2. A Kínai Kommunista Párt szégyenletes alapítása
A Kínai Kommunista Párt „győzelmek soráról“ szóló fényes múltra tart igényt. Ez csak egy próbálkozás arra, hogy magát jó fényben tűntesse fel és hogy a KP az uralkodását igazolja. Valójában a KP semmilyen hírnévvel sem rendelkezik, nincs mivel dicsekednie. Csak a kilenc gonosz alaptulajdonságának köszönheti, amik a gonoszság, hazugság, provokáció, asszocialitás, kémkedés, rablás, Harc, rombolás és az ellenőrzés, hogy meg tudta szerezni és meg is tudta tartani a hatalmat
2.1 A KKP megalapítása – A Szovjetunió mellén felnőve
„Csak az Októberi Forradalom ágyútüzei által jutott el hozzánk a Marxizmus-Leninizmus.“ Így mutatta be magát a Párt az embereknek. Amikor azonban a Párt megalakult, csak a Szovjetunió ázsiai ága volt. Ez a Párt már a kezdetektől hazaárulást követett el.
A Kína Kommunista Párt alapítási szakaszában nem volt annak sem pénze, sem bármilyen elmélete vagy tapasztalata. Nem rendelkezett semmilyen alapokkal, amikre támaszkodhatott volna. A KKP csatlakozott a Nemzetközi Kommunizmushoz, hogy összekapcsolja a sorsát az erőszakos forradalommal; Kína erőszakos forradalma csak a hagyatéka volt Marx és Lenin erőszakos forradalmának. A Komintern kialakított egy globális irányítói szervet, hogy megdöntse a politikai erőviszonyokat az egész világon. A KKP csak egy keleti ág volt és egyben a Szovjetunió Vörös Hadseregének a keleti kiterjedése. Ami az erőszakos politikai hatalomátvátelt és a proletárok diktatúráját illeti, a KKP átvette a Szovjetunió Kommunista Pártjának a tapasztalatait. A szovjet párt előírásait követte a politikai, ideológia és a szervezői vezérvonalakban. A KKP egy idegen és illegális alvilági szervezet létezési formáját másolta le és szigorú megfigyelést és ellenőrzést vezetett be. A Szovjetunió KP-ja a KKP támasza és támogatója volt.
A KKP szabályzatát, amit a képviselők első találkozóján adtak elő, a Komintern állította össze. Az alapjait a Marxizmus-Leninizmus és az osztályharc, a proletárok diktatúrája és a Párt létrehozása képezték. Azon kívül egy fontos alapját képezte a Szovjetunió KP-jának pártprogramja. A KKP bensőjét egy ideológia képezi, ami a Szovjetunió KP-jától lett átvéve. Chen Duxiu, a KKP egyik első tisztségviselője, más felfogással rendelkezett, mint Maring, a Nemzetközi Kommunista Bizottság képviselője. Maring egy közleményt írt Chen-nek, amiben megemlíti, hogy Chen a Komintern parancsait követné, ha a Kommunista Párt egy igaz tagja volna. Annak ellenére, hogy Chen Duxiu a KKP vezetője volt, nem tehetett mást, mint hogy a Komintern parancsait kövesse és hogy alávesse magát a Szovjetuniónak.
A KKP 1923-ban lefolyt harmadik képviselői találkozóján Chen Duxiu nyilvánosan is elismerte, hogy a Párt szinte teljesen a Szovjet Komintern pénzeiből tartja el magát. Egy év alatt a Komintern a KKP-nek mintegy 200.000 jüant szolgáltatott. Az eredmény nem volt kielégítő és a Komintern azzal vádolta a KKP-t, hogy nem igyekezett eléggé.
Nyilvánosságra hozott Párt-dokumentumok alapján, a KKP 1921 októberétől egyészen 1922 júniusáig 16.655 jüant kapott. 1924-ben 1.500 USD-t és 31.927,17 jüant kapott és 1927-ben 187.674 jüant kapott. A Komintern havi támogatása átlagban 20.000 jüan körüli volt. A KKP ma alkalmazott módszerei, mint pl. a befolyásolás, zsarolás és fenyegetés, már akkoriban is alkalmazásra kerültek. A Komintern a KKP-t élesen kritizálta azért, mert mindig pénzeszközökre tart igényt. „Különböző pénzforrásokat használ fel, mint például a Nemzetközi Kommunikációs Iroda, A Komintern megbízottjai, katonai szervezetek stb., hogy pénzhez jusson, mivel az egyik hely nem tudott a másikról, hogy az már pénzt adott ki. (…) A figyelemreméltó ebben az, hogy a kínai elvtársak nemcsak a mi Szovjet elvtársaink gondolkodásmódját ismerik jól, hanem azt is tudják, hogyan bánjanak azokkal az elvtársakkal akik a dolgok engedélyezésért felelősek. Amint észlelik, hogy az eszközöket nem kaphatják meg a normális módszerekkel, elhalasztják a találkozót. Ehelyett a zsarolás finomítatlan módszerét alkalmazzák. Például olyan híreszteléseket terjesztenek, hogy a pénzeket inkább haduraknak adják, mintsem a KKP-nek, amit még a Szovjet bázis dolgozói is kritizáltak.“ [15]
2.2 A KMT és a KKP közötti első szövetség - A parazita lejutott a magba és szabotálta az országegyesítő északi hadjáratot [16]
A KKP már a kezdetektől azt hiteti el a lakossággal, hogy Chiang Kai-shek a Nemzeti Forradalmat [17] elárulta és hogy arra kényszerítette a KP-t, hogy egy fegyveres felkelésben vegyen részt.
A valóságban, a KKP azért kötött szövetséget a Kuomintang-gal, hogy bekapcsolódhasson a Nemzeti Forradalomba és hogy ezáltal saját hatalmát kiteljesítse. Azon kívül a KKP gyorsan meg akarta kaparintani a hatalmat és egy olyan forradalmat akart kirobbantani, mint amilyen a Szovjet forradalom is volt. Valójában a hatalom utáni vágya volt az, ami elárulta és elpusztította a Nemzeti Forradalmat.
1922 júliusában a KKP képviselőinek második találkozóján, azoknak a száma, akik a KMT-vel megkötendő szövetség ellen voltak, sokkal nagyobb volt, hiszen a konferencia tagjai a hatalom megszerzését szorgalmazták. Ennek ellenére a Komintern a háttérben kézben tartotta a dolgokat és érvénytelenítette az ott meghozott határozatokat.; így a KKP kénytelen volt szövetséget kötni a KMT-vel.
A KMT és a KKP első szövetsége alatt, a KKP 1925 januárjában egy negyedik képviselői találkozót tartott Sanghajban, és ott, még Sun Ju-cen [18] 1925. mácius 12-én bekövetkezett halála előtt, felvetette a hatalmi jog esetleges megszerzésének kérdését. Ha Sun nem halt volna meg, akkor biztosan ő, és nem Chiang Kai-shek lett volna a KKP hatalmi harcának célpontja.
A Szovjetunióval a háta mögött a KKP, a KMT-vel kötött szövetség alatt, gátlástalanul megkaparinthatta magának a politikai hatalmat. Tan Pingshan lett a KMT Személyi Iroda Központjának a minisztere, aki a KKP egyik korábbi tagja volt. Feng Jupo, a munkaügyi miniszter titkára lett és teljhatalmat kapott, hogy minden szociális ügyet ő kezeljen. Lin Zuhan a földdel kapcsolatos ügyekért felelős miniszteri posztot kapta meg, mialatt Peng Pai a titkára lett. Mao Ce-tung pedig a KMT propaganda-minisztere lett. A katonai akadémiák és a katonaság vezetői mindig is a KKP fókuszában voltak: Zhou Enlai volt a Huangpu Katonai Akadémia politikai osztályának a vezetője és Zhang Shenfu volt a helyettese. Zhou Enlai egyben a KMT katonai jogi részlegének az igazgatója is volt és orosz katonai tanácsadókat helyeztetett fontos pozíciókba. A KMT katonai akadémiáin sok politikai tanár vagy vezető volt kommunista. Gyakran a KKP tagjai képviselték a KMT-t a nemzeti forradalmi hadsereg [19] különböző funkcióiban. Azt is meghatározták, hogy az olyan parancs, amit nem hagyott jóvá egy KKP-tag, érvénytelen. A kommunistáknak a Nemzeti Forradalomhoz való parazitaszerű kapcsolódásának az lett az eredménye, hogy a KKP tagjainak a száma 1925-ben 1000 főről, három év alatt, 1928-ban, már 30.000 főre emelkedett.
Az országegyesítő északi hadjárat 1926 februárjában kezdődött. 1926 októberétől egészen 1927 márciusáig a KKP Sanghajban három fegyveres felkelésnek volt a felbujtója. Végül a KKP megpróbálta az országegyesítő északi hadjárat főhadiszállását elfoglalni, ami azonban nem sikerült neki és ennek következtében lefegyverezték. A Guangdong tartományban lefolyt tömeges sztrájk felbujtói rendszeresen részt vettek rendőrségi összetűzésekben. Ezeket a felkeléseket a Kuomintang 1927. április 12-én [20] a KKP-n belül végzett tisztogatásai váltották ki.
1927 augusztusában a KKP tagjai a KMT forradalmi hadseregén belül kirobbantották a Nanchang felkelést, amit rövid időn belül elfojtottak. Szeptemberben a KKP elindította az „őszi aratás felkelést“, hogy megtámadja Changsha-t, de ez a felkelés is le lett verve. A KKP a katonaságon belül egy irányítói hálózatot alakított ki azáltal, hogy zászlóaljhoz hasonló „Párt-osztályokat“ hozott létre. Ezzel egyidőben a Párt visszahúzódott Jinggangshan környékére és ott megalapozta a hatalmát vidéken.
2.3 A parasztfelkelés
Az országegyesítő északi hadjárat alatt a KKP vidéken felkeléseket szított, hogy hatalmat szerezzen magának, mialatt a nemzeti forradalmi hadsereget a hadurakkal való harc foglalta le.
Az 1927-ben, Hunan tartományban bekövetkezett parasztfelkelés a társadalom legalacsonyabb rétegét képező bűnözők és a csőcselék lázadása volt, hasonlóképpen, mint a hírehedté vált párizsi kommün felkelése, vagyis az 1871-ben bekövetkezett első kommunista felkelés. Azok a francia állampolgárok és külföldiek, akik ebben az időszakban Párizsban tartózkodtak, később tanúsították, hogy a Párizsi Kommün csak egy neveletlen banditacsoport volt, akiket semmilyen ideál nem vezetett. Nagy kiállítási termekbe és épületekbe, luxusvillákba törtek be, amikben élvezték az ottani kényelmet és ínyencségeket falatoztak. Csak a pillanatnyi szórakozással törődtek, de a tetteik következményeivel nem foglalkoztak. A párizsi kommün felkelése alatt cenzúrázták a sajtót. Foglyul ejtették Párizs érsekét, Georges Darboy-t, aki a királynak is prédikált, majd később agyonlőtték. A saját szórakoztatásukra 64 lelkészt gyilkoltak meg kegyetlen módon, palotákat gyújtottak fel és kormányépületeket, privát rezidenciákat, szobrokat és emlékműveket tettek tönkre. Korábban a francia főváros szépségével és pompájával egyetlen európai város sem vetekedhetett. A párizsi kommün felkelése után azonban sok épületből csak hamu és sok emberből csak csontok maradtak hátra. Ilyenfajta szörnyűségek és kegyetlenségek csak ritkán fordultak elő a történelemben.
Mao Ce-tung elismerte: „Az igaz, hogy a földművesek vidéken, bizonyos értelemben, eléggé féktelenek. Mivel a földművesek közössége van hatalmon, így semmilyen alkalmat nem adnak a földesuraknak, hogy bármibe is beleavatkozzanak és a hírnevüket is tönkreteszik. A földesurakat letaszítják és még meg is tapossák őket. A földművesek azzal fenyegetik őket: ´Az ellenforradalmárok listájára helyeztetünk titeket!´. Megbüntetik a helyi zsarnokokat és gonosz nemeseket, juttatásokat követelnek tőlük és megsemmisítik az ültetvényeiket. Az emberek kifosztják a gonosz nemesek és ahelyi zsarnokok házait, akik a földművesek közösségét ellenzik. Levágják a disznóikat és megeszik a gabonájukat. A helyi zsarnokok lányainak és mostohalányainak az elefántcsontból készült ágyaiban is hemperegnek. A legkisebb provokációnál elfogják őket, nagy papírsapkákat helyeznek fel a fejükre és körbevezetik őket a faluban, mialatt a következőket kiabálják : ´Ti mocskos földbirtokosok, most megismerhettek minket!!´ Azt tesznek, amit akarnak és mindent a feje tetejére állítanak. Egyfajta terrort vezetnek be vidéken.
Ezeket a „féktelen” tetteket azonban Mao helyeselte és ezt mondta: „Hogy nyíltan beszéljek – szükséges bevezetni egy időre a terrort minden faluban, különben lehetetlenné válna elnyomni az ellenforradalmárokat és a nemesek hatalmát megtörni a földeken. Az adott kritériumokat át kell lépnünk, hogy tisztázzuk, mi a jó és mi a rossz, különben a rosszat nem lehet helyreigazítani... A forradalom alatt sok cselekedet, amiknél már úgy tűnt, hogy túl messzire mennek, a valóságban pontosan azok a dolgok, amire a forradalomnak szüksége van.“ [21] A kommunista forradalom a terror rendszerét építette fel.
2.4 A japánok legyőzésére indított északi hadjárat – a vesztesek menekülése
A KKP a „hosszú menetelést", a japánok legyőzésére indított északi hadjáratként emlegette. A „hosszú menetelést“ a Kínai Forradalom mítoszává tette: „A hosszú menetelés egy manifesztáció, egy „propagandaosztály“, egy „szántóeke“. (...) vagyis lényegében a „hosszú menetelés“ a mi győzelmünkkel és az ellenség vereségével végződött.“ [22]
Az ún. „hosszú menetelés“ északra a japánok legyőzésére, a KKP szégyentelen hazugsága, hogy leleplezze vereségét. A történelmi igazság az, hogy a Kommunista Párt 1933 októberétől egészen 1934 januárjáig teljes vereséget szenvedett a KMT ötödik pusztító hadjáratata következtében; a KKP sorra vesztette el politikai hatalmát a földeken, a támaszpontok és a területek egyre kisebbek lettek így a KKP vörös hadserege menekülésre kényszerült. Ez a „hosszú menetelés“ igazi oka.
A „hosszú menetelés“ igazi célja az volt, hogy nyugatra masírozzanak, hogy kitörjenek a körbekerítettségből és hogy Mongóliába és a Szovjetunióba menekülhessenek. Azokban az időkben a KKP igen nehéz helyzetben volt. Egy nyugat felé vezető útvonalon, közel külső Mongóliához, a KMT nem tudta a KKP-t két oldalról megtámadni. Ott, a KKP egy esetleges vereség esetén könnyen átmenekülhetett volna a Szovjetunióba. A KKP úgy döntött, hogy Shanxi és Suiyuan-on keresztül masírozik át; egyrészt a propagandájuk által, hogy a japánok ellen harcolnak, megnyerték maguknak a lakosokat; másrészt ez a környék biztosítva volt, mert nem voltak ott japánok, mivel a japán csapatok a Kínai Nagyfal mentén állomásoztak. Amikor a KKP egy évvel később végre megérkezett Shaanbei-be (Shaanxi tartomány északi része), a Vörös hadsereg főerői 80.000 főről 6.000 főre csökkentek.
2.5 A Xian-incidens – Kémkedés által a KKP másodszor is rátelepszik a KMT-re
1936. decemberében Zhang Xueliang és Yang Hucheng elrabolták a KMT két generálisát, Chiang Kai-shek-et Xian-ban. Ezt azóta a Xian-incidens néven emlegetik.
A KKP történelemtankönyveiben a Xian-incidens, mint egy katonai puccs van bemutatva, amiben Zhang és Yang egy ultimátumban felszóllították Chiang Kai-shek-et, hogy küzdjön a japánok ellen. Tschou En-lai, mint a KKP képviselője, Xianba lett meghívva, hogy egy megfelelő megoldást eszközöljön ki. Különböző kínai csoportok közreműködése által ez az incidens békésen megoldódott és a tíz éve dúló polgárháború ezáltal befejeződött. Ez egy japánok elleni, egyesített nemzeti szövetség létrehozását tette lehetővé. A Kommunista Párt történelemkönyveiben továbbá az is olvasható, hogy ez egy döntő fordulat volt a krízísek által megtizedelt Kína számára. A KKP hazafias pártként mutatja be magát, aki a nemzet érdekeit tartja szem előtt és aki a japánok ellen küzdött
Az erről az esetről nyilvánosságra kerülő dokumentumok, egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy a KKP kémei, már a Xian-incidens előtt Yang Hucheng és Zhang Xueliang köré csoportosultak. Egyik példa erre Liu Ding, a KKP egyik titkosügynöke. Ő Song Qingling (Sun Yat-sen hitvese vagyis Chiang Kai-shek feleségének egyik húga, aki maga is a KKP tagja volt) ajánlására, Zhang Xueliang-nak kezdett el dolgozni. Az eset után Mao Ce-tung őt így dicsérte: „A Xian-incidensben - Liu Ding kitűnően segítette a dolgokat.“ Azok között, akik Yang Hucheng oldalán dolgoztak, ott volt a saját felesége is, Xie Baozhen, aki szintén a KKP tagja és aki Yang-nak dolgozott, a katonaság politikai részlegében. 1928. januárjában, Xie, a KKP beleegyezésével, feleségül ment Yang Hucheng-hez. Azon kívül, ezen idő tájt Wang Bingnan, a KKP tagja, egy igen szívesen látott vendég volt Yang házában. Wang később a KKP külügyminiszterének a helyettese lett. Pontosan ezek a párttagok voltak a háttérben aktívak a Yang és Zhang által tervezett puccsban.
Az incidens elején a KKP vezetői meg akarták öletni Chiang Kai-shek-et, hogy így álljanak bosszút a Párt korábbi elnyomásáért. Ebben az időszakban a KKP-nek, az északi Shaanxi tartományban egy igen gyenge bázisa volt és fennállt a veszélye annak, hogy akár egyetlen rajtaütéssel ezt el is veszíthetik. A KKP az összes csalással kapcsolatos ismeretét bevetette és rávette Zhang-ot és Yang-ot, hogy puccsot hajtsanak végre. Hogy Sztálin megadakályozza, hogy Japán megtámadja a Szovjetuniót, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának azt a parancsot küldte, hogy ne öljék meg Chiang Kai-shek-et, hanem inkább dolgozzanak vele együtt és alakítsanak ki egy újabb szövetséget. Mao Ce-tung és Tschou En-lai nagyon is jól tudták, hogy a KKP korlátozott erejével nem tudják a KMT-t megsemmisíteni; hogyha Chiang Kai-shek-et megölnék, akkor talán az ezt megbosszulni vágyó KMT őket is elpusztítaná. Ezen körülmények között a KKP megváltoztatta a taktikáját és minden „anti-japán“ nevében követelte az egységes ellenállást Japán ellen és arra kényszerítette Chiang Kai-shek-et, hogy másodszor is menjen bele az egyezségbe.
Először a KKP puccsot szervezett és Chiang Kai-shek életére tört. Később egy tejles fordulatot tett és arra kényszerítette őt, hogy újra legyen tagja a Pártnak. A KKP nemcsak a vesztét kerülte el, hanem másodszor is rá tudott telepedni a KMT-kormányra. A Vörös Hadsereget később Nyolcadik menetelő hadseregre alakították át és a KKP újra erősebb és nagyobb lett. Ami az alattomosságot és ravaszságot illeti, senki sem állíthatja, hogy a KKP ezeknek ne lenne a mestere.
2.6 A japánok ellen vívott háború – A KKP növekedett, mivel megölette a riválisokat
Mikor 1937-ben kitört a háború Japán ellen, a KMT több, mint 1,7 millió felfegyverzett katonával, 110.000 tonna vízkiszorítású hajóval és mintegy 600 különböző típusú harci repülőgéppel rendelkezett. Ezzel szemben a KKP hadserege, beleértve az 1937 novemberében újonnan összállított Négyes hadsereget is, mintegy 70.000 emberrel rendelkezett és az ütőképességük tovább gyengült belső nézeteltérések miatt. Egyetlen összecsapás alatt meg lehetett volna semmisíteni. A KKP felismerte, hogyha egy esetleges összecsapásra kerülne sor a japánokkal, akkor a japánok egyetlen divízióját sem volna képes legyőzni. A KKP azért szorgalmazta a „nemzeti egységet“, hogy ezáltal fenntarthassa a hatalmát, és ezt semmiképpen sem a nemzet túlélése érdekében tette. Ezért a KKP, mialatt a KMT-vel együttműködött, a Párton belül egy titkos vezérvonalat hozott létre, ami előnyben részesítette a politikai hatalomért folytatott harcot.
Miután a japánok 1931. szeptember 18-án Shenyang várost elfoglalták és ezáltal hatalmas területek felett szereztek maguknak hatalmat Északnyugat-Kínában, ezalatt a KKP szinte test-test mellett harcolt a japán megszállókkal, hogy a KMT-t legyőzze. Egy kijelentésben, ami a japán megszállásra való reakció volt, a KKP felheccelte a népet, hogy döntsék meg a nemzeti kormányt: a KMT birtokában lévő területeken a munkásokat sztrájkolásra, a földműveseket fosztogatásra, a diákokat a tanítás bojkottálására, az egyszerű embereket a munka félbehagyására és a katonákat lázadásra buzdította.
Mialatt a KKP felszólításokat intézett a japánokkal szembeni ellenállásra, a frontvonal mögött mindössze helyi harci szövetséget és gerilla-egységeket vett fel a seregbe és szervezett újjá. A Pingxing szorosnál lefolyt küzdelmet leszámítva a KKP szinte nem is vette ki részét a japánok ellen folytatott harcoknak. Ehelyett arra használta az energiáját, hogy a saját bázisát erősítse. Miután a japánok feladták, a KKP minden dezertáló katonát felvett a saját seregébe és később azt állította, hogy több, mint 900.000 fős szabályos hadsereggel rendelkezik. Ehhez jött még a 2 millió főt számláló nemzetőrség. A KMT hadserege lényegében egyedül harcolt a japánok ellen a fronton és több, mint 200 generálisát vesztette el ebben a háborúban. Ezzel szemben a KKP vezetőit figyelembe véve, semminemű veszteséget sem szenvedett. Ennek ellenére a KKP máig azt tanítja a történelemkönyvekben, hogy a KMT semmilyen ellenállást sem mutatott a japánokkal szemben, és hogy egyedül csak a KKP-nak köszönhető e háború győzedelmes kimenetele
2.7 Az ideológiai egységesítés Yenan-ban – A terror hátborzongató masinériájának megalapítása
A japánokkal szembeni ellenállás nevében a KKP számtalan hazafias gondolkodású fiatalt arra vett rá, hogy menjenek Yenan-ba és az ideológiai egységesítési kampány során közülük több ezret terrorizált. Miután megkaparintotta a hatalmat Kína felett, a KKP Yenan-t, a „forradalmi szent földként“ emlegette, de soha nem említette a bűnöket, amiket az ideológia egységesítési kampány során követett el.
A Yenan-i ideológia egységesítés volt a legszörnyűbb, legkomorabb és legerőszakosabb hatalmi játék, amit csak el tudunk képzelni. A burzsoázia mérgének kitisztítása nevében a KKP elmosta az emberi morális értékrendszert, a független gondolkodást, a szabadságot, a toleranciát és az emberek becsületét. Az egységesítés első lépése volt, hogy mindenki számára létrehoztak egy személyi aktát, ami a következőket tartalmazta: 1) a személy összefoglaló leírása; 2) visszatekintés a politikai múltra; 3) a családi háttér és a szociális kapcsolatok; 4) önéletrajz és az ideológiai gondolkodás változása; 5) önkritika a saját párttudatról.
A személyi aktába mindenkinek a születésétől kezdve, minden fontosabb eseményt fel kellett jegyeznie, beleértve az időpontot és helyszínt is. Az adatokban felfedezett hézagokat a tisztátlanság jeleinek tekintették. Amint valakinél hézagokat véltek felfedezni, az adott személyt problematikusként sorolták be. Minden szociális aktivitást le kellett írni, amin valaha is részt vettek, különös figyelmet szentelve azokra, amik a Pártba való belépéssel voltak kapcsolatosak, és eközben részletesen fel kellett vázolni minden gondolatot, amik azoknál az aktivitásoknál merültek fel. A személyi akta legfontosabb része a személy saját párttudatáról írt önkritikája volt. Ezen keresztül, minden párttudattal össze nem egyeztethető gondolat a felszínre került a beszéd közben, a munka közben, a hétköznapi életben és az emberekkel való kapcsolatoknál. A párttudat kiértékelésekor pontosan vizsgálták, hogy valaki a Pártba való belépése után vagy a katonaságba való belépése után saját érdekeit tartotta-e szem előtt vagy személyes céljait akarta-e elérni a Párton keresztül. Vizsgálták, hogy az adott személy bízott-e a forradalom sikerében vagy esetleg halálfélelme volt-e a harcoktól vagy hogy hiányzott-e valamelyik hozzátártozója vagy felesége. Eközben azonban nem létezett objektív mérce, így szinte mindenkinél találtak problémát.
Sokakat, akiket vizsgáltak, arra kényszerítettek, hogy írjanak egy "beismerő vallomást" és és ezáltal kiszűrhették a „titkos árulókat“, akiket azonnal el is távolítottak. Ebből következett, hogy számtalan embert vádoltak meg hamisan és kezdtek el üldözni. A Yenan-i ideológiai egységesítő kampányt ’’az emberi természetet megsemmisítő tisztítótűzként’’ is emlegették. A káderek felülvizsgálásának céljából egy csoportot küldtek a „Katona- és Politikaügyi Egyetemre". Egy kéthónapos véres terror következett, mely során különböző módszereket alkalmaztak a "beismerő vallomások" kikényszerítésére: A kádereknek megparancsolták, hogy írjanak egy "beismerő vallomást" és azt is megadták nekik, hogy ezt hogyan tegyék. Voltak "csoportos rábeszélések", "öt-perces-rábeszélések", "személyes beszélgetések", "előadások az összejöveteleken" és a "retek azonosítása" (ez azt jelenti, hogy kívül piros, belül fehér) [23]. Ezenkívül volt még a „csoportos fényképezés“ – mindenkinek egy sorban a színpadra kellett felsorakoznia és azt, aki idegesnek tűnt, gyanúsnak tartották és rá további vizsgálatok vártak.
Még a Komintern képviselői is elutasították a Yenan-i kampány során uralkodó hangulatot és ezt egyszerűen nyomasztónak nevezték. Az emberek nem mertek egymással kommunikálni. Mindekinek meg voltak a saját gondjai, mindenki ideges volt és rettegett. Senki sem merte az igazságot kimondani, vagy a megvádolt barátait védelmezni, mert mindenki a saját életét próbálta menteni. A tolakodó embereket szívesen látták; a megalázások mindennapossá váltak Yenan-ban. Az emberek az őrület határán voltak. Mindenki csak a saját életét próbálta menteni. Az embereknek teljesen fel kellett adniuk a méltóságukat, a becsület- és a szégyenérzésüket és mások szeretetét. Nem nyilvánították ki saját véleményüket, ehelyett a pártvezetők írásait ismételgették. A kisebb változtatásokat leszámítva, miután a KKP hatalalomra jutott, minden kisebb és nagyobb kampányában ugyanezek a terror-mechanizmusok fedezhetők fel.
2.8 Három éves polgárháború – Az országot elárulni a hatalomhoz jutás érdekébenAz 1917 februári orosz forradalom egy viszonylag mérsékelt felkelés volt a cári uralom ellen. A cár azonban az állam érdekeit tartotta szem előtt és magától lemondott, ahelyett, hogy ellenállt volna. Lenin Németországból azonnal visszatért Oroszországba és egy újabb államcsínyt tervezett. A februári forradalom forradalmárait, akik lemondatták a cárt, kivégeztette és a kommunista forradalommal elfojtotta a februári orosz forradalmat. A KKP, Lenin példáját követve, learatta a nacionalista forradalom gyümölcseit. A japánok legyőzése után a KKP „felszabadító hadjáratot“ indított, hogy megdöntse a KMT kormányát és ezáltal Kínára egy újabb háborús csapást hozott.
A KKP hírhedt az ún. „emberfölény-taktikájáról“ a háborúban. Az egyes KMT-vel vívott harcokban, belértve a harcokat Liaoxi-Shenyang, Peking-Tianjin és Huai Hai városokban, a KKP primitív, kegyetlen és embertelen taktikákhoz folyamodott, amiknek nagyrészt a saját emberei estek áldozatul. Amikor a kommunisták megszállták Changchun városát, a KKP Nemzeti Felszabadító Hadserege (NFH) megtiltotta a civil lakosoknak a város elhagyását és ezáltal elhasználták a város élelmiszerkészleteit. Ezalatt a kéthónapos megszállás alatt, Changchun-ban mintegy 200.000 lakos halt éhen vagy fagyott meg, de az NFH nem adott engedélyt a város elhagyására. A csata után a KKP azt állította, anélkül hogy magát egy kicsit is szégyellte volna, hogy "úgy szabadította fel Changchun várost, hogy egyetlen golyó sem dördült el".
1947-től 1948-ig megkötötte a KKP a Szovjetunióval a „Harbin-egyezményt“ és a „moszkvai egyezményt“, amiben lemondtak nemzeti vagyontárgyakról és Északkelet-Kína ásványkincseiről, hogy ezért a Szovjetuniótól cserébe külpolitikai és katonai nézeteltérések esetén, teljeskörű támogatásban részesüljenek. Ebből az egyezményből kifolyólag a Szovjetuniónak 50 repülőgépet kellett átadnia a KKP számára; két részletben fegyvereket kellett átadnia a KKP-nek, melyeket a kapitulált japánok hagytak hátra; és jutányos áron kellett eladnia a KKP-nek a szovjetek által ellenőrzött muníciókészleteket és katonai eszközöket Északkelet-Kínában. Továbbá a KP hadseregét titkon segítené, ha a KMT esetleg kétéltű partraszállást indítana Északkelet-Kínában. A Szovjetunió ezen kívül segítene átvenni a hatalmat Xinjiang (ujgurok lakta terület) felett. A KKP titkos légvédelemének felépítését és 11 hadosztály felszerelésének támogatását is tervbe vette a Szovjetunióval. Ezenkívül Északkelet-Kínába szállították azon fegyverek egyharmadát, amiket a Szovjetunió az Egyesült Államoktól kapott (melynek értéke közel 13 milliárd US-dollárnak felelt meg).
Ahhoz, hogy a szovjetek támogatását megnyerje, a KKP különös kiváltságokat ígért a Szovjetúniónak Kína északkeleti részén, ami a légi és szárazföldi közlekedést érinti, és olyan információkat ígért neki, melyek a KMT-kormány és az USA katonaságának a katonai akcióival voltak kapcsolatosak. Továbbá ellátta a Szovjetuniót északkelet Kínából származó termékekkel (gyapot, szójabab stb.) és katonai küldeményekkel, amiért cserébe modern fegyvereket kért és engedélyezte a Szovjetúniónak a kínai bányák használatát. Azt is engedélyezte, hogy északkelet Kínában és Xinjiang–ban katonák állomásozzanak és egy „Távolkeleti titkos hírszolgálatot“ rendezzen be Kínában. Egy esetleges európai háború esetén, a KKP-nek egy 100.000 fős hadsereget és 2 millió munkást kellene küldenie a Szovjetunió támogatására. Ehhez jön még az is, hogy a KKP azt is megígérte, hogy ha szükséges, akkor Liaoning és Andong tartományok néhány különleges területét átadja Észak-Koreának. ...
Folytatás a "MÁSODIK KOMMENTÁR/5." bejegyzésben
[15] Yang Koisong: Barátság és ellenségeskedés Mao és Moszkva között, (kínaiul) http://www.yangkuisong.net/ztlw/wjsyj/000123_6.htm#_ftn36
[16] Chiang Kai-shek 1925-1928 között hadjáratot inditott a nemzeti forradalmi hadsereg (a helyi hadsereg) ellen Közép- és Észak-Kínában, hogy a nemzeti egységet visszaállítsa. Az északi hadjárat idején a KKP a Kuomintanggal szövetkezett.
[17] Nemzeti Forradalom: Sun Yat-sen halála (1866-1925) a „Nemzeti forradalom“ kikiálltásához vezetett Chiang Kai-shek alatt (1877-1925) Kína nemzeti egységének helyreállításához. A Nemzeti forradalomnak 1928-ban lett vége, Chiang Kai-shek csapatainak bevonulásával Pekingbe.
[18] Sun Yat-sen (1866-1925), forradalmi vezér és államfő, a Kuomintang alapítója és első átmeneti elnöke a Kínai Köztársaságnak. A Kínai Népköztársaságban, mint a Kínai Köztársaságban Tajvanon, őt a modern Kína megalapítójaként tisztelik.
[19] A KMT által ellenőrzött nemzeti forradalmi hadsereg volt a Kínai Köztársaság Nemzeti Hadserege. A KKP és a KMT szövetsége alatt voltak a KKP tagjai közül olyanok, akik beléptek ebbe a szövetségbe.
[20] 1927. április 12-én kezdte el a KMT Chiang Kai-shek uralma alatt a KKP elleni hadműveletet Shanghajban és más városokban. 5.000-6.000 tagját fogták el a KKP-nek, és 1927 végéig sokat közülük meg is öltek Shanghajban.
[21] Mao Ce-Tung: Vizsgálati beszámoló a földművesek mozgalmáról Hunan-ban, 1927. március.
[22] Mao Ce-tung: A japán imperializmus elleni harc taktikájáról, 1935. december 27.
