítható öt gyakorlatban rejlik, hanem az - igazságosság, jószívűség és a tolerancia - alapelvein, melyek rávezetik az embert arra, hogy gondoskodjon az erényről.

2.1       A Fálun Gong tanítása az igazságosságon, jószívűségen és tolerancián alapul; a Kommunista Párt ezzel szemben „hamisságot, gonoszságot és küzdelmet“ kotyvaszt

A Fálun Gong az igazságosságot tanítja, amely magában foglalja, hogy az ember az igazat mondja és cselekedje. A kínai KP ezzel szemben az egész idő alatt agymosást hajtott végre a hazugságain keresztül. Ha mindenki elkezdené elmondani a való igazságot, akkor a népnek tudomására jutna, hogy a kínai KP mindenekelőtt azúton tudott növekedni, hogy behízelegte magát a Szovjetuniónál, embereket gyilkolt meg és ejtett túszul, ópiumot termesztett, menekült, amikor ez megalkuvó volt és azt állította magáról, hogy Japán megszállás ellen küzdött. A KP úgy gondolja: „Hazugság nélkül lehetetlen nagy dolgokat véghezvinni“. A hatalomátvétel után a kínai KP a különböző mozgalmakban kezdeményezett és számtalan borzalmas gaztett okozója lett. Ezeknek a tényeknek a felfedése a kínai KP biztos hanyatlását jelentené.

A Fálun Gong a jószívűséget is nagyra értékeli. Ez azt foglalja magában, hogy az ember először minden cselekedeténél másokra gondol, és csak azután saját magára és embertársaival mindig jóságosan bánik. A KP ezzel szemben mindig a “kegyetlen küzdelem, az érzelem nélküli támadás” mellett foglalt állást. Lei Feng, a kínai KP példamutató hőse a következőket mondta: “Az embernek úgy kell bánnia az ellenséggel, mint amilyen a tél : kegyetlen és érzéketlen”. Valójában a kínai KP nemcsak az ellenséget kezeli ilyen módon, hanem a saját tagjait is. Még a KP megalapítóit is, mint a nagy tábornokokat és a parancsnokokat, sőt az ország elnökét is kegyetlenül kihallgatták, brutálisan ütlegelték és saját pártjuk előtt keményen megkínozták. Az osztályellenség megöletése még hajmeresztőbb volt. Ha a társadalomban jószivűség uralkodott volna, akkor a gonoszságra épülő zsarnoki politika és a KP tömegmozgalmai sohasem jöhettek volna létre.

A “Kommunista Kiáltványban” a következő áll: “Az eddigi társadalmak története, az osztályharcok története”. Ez tükrözödik a KP történelmi- és világnézetében is. A Fálun Gong amellett áll ki, hogy a konfliktusokban az embernek előbb azon kell elgondolkodnia, hogy milyen hibát követett el ő saját maga az adott esetben. Ez a befelé irányuló és önuralomra alapuló szemlélet erős ellentétben áll a KP harcias és támadó filozofiájával, amely kívülre irányul.

A küzdelem a fő módszer, melyen keresztül a KP hatalomra jutott és képes volt továbbra is létezni. A Kommunista Párt egymás után kezdeményezte a politikai mozgalmakat, hogy elnyomhasson egyes csoportokat. Ezzel a módszerrel erősítette hatalmát és felélénkítette forradalmi küzdő természetét. Az erőszak és hazugság folytonos megismétlése felerősíti az emberek félelmét. Ezen a módon tudja a KP hatalmát fenntartani.

Az ideológia szempontjából tekintve a Kommunista Párt filozófiája szöges ellenetben áll a Fálun Gong elveivel.

2.2       A hit félelemnélküliséghez vezet, ezzel szemben a KKP az          emberek         félelmén keresztül őrzi meg politikai hatalmát

Azok az emberek, akik felismerték az igazi alapelveket, félelem nélküliek. A kereszténységet majdnem 300 éven keresztül üldözték. Számtalan keresztényt fejeztek le, égettettek el, vagy fojtottak vízbe, sőt néhányukat még oroszlánok közé is vetettek, de a keresztények ennek ellenére sem adták fel hitüket. Amikor a buddhizmus a történelemben hasonló nehézségeken ment keresztül, a hívők hasonló állhatatosságot bizonyítottak be.

Az ateizmus propagandájának egyik legfontosabb célja abban áll, hogy az emberekkel elhitesse, hogy sem mennyország, sem pokol, de a jó megjutalmazása vagy a rossz megtorlása sem létezik. Így az embereket már nem fékezi a lelkiismeretük és csak a hírnévre valamint az élvezetre figyelnek. Ezáltal az emberi természet gyengéi kihasználhatókká válnak és így a fenyegetés és a személyes előnyökön keresztüli csábítás kifejthetik hatásukat. Azok az emberek viszont, akik erős hittel rendelkeznek képesek könnyedén venni az életet és a halált. A világ illúziói nem tévesztik meg. A földi élet csábításait és fenyegetéseit könnyedén kezelik, melynek folytán a Kommunista Párt azon fáradozásai közepette, hogy ezeket az embereket manipulálja, erőtlenné válik.

2.3       A Fálun Gong magas morális mércéje megszégyeníti a KP-t 

Az 1989. junius 4-i mészárlás után a KKP ideológiája a végét járja. 1991 augusztusában összeomlik az egykori Szovjetunió Kommunista Pártja, melyet nagy változások követnek kelet Európában. Ezt a KP fenyegetésnek tekintette, amely nagy nyomás alá helyezte és hatalmas félelmet váltott ki benne. A bel- és külpolitikai nehéz szituáció egy példanélküli kihívás elé állította a KKP jogszerűségét és egzisztenciáját. Ebben az időszakban a KKP már nem tudta Marx, Lenin és Mao doktrináját felhasználni, párttagjainak egyesítésére, így követői hűségét széleskörű korrupción keresztül vásárolta meg. Más szóval: akárki is követte a KP-t, annak engedélyezte a KP, hogy korrupció és sikkasztás által olyan személyes előnyökhöz juthasson, melyet nem kapna meg az, aki nem KP-tag. Különösen miután Deng Xiaoping 1992-ben egy körutat tett Délkínában, a kormányhivatalnokokon keresztül féktelenül kifejlődött a korrupció és kizsákmányolás a részvény- és ingatlanpiacon. Prostitució és csempészés széles körben elterjedt. Pornográfia, szerencsejátékok, kábítószerek grasszálnak egész Kínában. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a Kommunista Pártban egy tisztességes személy sincs, de a nép már régen elveszítette a bizalmát a Párt korrupció elleni fáradozásaiban és az a meggyőződése, hogy a közép- és magas kormányhivatalnokoknak több, mint a fele van korrupcióba bonyolódva.  Egyidejűleg a Fálun Gong gyakorlók morális hajlamait, akik az őszinteség, könyörületesség és tolerancia elvei szerint művelik magukat, a kínai lakosság nagyra értékelte. Több, mint száz millióan követik a Fálun Gong tanait és kezdték el tanulni a gyakorlatokat. A Fálun Gong olyan, mint egy tükör, amely megmutatja KP saját hazugságát.

2.4       A Fálun Gong terjesztésének szervezési módszere a KP-ban      irigységet vált ki

A Fálun Gong szájról szájra, szívtől szívhez terjedt el. A Fálun Gong lazán szervezett, mindenki jöhet és mehet, ahogyan kedve tartja. Ez egy nagyon nagy különbség a KP szigorú szervezési rendszeréhez képest. A szigorú szervezet ellenére léteztek a heti ill. még gyakoribb politikai tanuló körök és csoportos aktivítások csupán a forma kedvéért. A KP-nak alig van tagja, aki az ideológiával egyetért. A Fálun Gong gyakorlói viszont saját indíttatásból ültetik át a gyakorlatba az igazságosság, könyörületesség és tolerancia elveit. Ezenkívül a gyakorlók száma lenyügöző mértékben nő a Fálun Gong fizikai és mentális egészségre kifejtett nagy hatása miatt. A Fálun Gong gyakorlók saját döntésükből kifolyólag tanulmányozzák Li Hongzhi úr műveit és tanításait költségmentesen adják tovább. Csak hét éven belül a Fálun Gong gyakorlók száma nulláról 100 millióra növekedett Kínában. Akkoriban, amikor reggeli gyakorlataikat végezték,  Kína majdnem minden parkjában lehetett hallani a Fálun Gong gyakorlatainak kísérőzenéjét.

A KP azt állította, hogy a Fálun Gong egy vallás és hogy a Fálun Gong a KP ellen „küzd“, azzal a céllal, hogy a saját oldalára állítsa a tömegeket. A valóságban a Fálun Gong a kínai elődök kulturájában és hagyományaiban gyökerező egyfajta kultúrát hozott az emberek életébe, amit a kínaiak régóta elveszítettek. A KP és Jiang Zemin azért félnek annyira a Fálun Gongtól, mert tudják azt, hogy abban az esetben, ha ez a hagyományos morál összefonódik a tömegekkel, olyan gyorsan megerősödik, hogy nincs olyan erő, ami feltartóztathatja. A nép hagyományos világnézetét a néptől elválasztották és a KP által meghamisították. A hagyomány visszaállítása és a hagyományhoz való visszatérés tulajdonképpen a történelem fejlődési folyamata. Ez az a visszatérés amit a nép a nyomor és bánat után saját magától fog választani. Ez a választás kétségtelenül ahhoz vezet, hogy az emberek újra megtudják különböztetni a jót a rossztól és el tudják magukat határolni a gonosztól. Ez természetesen egy teljes tagadása és elutasítása lenne mindannak, amit a Kínai Kommunista Párt mindigis terjesztett és egy halálos csapást jelentene önmaga számára. Különösen miután a Fálun Gong gyakorlók száma a KP tagjainak számát felülmúlta, el tudja képzelni az ember, milyen naggyá nőhetett a KP félelme és irigysége.

         A KP Kínában totális ellenőrzése alatt tarja a társadalom minden részét. Vidéken minden faluban van egy pártnak egy helyi csoportja, a városokban léteznek a párt helyi csoportjai egészen a szomszéd közigazgatási irodáig, A hadseregben, a kormányban és a vállalatoknál is vannak a legkisebb egységekig terjedő pártszervezetek. A hatalom abszolút monopóliuma és a manipuláció a KP legjelentősebb eszközei, politikai hatalmuk fenntartása érdekében. A Kínai Népköztársaság alkotmányában szépítve a „Párt vezetöszerepének megtartásának“ nevezik. A Fálun Gong gyakorlói nyilvánvalóan szívesebben tartják magukat az igazságosság, könyörületesség és tolerancia elveihez, mint mércéhez. Ez a KKP számára nem más, mint „a Párt vezetőszerepét tagadni“, ami teljesen elfogadhatatlan.

2.5       A KP azon a véleményen van, hogy a Fálun Gong az        ateizmusban   hisz és ezzel kormányának jogosultságát fenyegeti

Az istenségekben való mély hit a KP számára bizonyára egy nagy kihívás, hiszen a KP kormány jogosultságának az alapja az úgynevezett “materialista történelem”, mely szerint “az emberi világban kellene megteremteni egy paradicsomi állapotot”. Ebből az okból az emberek rá kell hogy legyenek utalva az “Avantgard”-ra, másszóval a KP vezető szerepére. Ugyanakkor a KP ateizmusa megengedi a morál, a jó és rossz tetszése szerinti magyarázatát. Így nem is létezik valódi morál többé és a jó-rossz közötti megkülönböztetés sem. Az embereknek elég azt a fejükben tartani, hogy a párt örökké nagyszerű, ragyogó és mindig igaza van.

Az ateizmus viszont az embereknek a jó és a rossz megítéléséhez egy sor nagyszámú megváltozhatatlan mércét állított rendelkezésre. Hogy egy dolog helyes-e vagy helytelen, a Fálun Gong művelői az őszinteség, könyörületesség és tolerancia mércéi szerint ítélik meg. Ez nyilvánvalóan szintén egy akadály az “egységes gondolat” ápolása szempontjából, amit a KP keresztül szeretne vinni.

A Fálun Gong elnyomásának még nagyon sok okát fel lehetne sorolni, mindenesetre a fönt említett öt pontok mindegyike már halálos bűn a KP számára. Egyidejűleg állíthatjuk azt, hogy Jiang Zemin ezekből az okokból kifolyólag üldözi a Fálun Gongot.

Jiang Zemin az életrajzában feltüntetett hamis adatokon keresztül építette a karrierjét. Ezért érthető az őszinteségtől való félelme. Üstököshöz hasonlítható felszállását a nép elnyomásán keresztül élte meg, hogyan is tetszene neki a “könyörületesség” eszméje. Hatalmát a párton belüli harcok által tartja meg, hát persze, hogy hallani sem akar a “toleranciáról”.

Hogy Jiang Zemin milyen kicsinyes és irigy, az már egyes banalitásokban is megmutatkozik. Yuyao városban, Zhejiang tartományban van a "Hemudu-romok múzeuma", ami, mint kultúrhagyaték szigorú védelem alatt áll. Korábban a tábláján "Hemudu-romok múzeum Qiao Shi" állt. Amikor Jiang Zemin 1992 szeptemberében meglátogatta a múzeumot és megpillantotta a táblát, komorrá vált az arckifejezése. Jiang kísérői között feszültté vált a légkör, mert tudták, hogy Jiang és Quiao Shi nem kedvelték egymást és azonkívül azt is, hogy ahol csak Jiang látogatást tett, ott szívesen hivalkodott, otthagynia az ajánlását.

Mao Ce-tungról elmondták, hogy egy alapos, mélyreható tartalmú négykötetes művet hagyott hátra. Deng Xiaoping bemutat "válogatott műveiben" egy úgynevezett "macskateóriát", melyben a pragmatizmus ideológiáját támogatja. Ezzel szemben Jiang Zemin fejtörése ellenére is csak három cikket adott ki, melyek a „három beszéd“ cím alatt lettek ismertté. Miután ezeket könyv formájában kinyomtatták, a könyvet a Központi Bizottság szervezete minden szinten szétosztotta. Kényszerítették az embereket arra, hogy megrendeljék a könyvet, csakis így lehetett eladni. A párttagok a legkisebb tiszteletet sem érzik Jianggal szemben, ellenkezőleg, mindenütt pletykálnak Jiangnak egy énekesnővel való botrányos viszonyáról, továbbá arról is, hogy a spanyol király jelenlétében fésülködött. Ezzel ellentétben Li Hongzhi, a Fálun Gong alapítója, bár csak polgári származású, mégis, ha előadást tartott Kínában, még tengerentúlról is jöttek professzorok, specialisták és egyetemi diákok. Számos doktor, diplomás akadémikus még többezer kilométernyi repülőutat is felvállalt azért, hogy meghallgathassa az előadásait. Li Hongzhi gyakran könnyedén több órán keresztül tartott elöadást, mindenféle jegyzet nélkül. Ezek után feljegyezték az előadásait és könyv formájában kiadták. Jiang Zemin, aki olyan irigy, hiú és kicsinyes ember, mindezt nem tudta elviselni.

Jiang Zemin egy meglehetősen léha és pazarló életet él, például megengedett magának 900 Millió jüanért egy privátrepülőgépet. Már a legcsekélyebb indokból is kifizettetett a fiának egy pár milliárd jüant, hogy az üzletelni tudjon. Arra használta fel összeköttetéseit, hogy minden rokonát és bizalmasát magas hivatalba jutattassa. Ha bizalmasai sikkasztásokat követtek el, minden lehető eszközt felhasznált annak érdekében, hogy megvédje őket. Ez megmagyarázza Jiang Zemin nagy félelmét a Fálun Gong morális erejétől, de még jobban fél attól, hogy ténylegesen léteznek égi birodalmak és a pokol, valamint a jó és a rossz viszonzása, amint ezt a Fálun Gong tanításaiban is olvashatjuk.

Bár Jiang Zemin a KKP legfelső hatalmát a kezében tartja, szűkölködött politikai sikerekben és tehetségben. Ebből az okból kifolyólag mindig aggodalmaskodott, hogy a KKP-ben dúló brutális politikai küzdelem közepette megbuktathatják. Ilyen értelemben, a központi hatalmi poziciójára nagyon érzékeny volt. Riválisainak kikapcsolása céljából, például politikus ellenfelei, Yang Shangkung és Yang Baiping esetében intrikát vetett be. 1997-ben, a KKP 15. plenáris ülésén és 2002-ben, a KKP 16. plenáris ülésén, szüntelenül kierőszakolta azt, hogy konkurrenseit megfosszák a hivataluktól. Ömaga folyton folyvást semmibe vette a törvényeket, semmi esetre sem akarta feladni hatalmi pozicióját.

Amikor Jiang Zemin a KKP főtitkáraként, a Tiananmen-mészárlás után, 1989-ben egy sajtókonferenciát tartott, egy francia újságíró föltett neki egy kérdést azzal az egyetemista lánnyal kapcsolatosan, akit az 1989. június 4-i események miatt egy paraszttanyára küldtek, ahol téglát kellett hordania és a parasztok többször megerőszakolták. Jiang válasza így hangzott: “Nem tudom, hogy az, amiről beszél, igaz-e. Az a lány egy erőszakos elem. Ha ez igaz, akkor azt meg is érdemelte.”

Mindezeket összefoglalva, Jiang zavaros pszichéje, diktárori hatalomtól való függősége, brutális karaktervonásai, valamint az igazságosságtól, jószívűségtől és toleranciától való félelme az oka annak, hogy a Fálun Gong elleni megsemmisítő hadjáratát elkezdte.

Folytatás az "ÖTÖDIK KOMMENTÁR/3. rész" című bejegyzésben