3. A KKP agymosási technikája: a nyilvánvalóan durvától a kifinomultig
Sokszor lehet hallani, ahogy az emberek ezt mondják: „Tudom, hogy a KKP sokat hazudott, de most igazat mond.” A sors iróniájából gyakran előfordult valahányszor a KKP komoly hibát követett el, hogy az emberek ezt mondták. Ez azt mutatja, mennyire tökéletesítette a KKP az utóbbi évtizedekben a nép megtévesztésére alkalmazott módszereit.
Az emberek már immunisakká váltak a KKP meséi iránt, ezért történeteinek kitalálása és propagandája „kifinomultabb” és „professzionálisabb” kellett, hogy legyen. A szlogen-propagandát továbbfejlesztve a jelszavak egyre kifinomultabbak és professzionálisabbak lesznek. Részben a KKP által folytatott információ-blokkolás segítségével féligazságok formájában közvetíti a történeteket az emberek felé, félrevezetve a nyilvánosságot, ami még károsabb, mint maga a hazugság.
Az angol nyelvű „Chinascope” nevű újság 2004 októberében megjelentetett egy cikket arról, hogy a KKP milyen kifinomult eszközöket alkalmaz az igazság elkendőzésére. A SARS járványnak a szárazföldi Kínában való kitörésekor 2003-ban, a külvilág sejtette, hogy Kína elkendőzi az információkat a járványról, de a KKP több ízben is elutasította ezt a vádat. Ahhoz, hogy megvizsgálja a KKP által a világ felé terjesztett információk valóságtartalmát, a szerző több, mint
A jelentések a következőket tartalmazták: A SARS járvány felbukkanásával a központi és helyi szintű hatóságok szakembereket küldtek a járvány vizsgálatára és a betegek gyógyítására, ami a betegek gyógyulásához vezetett. Ezzel akarták megfékezni a megrémült embereket, hogy megrohanják a boltokat és bekészletezzenek élelmiszerekből. Ez volt az az intézkedés, amellyel meg akarták akadályozni, hogy a hírek tovább terjedjenek és így akarták helyreállítani a rendet az országban. Ennek ellenére a Kína-ellenes erők kis csoportja az igazság elfedésével vádolta Kínát, de az országok és az emberek nem hittek ebben. A soron következő Guangzhou-ban megrendezésre kerülő Kereskedelmi Vásáron sokan vettek részt az üzleti élet képviselői közül az egész világról, a külföldről érkező turisták bizonygatták, hogy biztonságos Kínába utazni. Még a Nemzetközi Egészségügyi Szervezetet is megtévesztette a KKP, kijelentve, hogy a kínai kormány kész együttműködni, és megfelelő intézkedéseket foganatosítani a SARS járvány kérdésében, problémák nem merülhetnek fel. 20 nap múlva a szakemberek „zöld utat engedtek” Guangdong tartomány vizsgálatára.
A szerzőnek az a véleménye alakult ki, elolvasván ezt a több, mint 400 cikket, hogy a 4 hónap alatt minden nyíltan történt, és a KKP hivatalnokok nagy gondossággal jártak el az ügyben. Csak 2003. április 20-án jelentette be a kormány szóvivője egy sajtókonferencián, hogy a SARS járvány elterjedt Kínában, amivel közvetve bevallotta, hogy a kormány eltitkolta a valóságot a járványról.
Ekkor ismerte fel a szerző az igazságot és értette meg a KKP által alkalmazott méltatlan és csaló eszközöket.
A tajvani általános választásokon a KKP ugyanezt a „fokozatosság” és „türelmesen terelő” megközelítést alkalmazta, biztosítva a kínai népet arról, hogy az elnöki választások katasztrófához vezethetnek, megnőhet az öngyilkosságok száma, összeomolhat a tőzsde, megnőhet a „furcsa betegségek”, mentális zavarok száma, a sziget lakói emigrálhatnak, általános lehet a családon belüli ellenségeskedés, az életkedv elvesztése, a piac elnyomása, cél nélküli lövések, tiltakozások, demonstrációk, a kormányhivatalok elleni támadás, társadalmi szakadék, a politikai hazugságok. A KKP időről időre teletöltötte a kínaiak fejét ezekkel a gondolatokkal, amelyek segítették, hogy ezt a következtetést vonják le: „mindezek az események – a választások siralmas következményei” vagy „nem szabad megengednünk, hogy nálunk is demokratikus választások legyenek”.
Ami a Fálun Gong-ot illeti, a KKP még magasabb szintű jártasságot mutatott a rágalom kitalálásában, hogy a Fálun Gong-ot befeketítse. Életszerű jeleneteket rendezett, egyiket a másik után. Nem csoda, hogy ez sok kínait megtévesztett. A KKP olyan ügyességet szerzett a csalásokban, hogy csalásának áldozatai is készek hinni a KKP hazugságaiban és azt gondolják, hogy igazságot mond nekik.
Az utóbbi évtizedekben a KKP által végrehajtott agymosás még kifinomultabb lett, ami csaló, szégyentelen természetének növekedését bizonyítja.
4. A KKP kétszínű viszonya az emberi jogokhoz
4.1 A hatalom megszerzéséért a demokratikus szabadság keresésétől a zsarnoki hatalom megtartásáért a demokrácia látszatáig
„Egy demokratikus államban a legfelső hatalom a nép kezében van, amely megfelel az Ég és Föld elveinek. Ha egy nép demokratikusnak vallja magát, de legfelső hatalma nem a népre alapul, akkor nem jár a helyes úton, és útját csak tévútnak értékelhetjük, az állam pedig nem demokratikus. Hogy lehetne demokratikus az az állam, ahol nem ért véget a Párt uralma és nincsenek nyilvános választások? Vissza kell adni a népnek a jogait!”
Azt gondolhatnánk, hogy ez egy „külföldi ellenségtől” származó idézet valamilyen cikkből, aki meg akarja ütni a KKP-t? Ez az idézet a KKP újságjából, a Xinhua Napilap 1945. szeptember 20-i számából származik.
A KKP kikürtölte a „népi választásokat” és követelte, hogy „adják vissza a népnek a jogait”, amely nagy tetszést váltott ki akkoriban és tabuvá vált azóta, amióta a KKP megszerezte hatalmát. A nép, aki állítólag az „ország gazdája lett”, nem rendelkezik semmiféle joggal, hogy döntéseket hozzon. Nincs szavunk rá, hogy leírjuk a KKP természetét, és amit népével tett.
Ha bárki azt képzeli, hogy ami volt elmúlt, és hogy a KKP ördögi kultusza, amely a gyilkosságokon alapulva virágzott és a népet a csalás segítségével vezette, hogy mindez megváltozott és most a KKP jóindulatú lett és valóban igyekszik „visszaadni az embereknek a jogait”, az nagyon téved. Olvassuk el, mi jelent meg a Nép Napilapjának 2004. november 24-i számában, 60 évvel a fent említett idézet után: „A teljes ideológiai ellenőrzés a politikai és ideológiai alapja a párthatalomnak.”
Nemrég a Párt valami újat javasolt: a „Három tagadó elvet”. Az első közülük: „Fejlődés viták nélkül”. A KKP igazi célja nem a fejlődés, a hangsúly azon van, hogy „viták nélkül”, amely a gyűlés „egyhangú határozatát” hirdeti.
Mike Wallace, a híres CBS tudósítója 2000-ben megkérdezte: „Miért nem tartanak Kínában nyilvános választásokat?” Jiang Zemin erre azt felelte: „A kínai nép nem eléggé tanult ehhez.”
Ugyanakkor 1939. február 25-én a KKP telekürtölte a Xinhua Napilapot a következőkkel: „A Kuomintang azt gondolja, hogy demokratikus politikát nem lehet megvalósítani Kínában, csak néhány év múlva. Azt gondolják, hogy a demokratikus politika csak akkor valósítható meg, ha a nép képviselői egy szinten lesznek az Európában és Amerikában élő demokratikus burzsoázia képviselőivel, de éppen ellenkezőleg, egy demokratikus rendszerben lehet oktatni és tanítani az embereket.”
Ennek alapján jól láthatjuk az 1939-ben a Xinhua Napilapban megjelent cikk és Jiang Zemin nyilatkozata közötti különbséget, amely jól mutatja a KKP igazi természetét.
Az 1989-es Tiananmen téri mészárlás után a KKP az emberi jogokról szóló szánalmas hírnévvel tért vissza a világ színpadára. A történelem a választás lehetőségét adta a KKP-nak: vagy megtanulja tisztelni az emberek jogait és valóban helyreállítja az emberi jogokat vagy továbbra is megfosztja a népet jogaitól, azt hirdetve a külvilágnak, hogy tiszteli az emberi jogokat, mindezt csak azért, hogy elkerülje a nemzetközi elítélést.
Sajnos, a KKP kétszínű természetének megfelelően, habozás nélkül a második utat választotta. Nagy számú híres, de becstelen embert gyűjtött össze és egységesített a tudomány és vallás területéről, és különös feladattal látta el őket, hogy a hazugság propagandájával fejtsék ki külföldön és kürtöljék ki, hogy Kína nagy haladást ért el az emberi jogok kérdésében. Összeállított egy listát hamis emberi jogokról, mint pl. az embernek a lakhatáshoz való joga, az élelemhez való joga. (A KKP úgy gondolja, hogy az éhező számára a legfontosabb az élelemhez való jog. Ha valaki éhes, nincs arra joga, hogy beszéljen? Akkor is, ha az éhező nem tud beszélni, joga van annak beszélni helyette, aki jóllakott?) A KKP igyekezett megtéveszteni a kínai népet és a nyugati demokráciákat, manipulálva őket, mint mindig azzal, hogy játszott az emberi jogokkal, ezt nyilatkozva: „A mai idők a legjobbak az emberi jogok szempontjából Kínában.”
Kína Alkotmányának a 35. cikkelye kimondja, hogy a Kínai Népköztársaság állampolgárai rendelkeznek a szólás, publikáció, gyülekezés, szervezkedés szabadságával, továbbá tiltakozhatnak és demonstrálhatnak. A KKP játszik a szavakkal. Uralma alatt a Fálun Gong-gyakorlók tízmillióit fosztotta meg a lelkiismeret, kifejezés, publikáció és gyülekezés szabadságától. A KKP még azt is kijelentette, hogy az állampolgárok különböző csoportjai által a Legfelső Hatósághoz benyújtott apellációk törvénytelenek. Az állampolgárok különböző csoportjai nem egyszer kértek engedélyt, hogy demonstrációt tarthassanak Pekingben. A kormány ahelyett, hogy engedélyt adott volna, letartóztatta a kérvényezőket. A Honkongban kikiáltott „egy állam, két rendszer” politikája szintén a kommunista vezetők által állított csapda volt, amelyet a brit kormány és a Hongkongban élő emberek számára állítottak. A KKP arról beszél, hogy semmilyen változás nem történt az elmúlt 50 év alatt Honkongban, és 5 évre rá mindennek ellenére, megpróbálja a kettős rendszert egységesíteni, felhasználva a zsarnoki törvényhozás fondorlatait. (23. cikkely)
A KKP által használt új, sötét trükk lényege az, hogy külső „megnyugtató hangon” elfedje az ellenőrzés és a megfigyelés rendszerét. Csak úgy tűnik, hogy a kínaiak szabadabban kinyilváníthatják véleményüket és az Internet segítségével hozzájuthatnak információkhoz. A KKP nyíltan kijelenti, hogy szólásszabadságot biztosít, és sokan el is hiszik ezt. Ez azonban hazugság. Itt nem arról van szó, hogy a KKP jóindulatúbb lett, hanem inkább arról, hogy a társadalmi fejlődés és technológiai előrelépés megállíthatatlan. Vizsgáljuk meg, hogy a KKP milyen szerepet játszik az Internet szempontjából. Blokkolja a weboldalakat, szűri az információkat, figyeli a chat szobákat, ellenőrzi az email-eket, megbünteti a használókat. Minden, amit tesz, visszafelé terel. Ma néhány olyan kapitalista segítségével, akik porba tiporják az emberi jogokat és a lelkiismeretet, a KKP rendőrségét felszerelték olyan high-tech eszközökkel, amelyek segítségével az Internet-használók minden lépését követhetik a járőr-kocsikból. Ha megnézzük, hova fejlődött ördögi cselekedeteivel arcátlanságban a KKP, akkor hogy számíthatnánk arra, hogy előrelépés történik az emberi jogok tekintetében és általában a demokratikus szabadság felé? A KKP maga jelentette ki: „Ez a mozgás kifelé tágul és befelé szorosabb lesz.” A KKP kicsinyes természete nem változik.
Hogy a KKP pozitív képet alakítson ki, az ENSZ emberi jogokról tartott Bizottsági ülésen 2004-ben, ahol a KKP-t komolyan elítélték az emberi jogok megsértéséért, a KKP egy sor példát hozott az emberi jogok betartására. Ezeket az eseményeket csak a külföldi szem számára prezentálták, de ezek egyáltalán nem lényegiek. Ez azért van, mert Kína az emberi jogok legnagyobb megsértője, ahogy vezetői is, Jiang Zemin a volt főtitkár, Luo Gan a Politikai és Jogi Bizottság volt titkára, Zhou Yongkang a Társadalmi Biztonsági miniszter és Liu Jing a Társadalmi Biztonsági miniszterhelyettes. Ezekben az emberekben megbízni, hogy megbüntetik azokat, akik visszaélnek az emberi jogokkal, olyan dolog, mint megkérni a rablót, hogy fogja el a tolvajt.
Vagy egy másik hasonlattal élve, a KKP olyan mint a sorozatos megerőszakoló, amikor nem látja senki, 10 lányt is megerőszakol egy nap. Ha azonban túl sok ember van, csak egy lányt támadhat meg a tömeg előtt. Mondhatjuk-e akkor a megerőszakolóról, hogy javult?
A színfalak mögött elkövetett támadástól eljut egészen a nyilvánosig, ami azt bizonyítja, hogy az erőszakoló még szégyentelenebb és aljasabb, mint azelőtt. A sorozatos erőszakoló természete egyáltalán nem változott meg, ami megváltozott, csak az, hogy nem olyan egyszerű bűntettet elkövetnie. A KKP diktatórikus természete és ösztönös félelme attól, hogy elveszti hatalmát, meghatározza azt a viselkedést, hogy ne legyen tisztelettel az emberi jogokra. Az emberi erő, anyagi és pénzügyi eszközök, amelyeket az emberi jogok terén elkövetett tettek megszépítésére fordítottak, messze túlhaladja azokat a reális erőfeszítéseket, amelyeket az emberi jogok javítására fordíthattak volna. A büntetlen gyilkosságok és a Kína egész területén folyó üldözések a kínai néppel történt legnagyobb tragédia.
4.2 Bűntettek elkövetésének elrejtése a törvény, mint álruha mögé
Azért, hogy egyes csoportok magánérdekeit megvédjék, a KKP egyfelől elfeledkezik elsődleges feladatáról, nevezetesen teljesen magára hagyja a munkásokat, parasztokat és az egész népet, másfelől a csalás és bűnözés egyre fejlettebb eszközeit veti be az emberi jogok megsértésére. A világ közvéleménye előtt a KKP az ilyen jogsértéseket olyan népszerű fogalmakkal kendőzve interpretálja, mint „törvényi intézkedés”, „piac”, „a nép javára”, „reformok”, hogy összezavarja ezzel az embereket. A KKP nem változtatta meg ördögi, bűnöző természetét, egyszerűen csak „nyugati stílusú öltönybe” öltözködött. Ez még megtévesztőbb és csalárdabb, mint a KKP „Mao öltönye”. George Orwell Állatfarm c. Művében (1945) a disznók megtanulnak állni, és két lábon járni. Az újonnan szerzett képesség egy új image-et adott a disznóknak, de attól még nem változtatta meg disznó természetüket.
4.2.1 A kínai Alkotmányt sértő törvények és rendeletek alkotása
A nem az alkotmány szerint alkotott törvényeket és rendeleteket a különböző szinten lévő végrehajtó szervek úgy hajtják végre, mintha lenne „jogi alapjuk”. Ennek célja, hogy a nép ne tegyen erőfeszítéseket az üldözések elleni harcra, a szabadság megszerzésére és az emberi jogok betartására.
4.2.2 A nem politikai kérdések politikai eszközökkel történő megoldása
Hétköznapi társadalmi problémákat is olyan szintre emelnek, mint hogy „harc a tömegekért a Párt ellen”, felkelés, „ellenséges erők”. Nem politikai problémákat politikaivá tesznek, hogy a KKP a politikai mozgalmat, mint propagandaeszközt használhassa a gyűlölet felkeltésére.
4.2.3 A politikai kérdések nem politikaiként való kezelése
A KKP utolsó taktikája, hogy támadni kezdte a demokratikus beállítottságú embereket és az önálló gondolkodású értelmiséget, majd csapdát állított nekik, hogy bebörtönözze őket. Az ilyen csapdák közé tartozik a prostitúcióról és adócsalásról szóló vád. Ennek oka az az alacsonyrendű szándék, hogy elkerüljék a külföldi csoportok elítélését. Ezek a vádak elegendőek ahhoz, hogy aláássák a vádlott jó hírét, de arra is használhatók, hogy nyilvánosan megalázzák az áldozatokat.
A KKP bűnöző természete csak egyetlen vonásában változott meg, ha egyáltalán megváltozott, hogy még embertelenebb és szégyentelenebb lett.
4.3 A KKP több, mint egy milliárd embert tart kifordított logikájának fogságában
Képzeljünk el egy visszaeső bűnözőt, aki betör egy házba és megerőszakol egy lányt. A tárgyaláson ez a bűnöző azzal védi magát, hogy nem ölte meg az áldozatát, csak megerőszakolta és a gyilkosság súlyosabb bűncselekmény, mint az erőszakolás. Mivel ő gyilkosságot nem követett el, ezért nemcsak hogy nem bűnös, de azonnal szabadlábra is kell helyezni. Az emberek hálával tartoznak, hogy csak erőszakot követett el, de nem ölt.
Ez a logika meglehetősen abszurd. Ugyanakkor a KKP logikája, amivel védte magát az 1989. június 4-én a diákok ellen elkövetett mészárlás után ugyanaz volt, mint a fent említett bűnözőé. A KKP azzal érvelt, hogy a „diákok leverésével” a lehetséges belső zűrzavart kerülte el.
A „belső zűrzavar” elkerülése végett a diákok leverésének tette, felmentést nyert.
Mit jelent az, amikor egy bűnöző megkérdezi a bírót a bíróságon: „Mi a jobb: az erőszakolás vagy a gyilkosság?” Ez a kérdés azt mutatja, hogy a bűnözőnek már nincs lelkiismerete. Ehhez hasonló a Tiananmen téri mészárlás, a KKP és csapata nem arra válaszolnak, hogy bűnösek-e a gyilkosság elkövetésében. Ehelyett azt kérdezik a nemzetközi közösségtől, hogy melyik jobb: „A diákok leverése vagy a belső zűrzavar, amely polgárháborúhoz vezethet?”
A KKP ellenőrzi az egész államgépezetet és a propaganda összes eszközét. Más szóval a KKP 1,3 milliárd kínai embert tart fogságban. Ha a KKP 1,3 milliárd fogvatartottat tart kézben, akkor azt mindig állíthatja, hogy ha nem nyomja el a nép bizonyos csoportjait, akkor belső zűrzavar léphet fel és az ország veszélybe kerülhet. Ezért a KKP-nak jogában áll, hogy bármely csoportot üldözzön, ahol tetszik neki, és amikor csak tetszik neki, mert ez mindig jogos lesz. A csalárd érvelésnek és félrevezető következtetéseknek hallatán tudunk a KKP-nál szégyentelenebb és alávalóbb bűnözőt?
4.4 Korbáccsal és kenyérrel. A szabadság kikiáltásától az elnyomás növeléséig
Sok kínai ember ma úgy érzi, hogy „szabadabb”, mint korábban és ezért azon reményüket fejezik ki, hogy a KKP megjavult. Valójában az embereknek biztosított szabadság mértéke abból adódik: a KKP felismerte, hogy válságban van. A KKP mindent elkövet, hogy megőrizze a közös pártérdekeket beleértve, hogy ún. demokráciát, szabadságot ill. emberi jogokat ad a népnek.
Ugyanakkor a KKP vezetése alatt ezt az embereknek nyújtott ún. szabadságot nem védi egyetlen törvény sem. Az ilyesfajta „szabadság” csak egy tiszta eszköze annak, hogy elnémítsanak és ellenőrizzenek embereket annak látszatával, hogy követik a nemzetközi irányzat demokráciára irányuló törekvéseit. Alapjában véve a „szabadság” kibékíthetetlen ellentétbe kerül a KKP diktatórikus érdekeivel. Amint egy ilyen konfliktushelyzet felmerül és túllép a KKP tűréshatárán, mindjárt visszavesz minden „szabadságjogot”. A KKP történelme folyamán több ízben is voltak olyan időszakok, amikor megengedte a szólás szabadságát, de ezeket az időszakokat mindig szigorú ellenőrzés követte. Ilyen ciklus több is volt a KKP történelme folyamán, amely csak további adalékul szolgál a KKP gonosz természetéhez.
Ami az Internetet illeti, ha megnézik a KKP hivatalos Xinhua weboldalát vagy a Nép Napilapját, akkor azt látják, hogy lehet találni néhány negatív hírt Kínáról. Ez elsősorban azért van, mert nagyon nagy számban keringenek negatív hírek Kínában, és az ügynökségeknek közölniük kell valamit, hogy továbbra is hitelesek maradjanak. Másfelől ez egybeesik a Párt nézetével, amely szerint „Egy kis kritika nagyon hasznos.” A negatív hírekkel kapcsolatos tudósítások mindig olyan emberekhez kapcsolódnak, akiknek semmi köze a Párthoz és ez tovább növeli a Párt iránti bizalmat bármely kérdésről is legyen szó. A Párt ügyesen ellenőrzi, hogy mit közöljenek és mit ne, és milyen mértékben közöljék, továbbá, hogy a hírt a hazai vagy külföldi médiában kell-e közölni.
A KKP nagy mestere a negatív hírekkel folyó manipulációnak, amelyekkel így eléri a kívánt eredményt: hat az emberek szívére. Sok fiatal kínai meg van győződve róla, hogy a KKP a szólásszabadság megfelelő szintjét biztosítja, bíznak és hisznek a Pártban. Ők a KKP által vezetett hazudozó média kifinomult stratégiájának áldozatai. Sőt mi több, káoszt keltve az országban és nyilvánosságot adva ennek a médiában, a KKP azzal fenyegeti az embereket, hogy csak ő képes a káosz idején kontroll alatt tartani az embereket és ezzel veszi rá őket, hogy meghajoljanak a KKP vezetése előtt.
Ha megvizsgáljuk azokat a jeleket, amelyek szerint javultak az emberi jogok Kínában, láthatjuk, hibás lenne azt gondolni, hogy a KKP magától megváltozott. A történelemben, amikor a KKP harcolt a Kuomintang kormány megdöntéséért, úgy tett, mintha a népi demokráciáért harcolt volna. Gonosz természete meghatározza, hogy ígéreteinek nincs semmi hitele.
Folytatás a "KILENCEDIK KOMMENTÁR/3. rész" című bejegyzésben
