1.6 Hatodik örökölt jellemvonás – rablás – a cseles rablás vagy erőszak egy „Új rendszer”-ré válik
Minden, amivel a KKP rendelkezett, rablás által szerezte meg. Amikor összevonta a Vörös Hadsereget, hogy szabályzatait katonai erővel vezessék be, szükség volt pénzre fegyverek és lőszer, élelem és ruházat biztosítására. A KKP pénzalapokat hozott létra a helyi zsarnokok elnyomásával, bankrablásokkal, úgy cselekedvén, mint valami bűnözők. Egy küldetésben, melyet Li Xinnian, a KKP egyik rangidős vezetője irányított, a Vörös Hadsereg elrabolta a Nyugat-Hubei tartomány megyeszékhelyének leggazdagabb családjait. Ezeket az elrabolt személyeket életben tartották, hogy váltságdíjként folyamatos pénztámogatást csikarjanak ki a hadsereg számára. Mindaddig, míg a Vörös Hadsereg meg nem elégedett, vagy az elrabolt családokat teljesen ki nem szipolyozták, a túszokat nem engedték haza, sokukat csak akkor bocsátották el, amikor már a végüket járták. Némelyek olyan terror és kínzás áldozatai voltak, hogy belehaltak, még mielőtt hazatérhettek volna.
Elnyomva a helyi zsarnokokat és elkobozva földjeiket, a KKP kiterjesztette a csalást és az erőszakkal elkövetett rablásokat az egész társadalomra, az „Új rendszer”-rel helyettesítvén a hagyományokat. A kommunista párt elkövetett mindenféle rossz cselekedetet, kicsit és nagyot, míg jót viszont semmit sem csinált. Kis előnyöket biztosított bárkinek, hogy másokat besúgjanak, feljelentsenek. Ennek eredményeképpen a könyörület és az erkölcsi tisztaság teljesen eltűnt, helyükbe a viszály és öldöklés lépett. A „kommunista utópia” az erőszakos fosztogatás szépített megfelelője, kifejezése volt.
1.7 A hetedik örökölt jellemvonás: harc – a nemzeti rendszer, hagyományos társadalmi rend elpusztítása
Csalás, lázítás, a nép söpredékének mozgósítása, kémkedés mind a rablás és harc célját szolgálta. A kommunista filozófia támogatja a harcot. A kommunista forradalom egyáltalán nem volt valamilyen szervezetlen harc, rablás vagy rombolás. Mao azt mondta: „A parasztok legfőbb célpontjai a helyi zsarnokok, a rossz nemesség és a törvénytelen földbirtokosok, ugyanakkor mindennemű patriarchális eszme és intézmény ellen harcoltak, továbbá a korrupt városi hivatalnokok és a vidék rossz gyakorlatai és szokásai ellen.” [11] Mao félre nem érthetően megparancsolta a vidék teljes hagyományos rendjének és szokásainak megsemmisítését.
A kommunista harc magában foglalja továbbá a fegyveres erőket és a fegyveres harcot. „Egy forradalom nem vacsoraparti, vagy esszéírás, esetleg képfestés vagy hímzés; nem lehet olyan kifinomult, kényelmes és szelíd, olyan mérsékelt, kedves, udvarias, józan és nemes. A forradalom egy zendülés, egy erőszakos cselekedet, mely által az egyik osztály felülkerekedik a másikon.” [12] A KKP alkalmazta is a harcot, amikor megkísérelte az állami hatalom erőszakos átvételét. Néhány évtizeddel később a KKP ugyanazokat a harci módszereket használta a következő nemzedék „nevelésére” a Nagy Kulturális Forradalom idején.
1.8 A nyolcadik örökölt jellemvonás: eltávolítás – a fajirtás teljes ideológiájának megvalósítása
A kommunizmus sok dolgot teljes kegyetlenséggel vitt véghez. A KKP az értelmiségieknek „földi paradicsomot” ígért. Később jobboldalinak bélyegezte őket, és besorolta az üldözött emberek megszégyenítő kilencedik kategóriájába [13], a földbirtokosokkal és kémekkel együtt. Megfosztotta a földbirtokosokat és a kapitalistákat vagyonuktól, valósággal kiirtotta a földbirtokosi és gazdag paraszti osztályt , elpusztította a vidéki életformát és rendet, elvette a helyi személyiségektől a hatalmat, elrabolt gazdag embereket, majd váltságdíjat követelt értük, hadifoglyokat agymosásnak vetett alá, „tökéletesítette” az iparosokat és tőkéseket, beszivárgott a KMT-be és felbomlasztotta azt, elhagyta és elárulta a Kommunista Internacionálét, folyamatos politikai tisztogatást folytatott a más véleményen lévők, szakadárok között, tette mindezt 1949-es hatalomra kerülése után, sőt, saját tagjait is megfélemlítette, kényszer alkalmazásával. Minden, amit tett, nem hagyott semmilyen szabadságot.
A fent említett történések a KKP fajirtási elméletén alapultak. Minden múltbéli politikai tevékenysége terror kampány volt, fajirtási szándékkal. A KKP elkezdte felépíteni fajelméleti –rendszerét, korai szakaszban osztály-, forradalom-, harc-, erőszak-, diktatórikus-, lázadó-, és politikai pártelmélete összetevőjeként. Összefoglalja mindazon tapasztalatokat, melyeket változatos fajelméleti gyakorlata során magáévá tett és felhalmozott.
A KKP fajelméletének legfontosabb kifejeződése a tudat és független gondolat megsemmisítése. Ily módon egy „terroruralom” a KKP alapvető érdekeit szolgálja. A KKP nem csupán akkor távolít el, semmisít meg, hogyha ellene vagy, hanem elpusztíthat még akkor is, ha mellette állsz. Elpusztítja azt, akit arra ítél. Következésképpen, mindenki a terror árnyékában él, félve a KKP-t.
1.9 Kilencedik örökölt jellemvonás – ellenőrzés – a Pártjellemet használva arra, hogy a teljes pártot illetve a társadalom többi rétegét ellenőrizze
Minden örökölt jellemvonás egyetlen célt szolgál: a néptömegek vezetése-ellenőrzése a terror alkalmazásával. Gonosz tevékenységei által a KKP minden létező szociális erő természetes ellenségének bizonyult. A KKP kezdetektől fogva sorozatos válságokkal küzdött, melyek közül maga a túlélés volt a legkritikusabb. Egyetlen célja saját létének és erejének – saját legmagasabb érdekének – fenntartása volt. Hogy helyrebillentse ingatag erejét, a KKP egyre gonoszabb lépéseket tett jogszabályi alapokon. A Párt érdeke nem az egyes párttagok érdekeit szolgálta, nem is az egyéni érdekek összességét. Inkább a párt, mint kollektív egység érdekeit részesítette előnyben, melyek figyelmen kívül hagyták az egyén érzelmét.
A „pártjellem” volt a legerkölcstelenebb jellemzője ennek a gonosz kísértetnek. A pártjellem olyan mértékben kerekedik felül az emberi természeten, hogy a kínai emberek elvesztették emberségüket. Például, Zhou Enlai és Sun Bingwen valamikor bajtársak voltak. Miután Sun Bingwen meghalt, Zhou Enlai örökbe fogadta annak lányát, Sun Weishi-t. A Kulturális Forradalom idején Sun Weishi rendreutasításban részesült. Később ő előzetes letartóztatásban életét vesztette: fejébe egy hosszú szeget döftek. Az ellene kiadott letartóztatási parancsot mostohaapja, Zhou Enlai írta alá.
A KKP egyik korai vezetője Ren Bishi volt, aki a Japán-ellenes háborúban az ópiumkereskedelemben volt érdekelt. Az ópium az idegen megszállás jelképe volt abban az időben, minthogy a britek az ópium Kínába történő importálásával a kínai gazdaságot akarták kiszipolyozni, illetve az ott élő embereket függővé akarták tenni. Az ópium elleni kemény nemzeti ellenérzés dacára, Ren nem átallott nagy területen ópiumot termeszteni, „pártjellem”-énél fogva, megkockáztatván az egyetemes elítéltetést. Az ópiumkereskedelem érzékeny és törvényellenes jellegénél fogva a KKP a „szappan” kifejezést használta annak fedőneveként. A tiltott kábítószer bevételeit a KKP a határmenti országokkal közösen használta fel, saját egzisztenciáját megalapozandó. Ren születése napjának századik évfordulóján a kínai vezetők egyik új generációja fennen magasztalta Ren hozzáállását a Párthoz, a Pártjellemhez, azt hangoztatva, hogy „Ren magasabb rendű jellem és a Párttagok példaképe volt. Megrögzött híve volt a Kommunizmusnak és határtalan hűségről tett tanúbizonyságot a Párt ügyeit illetően.”
A Párthoz való megfelelő hozzáállás egyik példája Zhang Side volt. A Párt azt állította, hogy halálát egy szárítókemence váratlan összeomlása okozta, mások azt tartották, hogy ópiumpörkölés közben érte a halál. Lévén egy diszkrét, nem feltűnő személy a Központi Őrségnél, aki soha nem kért előléptetést, azt mondták, hogy „halála súlyosabb, mint a Taishan hegy” [14], mely azt jelentette, hogy halála nagyon nagy fontosságú.
A pártjellem egy másik példája Lei Feng, aki „a forradalom gépezetében működő, soha meg nem rozsdásodó csavarként” lett ismert. Hosszú időn keresztül Lei és Zhang feladata egyaránt az volt, hogy a kínai népet a Párthoz való hűségre nevelje. Mao Zedong azt nyilatkozta, hogy „a példák ereje határtalan”. Sok párthős szimbolizálta a „vasakaratot és a Pártszellem elveit”.
A hatalom átvételekor a KKP erőszakos kampányt indított az elmék ellenőrzésére, annak érdekében, hogy minél több új „eszközt” és „csavart” öntsön formába az elkövetkezendő nemzedékek számára. A Párt kialakított egy sor úgynevezett „megfelelő gondolatot”, és sztereotip, egyforma viselkedési formát. Ezeket a protokollokat kezdetben a Párton belül alkalmazták, de hamarosan az egész nyilvánosság felé kiterjesztették. A nép nevében címszó alatt ezek a gondolatok és tevékenységek arra voltak hivatottak, hogy az embereket ideológiailag átneveljék a KKP gonosz gépezetének való megfelelés érdekében. ...
Folytatás a "MÁSODIK KOMMENTÁR/4." bejegyzésben
Jegyzetek
[11] Mao Ce-Tung: Vizsgálati beszámoló a földművesek mozgalmáról Hunan-ban, 1927. március.
[12] Mao Ce-Tung: Vizsgálati beszámoló a földművesek mozgalmáról Hunan-ban, 1927. március.
(13] Amint a KKP megkezdte a földek megreformálását, beosztotta az embereket kategoriákra. A kilencedik kategóriához tartoztak az osztályellenségek, ezek az értelmiségiek mellett a földtulajdonosok, a reakciósok és a besugók stb. voltak.
