2. A rombolás, amelyet a KKP okoz
Amikor az Aum Shinri Kyo (Legfelső Igazság) olyan eseteit említjük, mint emberek megölése szarin ideggázzal, a Nap Templom öngyilkosság útján történő mennybemenetele vagy a Jim Jones Népi Templomának 900 követője által elkövetett tömeges öngyilkosság, akkor mindenki félelemtől és felháborodástól kezd reszketni. Azonban a KKP egy pusztító kultusz, amely 1000-szer rosszabb bűntetteket hajt végre, ártva számtalan emberéletnek. Ez valószínűleg azért van, mert a KKP olyan egyedi jellemvonásokkal rendelkezik, amelyek más kultuszokból hiányoznak.
2.1 A gonosz kultusz államvallás lett
A legtöbb országban, ha egyetlen vallásnak sem vagy híve, attól még boldogan élvezheted az életet anélkül, hogy irodalmat kellene olvasnod vagy hallgatnod az adott vallás elveit. Azonban Kínában az ember nem élhet anélkül, hogy ne lenne kitéve a KKP kultusz doktrináinak és állandó propagandájának, mivel a KKP, mióta magához ragadta a hatalmat, ezt a gonosz kultuszt államvallássá tette.
A KKP politikai prédikációját már az óvodában és általános iskolában elkezdi a gyerekekbe csepegtetni. Senki sem végezhet el felsőoktatási intézményt, senkit sem nevezhetnek ki magasabb posztra anélkül, hogy politikai vizsgát ne tenne. A politikai vizsga egyetlen kérdése sem enged meg önálló gondolkodást. Aki le szeretné tenni a vizsgát, be kell magolnia a KKP által nyújtott szabványválaszokat. A szerencsétlen kínai embereknek újra és újra át kell ismételniük fiatal koruktól a KKP prédikációit, amellyel a Párt újra és újra átmossa az agyukat. Ha egy kádert a kormány magasabb hivatalba nevez ki, függetlenül attól, hogy párttag-e vagy sem, Pártiskolába kell járnia. Senkit sem neveznek ki, amíg nem felel meg a Pártiskola követelményeinek.
Kínában, ahol a Kommunista Párt nézetei államvallássá lettek, a Párttól eltérő véleménnyel rendelkező csoportoknak nincs létjogosultságuk. Még a KKP által létrehozott demokratikus pártok és a „Három-Ön” Temploma (önrendelkezés, öntámogatás, önpropaganda) is formálisan el kell, hogy fogadja a KKP vezető szerepét. A KKP iránti hűség prioritást élvez minden más hit előtt a kultuszra törekvő KKP logikája szerint.
2.2 A végletekig vitt társadalmi ellenőrzés
Ez a pusztító kultusz azért válhatott államvallássá, mert sikerült megvalósítania a társadalom teljes ellenőrzését és megfosztotta az embereket szabadságuktól. Az ellenőrzés ilyen fajtája példa nélküli, mivel a KKP megfosztotta az embereket a magántulajdontól, amely a szabadság alapja. 1980 előtt a városi régióban élő emberek a Párt által irányított vállalatoknál dolgozva, tudtak megélni. A falusi régiókban lakó parasztoknak a Párt kommunáihoz tartozó földeken kellett lakniuk. Senki sem kerülhette el a KKP ellenőrzését. Egy olyan szocialista országban, mint Kína a Kínai Kommunista Párt mindenütt jelen van a központi kormányzástól a társadalom legalsó szintjéig, beleértve a falvakat és annak környezetét. A pártbizottságokon és a minden szinten jelenlévő pártszervezeteken keresztül a KKP abszolút ellenőrzés alatt tartja az egész társadalmat. Az ilyen szigorú kontroll lábbal tiporja az egyéni szabadságjogot – a költözési szabadságot (lakhely szerinti regisztrációs rendszer van érvényben), a szólásszabadságot (a KKP 500.000 reakcióssal számolt le, akik éltek szólásszabadságukkal), a gondolkodás szabadságát (Lin Zhao-t és Zhang Zhixin-t azért ölték meg, mert kételkedésüket fejezték ki a KKP-ban) és az információszerzés jogát (tiltott könyvek olvasása vagy az „ellenséges rádiók” hallgatása törvényszegés, az Interneten történő keresést ellenőrzik).
Valaki azt mondhatná, hogy a KKP már engedélyezi a magántulajdont, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyíltság és reformok politikája csak akkor következett be, amikor az embereknek már nem volt mit enniük és a népgazdaságok a csőd szélére jutottak. A KKP-nak vissza kellett lépnie, hogy megmentse magát az összeomlástól. Azonban még a reformok és nyíltság idején sem csökkentette az emberek fölötti ellenőrzést. A Fálun Gong gyakorlóinak ádáz üldözése csak egy olyan országban folytatódhatott, amelyet a Kommunista Párt kormányoz. Ha a KKP gazdasági tekintéllyé válhatna, amit nagyon szeretne, akkor ezzel elkerülhetetlen lenne, hogy még szigorúbb ellenőrzés alatt tartsa a kínai népet.
2.3 Az erőszak védelme és az élet semmibevétele
Majdnem minden romboló kultusz manipulálja követőit és a külső erő ellen erőszakot alkalmaz. Ugyanakkor kevesen alkalmaztak ilyen mérvű erőszakot a megbánás szikrányi jele nélkül. Sőt, a más romboló kultuszok által az egész világon okozott halálesetek átlaga nem összemérhető a KKP által megölt emberek számával. A KKP csak úgy tekint az emberiségre, mint akik eszközei céljai elérésének, a gyilkosság pedig csupán még egy eszköz. Ily módon a KKP-nak nincsenek sem fenntartásai, sem aggályai az emberek üldözésével kapcsolatban. Bárki, beleértve a támogatókat, párttagokat és pártvezetőket, az üldözés célpontjává válhat.
A kambodzsai „Vörös Khmerek” támogatása tipikus példa a KKP brutalitására és az emberi élet semmibevételére. A Mao Ce-tung tanításai által ihletett és irányított, Pol Pot vezette Kambodzsai Kommunista Párt vezetésének 3 hónapja és 8 hónapja alatt 2 millió embert gyilkolt le, e kis ország lakosságának ¼ részét, hogy megszüntesse a magántulajdon rendszerét. Az összes haláleset között 200.000 kínai etnikumú is volt.
Hogy a Kommunista Párt által elkövetett rémtetteket megörökítsék, az áldozatok emlékére Kambodzsa egy múzeumot alapított, ahol kiállították a Vörös Khmerek által elkövetett bűntettek dokumentumait. A múzeum a Vörös Khmerek által használt börtönben található. Eredetileg az épület középiskola volt, amelyet Pol Pot S-21-es börtönné alakított át. A börtönt külön a politikai foglyok számára hozták létre. Az értelmiségiek közül többeket zártak be és kínoztak halálra ebben a börtönben. A börtönépületeken és a különböző kínzóeszközökön kívül ki vannak állítva az áldozatok fekete-fehér fényképei is, amelyeket kivégzésük előtt készítettek. Több szörnyű kínzást is dokumentáltak: elvágták az áldozat torkát, megfúrták az agyát, a csecsemőket földhöz vágták és ily módon ölték meg...stb. Mindezeket a kínzásokat olyan „szakértők és technikai szakemberek” tanították, akiket a KKP küldött a „Vörös Khmerek megsegítésére”. A KKP még a fényképészeket is kiképezte, akik arra szakosodtak, hogy a kivégzés előtt álló foglyokat (dokumentáció miatt vagy szórakozásból) fényképezzék.
Ez volt az a S-21-es börtön, ahol elhelyeztek egy olyan készüléket, amely megfúrja a koponyát, majd kiszedi az agyvelőt a Kambodzsai Kommunista Párt vezetőinek szolgálva táplálékul. A foglyot a géppel szemben leültették egy székre. Az áldozatok nagyon féltek, amikor a gyorsan forgó fúró hátulról belefúródott a koponyájukba és még azelőtt kivette az agyvelőt, hogy az áldozat meghalt volna.
3. A Kommunista Párt kultuszának természete
Mi teszi a Kommunista Pártot ilyen zsarnokivá és gonosszá? Amikor a Kommunista Párt kísértete eljött ebbe a világba, ijesztő misszióval jött. A Kommunista Kiáltványban van egy híres bekezdés a végén:
A kommunisták méltóságukon alulinak tartják, hogy titkolják nézeteiket és céljaikat. Nyíltan kijelentik, hogy végső céljukat csak a jelenlegi társadalmi feltételek erőszakos megdöntésével érhetik el. Az uralkodó osztályok csak féljenek a kommunista forradalomtól. A proletáriátusnak láncain kívül nincs mit vesztenie, és az egész világot meghódíthatja.
Ennek a kísértetnek a missziója, hogy erőszakot alkalmazva harcra hívja az emberi társadalmat, eltiporja a régi világot, „megszüntesse a magántulajdont”, megszüntesse a „burzsoázia jellegét, függetlenségét és szabadságát”, a kizsákmányolást, a családokat, és lehetővé tegye, hogy a proletáriátus kormányozza a világot.
Ez a politikai párt, amely nyíltan kijelenti, hogy „törni, zúzni és rabolni” akar, nemcsak hogy tagadja azt, hogy nézete gonosz, de azt is állítja, hogy meg van győződve saját igazáról. A Kommunista Kiáltványban ez áll: „A Kommunista forradalom a legradikálisabb szakítás a hagyományos viszonyrendszerekkel, és ezért nem véletlen, hogy fejlődése a hagyományos eszmékkel történő szakítást is maga után vonja”.
Honnan vannak a hagyományos eszmék? A természet ateista törvénye szerint a hagyományos eszmék közvetlenül a természet és társadalom törvényeiből következnek, azaz a világegyetem szisztematikus mozgásainak eredményei. Az Istenhívők értelmezésében ugyanakkor az emberi hagyományok és a hagyományos értékek Isten ajándékai. Attól függetlenül honnan származnak, a legalapvetőbb emberi etika, a viselkedési normák, a jó és rossz megítélése viszonylag állandóak, évezredeken keresztül voltak szabályzói az emberi viselkedésnek és a társadalmi rendszer megőrzésének. Ha az emberiség elvesztené erkölcsi normáit és a jó és rossz megítélésének szabályait, akkor nem válnának-e az emberek állatokká? Amikor a Kommunista Kiáltvány kijelenti, hogy „kategorikusan szakít a hagyományos eszmékkel”, ez az emberi társadalom normális létezésének alapjait fenyegeti. A kommunista pártnak így romboló kultusszá kellett válnia, amely pusztulást hoz az emberiségre.
A kommunista párt legfőbb elveit tartalmazó Kommunista Kiáltvány tele van éles kijelentésekkel, de nincs benne tolerancia és egy csepp jóság sem. Marx és Engels azt gondolták, hogy a dialektikus materializmus útján megtalálták a társadalmi fejlődés törvényét. Következésképpen, az „igazsággal” a kezükben, mindent megkérdőjeleztek és megtagadtak. Makacsul rávarrták az emberekre a kommunizmus illúzióját, és nem inogtak meg, amikor erőszakhoz kellett folyamodni, hogy megszüntethessék a meglévő társadalmi struktúrát és a kulturális alapokat. Amit a Kommunista Kiáltvány az újszülött kommunista pártnak hozott, egy igazságtalan kísértet volt, aki tagadja az Ég törvényeit, kiirtja az emberi természetet, arrogáns, rendkívül önző és mindent elsöprő.
4. Elmélet a Kommunista Párt utolsó ítéletének napjáról – félelem a Párt összeomlásától
Marx és Engels a kommunista párt gonosz szellemét oltották az emberekbe. Lenin alapított egy kommunista pártot Oroszországban és a semmirekellők erőszakával megdöntötte a februári Forradalom után alakított kormányt, elvetette az Oroszországban végbement burzsoá forradalmat, magához ragadta a hatalmat, és megtalálta a kommunista kultusz elvi támaszát. Ugyanakkor Lenin sikere nem jelentette azt, hogy a proletáriátus az egész világon győzedelmeskedik. Éppen ellenkezőleg, ahogy a Kommunista Kiáltvány első pontjában is olvashatjuk: „Az öreg Európa minden hatalma szent szövetségbe lépett, hogy elüldözze ezt a kísértetet.” A kommunista párt születése után, rögtön szembe kellett néznie túlélésének veszélyeivel, attól félve, hogy bármelyik pillanatban megsemmisíthetik.
Az októberi forradalom után az orosz kommunisták vagy más néven bolsevikok, nem békét és kenyeret adtak az embereknek, hanem csak ok nélküli gyilkolást. A fronton lévő csapatok elvesztették a háborút, és a forradalom lerontotta az ország gazdaságát. Ennek következményeképpen az emberek lázadozni kezdtek. A polgárháború gyorsan kiterjedt az egész népre, a parasztok megtagadták, hogy étellel lássák el a városokat. Teljes mértékű lázadás tört ki a Don menti kozákoknál, a Vörös Hadsereg elleni küzdelmük brutális vérontásba torkollott. Az ebben a küzdelemben folyó mészárlás barbár és brutális természetét láthatjuk olyan irodalmi művekben, mint pld. Solohov Csendes Don c. műve és egyéb más doni elbeszélések. Alekszandr Vasziljevics Kolcsak, a Fehér Hadsereg admirálisa és Anton Gyenyikin tábornok csapatai majdnem megdöntötték az Orosz Kommunista Párt hatalmát. A Kommunista Pártot, mint újdonsült politikai erőt csaknem az egész nép elutasította, talán azért, mert a kommunista kultusz túl gonosz volt, hogy meghódítsa a nép szívét.
A Kínai Kommunista Párt hasonlókat tapasztalhatott, mint orosz elődje. Kezdve a „Mari eseményekkel” és az „április 12-i mészárlással” a KKP által ellenőrzött területeken a lázadók ötszöri leveréséig egészen a 25.000 kilométeres „Hosszú hadjáratig” a Kommunista Párt mindig megsemmisítésének veszélyével kellett, hogy szembenézzen.
A kommunista párt azzal a szándékkal jött létre, hogy bármi áron megsemmisítse a régi világot. És ekkor szembe kellett néznie azzal a reális problémával: hogy élje túl a támadásokat megszűnés nélkül? A kommunista párt folyton saját megszűnésének veszélyétől való félelemben létezett. A kommunista kultusz legfőbb célja a túlélés lett, készen arra, hogy bármit felhasználjon. A nemzetközi kommunista szövetség szétesésével, romlottak a KKP túlélési esélyei. 1989 óta az utolsó napjaitól való félelem még valóságosabbá vált és a hanyatlása egyre közeledik.
Folytatás a "NYOLCADIK KOMMENTÁR/4. rész" című bejegyzésben
